Délmagyarország, 1974. július (64. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-21 / 169. szám

— Nem nézek rá! De csak nem bírta ki. ' Nem ment ki többet a partra, azt mondta rosszul van. Amikor másnap a kád fölé hajolt, hogy a használt holmit kimossa, férje kezét érezte a vállán: — Kimosod a szennyest? — Igen. — Jói teszed, minél hamarabb legyél túl rajta! — Igen. • — Azért jó volt ez a két hét ugye? — Igen. Ez a kis pihenés jót tett. Aztán belehajolt a kádba. A mosószer fehér habja között egy pillanatra még rátekintett az idegen szeme, aztán elmosódott a kép. Ném tudta, nem is törődött vele, hogy az arcán legördülő könnyei, vagy a tarka ruhából kiázott szürkeség miatt tűnt-e el előle. 1 Mire a végére ért a mosásnak, úgy érezte ő is megtisztult. Fáradt tagjait megnyújtóztatta, és közben fia karját érezte a derekán. — Szegény anyu! Hagyd már abba! Nem érte meg az egész Balaton, hogy most utána annyit dolgozol. De azért majd egyszer ugye megint elmegyünk, és akkor biztos jobb időnk lesz? — Igen — mondta az asszony, és kiázott ujjaival megsimogatta a gyerek arcát — bár én itthon jobban érzem magam. p. R. A

ligha létezik beruházás, amelyik ne lenne égetően fontos. A beruházó szemszögéből sem egy épület, sem egy gépsor nem tűnhet szükségtelennek. A társadalom, a népgazdaság nézőpontjából sem lehet az, ha valahol erősíteni, korszerűsíteni szeretnének egy gyárat. " Legfeljebb rangsorolni kénytelen az anyagiak mértékében. S az anyagiak alatt nem is elsősorban a pénzt — inkább az anyagi-műszaki eszközöket kell érteni, és ezek alapján az egyik beruházási szándékot esetleg a másiknál szükségesebbnek ítélni. Azért döntő, hogy a rangsorolás itt ls érvényesüljön, mert a beruházások döntő többségéhez hozzájárul az állam, rövidebbhpsszabb időre szóló, különböző biztosítékok mellett nyújtott kölcsönnel. E kölcsönök — bizonyos anyagi juttatások — nélkül a vállalati beruházások nagy részét el sem kezdhetnék. Tehát, ha valahol beruháznak, ott bizonyos, hogy a programot népgazdasági érdekből is szükségesnek — és egy sor más elképzeléshez mérten —, sürgősebbnek ítélték. Ács S. Sándor De ha sürgős a beruházás, akkor miért nem készül gyorsabban?! Ismeretes, hogy a 70-es évek elejére mór a népgazdasági egyensúlyt is fenyegető túlzott beruházási tevékenység alakult ki. Az átfutási idő — az ötlettől az üzembe helyezésig — változatlanul és lényegesen hosszabb, a nemzetközi normáknál. Nagyobb munkánál 5—7 év. Ebben kell keresni sok gondunk okozóját. Ha az átfutási idő összetevőit vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a kivitelezés — az idő háromnegyed részét, olykor — különösen kulturális, vagy egészségügyi beruházások esetén — a négyötödét is kiteszi. S csak egynegyed, egyötöd rész jut az átfutási időből a tervezésre, előkészítésre. Csodák nincsenek. Minden megtervezhető, és előrelátható, szűk hibahatárok között. A kapacitás, az anyagszükséglet, a beszerzési lehetőség, a kivitelezés időtartama felmérhető objektív tényezők sorozata. Számítógépen változatok, variációk, optimumszámítások készíthetők. Pontos Ha sürgős a beruházás... 47 VASÁRNAP, 1974. JÚLIUS ÜL. Üdülés István A tékozló fiú hazatérése Cacs Gábor Juhász, Gyula emlékére M

intha ősz lett volna. Az ablaküvegen végigfolyt a víz, s úgy látszott aznap már nem is derül ki. Így esett már negyedik napja. Hűvös ősznek tűnt, pedig már nyár eleje volt. Az asszony állt az ablak előtt, és keserűséggel a szívében nézte a fák zöld leveleit, amit szünet nélkül tépázott a viharos szél. Hosszú évek után végre eljutottak a Balaton mellé. Szakszervezeti beutalót kaptak, s már hetekkel előtte az örömtől szinte aludni sem tudott. Igaz, másra is elkölthették volna a pénzt, szükségesebb dolgokra, ami még hiányzott, de ha már beutalót kaptak, csak el • kellett fogadniok. Meg aztán jól is jött már egy kis pihenés. A ruhatára nem volt nagy, de hát annyi, amennyi és olyan, amilyen. Rég beletörődött már, hogy az álmok csak álmok maradnak, s annyival kell megelégedni, amennyi becsületes munkával jut. A negyvenet már betöltötte, és ólma csak egy volt, amit valóra kívánt váltani, hogy felnevelje a gyerekét, aki egyetlen, s akit jobban szeretett mindennél és mindenkinél. Tulajdonképpen miatta fogadta el a beutalót, anynyira szereti a vizet, él-hal érte.% És most Itt van! Csak esik. Az előbb érzett keserűsége dühhé változott. Miért kell esnie? Hisze már nyár van. És milyen hideg a szotja is. Már mindent magukra szedtek, ami meleg holmit hoztak, és méjf mindig fáznak. Ök egyszer jönnek el a Balatonhoz, és akkor is így járnak. Bezzeg, aki minden évben eljut, annak még az idő is kedvez. Szeretett volna öklével belecsapni az üvegtáblába, hogy ne folyjon már tovább fajta a víz, és úgy érezte, a sorsot is agyoncsapná vele, amely gonosz és kegyetlen. Tekintetét a gyerekre emelte, aki szomorú arccal olvasott egy könyvet. Aztán a férjére pillantott, aki kényelmesen, nekifeledkezve böngészte az újság betűit. Hát igen, ő mindig ilyen volt; nyugodt és kiegyensúlyozott. Mindegy neki, hogy esik, vagy fúj. egyformán egyszerű, megfontolt, szinte egykedvű. Nagyon szerette a férjét, úgy, amilyen. Jó ember volt. De ő más! A felhők hirtelen oszlani kezdtek. A nap nem sütött ki, de az eső elállt. Végre megnézhették a Balaton. Ez is valami. Ebéd után kisétáltak a partra. Nem is igaz, hogy kék a Balaton, hanem ronda szürke! Minek is jöttek ide, inkább maradtak volna otthon. Már mosni is kellene, mert az a pár darab meleg holmi elpiszkolódott, de hát ilyen időben meg sem szárad, hiába is fogna hozzá. Ott álltak hárman, és hallgattak. Hirtelen megszólalt a gyerek: — Én megfürödnék. Ügysem megyek el addig haza, míg egyszer meg nem fürdők. — Majd holnap, ha kisüt a nap — mondta az asszony —, de nem sok meggyőződés volt a hangjában. Másnap reggel ragyogó napsütésre ébredtek. A levegő még hűvös volt, de már érezni lehetett; pár óra múlva meleg lesz. — Csak ez a pár nap lenne eső nélkül — gondolta, és a fiát nézte, ahogy a köveken ülve egy kóróval nagyokat csapkodott a vízbe ugráló békák felé. Arcán mosoly futott át, ahogy 'elnézte a kamaszkorban levő, hosszú lóbú fiút. Ahogy, így mosolyogva tűnődött a természet csodáján, arcán megérezte az „idegen" tekintetet. Oldalra fordult, és pillantása összefonódott a másikéval, a férfiéval, aki kitartóan nézte. Az asSzony elfordította a fejét. v — Elbámult ez a málé — gondolta, de aztán újra a férfi felé fordult. Semmi kétség, őt nézi. De miért? Gyorsan végignézett magán. Fürdőruháját rendben találta. Szempilláit ismét felemelte, és tekintetük újra találkozott. — Mit nézel? — kérdezték a nagy fekete szemek, s a férfié válaszolt: — Tetszel nekem. — Nem igaz! — De igen! — Csak szórakozol. — Nem igaz! Csodállak. Az asszony zavart lett. Tulajdonképpen soha nem ért rá azon gondolkodni — különösen azóta, amióta gyermeke volt — hogy tetszhet-e másnak is, mint a férjének. 'Hirtelen nagyon melegnek érezte a napsugarakat. — Odébb kellene menni az árnyékba. — De nem mozdult. Szívét különös melegség járta át. Hát még tetszhet ő is valakinek? Aztán ismét felnézett: — Hagyj békén! Menj odébb! — Nem megyek! — Majd akkor én. De megint nem mozdult. Aztán átengedte magát a férfi tekintetének. Tulajdonképpen már lassan húszéves házasok, és sohasem csalta meg a férjét. Minek is tette volna. Ez is csak egy kis flört. Ha már ilyen rossz idő volt, legalább most szórakozik egy kicsit. Mire eljött az ebédidő érezte, ^ veszélyes játékba kezdett. — Délután másik helyre megyünk napozni — gondolta. De a gyerek újra csak a kövekre ment, s a helyén ott volt az idegen. Kajári Gyula Régi időkre emlékezve Zoltán fi Olajkút válasz adható — mert ez a lényeg — határidőkre, kezdésre, befejezésre, feltételekre, árakra —, valamennyi partner részére ... Egy falat áttenni, egy gépmegrendelést lemondani — idő és pénz. A tervrajzon — egyetlen tusvonás ... Ha sürgős a beruházás — furcsa, de így igaz: el ne kezdje senki, amíg biztosítottnak nem látszik a gyors, a huzavona nélküli kivitelezés. A terv inkább a papíron várakozzon, mint félig megvalósítva, a szabadág alatt — milliárdokért. Egykét új, nagy program már ezzel a szemlélettel, vagy csaknem teljesen ezzel készült. Mindenekelőtt Leninvárosban az olefinmunkálatok és kapcsolt részei, pl. a kazincbarcikai pvc-gyár. Ezt a szemléletet — kezdés előtt gondos előkészítést, előrelátást — persze csupán rendeletekkel nem lehet a vállalatokba plántálni. Aki azért nyugodt, mert elkezdődött az építkezés — miután sikerült, esetleg, kiügyeskedni még egy-két paragrafust is — az a beruházó — negyedszázaddal elmaradt napjainktóL Akinek viszont jut ideje az alapos tervezésre, a gyors kivitelezés minden feltételének megteremtésére, annak valóban sürgős a beruházás. Mert csakis ebben az esetben számíthat a beruházó — a vállalat, a tanács — arra, hogy a munka menetrend szerint halad a befejezésig, az új létesítmény nem kerül többe a tervezettnél. GERENCSÉR FERENC