Délmagyarország, 1974. június (64. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-14 / 137. szám

hgmtbfv, m8#. .iúntos" m 3 Virágok, utcák szépítésére is Lapunk május 18-i száma- társadalmi munkában nevelt vállalat által nem gondozott lázak előtti óvodákban árosgazdálkodási Vállalat csátanak ingyenesen a lakók virágágyakban, igazgatójának felhívását kö- rendelkezésére. ültették el. feöltük, amelyben értesítette A virágok átadását június A lelkes szépítő munka, a e lakosságot a vállalat dol- 3-án a vállalat újszegedi jól sikerült akció után regozóinak felajánlásáról. A kertészeti telepén kezdték mélhetőleg tovább ápolják és varos szépítése érdekében — meg. és azután egy hét alatt gondozzák a virágokat ültekülönös figyelemmel Szeged a tervezett 20 ezer helyett tőik. Ha így lesz, valóban felszabadulásának 30. évfor- összesen 33 ezer palánta ta- sokat tesznek a város szédulójára — 20 ezer darab Iáit gazdára. A virágokat a pítéséért. Több Tegnap délelőtt Szegeden, az Odessza lakótelepen ünnepélyes munkáslakást adtak át a 204-es számú épületben. Az ünnepségen keretek között 32 jelen volt dr. Varga Dezső, a szegedi pártbizottság titkára, aki köszöntötte a ház új lakóit, és Hajas László, az SZMT titkára. Mintha pénztárcák sorakoznának az asztalon. Piros bőr kimunkálva, összehajtható erszények. Ha jobban szemügyre vesszük, kulcstartónak látszik. Egyszerű, de mégis díszes. Az emberek kö" rül állják, tekintetükkel bűvölik. Tehetik, mert néhány perc múlva zsebre vágják. A szél a naptárt meghazudtolva, hűvöset fúj, de a hangulat ünnepélyes. szívmelengető. Dr. Varga Dezső. a szegedi pártbizottság titkára reggel 9-kor megtöri a csendet, véget vet a több évi várakozásnak. — Szép körülmények között folytassák életüket e gondolattal fejezi be munkáslakás-átadást. Ami ezután történik, azt nehéz körülírni. Az biztos, hogy mindenki kellemesen érzi magát az Odessza lakónegyed 204-es épületének 32 lakástulajdonosa közül. Az örömet megosztják a kollégákkal, barátokkal, rokonokkal. Ezt teszik Kiss Istvánék is. Durran a pezsgő, koccannak a poharak és a jókívánságfnl lesz tele a szoba. A Fonalfeldolgozó Vállalat munkásai. Kiss István kötödei segédmester, felesége gombkészítő. A másfélszobás luká-íri 19 ezer 700 forintot kellett befizetni. Ennek dupláját adta a vállalat tíz évi kamatmentes kölcsönre, az államtól pedig 60 ezer forintot írattak és szociális kedvezményt, a gyerek, illetve majd a gyerekek után. Hogyan is kerültek ebbe A HCJATMAC? A RÖGY OROM közepette dr. Jáksó László vállalati igazgató elmondja a lakásszerzés történetét, öis eljött a kulcsátadásra. — Felmérte a szakszervezet az igényeket. Nagyon elégedettek vagyunk munkájukkal, s ezért — és helyzetük alapján kerültek a jelöltek listájára. Sajnos a vállalatnak sok pénze nincs, hogy több embernek tudjunk kölcsönt adni. így meg kell nagyon gondolnunk, kit támogatunk. Ebben az évben még két dolgozónk jut az ilyen akcióban lakáshoz. A szobák világosak és üresek. Még hiányoznak a bútorok, de délután már a a helyükön lesznek. Az igazbán, a holnap nappaliján, majd félhangosan megjegyzi: — Én is próbálok pluszt nyújtani. • Két év a szülőknél, öt év társbérletben, aztán egy olyan lakás következett az alagsorban, ahonnan sokszor az udvari talajvíz miatt csak az ablakon keresztül lehetett az utcára kijutni. A vizes fal miatt a szekrénytől kezdve a papucsig, penészbe borult minden. Közben felnőtt egy fiú, most 22 éves fiatalember. Longa Józsefné munkahelye, a konzervgyár segítségével jutott a két szobához. A vállalattól a munkáslakás-akcióhoz kapott gató az üzem teherautóját is kölcsönt nyugdijbameneteléig Demokrácia és gyárkapu E! » gyík szegedi textiles üzem raktári munkásait jól leteremtette az üzemvezető, mert a nyersanyagot nem készítették ki időre, s ezért a megmunkálógépeknél dolgozó szakemberek legalább másfél órán át tétlenkedtek. A vezetőnek alighanem igaza volt, még a magasabb hang is érthető, hiszen ki ne bosszankodna ilyen esetekben. A raktári emberek szószólója viszont így replikázott: — Hol itt a demokrácia, hogy így beszélnek a kétkezi munkással? A körülötte tevékenykedők teljes egyetértéssel bólintottak társuk kifakadására, aki a vezetővel is szembe mer szállni, és a demokráciát hívja segítségül a mérges és kifakadó üzemvezetővel szemben. A felettes becsapta az ajtót, és elment. A négy raktári dolgozó elégedetten csettintett, végre, gyakorolhatták demokratikus jogaikat, szemtől szembe kimondták véleményüket. Valaki még meg is toldotta: — Elvégre demokrácia van. Tényleg, demokrácia van. sőt azt szeretnénk. ha a szocialista demokrácia az üzemben is egyre jobban kiteljesedne. Az előbb elmondott esetet azonban fölösleges analizálni, hiszen annak semmi köze sincs a demokráciához, legfeljebb a munkafegyelemhez. Hogy mégis példaként említettük, csak azért tettük, mert ilyen és ehhez hasonló esetek gyakran előfordulnak, s nem ritka az sem, hogy a hanyagsága miatt felelősségre vont dolgozó az üzemi demokráciára hivatkozva vár jogorvoslatot. Sajnos, néha meg is kapja. Ilyenkor viszont a csoportvezetőnek, a művezetőnek, s a munkában becsülettel helytálló társaknak nincs éppen jó véleményük az üzemi demokráciáról. Teljes joggal, hiszen a gazdasági életben vannak olyan speciális esetek, amikor nem lehet demokratikus megoldásokat alkalmazni. A rosszul végzett munkánál nincs helye vitának, s egyes műszaki megoldásoknál sem lehet szavazni, hogy maradjunk a textiles példánál: ponyva helyett nem lehet függönyt teríteni a tehergépkocsi tetejére. Persze, gondolhatják, hogy nem is ilyen esetekben csapnak össze a vélemények, ezek nyilvánvalóan kirívó példák. Ennél többről van szó, az emberi viszonyokról, magatartásformákról, egy új rend új alapvonósairól, a szocialista demokráciáról. Mi hajlamosak vagyunk arra, hogy csak az üzemi életben megnyilvánuló demokratizmusról beszéljünk, elvonatkoztatva mindentől, becsukva mögöttünk a gyárkaput. Ebben is leledzik valalami igazság, s különösképpen akkor zárjuk a kört, ha arra gondolunk, hogy a demokráciában az emberi tényezők a perdöntők, s az emberi tényezők szerepe máshol nem is nyilvánulhat meg jobban, mint a munkahelyen. Az is igaz, hogy az emberi kiteljesedés egyik legfontosabb mozgástere a munkahely, ahol kétféleképpen is előtérbe kerül az egyén: mivel tulajdonos, a jogait ott gyakorolhatja, de mivel egyben munkavállaló is, a kötelezettségeit teljesítenie kell. A mélységekben sokáig és messzemenően elkalandozhatnánk, de most ettől tekintsünk el, és maradjunk csak az üzemi demokrácia tapintható oldalainál. A többes számot nem véletlenül használtam, az üzemi demokrácia oldalairól érdemes közelebbről beszélni. Tekintsük két különböző területnek azt, ami a kapun belül és kívül található. Belül vannak a gyártócsarnokok: gépek, raktárak, ahol a mindennapi termelőmunka folyik. Az ember ezen a helyen tölti el életének jelentős része. Ha helyt adunk a „három nyolcasnak'-, akkor éppen a felét, mivel nyolc órát aludni is kell a huszonnégyből. De gondoljunk arra a területre is, ahol életünk másik fele eltelik. A dolgozó emberek gondolnak is erre. Mielőtt tovább mennénk az okfejtésben, kijelenthetjük, hogy a munkások igényt tartanak az üzemi demokráciára, arra. hogy beleszóljanak a gyár vezetésébe, véleményt mondjanak, javaslatokkal éljenek a termelés során. Ez a magatartás, ez az emberi alapállás nem olyan, mint a munkaköpeny, amelyet a gyár dudahangjára levetünk, ezt az' igényt, karaktert magával viszi az ember gyárkapun túlra is. Különösen az utóbbi esztendőkben lehetünk tanúi annak, hogy a szocialista brigádok milyen nagy segítséget nyújtanak várospolitikai kérdések megoldásához; a' lakásépítkezéseknél, a gyermekintézmények számának gyarapításánál, a város fásításánál már mérhető a munkásság segítsége. Az is közismert a szegedi emberek körében, hogy a brigádok milyen nagy szeretettel és jóindulattal nyújtanak támogatást a gyermekintézmények apró lakóinak; játékokat készítenek számukra, kifestik a falakat, az udvaron levő hintákat is megjavítják, ajándékokkal kedveskednek, kirándulásokra invitálják a picinyeket. Mindannyiunk örömére, már ódáig jutottunk, hogy nincs is talán Szegeden olyan óvoda, vagy bölcsőde, amelyet ne patronálna egy-két szocialista kollektíva. Visszakanyarodva az üzemi demokráciához, azt kell érzékelnünk, hogy a gyárkapun túli dolgokról is sok szó esik azokon a fórumokon, amelyek különben tisztán gyáriaknak tűnnek. A termelési tanácskozások. a brigádértekezletek korántsem | csak műszaki és termelési kérdések vitafórumai, hiszen amikor ott az óvodák fejlesztésének gondjairól, a munkáslakásépítkezésekről, a városi közlekedésről, vagy a kereskedelmi ellátásról beszélnek, akkor kiléptek az üzemi ajtón, és a lakókörzet, a város mindennapos gondjairól és örömeiről mondanak véleményt, kérnek, követelnek, bírálnak. Bár sokan külön lapra helyezik a termelést, a gyáron belüli életet, és megint más lapra a területpolitikai munkát, be kell látni, hogy a kettő egy valaminek a szerves része, az emberi életnek. Oly szorosan összetartozik, hogy egyik sincs meg a másik nélkül. Hányszor hallani a munkahelyen, amikor valaki elkésik; kimaradt egy járat, forgalmi dugó keletkezett az Izabella-híd környékén, mert lezárták a Kossuth Lajos sugárutat, s a hosszú évek óta felbontott Tolbuhin sugárút még mindig úgy néz ki, mintha a világháború szele fújta volna szét. A valamikor kiásott földkupacokon megerősödött a fű. s néhol már karvastagságúvá nőtt az a fácska, amelynek magját ' valóban a szél hordta oda. E kérdések j megbeszélése éppen úgy üzemi érdek ls. mint várospolitikai. A termelésben az em- ' berek hangulata is jelentős szerepet ját- j szik, márpedig gyorsan elrontja a hangulatunkat egy kimaradt buszjárat is. A

z elmondottakból könnyen levonható a következtetés: az üzemi demokrácia fórumai nem csupán a termelésben érdekelt szakembereknek mondanak érdemlegeset, hanem a tanácsoknak, a szakszervezeti területi szerveknek és a pártszervezeteknek is. Azoknak a testületeknek, ahol formálják a lakóterület életét, alakítják a várospolitikát. Talán érdemes lenne gyakrabban ellátogatni tanácsi és más testületi vezetőknek a munkások üzemi tanácskozásaira, mivel ott számukra is sok tanácsot adnak, adhatnak. A gyárkapu csak a termelés technikai menetének szab határt, a dolgozó emberek demokratikus jogainak, cselekvő és tenniakaró alkotókedvének egyáltalán nem kulcsra zárt az ajtaja. Gazdagh István felajánlotta hez. a költözködésVincze Imrééktől elmentek a vendégek, amikor beléptem. Hét éve várnak erre a pillanatra. Most megtörtént. Saját otthonukba költöztek. Vinczéné kis6é hihetetlennek tartja az egészet. Persze ezt is meg kell szokni. Egy barátom fél éven keresztül találkozásunknál mindig ezzel fogadott: tudod, hogy lakásosok lettünk. Csúnya szó, de az állapotot jól kifejezte. Vincze Imre a TAURUS gumigyár szegedi üzemegységében művezető, öt éve a gyár dolgozója. A tapétafalak tanulmányozása közben munkahelyére terelődik beszélgetésünk. — Nagyon lekötelezettnek érzem magam. Igyekszem a legjobban honorálni. Kihallgat, tekintetét i'éfttetancottcHja az áros nagy szofizeti. Igaz, ez még több mint egy évtized. — Csak egészség legyen ezután! — mondja a koccintásnál. Mindenki fogadott magában valamit. A legelszántabb egy város körüli futásra, más pedig hosszan tartó lakásszentelőre tett ígéretet. Kopasz László Tibor nagyon meglepődött. amikor két hónappal ezelőtt megtudta, hogy két szoba tulajdonosa lesz. ö nem tett semmiféle fogadalmat, pedig nagyon örült. — Nem számítottam rá, igen hirtelen jött, mikor a munkahelyemen, a Paprikafeldolgozó Vállalatnál, az automata gép me'lett meghrllrttam, boiy az üzem lakáshoz segít. Persze, a körülményeink nag.\ roszszak voltak. De örülök, hogy a kisfiam már ilyen szép otthonbií .jár majd az iskolába. H. S». Lódz vajdaság hete Csongrád megyében Plakátkiállítás, míívésztalálkozó, látogatás A lengyel—magyar barátsági hét szegedi programjának keretében tegnap csütörtökön délután újabb kiállítás nyílt. A Bartók Béla művelődési központban Edward Piekarski, a Lengyel Kultúra igazgatóhelyettese plakátkiállítást nyitott meg. Ebből az ízelítőből is kiderül, hogy miért oly népszerű világszerte a lengyel alkalmazott graA szegedi Bartók Béla művelődési központ fiatal művészek klubjában csütörtökön baráti esten találkoztak Csongrád megye és Szeged képzőművészei a lengyel művészvendégekkel. A megjelenteket Forgó Pál, Szeged megyei város tanácsa művelődésügyi osztályának vezetője üdvözölte, majd Wiesséséről, a képzőművészeti irányzatokról, problémákról is. Tájékoztatójához kapcsolódott Jerzy Wawrzaknak, az Odglosy című kulturális hetilap főszerkesztőjének előadása. A képzőművészek baráti estje kötetlen beszélgetéssel ért véget. * A lódzi Wisniova Gora fika. különösen a plakáté - Garbolinski festőművész, Ének f Táncegyüttes, vala vészét. A lengyel grafikusok ötletessége, merészsége, párosul a mondanivaló tartalmi gazdagságával, érthető jelrendszeré/el. Ezen a mostani idi kamaratárlaton elsősorban politikai plakátokat és kulturális témákat feldolgozó olakátokart láthatnak kar. r*ck4ííofiok. Lengyel Képzőművészek Szövetsége lódzi csoportjának elnöke tájékoztatta a hódmezővásárhelyi és szegedi képzőművészeket Lengyelország művészeti életéről. Lengyelországban 1! és félezer képzőművészt tartanak nyilván, kőzniük 314-en lódzi a k. Szólt a lengyel művészek útkeremint a Nowy Miasto Zenekar 52 tagú művészcsoportja tegnap Hódmezővásárhelyre látogatott, ahol megtekintette a helyi Népművészeti és Háziipari Szövetkezetet. Utána az együttes tagjai a HÓDI KÖT-bcn üzemlátogatáson vettek teszt.