Délmagyarország, 1974. július (64. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-20 / 168. szám

Könyvekről - sorokban Kiss Károly: Nincs megál­lás. A magyar és nemzet­közi munkásmozgalom régi harcosa húsz nehéz esztendő személyes élményeit elevenili fel emlékiratában. A fiatal, harcos cipészmunkást 1925 nyarán Bécsbe küldik rövid politikai tanfolyamra, ahol megismerkedik az illegális KMP Külföldi Bizottságának vezetőivel: Kun Bélával, Ré­vai Józseffel, és Lukács Györggyel. Hazatérése után élete a forradalmi munkás­mozgalom sűrűjében folyik. Többször börtönbe csukják, kínozzák, de megtörni sosem sikerül. A börtönben kitű­nően megtanul németül, úgy, hogy kiszabadulása után nem sokkal Moszkvába küldhetik, ahol a Lenin-iskola német szekciójában közel egy évig tanul. Hazatértekor a párt Központi Bizottságába kerül. Azután újra itthoni illegális munka, majd börtön és in­ternálás következik. Sokat szenved, de már közel a sza­badulás, alighogy elengedik az internálásból, máris Kő­bányán szervezi a fegyveres ellenállást. A végig lebilin­cselően izgalmas könyv szin­te szépprózai eszközökkel idé­zi fel húsz esztendő harcait. Kiss Károly kerüli a frázist, a sztereotípiát, s még arra is van szeme, hogy észrevegye az ütlegelő detektív önundo­rát. (Kossuth Kiadó.) Bérezi Géza: Nyelvművelé­sünk. A magyar nyelvtudo­mány „nagy öregének" kis könyve bölcs, szélsőségektől mentes, körképe és javasla­tai messzire tekintenek. A szerző kiindulópontja, hogy nyelvművelésre nagy szükség van, mert a nyelv fejlődése bizonyos mértékig irányítha­tó, a még meg nem gyökere­sedett hibák kigyomlálhatok belőle. Sorra veszi nyelvünk főbb alkotóelemeit, megvilá­gítva a problémákat (a ma­gyar hangsúly és hanglejtés még nagyrészt föltáratlan te­rület; helyesírásunk túlsza­bályozott stb.), másutt kipé­cézve bizonyos jellegzetes, elterjedt hibákat. Átfogó, hosszú időre szóló javaslatai kiterjednek egy nagy, elvi alapul szolgáló, húsz éve ter­vezett, de mindeddig el nem készült nyelvművelő kézi­könyv kiadására, népszerű nyelvművelő folyóirat meg­jelentetésére, a különböző közintézmények nyelvművelő szerepének előmozdítására. (Gondolat Kiadó.) J. Swift: Gulliver utazása Lilliputban. Az 1720-as évek végén született meg Swift legnagyobb alkotása, a kora­beli Anglia viszonyainak ma­ró és kegyeden szatírája, a Gulliver utazásai. Négy ré­sze a címszereplő négy fan­tasztikus kalandjának bölcs krónikája. Gulliver kapitány hajótörést szenved, s fogoly­ként ébred a törpék orszá­gában. Lilliputban pártosko­dás folyik és háború veszé­lye fenyeget. Gulliver fel­ajánlja szolgálatait, és az el­lenséges Blefuscu sziget né­pének flottáját úszva elhoz­za. Dicsőség övezi, de csak addig, amíg meg nem tagad­ja további szolgálatait — az amúgy jámbor Blefuscu né­pének teljes leigázását. Kegy­vesztett lesz és menekülnie kell a törpeállamból. A tör­ténet alkalmat ad az írónak, hogy érzékeltessen olyan alapfogalmat, mint hűség, bátorság, hazugság és becs­telenség. Emellett a gyer­mekolvasókat a mesék vilá­gában fordulatosán, humoro­san és bölcsességben bővel­kedóen kalauzolja el. (Móra Kiadó.) Szénássy Barna: A ma­gyarországi matematika tör­ténete. A hazai matematika történetének első részletes kritikai feldolgozása ez a kö­tet, amely összefoglalja az eddigi részletkutatások ered­ményeit. A szerző korsza­konként mutatja be a ma­gyar matematikai élet alko­tását. A mű öt részre tago­lódik. Az 1. rész a könyv­nyomtatás előtti időkből szár­mazók. adatokat és emlékeket ismerteti. A 2. rész az elemi aritmetikák korát vázolja fel, tankönyvekről, 17. századbeli magyar kéziratokról és disz­szertációkról emlékezik meg, főként pedig Apáczai Csere János matematikai tevékeny­ségét méltatja. A 3. rész a 18. században megindult ön­álló magyar matematikai ku­tatások \ lényeges elemeit és értékelését foglalja magába. A V rész matematikánk re­formátusával foglalkozik, kö­zéppontjában a két Bolyai európai nívójú életművével. Végül az 5. rész a 19. szá­zad második felében mindin­kább kibontakozó nagyará­nyú fejlődésről számol be. A kötetet életrajzi adattár és névmutató zárja. (Akadé­miai Kiadó.) Maupassant: Egy asszony élete. A regény hősnőjének apja serdülő lányát a Sacré Coeur-be adja „azt akar­ta, hogy tizenhét éves korá­ban szűzen kapja vissza, és ekkor ő maga meríthesse meg valamiféle értelmes köl­tészetben; tudatlanságát az ártatlan szerelem látása, az állatok egyszerű vonzalma, az élet derűs törvényei old­ják fel". Des Vaeds báró re­ménytelenül múltbeli figura egy gyökeresen megváltozott világban. Az élet törvényei ugyanis nem derűsek; Jeanne tudatlanságát az ártatlan szerelemmel induló sikerte­len házasság oldja fel, csaló­dik a Tolbiac abbék képvi­selte egyházban és végül imádott fiában is. Rosalie-t, a cselédlányt azonban több baj, nagyobb megpróbálta­tások érték, mint Jeanne-t, mégis erős tudott maradni. (Szépirodalmi Kiadó.) V. G. Jan: A tatárjárás. A mű a Mongolok betörése cí­mű történelmi tragédia (elő­ző kötetek: Dzsingisz kán és Batu kán) befejező része. Közép-Ázsia leigázása után Batu, nagyapja, Dzsingisz kán végakaratának megfe­lelően, Közép- és Nyugat­Európa leigázására készül. Hadserege — a rettegett Kék Horda — a Magyaror­szág felé menekülő kunok nyomában haladva elpusztít­ja és porig égeti Kijevet, fel­perzseli Halicsot, Volhiniát, majd hadait kétfelé bontva, egyik seregét Lengyelország- j ba, Csehországba, a másikat Magyarországra küldi. Á muhi csatában a magyar se­reg katasztrofális vereséget szenved, IV. Béla királynak üggyel-bajjal sikerül elme­nekülnie és Dalmáciába jut­nia, ahol végül is átvészeli a tatárjárást. Batu előtt nyitva az út Itália és Fran­ciaország felé, amikor hírt kap: odahaza meghalt a mongolok nagy kánja. Habo­zás nélkül visszafordítja se­regeit, és kitakarodik Euró­pából. (Európa Könyvkiadó —Kárpáti Kiadó.) A stressz: barát vagy ellenség ? Magnéziumból műtrágya A hagyományos nitrogén, foszfor, kálium tartalmú mű_ trágyákhoz most a magnézi. um műtrágyák csatlakoznak. Egy moszkvai kutatóintézet munkatársai megállapították, hogy az alacsony termésho­zamú, homokos talajokba magnéziumsókat adagolva a gabonafélék termése átlago­san tíz. burgonyáé 105 má­zsával növelhető hektáron­ként. A kísérletek során az is kiderült, hogy a magnézium tartalmú műtrágyák nemcsak növelik a termést, hanem a minőséget is javítják. (APN) Napjainkban egyre többet hallunk éS olvasunk a stresszről, igyekszünk — jo­gosan és jogtalanul is — sok mindent a stressz ha­tásával magyarázni. De ked­venc és központi problé­mája ez az élettan kutatói­nak is. Miért kell a stresszt ta­nulmányozni? Az embert különböző hatások érik, az ember nyugtalan, vagy ld­egyensúlyozott — vagyis „homo sapiens". Stressz ide­jén azonban csaknem két­szer több hibát követünk el, mint szokásos körülmények között A stressz azonban nem­csak káros következmények­kel jár együtt: meg tud vál­toztatni idegi szokásokat, mozgósítani tudja a szerve­zet belső tartalékait • Izgalom, öröm, félelem, lel­ki szenvedés — mindez po­zitív vagy negatív emóció. Mi az emocionális stressz? Nem feltétlenül szükséges fizikai hatást gyakorolni az emberre azért, hogy valami­féle emóciót váltsunk ki. A hangulat megváltoztatásához gyakran egy szó, egy pillan­tás, sőt „sokatmondó hall­gatás" is elegendő. Az or­vosok már régen felfigyel­tek erre a jelenségre. A mű­tét előtt álló emberek jóval nehezebben viselik a műtét­re való előkészítést, mint magát a műtétet. Ugyanez a helyzet a pilótáknál, a sugár­hajtású repülőgépekről való katapultálás előtt. Az emo­cionális feszültség csúcspont­ja nem a katapultálás pilla­natában következik be, ha­nem éppen a katapultálás előtt. Ezt az állapotot ne­vezik stressznek. Vajon mi a stressz: ellen­ség vagy segítőtárs? Erre a kérdésre egyértelmű válasz nem adható. A stressz — se­gítőtárs Is, ellenség is. A szervezet belső tartalékait mozgósítva, annak „elhasz­nálódásához" vezet. A stressz jellege egyénenként változó. Két ember azonos stressz­szituációban különbözőkép­pen viselkedhet. Az egyik normálisan fog dolgozni, a másik pedig nem. Az utóbbi időben a pályaválasztással kapcsolatban is figyelembe veszik, hogy milyen visel­kedést tanúsít az ember stressz-szituációban. Sok helyen végeztek kísér­leteket munkahelyi környe­zetben munkairányítókon, kezelőkön. Hogyan viselke­dik majd az ember, ha egy­szerre csak ellentétes jelzé­seket kezdenek szolgáltatni a műszerek? A döntő pillanat­ban nem fogja-e elveszíteni önuralmát? Ez csak az egyik legegy­szerűbb módja annak, hogy a termelésben, az igazgatási döntés meghozatala folya­mán, az aviatikában meg­szabaduljunk a stressz hát­rányos következményeitől. A fő probléma azonban nem ez; meg kell találni annak a titkát, hogy a stressz magá­ban az emberben miként szabályozható. Idegrendszerünk két fő részből áll: a központi és a vegetatív idegrendszerből. Ez utóbbi azokat a folyamatokat szabályozza, amelyekről — eddig úgy tartottuk —, hogy azokat az ember nem képes tetszése szerint szabályoz­ni. Vajon lehet-e akaraterő­vel mégis megváltoztatni a vérnyomást, pulzust, a vér­cukorszintet? Igen, lehet. A jógiknak ez többször is si­került. A szervezet stressz­reakciója közvetlenül össze­függ a vegetatív Idegrend­szer működésével. * Hogyan tanulhatjuk meg ennek az alattomos ellenség­nek és kitűnő segítőtársnak a szabályozását? Először magukat az emó­ciókat kell tanulmányozni. Kísérleti szituációban pél­dául lefényképezték az emó­ciók külső megnyilvánulá­sait. Majd felkérték a kí­sérleti személyeket, hogy reprodukálják a megfelelő mimikai képet. Kiderült, hogy az igazi emóció mimi­kája az utánzattól erősen különbözik. A színész mind­addig konfliktusban van sze­repével, amíg meg nem ta­nulja kiváltani magában azokat az emóciókat, ame­lyeket a darab cselekménye megkövetel. Az emóciók külső meg­nyilvánulása — meglehető­sen megbízhatatlan és nehe­zen mérhető dolog. De már az ókori orvosok: Avicenna, Hippokratész, Galenus — észrevették, hogy erős emó­ciók a belső szervek mű­ködésének megváltozását eredményezik. Megváltozik a légzés, a szívverés ritmu­sa, a bőr hőmérséklete, a pupillák átmérője, a vérnyo­más és a véredények tér­fogata. a vér sejtes és kémiai összetétele, az anyagcsere. A tudósok speciális táb­lázatok segítségével feltün­tetik a belső szervek műkö­désében fellépő változások függését az emóció jellegé­től. Például a düh (nega­tív emóció) velejárói: a szív­verés szaporábbá válása, az általános vérnyomás emel­kedése, pupillatágulás, sza­porább pislogás, a vázlzmok fokozott megfeszítése, a vér­ben a noradrenalinszint nö­vekedése és az adrenalinszint csökkenése stb. • A kísérleti személy ké­nyelmes karosszékben ül. Fejétől huzalok vezetnek az enkefalográfhoz. A kísérle­ti személy külsőleg nyu­godt. A kísérlet megkezdésekor megindulnak a regisztráló műszerek: grafikonok je­lennek meg a mozgó szala­gon. Az agykéreg „beszél". Az egyik görbe az alfa­ritmust, a másik a deltarit­must ábrázolja. A kísérleti személy nem nyugtalankodik. Theta-ritmusa fokozott fluk­tuálást mutat. Az egyik kí­sérleti személy például né­hány óra múlva diploma­munkája megvédésére készül. Az elektroenkefalográf jól megragadta az emocionális feszültségeit. Tóth Béla: SZEGEDI REGÉLŐ Újságok, korok, események JQ Szegedi Napló. Sztrájk Budapesten. Budapest, május 15. A munkás-kérdés, ezerszer is a munkás-kér­dés. Ez uralja vénülő századunkat Európában mindenütt és nálunk Magyarországon is, ahol tudni sem akartunk róla, ahol védekeztünk a le­hetősége ellen is, mondván, hogy nálunk nem létezik munkás-kérdés. Ma már az úgynevezett iparos gróf: Zichy Jenő könyvet ír róla, ami ma­gában véve nem nagy baj, hiszen írnak köny­veket kevésbé aktuális dolgokról is, de mégis jellemzi egy kissé a helyzetet és fölhív bennün­ket, hogy foglalkozzunk a munkás-kérdéssel, amíg késő nem lesz. Az iparosok viszonyainak ziláltsága sohasem tűnt ki élesebben, mint a most fölvetődött azon alkalommal, hogy bécsi társaik példája után a budapesti péklegények is sztrájkot rendeznek. Közel háromszáz pékmester van Budapesten és nincs egy érintkezési pontjuk, ahol határozni le­hetne a teendők fölött. Az ipartársulatba vagy hetvenen vannak bejegyezve, de ezek sem tar­tanak igazi szövetséget, a többiek meg már éppen­séggel nem kaphatók semmiféle közös megálla­podásra. Azonképp áll a segédek dolga. Ezek is szét­húznak százfelé és részint egymással, részint a mestereikkel élnek hadilábon. Még a követelé­seiket sem tudják határozottan kifejezni, még a panaszaikat sem hihetővé, jogosulttá tenni. Egy évtized óta vajúdik az ipartörvény reví­ziója. Nem tartja azt sürgősnek a kormány, mert újabb jpuedelem nem latsad ki-belőte. Kernén*; Gábor ip. miniszter így nyilatkozik: Dolgozzék az iparos szorgalmasan, takarékoskodjék mellet­te, és nem lesz szükség se törvényre, se rendre! Ennek a bölcs miniszteri fölfogásnak követ­kezménye a mostani pék-sztrájk és következése lesz sok más sztrájk is, többé-kevésbé végzetes következményekkel, aszerint, a hogy többé-ke­vésbé szelídek, megadóbbak lesznek az iparosok, kiknek a volt közgazdasági miniszter olyan ke­netteljes tanácsokat adott ahelyett, hogy ezer­szer sürgetett kívánságaiknak ő maga is szen­telt volna egy kis szorgalmat, egy kis buzgó­ságot. Mind tűrhetetlenebb lesz az állapot, melyet a hiányos "ipartörvény előidéz, mind nagyobb a fe­lelősség, mely érni fogja a kormányt, amiért út­jába nem állott idejekorán a békétlenségeknek! Nem állítjuk, hogy a puszta ipartörvény vál­tozás megszüntet egyszerre minden bajt, de annyi bizonyos, itt Magyarországon az iparos és munkás közti viszony megfontolt. méltányos megállapításától e tekintetben igen sok függ. Szegedi Napló, 1883. május 28. A péksegédek sztrájkja Szegeden. Az általános pék-sztrájk még tart. A vándor-útra kelt sztráj­koló péksegédek visszaterelése iránt sürgönyileg, fölhívott szomszédos községek a tegnapi nap fo­lyamán még hírt sem adtak. A mesterek izzasztó munkában fáradozva bírták úgy-ahogy kielégí­teni a napi szükségletet. A kapitányi hivatal va­lóságos búcsújáró helye volt az érdekelteknek, tudakozódva a segédek visszatérítése iránt tett intézkedések eredménye után. Miután a késő es­teli órákban sem dőlt jobbra a helyzet, több pékmester elhatározta, hogy a fővárosban és a vidéken azonnal új segédek után néz. A sztráj­kot a közönség kevésbé érezi, mint a mesterek, kik dicséretesen, éjt-nappallá téve fáradnak, hogy a napi szükséglet azért meglegyen. Ma reggel se volt egyébben észrevehető a munkás­hiány. mint hogy a sütés valamivel később vé­geztetett be. De ma reggel végre hírt is hallat­tak magukról az országutakat mérő sztrájkoló péklegények. Regényes módon sztrájkolnak a mi elégedetlen péklegényeink. Mint a szőregi jegy­z őBérczv kapitánynak jelentette, a mintegy 60 főből álló csapat először csütörtökön éjjel vo­nult át a helységen. Tegnap azonban a délelőtt folyamában ismét visszatért s onnét levonult a szegedi határban fekvő úgynevezett karóczai te­rületre. Ott tanyázik azóta a sztrájkoló vándor­csapat. Mint a jegyző előadja, a kedélyes társa­ság valóságos idylikus életet folytat a mezőn, mely érdekességében nyer azáltal is, hogy egyik­nek-másiknak a szeretője is ott mulat. Nappal az árnyékban mulatoztak, ugrándoztak, madár­fészek után jártak; este összeültek a mezőn, vá­lasztottak szakácsokat, kik aztán hozzáláttak a vacsora készítéséhez. A nagy bográcsok ott páro­logtak a hatalmas lángok fölött, melyek az ér­dekes társaságnak világításul is szolgáltak. Ami a hazatérítésöket illeti, no, arra nem mertek akárkik vállalkozni. Bérczy kapitány nem is késett Apró István várnagy vezetése alatt egy 10 tagból álló rendőr­csapatot kiküldeni a sztrájkoló segédek vissza­hajtására. A rendőrség a déli órákban indult útnak. Dél­után 4 órakor kaptuk az értesítést, hogy a pék­legények csapatával megérkezett a rendőrség a városházához. Apró várnagy teljesített kiküldetéséről a kö­vetkezőkben tette meg jelentését. Midőn a ka­róczai földek közelében a sztrájkoló segédek a rendőröket észrevették, azonnal talpra álltak s egy csapatba tömörülve foglaltak állást. A rend­őrség fölszólítására választott szószólójuk kinyi­latkoztatta. hogy mindnyájuk akarata egy, hogy nem mennek vissza semmi áron, mert életre­halálra tett eskü köti őket. Hogy nem dolgoz­nak, míg munkaadóik jobb sorsot nem bizto­sítanak. A várnagy nagy tapintattal járt el az elkese­redett tömeg megszelídítésén. A rendőröket visz­szaküldte az újszegedl kertbe, maga pedig kö­zéjök ment és csillapító beszédet intézett hozzá­juk, biztosítván őket, hogy nem lesz bántódá­suk, a mesterek kielégítik kívánságaikat. Las­san-lassan megtértek a legelkeseredettebbek is és a várnagygya] élükön útra indultak hazafelé. A hídnál kapták körül a rendőrök a sztrájkoló­csapatot. így kerültek a városházához, hol a vizsgálat kezdetéig lezárattak. Az előhívott mesterek jelenlétében a segédek ügyének vizsgálatát most Szluha főkapitány vet­te kezébe. Egyenkint állították elő a panaszos segédeket. Többen a bérök, többen a lakásviszo­nyok és élelem javítását kérték. A délután fo­lyamában kihallgatottak csaknem mindannyian visszamentek gazdáikhoz, kivévén a „főkolom­posokat", kikre rábizonyult, hogy izgattak, hogy az egész pék-sztrájkot egy bizonyos pékmester támasztotta, aki a segédek állítása szerint a fő­kolomposoknak pénzt is ígért, ha tervét kiviszik. Hogy mi okból tette ezt, arra magyarázatot ad­ni nem tudnak. De a vizsgálat majd kideríti. (Eolytatjuk-)

Next

/
Thumbnails
Contents