Délmagyarország, 1974. július (64. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-16 / 164. szám

vem?), wrt. rmms Átadás előtt Acs S. Sándor felvétele Befejezéshez kdzeledik a Csongrád megyei Tanácsi Tervező Vállalat üzemházának építése. A Dózsa György s az Arany János utcára néző falak elkészültek már, jelen­leg pedig a Berzsenyi utcai oldalt vakolják. A közel 20 millió forintba kerülő épületet júliusban adja át a CSO­MIÉP. A ház egyik emeletét a Csongrád megyei Beruházási Vállalat foglalhatja majd el. Fűtőanyag-áremelés — bérpótlékkal A fogyasztói árak emelé­se nem tartozik a népszerű gazdasági intézkedések so­rába, s ha ilyenre — ezút­tal szeptember 1-én, mint je­lentettük a tüzelő- és az üzemanyagoknál — mégis sor kerül, annak nyomós okai, indítékai vannak. A magyar gazdaság, amely a tőkés országokkal is keres­kedik, nincs és nem is lehet elszigetelve a tőkés piacok­tól. Márpedig ezeken a pia­cokon az elmúlt egy-másfél esztendőben soha nem ta­pasztalt iramban emelked­tek az árak, részben a spe­kuláció, részben olyan je-­lenségek — az energiaválság — hatására, amelyek tartó­saknak ígérkeznek. Magyarország energiahor­dozókban nem minősíthető gazdag országnak, a szük­séglet egyre növekvő hánya­dát — villamos energián kí­vül, kokszot, kőolajat és földgázt is — importáljuk. Elsősorban a Szovjetunióból, de . kőolajat néhány eszten­deje már a közel-keleti or­szágokból is, ahol a tőkés világpiaci árak érvényesül­nek. Az sem mellékes kö­rülmény, hogy az energia­válság ' — és a rendkívül megdrágult szénhidrogén­árak — következtében világ­szerte felülvizsgálják az energiagazdálkodást és a gazdaságosság új követelmé­nyei szerint alakítják a ra­cionális energia- és üzem­anyag-felhasználási struktú­rát Az áremelésnek a fogyasz­tást-felhasználást befolyá­soló szerepét az átlagtól el­térő mértékek is tükrözik. A tüzelőanyagok ára átlag 25 százalékkal lesz maga­sabb, de a tüzelő olajé 40, a vezetékes gázé 20, a pro­pán-bután gázé 10, a széné 16, a kokszé 24, a tűzifáé 18, a távfűtéí és a melegvíz­szolgáltatás díja pedig 20 százalékkal. Az üzemanya­goknál, amelyeket túlnyo­mórészt importált kőolajból állítunk elő, 40—45 száza­lékkal emelkednek az árak. A tüzelő- és főként az üzemanyagok árát az elmúlt hónapokban — néhány or­szág kivételével — világ­szerte felemelték, mi is rá­kényszerültünk erre az in­tézkedésre. Az áremeléssel azonban nálunk az energeti­kai kérdés megoldása nem zárult le. A gazdaságpoliti­kának sok az összetevője, azon belül azonban prioritá­sa. elsőbbsége van az élet­színvonal-politikának. Az is szükségszerű volt, hogy a fogyasztói árak emeléséhez olyan ellenintézkedések tár­sultak, amelyek az életszín­vonal védelmét szolgálják. A tüzelőanyagok átlag 25 százalékkal magasabb ára 1,5 milliárd forint, az üzem­anyagok drágulása pedig 800 millió forint többletkiadást okoz a lakosságnak. Az el­lenintézkedések — havi 50 forint bérpótlék a munká­soknak és alkalmazottaknak, Nemzetközi régészeti tábor Nemzetközi ifjúsági régé­szeti tábor nyílt tegnap, hét­főn Öpusztaszeren. A KISZ Központi Bizottságának meg­hívására külföldi országok fiataljai érkeztek hazánk­ba. hogy részt vegyenek a szeri monostor romajinak feltárásánál. A július 15-től 26-ig tartó sátortábor lakói: bolgár, len­gyel. svéd, finn. norvég, dán, angol és NSZK-beli felső­oktatási intézmények 3B hallgatója, valamint 20 ma­gyar társuk (az ország négy főiskolájának tanulói) napi 6 órát dolgoznak dr. Trog­mayer Ottó múzeumigazgató által vezetett ásatásoknál. A fiatalok szabad ide­jükben a Szegedi Ünnepi Hetek rendezvényein, ese­ményein vesznek részt, illet­ve a környék természetvé­delmi nevezetességeivei is­merkednek. 7 t y: a gyermekgondozási segély 50 forinttal történő feleme­lése és a hasonló összegű juttatás a nyugdíjasoknak — éves szinten összesen 3,5 milliárd forinttal növeli a lakosság pénzbevételét. E központi intézkedések hatá­lya a tsz-tagokra és tsz-al­kalmazottakra nem terjed ki, de ily módon is a kere­sők mintegy négyötödét érinti. / A többletkiadás és -bevé­tel összegének egybevetésé­ből is kitűnik, hogy a csa­ládok többségénél az áreme­lésnek nem lesz hátrányos, a fogyasztást, az életszínvona­lat rontó hatása. A legtöbb családban két kereső van, a havi 50—50 forintokból egy év alatt 1200 forint kereke­dik ki. Hadd kalkuláljunk: ez az összeg a régi árszinten számított évi 4000—4100 fo­rint értékű tüzelőanyag-fel­használás költségnövekedé­sére nyújt fedezetet. Persze lesznek háztartások, csalá­dok. a nagy lakást olajjal fűtők, a gázzal főzők és gép­kocsijukkal üzemanyagot is fogyasztók — amelyeknél az áremelés és a bérpótlék összhatása kedvezőtlen lesz. Az életszínvonal-politika — jelen esetben az ár- és bér­intézkedések összehangolása — soha nem lehet személyre szóló, nem veheti figyelem­be egyes konkrét termékek családonként eltérő fogyasz­tását. A bérpótléknak, a gondozási segély felemelésé­nek, a nyugdíjasoknak adan­dó juttatásnak az a célja, hogy a szeptember 1-én élet­be lépő magasabb árak se csökkentsék a lakosság jöve­delmének reálértékét, vásár­lóerejét s az idei évre terve­zett életszínvonal-gyarapo­dás népgazdasági szinten maradéktalanul megvalósul­jon. Politikai értelemben munkások A munkásosztály köre a termelésben elfoglalt helye szerint és széleseb­ben, politikai értelemben is megha­tározható. A munkásosztályhoz tartoznak a termelésben elfoglalt helyük szerint az állalmi és szövetkezeti ipar (bányászat, gyár-, építőipar), az állami mező-, erdő­gazdaságok és a vízgazdálkodás, a közle­kedés, szállítás és hírközlés, az állami és szövetkezeti kereskedelmi, és egyéb szol­gáltatások fizikai dolgozói, valamint a fel­sorolt ágazatok művezetői és technikusai, illetve az ennek megfelelő szintű, funkció­jú közvetlen termelésirányítók, összesen mintegy 2,9 millió fő. A munkásosztály azonban társadalmi súlya és még nagyságrendje szerint is ténylegesen ennél számosabb és nagyobb erőt képvisel. Egyebek között azért is, mert politikai értelemben magában foglal­ja a fő tömegét jelentő, szociológiai érte­lemben vett munkásokon túl az ezekből az ágazatokból kikerülő nyugdíjasokat is. Az utóbbiak a termelésben elfoglalt helyük szerint már nem munkások, de egy em­beröltőn keresztül munkásként tevékeny­kedtek — társadalmi, emberi, rokoni kör­nyezetük munkás. Gondolkodásukban, mentalitásukban, életmódjukban és erköl­cseikben őrzik munkás múltuk hagyomá­nyait. ök a körzeti pártszervezetek legak­tívabb tagjai, a Hazafias Népfront, a ta­nácsok legszorgalmasabb aktivistái, s lel­kesen segítenek vállalatuknak, ha a terv teljesítése érdekében szükség van munka­erejükre. Munkásmúltjuk tehát politikai öntudatukban is megnyilvánul. A mun­kásosztályhoz sorolásuk nemcsak igazságos és méltányos, hanem tudományosan is megalapozható. A munkásosztály azzal, hogy hatalomra jutott, s a döntő termelési eszközök tulaj­donosa lett, az elé a feladat elé került, hogy elsajátítsa az ország kormányzását, a gazdaság vezetését; a volt uralkodó osz­tályok kulturális monopóliumát megtörve, uralkodó helyet és szerepet töltsön be a kulturális-ideológiai életben is. Az osztály erejének, tehetségének, vezetésre való el­hivatottságának egyik bizonyítéka — egy­ben feltétele — volt, hogy tömegesen tu­dott soraiból kiemelni olyan tehetséges munkásokat, akik képesek voltak ezeknek a feladatoknak az ellátására. Ehhéz persze sok tanulásra volt szükség, hiszen igen messziről indultak, korábban nem volt al­kalmuk képzeni magukat. Emellett a fá­radságos — csak nagyon ritkán 8 órás — napi munka után kellett tanulniuk, ami nagy kitartást és hősies helytállást köve­telt tőlük. Mintegy százezer emberről van szó, főként nagyüzemi munkásokról. A munkásosztály helyzetéről 1958-ban vég­zett vizsgálat az egyes üzemekben azt mu­tatta, hogy volt olyan gyár, ahonnan az üzem akkori munkáslétszámának 20—25 százalékát kiemelték. Ezen a területen voltak persze túlzások is, amennyiben például nemcsak a kulcs­pozíciókban, hanem — tévesen értelmez­ve a mobilitást és a hatalmat — alkalma­zotti munkára is sokan kerültek. A meny­nyiségi túlzások következménye, hogy né­ha sem politikailag, sem más szempontból nem alkalmas embereket is kiemeltek. Ez a magyarázata, hogy egy részük nem volt képes megoldani az előtte álló feladato­kat, s visszakerült a munkapad mellé, ami nem egyszer egyéni, emberi tragédiát je­lentett az illető számára. Gyakran nem­csak az érintett, hanem az üzemi dolgozói is ezt „lecsúszásnak", szégyellni való do­lognak tekintették. A többség azonban jól megállta a he­lyét, kemény munkával, nagy kitartással sajátította el a funkciójához szükséges is­mereteket, tudást, s nagy tömegükben ma is a munkásosztály vezető' szerepének ér­vényesítői azokon a posztokon, ahová a munkásosztály bizalmából kerültek. Gyakran felteszik azt a kérdést is, hogy a párt Központi Bizottságának névsorában a párt egyes vezetőiről miért írják, hogy munkás. A kérdés jogos, hiszen ha ma ki­emelnek egy vasesztergályost, és holnap osztályvezető, tanácselnök, vagy egyéb közfunkcionárius lesz belőle, a társadalmi termelés rendszerében elfoglalt helye sze­rint értelmiségi funkciót tölt be, értelmi­ségivé válik. A Központi Bizottság név­sorában Kádár János, Apró Antal és má­sok neve mellett a munkás megjelölés (ami egyébként csak a választott szervek névsorában szerepel így) azt jelenti, hogy eredetileg munkások voltak. S bár ma már nem azok, a KB összetétele szempontjá­ból sem közömbös, hogy tagjai között mennyi a munkásból lett vezető. Természetesen hiba lenne az osztály ve­zető szerepét csak azon mérni, hogy az egyes funkciókban mennyi a volt munkás. A munkásosztály vezető szerepét — s ez napjainkra különösen vonatkozik — hatéko­nyan érvényesíthetik a nem munkásból lett értelmiségi, vagy paraszti származású ve­zetők is, akik magukévá tették a munkás­osztály szocialista célját, világnézetét, pártjának politikáját, s akik egész né­pünk helyesen felfogott érdekeit is szem előtt tartva, a munkásság osztályálláspont­jára helyezkedtek. A „politikai értelemben vett munkás­osztály" fogalma nyugvópontra juttatjj társadalmi/ életünknek egy sajátos, sokat vitatott el/entmondását, amit a munkásból lett vezetők gyakran úgy fogalmaztak meg, hogy miért nem vagyok én munkás, és miért az a parasztból, vagy esetleg a volt uralkodó osztályok tagjaiból lett munkás? S hozzáteszik: miért lettem én azzal „rosszabb", hogy 20—25 éve felelős funk­cióban, becsületesen szolgálom a munkás­hatalmat, és egyetemet, vagy főiskolát vé­geztem? Ami az utóbbi kérdést illeti: munkás­nak lenni valóban társadalmi rang, de természetesen a munkásosztályhoz való tartozás önmagában nem erkölcsi bizo­nyítvány, nem garancia a politikai meg­bízhatóságra. világnézeti szilárdságra, mint ahogy azt az 1950-es évek elejének káderpolitikája hibásan feltételezte. E nnek ellenére — ha nem is az J949 —50-es években megvalósított mértékben — ma is szükség van az állam- és a pártapparátus felfrissítésére olyan — főként nagyüzemi — munkások­ból, akiket a mozgalomban szerzett művelt­ségük, tapasztalataik, szervezőkészségük alkalmassá tesz közfunkciók ellátására. Pártunk egész tevékenysége arra irányult az elmúlt években, és napjaihkban is, hogy a legjobb és legöntudatosabb munkásokból közéleti emberek váljanak. A párt- és ál­lami funkciók ilyen felfrissítése munká­sokkal, erősíti az apparátus osztályhoz va­ló kötődését, nem utolsósorban a proletár­mentalitás és -magatartás erősödését. (Kü­lönösen jelentős ez ott, ahol bürokratizá­lódás, az osztálytól való elszakadásnak a jelei mutatkoznak.) Nyilvánvaló, hogy ezek a munkások — bár« kiemelésükkel osztályhelyzetük szociológiai értelemben megváltozik (vezetővé, értelmiségivé vál­nak) —. politikai értelemben a munkás­osztályhoz tartoznak. Biaskovits János Elkészült a kitérő Félmillió forintba került Szegeden egy hónapja fo­gott hozzá a Magas- és Mélyépítő Vállalat a 4-es vil­lamos Kölcsey utcai kité­rőjének építéséhez. Erre a kitérőre azért van szükség, mert — mint arról már be­számoltunk — forgalomirá­nyító lámpákat helyeztek el a Lenin körút Attila és Mik­száth Kálmán utcai keresz­Gyógyszertári asszisztensek Fiatal gyógyszertári asz­szintensek számolnak be szakmai tapasztalataikról a Szolnokon hétfőn kezdődött kétnapos országos találko­zón. Az egészségügyi szak­, Itsaeuiez^f aital rendezett, ta­nácskozáson előadás hangzik el többek között a gyermek­kori gyógyszerártalmakról, a házi patikák sokszor indo­kolatlan gyógyszerkészletei­ről es a gyógynövények ha­tasairói. " _ « teződéseiben. A vágányfek­tetést és a felsővezeték sze­relését a Közlekedési Vál­lalat végezte. A félmillió forintba ke­rülő kitérőt tegnap, hétfőn átadták, így visszaállt a régi forgalmi rend. Nem kell már átszállni sem. Változás még az eddigiekhez képest, hogy megszüntették a villa­mos Dugonics téri megálló­ját, hiszen az új kitérőtől mindössze száz méter távol­ságra van. A fürdő előtti ki­térő viszont továbbra is meg­rrfarad, így egy kitérővel több van a vonalon, mint régen. Ezért kocsiból is egy­gyel több kell. Az eddigi öt helyett most hat villamos közlekedik ezen a vonalon. Egyetlen munka van még hatra: a sínek közötti sáv burkolása kockakövekkel. Néhány nap múlva ezt ú> elvégzik* . < Hegesztési konferencia Hétfőn 32 ország, 700-nál több szakemberének részvé­telével megkezdődött a nem­zetközi hegesztési konferen­cia Budapesten, az Építők Rózsa Ferenc kultúrházában! Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter a hegesztés technológiájának magyar­országi fejlődésével kapcso­latban elmondotta, a nagy­arányú iparfejlesztés nyo­mán jelenleg csaknem 3 mil­lió tonna a hazai acélterme­lés évente. Ebből a fontos anyagból hegesztéssel többek között hajók, emelő- és ra­kodógépek. hidak, vegyipari tartályok készülnek, s a he­gesztési eljárásokat az autó­buszok sorozatgyártásánál is felhasználják. A miniszter bevezetője után plenáris ülésen beszél­ték meg a résztvevők a he­gesztéssel kapcsolatos leg­újabb kutatási eredménye­ket. majd a tanácskozás szekciókban folytatodott. <MT1»

Next

/
Thumbnails
Contents