Délmagyarország, 1974. július (64. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-23 / 170. szám

KEIM), W>4. JÜUÜS13. 3 rint, illetve jó néhány, ko­rábban elkezdett munka be­fejezésével. sokkal nyilván­valóbbá válik ennek a vá­rosnak kiemelt felsőfokú központ jellege. m Két év múlva... Vajon mi lesz két év múl- elvégzését, mégsem tudnak mert a munkáskezeket sem *a Szegeden? Egész ponto- ebbe belenyugodni, közöm- káromkodással, sem laikus san nehéz lenne megmonda- bősek maradni. Nekik is okoskodással nem lehet meg­ni, annyi azonban bizonyos, pontosan ugyanaz, ugyanúgy szaporítani. Ha valaki netán hogy akkorra sok minden fáj, mint a ,,kívülállóknak", mégis tudna oly módszert megváltozik. A tervek sze- Aki nem látja, nem tapasz- ajánlani, amelynek révén taija, mennyit gürcöl, fára- gyorsabban megoldhatjuk dozik a megye, a város ve- problémáinkat, azt szerkesz­zetőinek némelyike, az köny- tőségünk is örömmel fogad­nyen balul ítéli meg a hely- ja, és az illetékesek figyel­zetet. Pedig ezek az embe- mébe ajánlja, rek szüntelenül intézkednek, Mindenesetre fontos a sok­telefonálnak. érvelnek, vi- fajta munka jó megszervezé­tatkoznak, ellenőriznek, segí- se és összehangolása. S ez tenek a tervek határidős nem kis dolog. Csupán a vá­megvalósítása végett. Érte- rosba vezető utak fölújításá­kezletre hívják össze a mun- ban több mint 20 vállalat, kát elvállaló intézmények és intézmény, szervezet műkö­vállalatok képviselőit, sürge- dik közre, s ha ezek közül tik a megígért szállítások csak egyetlenegy megszegi a ban. Sok a tiltó-megállító, teljesítését, a jogi megálla- szerződést, máris akadályoz­de mégsem elég jól eligazító podásokon túlmenően szocia- Za, esetleg tétlenségre kény­tábla. garmadába gyűlik a lista szerződéseket kezdemé- szeríti a többieket. Idejében, szemét és a törmelék, több nyeznek, mindenütt ott van- vagyis a vállalt határidőre helyen csak üggyel-bajjal le- nak, ahol valamely szegedi kell kiadni a különféle en­het nemcsak autóval, hanem ügyet kell támogatni. Akad- gedélyeket, elkészíteni a csa­gyalogosan is közlekedni. A nak persze közöttük is „oda tornákat, lefektetni a csöve­járókelők gyakran morcosak, se neki" fölfogásúak. de va- ket, a síneket, a kábeleket, a idegesek, mert a megszokott lóban igen kevesen és külön- felső villamosvezetéket, ki­rend és tisztaság fogyatkozni bén is, nem miattuk fut ki fogástalanul megalapozni és látszik, s ebben a fölfordu- legtöbb vállalkozás a határ- beburkolni az úttestet. Köz­lásban hovatovább csak a időből. Az ok — a rengeteg ben azonban egy pillanatig kocsmákból kitántorgott ran- építenivaló következtében sem feledkezhetünk meg a dalírozók érzik jól magukat, előállott munkaerőhiány, lakásépítkezésről: gondos­különösen éjszaka. Tudja, Kevés, nagyon kevés a mun- kodni kell újabb és újabb megérti a szegediek többsé- káskéz. építkezési területekről, az ge, hogy a rendetlenség csak Az optimisták mégis arra úgynevezett szanálások fo­átmeneti, s tulajdonképpen biztatják a most nehezen lyamatosságáról, hiszen a az örvendetes gazdagodás boldoguló, bukdácsolni kény­velejárója. Mégis hallani, telén turistáknak: jöjjenek el Szegedre két esztendő múlva is. Tagadhatatlan, ban igen nagy a szeretelt szűkebb mostaná­széjjelség, pátriánk­nogy ironikusan, vagy ne­heztelön mondogatják: mi­kor lesz ennek vége? Erre viszont csak azt lehet vála­szolni. isten őrizzen, hogy vége legyen. Csend, mozdu­latlanság, tisztaság honolt ebben a városban évekig, de nem volt köSzönet ben­IT| Nézzünk szét a városban! A partfal építésénél betont múlva ... szükséges pénzösszegek mel­lett ez a legfőbb föltétele terveink megvalósításának, a jogos lakásigények kielégíté­sének. Mindebből látható, hogy egyelőre nyakig va­gyunk a sajatosan szegedi gondokban, s*ereje megfeszí­tésével kell mindenkinek dolgoznia azért, hogy két év ne. Lemaradtunk a hasonló kevernek, a gázvezeték-fek­vidéki városok mögött, s most alig győzzük a föltor­lódott munkát elvégezni. Igen. legtöbben kifejezet­ten örülnek a jelenlegi moz­galmasságnak. az úgyneve­zett növekedési nehézségek­Í4l Jaj, csak azt ne képzelje valaki, hogy két év múlva majd ölbe ejthetjük a ke­zünket. A szalámigyár, a postaközpont, a szálloda, a sugárutak, a Tisza-part elké­szülte után rögtön a követ­kező, az ötödiK ötéves terv tetésnél árkot ásnak, a fő villamosjáratok űtközépre helyezésénél vasoszlopokat telepítenek, a hídíőkiképzés­nél bituinenoznak, az ABC­áruháznál zsaluzatot ácsol­nak, a szállodaépítésnél ala­nek. Végre eljutottunk idáig Pot döngölnek, a házépítés­— mondják —. és most már nél paneleket illesztenek ösz­Szeged is úgy fejlődhet szin- sze _ Nem győzzük, hiába, te, ahogyan csak bír. Az hiszen mindenütt kevesen beruházásait kell elkezde­megbocsátható, hogy mégis vannak. Néha csak öt-hat "ünk. illetve befejeznünk, ugy vannak néha, mint oda- munkás látható egy-egv épít- Az a második haza nagytakarításkor: sze- kezésen. . ez az T^T^y^ retnenek eimenni valanova, hogy tudniillik mindenhová és még ki tudja, milyen köz­amig a rumli tart, s csak a tart karokkal várják őket, épület építését például. Az­készbe, a tisztába hazajönni, ráadásul a munkafegyelem­A dohogás, a türelmetlenke- nek Sem használ. Az építő­dés abból a természetes emberek másnaponként el­igényből fakad, hogy lehető- eltűnnek, s ilyenkor vala­ieg minél előbb legyünk túl mely más munkahelyen csi­a fölszaporodott munkák ne- „álnak valamit, mert ott is sürgetik a befejezést. Jel­lemzi a helyzetet a város egyik vezetőjének félig tré­fás, félig komoly megjegy­„Ne nagyon sürgessé­hezén. Erre vall az is, hogy hallatlanul megnőtt az ér­deklődés mindenfajta társa­dalmi munka iránt, s a la­kosság többsége — szociális- zése: ta brigádok tagjai, nagyocs­ka diákok és magukat még jól bíró nyugdíjasok — szí­vesen vállalnak fizetség nél­küli árokésást, faültetési, kövezet bontást. stb., ahol szükség van rá. tek az Április 4. útjának rendbe tételét, mert akkor a Tolbuhin sugárútról nyom­ják oda az erőt, s emitt nem haladnak." Lassan, nagyon lassan, de azért — valljuk be — halad a munka mindegyik vállal­| 2 | kozásnál. Az új szalámigyár vagy az űj postaközpont építői egyelőre tartják a ha­Nézzék meg Szegedet két tóridőt s igérik hogy két éy év múlva! — hangoztatják a múiva készen lesznek. Elég­terveket ismerő, azok telje- gé ismert, hogy két év múl­tán gondolnunk keli kollé­giumok, állandóan használ­ható íürdő- és üdülőhely, új kórház stb. tervezésére, majd megvalósítására, nem is szólva a lakóházak továb­bi, tömeges telepítéséről Fel­sővároson. az északi város­részben, Rókuson, Alsóváro­son, Algyőn, Dorozsmán. De így jó, az a természetes: mi­nél előbb elvégezni az egyik nagy munkát, hogy hozzá­foghassunk — Szeged lakos­sága erdekében — a másik­hoz. F. NAGY ISTVÁN Az Olasz KP küldöttsége hazánkban A Magyai- Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának meghívására július 15—22. között Budapesten tartózkodott az Olasz Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának küldöttsége: Giancarlo Pajetta, a párt Politikai Bizottságának tag­ja, Adalberto Minucci, a ve­zetőség tagja, a piemonti pártbizottság titkára és Um­berto Cardia, a Központi Bi­zottság tagja. G. Pajettát fogadta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. A küldöttség megbeszélé­seket folytatott Benke Va­lériával, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagjával és Horm Gyulával, a KB külügyi osztályának helyet­tes vezetőjével. Az olasz testvérpárt kép­viselői találkoztak Aczél Györggyel, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjá­val, a Minisztertanács elnök­helyettesével. Az őszinte, elvtársi szel­lemben lezajlott tárgyaláso­kon áttekintették a nemzet­közi helyzet, a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom időszerű kérdéseit, kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjaik tevékenysé­géről. A megvitatott kér­désekben a két part nézet­azonossága nyilvánult meg. Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága kül­döttségének magyarországi 'látogatása tovább erősítette az OKP és az MSZMP kö­zötti baráti kapcsolatokat és elvtársi együttműködést. sítését állandó figyelemmel kísérő lelkes várospártiak. Mennyi gúnyos megjegy­zést hallottunk már a Tolbu­hin sugárút késedelmes föl­újításáról, az Izabella-híd környékén állandósult közle­va vendégeket szeretnének fogadni az űj Hungária Szál­lóban. Két év múlva akarják átadni túlnyomó részben a fölbontott sugárutakat, az új partfalat, a tarjáni közintéz­mények jelentős részét. Két kedési dugóról, a napközben év múlva természetesen már szinte használhatatlan tele- gyönyörködhetünk a hama­fonokról, a nyaranta akadó- rosan elkészülő drámai szín­zó vízellátásról, a tarjáni házban, a fiatalok javában gyengécske ellátásról és használhatják a közvetlen szolgáltatásról — hogy to- befejezés előtt álló újszegedi vább ne is soroljuk. S nem tornacsarnokot, ehetjük a ám csak a laikusok, a gon- majdnem üzemképes új ke­Egyetemisták építőtábora A József Attila Tudo­mányegyetem KlSZ-bizottsá­ga nyolcadik éve szervezi építőtáborát a DÉLÉP-pel karöltve. Az idei ifjúsági építőtábor vasárnap kezdő­dött el. Az egyhóftapos mun­kaakció során két turnusban 400 egyetemista fiatal dol­gozik a DÉLÉP építkezésein. A szegedi egyetemisták mel­lett részt vesznek az építő­tábor munkájában a JATE testvérintézményeinek hall­gatói; szovjet, lengyel, né­met és finn egyetemisták, valamint a miskolci nehéz­ipari egyetem hallgatóinak egy csoportja is. Az építőtá­borban a fiatalok több mint félmillió forint értékű mun­kát végeznek a DÉLÉP épít­kezésein. az egy hónap alatt. Korszerűsít a Kontakta A szentesi Kontakta Alkatrészgyár gépesíti — részben automatizálja — a legnehezebb, eddig kézzel végzett mun­kákat, a villanykapcsolók, konnektorok gyártását, összesze­relését. A szentesi gyárban működik az ország első „villanysze­relő gépe", amelyet a vállalat szakemberei terveztek és készítettek. . Indul a Kincskereső Sípos Géza (1929—1974) dok, problémák okait rész­ben vagy egyáltalán nem is­merők mondják a magukét. Hanem felelős vezető beosz­nyérgyárban sült kenyeret, járhatunk az átadásra váró algyői közúti hídon. Két év múlva tehát job­tásű emberek, elvtársak is ban lehet közlekedni, telefo­rendszeresen. ök a lakosság- nálni, vásárolni, szórakozni, rál sokkal jobban tudják, művelődni. Addig azonban hol, milyen „objektív ténye- muszáj újra és újra rászólni nok*! keslelteuk a ft&datok tacelmeuen _ onmaQBDkKM-oeueló mtmkabatv «s Üjó­Tegnap, hétfőn a Sajtóház­ban egész napos értekezle­ten találkoztak az ország ti­zenkilenc megyéjének lapter­jesztői, és megbeszélést foly­sági mozgalomban kíván nyújtani. Dr. Koncz János. az MSZMP Csongrád megyei tattak az októberben induló bizottságának osztályvezető­ifjúsági irodalmi folyóirat, a Kincskereső terjesztésének előkészületeiről. A terjeszté­si szakelőadókat Hegedűs András tanszékvezető főis­kolai tanár, a Juhász Gyula je a Szegeden szerkesztendő folyóirat feleiősségéről, a nemes hagyományokhoz va­ló kapcsolódásról szólt. Is­mertette azokat a feladato­kat, melyek szerkesztők, Tanárképző Főiskola főigaz- munkatársak és terjesztők Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Sipos Géza elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád megyei végrehajtó bizottságának tagja, a Szeged városi pártbizottság első titkára 1974. július 22-én, életé­nek 46. évében, hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt. Sipos Géza elvtárs Csongrád megye és Szeged város társadalmi és politikai eletének kiemelkedő személyisege volt. aki a szocialista építőmunkában tanúsított helytállá­sáért és áldozatkész tevékenységéért több magas kitüntetés­ben részesült. Az elhunytat a megyei és a városi pártbi­zottság saját halottjának tekinti. Temetése 1974. július 25­én, csütörtökön 15 örakor lesz Szegeden, a Belvárosi teme­tő központi ravatalozójából. Elvtársai, barátai és tisztelői 14 órától róhatják le ke­gyeletüket ravatalánál. MSZMP Csongrád megyei Bizottsága, MSZMP Szeged városi Bizottsága Sipos Géza elvtárs abból a ívét mutatják, s keveset munkásgenerációból szárma- mondanak az emberről, aki zott, amely a felszabadulás- maradandó emlékeket ha­sal lett nagykorúvá. 1929- gyott elvtársai, barátai, is­ben született, Csongrádon, s merősei. közéleti társai kö­munkás szülei öt testvérével rében. Rendkívül nagy ta­együtt nevelték. Maga is ha- pasztalatokat szerzett, fiatal mar megismerte a munkás- kora ellenére is a pártmun­életet, s a gyári munkáskö- kában, a politikai tevékeny­zösségben szerezte első osz- ségben, s ezeket sokoldalú­tályharcos élményeit, melyek an kamatoztatta osztálya és csakhamar politikai küzdel- pártja szolgálatában. Szemé­mekbe szólították. A párt- lyes példájával, szilárd, elv­nak 1952 óta tagja. Húszéves szerű magatartásával, em­korában már az ifjúsági berségével maradandóan szervezet választott vezetője hozzájárult a pártélet egész­a Szegedi Falemezgyárban, s séges fejlődéséhez. Magas több mint egy évtizeden ke- színvonalú ideológiai felké­resztül tölt be vezető tiszt- szültsége, a munkásosztály ségeket Szegeden, az ifjúsá- iránti felelősségtudata, és gi mozgalomban. Osztályon- különböző tisztségekben a tudata, politikai és emberi munkások ügyeivel való tö­hclytállása minden. helyzet- rődése, a szegedi dolgozók ben példás, 1956-ban, az el- körében ismert volt. Sze­lenforradalom napjaiban rénysége, a szolgált ügy fegyverrel védi a munkásha- iránti alázata, vonzó egvéni­talmat; majd a párt intéző sége növelik az emlékezők, bizottságának tagjaként nagy a gyászolók fájdalmat. Nem lelkesedéssel vesz részt a ismert fáradtságot a munka­párt újjászervezésében; 1957- ban, fegyelmezett és felelős­től a KISZ Szeged városi bi- séget _ ismerő pártmunkás zottságának titkára. 1964-ben volt, aki nagyon sokat tett a Szeged városi pártbizott- Szeged fejlődéséért. Gyakran ság titkára, s életének utolsó fizikai erején felül dolgozott, öt esztendejében mint a Sokirányú elfoglaltságamel­megyei párt-végrehajtóbi­zottság tagja, és a Szeged városi pártbizottság első tit­lett a József Attila Tudo­mányegyetem bölcsészettu­dományi karán középiskolai gatója. a Kincskereső főszer­kesztője tájékoztatta a fo­lyóirat célkitűzéseiről. fel­adatairól. szerkesztési elvei­ről, arról a segítségről, me­lyet a folyóirat az oktató­előtt állnak. Kovács László a Csongrád megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója pedig az induló folyóirat kiadásával és terjesztésével kapcsolatos teendőkről. a propaganda-, -tmmiffirói beszélt. kára szolgálta a szocializmus tanári dip,omát is szerzett, eszméjét, amellyel fiatalon Magas mércét áUított onma~ elkötelezte magát. gának « munkatársamak. Sokszor egészségét sem kí­mélve dolgozott. Fiatalon el­ment közülünk, s ebben ré­szé van az önmaga által dik­tált, megfeszített munkának is. A munkásból felnőtt párt­munkás, tevékeny élete volt az övé. Felkészültsége, ta­pasztalatai. emberi tulajdon­ságai, a párthoz és a mun­kásosztályhoz való hűsége, helytállása rövid életében is meghozta gyümölcsét: úgy őrizzük meg emlékét, mint a munkásosztály ügyéért. Életrajzi adatai azonban lángoló, azért szüntelenül kcsafc pályája állomásait és cselekvő eivtarsonkét. Minden helyzetben, min­den beosztásban hűséges ka­tonája volt a pártnak és a városnak. Tevékenységét többször magas elismeréssel, kitüntetéssel méltányolta társadalmunk: KlSZ-érdem­éremmel, Munka Érdem­éremmel, Munkás-Paraszt Hatalomért emlékéremmel, Szabadság Érdemrenddel, két esetben a Munka Érdemrend arany fokozatával és Ifjúsá­gi Érdeméremmel tüntették ki

Next

/
Thumbnails
Contents