Délmagyarország, 1974. június (64. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-30 / 151. szám

8 VASÁRNAP, 1970. JÜNIUS 50, Zsolt hószfó Ritmusok dobütés az Mő veled uikraió hirtelen csupasz köveken fekszünk a hallgatás elől kicsúszik kitakart létezesed a tárgyak élét erzem tenyeredben bokrok gubancát látom hátadon viseltes szavakkal tiltom tőled valamikori ágyaid mocorgás legbelül nem ünnep ez csak a tények szépek tapétás testeden a hieroglifáit nemiség és az egybegyűlt nevetések földalatii-égfeletti túzhrgy zuhanásaink és a repedezett tiltakozás a harapásaid ritmusváltásai az igeidők mozdulásai hajnal felé ballada-töredckcink a másodpercek bátorságai a levetett blúz szaga és az ablakon kidobált szavak burkain reménykedő bodza-iiiat-bolondságok vérzései a szádon lábaid rándulása-araszolása és a borvedelés mielőtt még a sárba feküdnénk meg a lélegzetvételnyi csönd két csók között és a csöpp iramodása végig a hátadon megbotlik a szél mig elszegődött öleléseinket fújja szigorú létezés-küszöbök felé és nemet tagadást felejt megbocsátást kérlel alattad a szerveidből kizsigerelt fatörzs-szeretkezés és a pillanat vallatása a hallható csöndbczuhanás ez az cső csak bennünket mos az ölelésbe roppant tenyerét a szádra szorítja csak megjelölt melleid sűrűsödjenek világny! tavaszommá és korbácsold jövőnkig tegnapi csodazöld gyötrelmeinket. F

ázom itt, mondta a lány, fázom. Almában bundát terítettek csupasz testére. Köszönöm, mondta, köszönöm. When the lights of Massachusetts ... Akkor. Ott, a szobában. A két ablak közti pamlagon. Szeretlek, mondta a fiú, szeretlek. When the lights, mondta Robin Gibb, when the lights. Mit énekelsz, kérdezte a magnószalag. mit énekelsz? én német vagyok, egy szót sem értek belőle, mit énekelsz, kérdezte, mit énekelsz? I don't speak Germán, mondta Robin Gibb, I don't speak Germán, súgta félre Robin Gibb, I don't speak Germán. Szeretlek, mondta a fiú, szeretlek. A két ablak közti pamlagon, kérdezte az olvasó, a két ablak közti pamlagon? És hol, milyen városban, milyen utcában, hány szám alatt, kérdezte az olvasó, és hol, milyen városban, milyen utcában, hány szám alatt? És mikor, melyik évben, melyik hónapban, hányadikán, hány óra, hány perckor, kérdezte az olvasó, és mikor, melyik évben, melyik hónapban, hányadikán, hány óra, hány perckor? És ez a Massachusetts, ez Bee Gess-szám, ugye, kérdezte az olvasó, és ez a Massachusetts, ez Bee Gees-szám, ugye? Köszönöm, súgta a lány, köszönöm. Szeretlek, mondta a fiú, szeretlek. When the lights, mondta Robin Gibb, when the lights. Ki ez a lány, kérdezte az olvasó, ki ez a lány? Ki ez a fiú, kérdezte az olvasó, ki ez a fiú? Kik ezek, kérdezte az olvasó, kik ezek? Ne kérdezz, mondta a lány, ne kérdezz. Ne válaszolj, mondta a fiú, ne válaszolj. When the lights, énekelte Robin Gibb, when the lights. Akkor. Ott, a szobában. A két ablak közti pamlagon. Fázol, kérdezte a fiú, fázol? Kérdeztél, mondta a lány, kérdeztél. Kérdeztem, kérdezte a fiú, kérdeztem? Nem fázom, mondta a lány, nem fázom. Válaszoltál, kérdezte a fiú, válaszoltál? Kérdeztél, kérdezte a lány, kérdeztél? Lejárt a szalag, mondta a fiú, lejárt a szalag. A Massachusetts volt az utolsó szám, kérdezte az olvasó, a Massachussets volt szám? utolsó A fiú felkelt a két ablak közti pamlagról. A magnóhoz ment, kérdezte az olvasó, a magnóhoz ment? Fázom, mondta a lány. fázom. Álmában bundát terítettek csupasz testére. Köszönöm, mondta, köszönöm. When the lights, mondta Robin Gibb, when the lights. A fiú visszatette a szalagot, kérdezte az olvasó, a fiú visszatette a szalagot? Szeretlek, mondta a fiú, szeretlek. Szeretlek, mondta a lány, szeretlek, Ne kérdezz, súgta Robrn Gibb, ne kérdezz. Ne válaszolj, mondta a magnószalag, ne válaszolj. When the lights of Massachusetts... Akkor. Ott, a szobában. A két ablak közti pamlagon. HOL, MIKOR, KIK, kérdezte az olvasó, HOL, MIKOR, KIK? Hová nézett a két ablak, kérdezte az olvasó, hová nézett a két ablak? Milyen színű volt a pamlag, kérdezte az olvasó, milyen színű volt a pamlag? Milyen márkájú volt a magnó, kérdezte az olvasó, milyen márkájú volt a magnó? Szeretlek, mondta a fiú, szeretlek. Nem fázom, mondta a fáns, nem fázom. Miről szól ez,' kérdezte az ofa vasó, miről szól ez? When the lights, énekelte Ro-. bin Gibb, when the lights. Te szereted a Bee Gees-t, kérdezte az olvasó valakitől, aki a szobában volt, te szereted a Bee Gees-t? Akkor. Ott, a szobában. A két ablak közti pamlagon. Mi lesz a vacsora, kérdezte az olvasó valakitől, aki a szobában volt, a feleségétől, aki a szobában volt, mi lesz a vacsora? És mikor lesz már kész, kérdezte az olvasó, és mikor lesz már kész? When the lights, énekelte Robin Gibb, when the lights. Ez nem szól semmiről, jelentette ki az olvasó, ez nem szól semmiről. Szeretlek, mondta a fiú. Szeretlek, mondta a lány. SZABÓ LASZLO TÓTH RÓZSA Flóra SZEKERES FERENC Pantomim I