Délmagyarország, 1974. július (64. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-25 / 172. szám

4 CSÜTÖRTÖK, 1974. JÜLIUS 25. Sötét utca Százhúsz éves lelet a Déli pályaudvaron POSTA­LADA Orvos, kontra gyógy­szerész Az egyik gyógyszertárban volt kellemetlensége Németh Istvánné (Árvíz u. 2/B) ol­vasónknak. A gyógyszertá­rosnő egy tucatnyi várako­zó előtt fennhangon kriti­zálta a receptet kiállító or­vos munkáját úgy, hogy köz­ben annak nevét is emleget­te. Kifogásolta a felírt or­vosság mennyiségét. Ingerül­ten megjegyzéseket tett a betegek étvágyára is, és a kiszolgálást udvariatlanul, durván végezte. Levélírónk és rajta kívül még néhányan valóban nem egy személyre vásároltak gyógyszert, de ez a lényegen mit sem változtat. A gyógy­szerész nem kritizálhatja — legalábbis nyíltan a várako­zók előtt — az orvos intéz­kedéseit. Leesett o gólya­A város nagyobb utcái, te­rei szépen világítottak éj­szakánkent, de sok mellék­utca néha hetekre sötétség­be borul. Hódi Agostonné (Övónő u. 4.) arról ír, hogy az ő utcájuk is sötét, és ez sok kellemetlenséget okoz az itt lakóknak, különösen a nőknek. A sötétség ugyanis ötletet adott beteges hajla­mú férfiaknak, akik estén­Családi ház építéséhez sze­retne OTP-kölcsönt felven­ni Sáringer Mátyásné sán­dorfalvi olvasónk és férje. Ehhez azonban nem tudtak minden iratot megszerezni. Levélírónk férje márciustól iparigazolványt váltott, és igy az OTP-hoz adóalapi igazolást kellene benyújta­ni. Ezt azonban sem a he­lyi tanácstól, sem pedig a KlOSZ-tól nem kapták meg. Július 3-i Postaládánkban Nem lehet kijárni a ház­ból címmel Kovács Ferenc­né (Pozsonyi I. u. H.) pa­naszát közöltük. Erre a III. kerületi hivatal vezetője után most az I. kerületi hi­vatal műszaki osztályának vezetője is válaszolt. Közli, hogy az úttestet az építő szö­vetkezet tette járhatatlanná azzal, hogy az út felét fel­töltötte, így annak másik fe­le a lefolyó víztől teljesen elázott. Az itteni építkezés­hez bejáró gépkocsik több helyen félméteres kátyúkat vágnak az útra. ként molesztálják a munká­ból haza igyekvő nőket Többször kérték az utca lakói az illetékeseket, hogy szüntessék meg a sötétséget, de eddig még hiába. Próbál­ták már ugyan javítani a lámpákat azóta, ám azok ja­vítás után csak egy-két na­pig világítottak. Jó lenne azonban, ha véglegesen vi­lágosság uralkodna itt is a sötétség helyett Másodszori kérésükre a tanácstól kaptak egy igazo­lást arról, hogy nincs adó­hátralékuk, de ezt az OTP nem fogadta el. Sáringerné, aki dolgozik és három gyermeke van, szeretné meg­tudni, milyen módon kap­hatnának kölcsönt, illetve egyáltalán számíthatnak-e erre. A műszaki osztály fel­szólította a szövetkezetet, hogy az utat két napon be­lül hozza rendbe. Ha még­sem tesznek eleget a felhí­vásnak, úgy pénzbírságot szabnak ki. Igen ám, de mi lesz, ha a szövetkezet inkább pénzbír­ságot fizet ' a javítás he­lyett. Ezt a kérdést teszi fel Kovács Ferencné is, aki is­mét levelet küldött szerkesz­tőségünkbe. Attól tart, hogy folytatódik a levélváltás a felek között — az utca la­kóinak kárára. A budapesti Déli pályaud­var nagyszabású modernizá­lása és bővítése a régi épít­mények fokozatos elbontásá­val jár. Még ez év február­jában sor került a régi tám­falak lebontására, mert ép­pen annak a helyére kerül a felvételi épület egyik fő fala. A masszív támfal robbantá­sakor kifordult a falból egy, több mászás kőtömb. A kő­tömbbel, éppen nagy súlya miatt, nemigen foglalkoztak. A napokban azonban útban volt és odébb gördítették. Ekkor vették észre az ott dolgozó kőművesbrigád tag­jai, hogy a kőtömb közepén a malter alatt negyven cen­timéter hosszú, tégla alakú repedés jelentkezik. Szerszá­maikkal lekaparták a mal­terréteget és akkor előtűnt a fedőkő. amely a kőtömbbe vésett üreget takarta. A fe­dőkő alól pedig pillanatokon belül kiemeltek egy 31 centi hosszú, és 11 centi átmérő­jű, közel három kilós ón­hengert. A munkások nyomban fel is nyitották a leforrasztott ónhengert és kiürítették a tartalmát. A tokban elhelye­zett irat apróra tépődött és tartalma egyelőre ismeret­len. De épségben adtak át a munkások a műszaki ellen­őrnek egy magyar, egy né­met és egy francia nyelvű 30 oldalas füzetet, amely a „Cs. kir. Szabadalmazott Fe_ rencz József császár Keleti Vaspálya — Társaság" 1858. május 22-én tartott első köz­gyűlését, jelentéseket és köz­gyűlési határozatokat, pénz­ügyi és műszaki terveket is­mertet. Közlekedéstörténeti szempontból igen jelentős a közgyűlési jegyzőkönyv és a mellé csatolt térkép, amely lényegében a dunántúli vas­úthálózat építkezésének több mint 100 év előtti indulását tartalmazta. Még az első közgyűlés évé­ben, az 1858. szeptember 23­án kelt császári engedély­okirat alapján a „Ferencz József Császár Keleti Vas­pálya-Társaság" egyesült a Lombard-velencei vaspálya­társasággal és az egyesülés­ből jött létre a Déli Vasút. A Déli pályaudvar alapkö­vét azonban az ónhengerrel együtt nyilván már az egye­sülés előtt elhelyezték. Erre utal az „Első Közgyűlés" anyaga, amely egyébként foglalkozik a vaspályák ós tartozékai építkezésének be­indításával. A piszkei vörös jurái mész_ kőtömbből előkerült leletet átadták a Közlekedési Múze_ umnak, ahol a széttépett ok­mányt restaurálják, és en­nek kapcsán további kutatá­sokat végeznek a most újjá­születő Déli pályaudvar tör­ténetére vonatkozóan. K. S. Mongol áruk exportra Az ötödik ötéves terv idő­szakában (1971—1975) a Mongol Népköztársaság áru­forgalma az előző ötéves tervhez viszonyítva 35,6 szá­zalékkal növekszik. 1965-ben a Mongol Nép­köztársaság exportjában 20 százalékban szerepeltek a könnyű- és élelmiszeripari termékek és félkészáruk, az építőanyagok és a bányaipa­ri termékek. Tavaly részará­nyuk már meghaladta a 40 százalékot. Növekedett a szőrme- és bőráruk, a gyap­júszövetek, szőnyegek, hús­konzervek, valamint az ólom, a drágakövek, a hús­és a fafűrészáruk kivitele. fészek Szerkesztői üzenetek Tankó Imre (Szatymaz, I. ker. 70.) udvarában gólyák fészkeltek az egyik fára. A minap éjjel azonban a vihar lefújta a madarakat a fész­kükkel együtt, és a kis gólya megsérült. Azóta levélírónk ápolgatja, — de mint írja — nem tudja szakszerűen ellát­ni. Kéri az illetékeseket, hogy a dorozsmai példához hasonlóan, kerüljenek az ő gólyái is hozzáértőkhöz. Csövek az utcán Több mint két éve aka­dályozzák a forgalmat az Ilona utcában, az "út mellé lerakott csövek. Kővágó András (Vám tér 1.) azt kér­dezi levelében, hogy: miért nem lehet ezeket a csöveket a közeli tárolóhelyen rak­tározni? Ott a közlekedést sem zavarná. Levélírónk szeretné meg­tudni, mikor szállítják el in­nen ezeket a csöveket, ha pedig szükség van rá, miért nem használják fel? Patkányok Olyan rendetlenség, pi­szok van a Batthyány utca 33. számú ház udvarában, hogy patkányok ütöttek ta­nyát benne. A hái egyik la­kója, Gyürü Andrásné arról ír, hogy az állatok még nap­pal is bátran előjönnek és eszegetik az udvaron talált hulladékokat. Szeretné, ha a ház gazdája ezt az állapo­tot megszüntetné. Kellemetlenséget okoz még a lakóknak az is, hogy a ház két üres lakásába egy-egy család önkényesen beköltö­zött és csak hosszas huza­vona, veszekedés árán sike­rült őket kilakoltatni — rendőri segitséggel. Mihelyt azonban az utóbbiak eltá­voztak. a „honfoglalók" visz­szqtértek. Levélírónk szeret­né, ha végre sikerülne meg­akadályozni azt, hogy ide erőszakosan beköltözheeee­bels. Kalmár Jenő: az év végi részesedésre jogosultságának feltételeit, és mértékét a vállalat kollektív szerződé­se határozza meg. Ha ezt elolvassa, megtudhatja, hogy ha a naptári évben csak egy hónapot dolgozik, milyen összegű részesedésre jogo­sult. Táppénzes idejére a ta­valyi év végi részesedés sze­rint kell táppénzpótlékot kapnia. Ez ügyben keresse fel a vállalat társadalom­biztosítási ügyintézőjét és kérje ez év végi részesedés Tóth Béla: után járó táppénzpótlék ki­fizetését. V. S. (Kecskeméti u. 3/B): Problémájukat véleményünk szerint egymás között, vagya ház tulajdonosát is bevonva kell rendezniük. Sándor Mátyás (Tarján 111.): amennyiben nem ön volt a hibás a balesetben, akkor kárát az Állami Biz­tosító megtéríti a személy­gépkocsi kötelező felelősség­biztosítása alapján. Azt ja­vasoljuk, hogy keresse föl ügyében a biztosítót, ahol részletes felvilágosítást kap, SZEGEDI REGÉLŐ Újságok, korok, események fta Szeged muzsikát exportál. Szegedi Napló, 1984. augusztus 15. Onodyék Konstantinápolyban. Zenészeink, kik 14-en rándultak keletre, Konstantinápolyban jól folyt sorsuk. Hat hétig Dionisy Zanottl nevű gö­rög Impresszárióval szerződtek, de másik hat he­tet saját rizikójukra töltöttek ki. Dionisy na­ponkint 105 frankot fizetett a zenekarnak s la­kást adott nekik. Saját kezükön jobban kijöttek. Rendszerint a Campo nevű sétányon muzsikál­tak, mely ilyenkor a török főváros előkelőségé­nek volt találkozó helye. Hangversenyeztek ezen­kívül a Bujuk-Dere szigeten, mely telve van fő­rangúak nyári villáival. Itt fél líra, (körülbelül 5 frt) belépti jegy mellett játszottak, s 144 líra bevételük volt. Játszottak Calice bárónál, a íran­czia követnél stb. San-Stefano szigeten ké'tszer hangversenyeztek 40 piaszter (3 frt 50 kr) be­léptidíjjal. Jedikule-szigeten is muzsikáltak, örö­mére az ott levő számos magyar munkásnak. £s ami fő: a szultánnál háromszor játszottak. A szultán a tündéri szépségű Yildizkioszk kertjében fogadta őket, míg a hárem egy elfüggönyözött gógjsto mögött, hallgatózott, illetőleg csevegett-és Feszi Frigyes emlékére A magyar, sőt az európai romantikus építészet egyik legkiválóbb mesterére. Feszi Frigyesre emlékezünk halá­lának 90. évfordulóján, július 25-én. Magyarországon az ő iskolája próbálkozott azzal a nem sok hagyatékot hátra­hagyott stílussal, amely a valósággal, a fennálló társa­dalmi renddel szemben mu­tatott lázadást, és a roman­tikus életérzés telítettségével fejezett ki tiltakozást. Tanulmányait korának leg­kiválóbb mesterénél, Hild Józsefnél kezdte, majd a müncheni építészeti akadé­mián két éven át Gártner, Klenze és Burklein tanítvá­nya volt. Több éves német­országi és olaszországi bo­lyongás után. a múlt század közepe táján végképp letele­pedett Pesten. Hazatérése után jött szóba, hogy az or­szággyűlésnek Pesten repre­zentatív palotát kellene épí­teni. A tervpályázatot hama­rosan ki is írták, amelyre Feszi Frigyes is benyújtotta elképzelését. Űjszerű roman­tikus tervével általános elis­merést kapott, és elnyerte az első díjat. A terv azonban bizonyos stílusviták és anya­gi okok miatt nem valósult meg. Ezután a romantikára fo­gékony két építésszel. Kau_ ser Lipóttal és Gerster Ká­rollyal társulva, terveik sze­rint építették fel a vízivá­rosi volt kapucinus templom mot és lplostort, az alagút krisztinavárosi bejáratát, több pesti bérházat és a volt London Szállót. Gerster Ká­rollyal történt társulása vált­hatta ki azt a tévedést, hogy a szegedi Fekete-házat is az 6 tervei alapján építették 1857-ben Mayer Ferdinánd kereskedő számára. Ezt a kellemes hangulatú, roman­tikus ihletésű szegedi neve­zetességet az Űj Magyar Lexikon 1960-as kiadása Feszlnek tulajdonítja. Nem lehetetlen, hogy a hármas­ban vezérszerepet betöltő Feszi elképzelései is beleke­rültek a Fekete-ház tervébe. Az azonban egybehangzóan bizonyítható, hogy az 1857-es első királylátogatás alkal­mával emelt diadalkaput és tribünöket Feszi Frigyes ter­vei szerint készítették el. Hogy ezek az építmények ho­gyan nézhettek ki, azt ma már nem tudjuk, hiszen a tervek sem maradtak fenn. Minden alkotása közül mesz. sze kiemelkedik fő műve, a pesti Vigadó, amely a hazai romantikus építészet talán legjelentősebb alkotása volt. A romantika igazán nem tudott uralkodó stílussá vál­ni Pesten, amiben az elfor­duló közízlés és a különböző hatóságok gáncsoskodó ma­gatartása is nagy szerepet vitt. Ennek következtében Feszlnek lépten-nyomon ösz­szeütközései támadtak szak­mai és hatósági körökkel, visszavonult, és élete utolsó húsz évét minden jelentő­sebb alkotás nélkül élte le. BÁTYAI JENŐ • Az évforduló alkalmából ma. csütörtökön a panteon­ban levő szobrán az MTESZ Csongrád megyei szervezete koszorút helyez el. hez. Konstantinápolyból Várnáig hajón mentek, élvezve a Fekete-tenger kellemeit, innen Rusz­csukig vasúton. Itt három napig időztek, mert a dunai hajó nem indult hamarabb, mely idő alatt a városban hangversenyeztek nagy sikerrel. Pénzt állítólag szépen hoztak haza, de Kálmán azt mondja a török pénzre kíváncsiaknak, hogy az­óta — elküldték az angol bankba. Ugyanekkor: Onodyék konstantinápolyi élményeiből. Elbeszéli: Kukacz. Szálem aleikum! Megjöttünk instálom. Egész Törökországban rólunk beszélnek. Mi­kor megérkeztünk Konstantinápolyba, a törökök mind kitértek a hitükből örömükben, mikor pe­dig ott hagytuk őket, szomorúságukban vissza­körösztölködtek megint mohamedánusoknak. Virtuskodtunk fölségesen. Többek közt egy vastag bimbasl nagyon dicsekedett avval egy kávéházban, hogy nincsen olyan pipás nép több a világon, mint a török. — Ejnye azt a borotvált tetejit a fejednek, — haragszunk egymás közt, — hogy mered így meg­bántani a magyar hazát! Azonnal hősi pipa-pár­bajt ajánlottunk neki. Bőgős komám megtömte a tajtékpipáját, mely körülbelül akkora, mint egy török fiakker és rá­gyújtott. Azután nagyot fohászkodott s akkora füstöt eregetett belőle, hogy a füstgombócz ki­törte az ablakot s egy átellenes török borbély zápfogát kirántotta. A házak egymás tetejére vannak építve. Meg­kérdezek hát egy efendit, hogy mi módon épít­keznek itt, mert hogy nem keresztény hit sze­rint, világos volt tüstént előttem. Az bizony kérem, aszongya a török, hogy van­nak olyan fene indián szúnyogok, akik ha egy téglát megszúrnak, tüstént házzá dagad az. Így már megértettem a török építkezést. Ejnye, no, gondoltam magamban, kéne vinni Szögedre legalább egy ilyen szúnyogot. Mindjárt máskép menne a rekonstrukczió. folytatjuk.) Nem kap kölcsönt Válaszol az illetékes kaC2agott. A szultán mindkét esetben egyszerű szalonban volt, s igen kegyesen társalgott velük. Megkérdezte: vacsoráltak-e már. Zenészeink ud­variasságból azt felelték, hogy vacsoráltak. De második hangversenyük alkalmával megjárták, mert nem vacsoráltak s a szultán esti 8 órától reggeli egyig muzsikáltatott velük. Ekkor igen megbánták az elszalajtott szultáni vacsorát. A szultán annyira megkedvelte őket, hogy másod­ízben egész váratlanul este 8 órakor küldött éret­tük, holott akkor ép egy san-stefanói hangver­senyre kötelezték magukat. Ajándéka is fejedel­mi volt: mindhárom ízben egy erszényben 150 lírát (1500 frt-ot) kaptak. Onodyék több török zenedarabot tanultak be, így a Hamid- és Yildiz­indulókat. A szultán kegye sok tekintetben vált hasznuk­ra. Black bey pérai polgármester Dionisy ár­mánykodásaira ellenszenvet táplált irántuk, mi­dőn azonban értesült a szultánnál tett visltek­ről, felkereste Onody Kálmánt, s biztosította, hogy mindig jóakarója volt. A konstantinápolyi lapok riporterei többször megintervievolták Kál­mánt — mint ő kiválóan hangsúlyozott e jelen sorok írója előtt. Legnagyobb rokonszenvvel per­sze a konstantinápolyi magyarok fogták körül Onodyékat. Már megérkezésük alkalmával töme­gesen fogadták őket, kivált Halmai Kovács Imre emigráns hazánkfia járt mindig kezükre. Mikor eltávoztak, tiszteletükre a „Hungária" szállodá­ban búcsúestélyt adtak, melyen sok hölgy is vett részt. Ott volt Achmed beynek, a szultán ked­venc emberének és bizalmasának titkára is, va­lamint Széchenyi Ödön gr. Vacsora fölött Onody Kálmán fölköszöntötte a szultánt, mire Achmed bey titkárja válaszolt, kinek szavait dr. Polyák orvos tolmácsolta. Hamvai Kovács Széchenyire toasztírozott. A búcsúzásnál a társaság egy ré­sze kikísérte zenészeinket a hajóhoz, s mint Kálmánék büszkén említik, a nők sírtak is. Szombaton, augusztus 1-én utaztak el, bár hét­főre, mint utólagosan értesültek, ismét a szul­tánhoz lettek volna hivatalosak. Ámde a zenész uraksieüe&bazs, mint ők állítják — a feleségeik-

Next

/
Thumbnails
Contents