Délmagyarország, 1974. május (64. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-12 / 109. szám

VASÁRNAP, 1974. MÁJUS It. Ilj lendület a baromfitenyésztésben Nyolc-tízmilliárd forint je­lentős összeg, különösen, ha tekintélyes hányada dollár­ban csordul az asztalon. A magyar baromfitenyésztés pedig évenként nagyjából ekkora értéket produkál. És még csak azt sem lehet mondani, hogy a hazai fo­gyasztó elöl visszük külföld­re a csirkecombot vagy a kacsapecsenyét. Mert miköz­ben — különösen egyes cik­kekben — nagyhatalomnak számítunk a világpiacon, az itthoni fogyasztás is barom­fihúsból negyedik, tojásból nyolcadik helyen áll a világ­ranglistán. A hazai baromfitenyésztés hető el eredményes terme­lés. Bekövetkezett az a helyzet, amit a szakemberek a ma­guk kacifántos modorában úgy fejeznek ki, hogy „a ge­netikailag lehetséges para­méterek és a realizált para­méterek színvonalában foko­zódó eltérés nyilvánult meg". Ezt magyarul úgy mondják, hogy a tudomány és a tech­nika egyre tökéletesebb faj­tákat, takarmánytápokat, el­járásokat és gépeket kínált, de mi ezeket nem használ­tuk kl, ezért a lehetőségek mögött egyre jobban elma­radtunk. Most léptük át az újabb fordulat küszöbét. Eldőlt a vita: érdemes a bormfite­rakkos pályát futott. Az el­múlt évtizedekben a terme­lés meredeken ívelt felfelé, azután bizonyos megtorpanás következett be. Ugyanis a szakemberek vitatkozni kezdtek, hogy érdemes-e ne­künk a fejlesztéshez drága fehérjetakarmányt behozni külföldről, miközben az el­de a szabály a kisemberekre is érvényes. Termelésüket szervezni kell úgy, hogy le­gyen aki előállítja számuk­ra az alapanyagot, a takar­mánytápot, legyen, -akitől megtanulják a változó mód­szereket, és legyen, aki ga­rantáltan átveszi a termést. Mindezek között pedig le­gyen egy, aki a teljes folya­matot átfogja, kézbentartja. Fajtákért sem kell kül­földre mennünk, mert talán az egy libát leszámítva, ha­zai nemesítésben és hlbridi­zálásban jobban állunk, mint a szocialista tábor többi or­szágai. Épületünk is van elegendő, újat építeni nem, vagy alig kell. De a meglevők alapos elmúlt esztendőkben cik- nyésztéssel foglalkozni, a ha- átformálásra, rekonstrukció­zai kereslet emelkedik és a külső piaci elhelyezés is biz­tosítottnak látszik, csak per­sze azt kell termelni, amit a vevő keres. És akkor a dol­lárban kifejezett árak is kedvezőek lesznek. A ba­romfitenyésztés ismét elér­heti régi jövedelmezőségét, de nem úgy. hogy a termelők ra szorulnak és még inkább érvényes ez a jelenleg al­kalmazott gépekre, berende­zésekre, szakkifejezéssel a technológiára. Az eddigi „egyrétegű" baromfitenyész­tést most több rétegben kell csinálni. Eddig ugyanis az úgynevezett mélyalmon, a padlón, egy szintben kapir­helyezési piacok nem is lát- az áruiért többet kapnak, ha- gáltak az hprójószágok. És legfeljebb apró kerítések osztották tágas kockákra a csarnokot. Ma már ketrecek­ben kell elhelyeznünk a ba­romfit és a ketreceket több rétegben rakni egymás fölé. így ugyanazon épületben többszörös létszámú állo­mánnyal dolgozhat a ter­melő. Persze egy Ilyen zsúfolt csarnokot másként kell szel­lőztetni, a ketrecben tartott jószágot másként kell etetni­itatni, és ha az tojást ter­mel, kell olyan gép is, amely automatikusan összegyűjti a tojást. És mindehhez ismét kell, sőt most még jobban kell az a bizonyos fegyelem. A rendszergazdák az összes szükséges kellékekkel a te­endők pontos leírását is szál­lítják. Ezt milliméterre és másodpercre kell betartani, mert a mai színvonalon más módon már nem lehet ter­melni. szanak mindig biztosnak. A termelők viszont azt tapasz­talták, hogy egyéb termelési ágakban többet hoz a befek­tetett forint, mint a barom­fi Uzemágban. A termelés nem esett vlsz­sza, de ez a kettős ok meg­törte a fejlődés iramát. Az érdekeltek egy ideig „nem figyeltek oda" eléggé a ba­romfitenyésztésre. Ez megint k0t következménnyel járt. Egyrészt elhanyagolták a be­ruházást. Nem modernizál­ták az épületeket, nem cse­rélték ki a lassanként el­használódó berendezéseket. Másrészt viszont meglazult a baromfitelepeken az az Ir­galmatlan fegyelem, amely nélkül ma már nem képzel­nem úgy, hogy olcsóbban ál­lítják elő. Ehhez a cselek­vés láncszemeinek egybe­kapcsolódó sora szükséges * Jó példáért nem kell kül­földre menni, mert amint tíz évvel ezelőtt voltak, úgy ma is vannak — sőt nagyobb számban — idehaza is vi­lágszínvonalon termelő üze­mek. Ezeknek a példáját kell követni. És szakosodni kell. Egy üzemben ma már csak egyfajta baromfival, egyféle műveletet érdemes elvégez­ni. Tehát vagy tojást ter­melni, vagy pecsenyecsirkét. Vagy befognivaló libát előál­lítani, vagy libát hizlalni és így tovább. A kistermelők szerepe változatlanul nagy, Június 1—8: Szeged a hazai lapokban 1974/19 NIKOLENYT Árpád: Baleset- TÓTH Béla: A 47-es fő közle­mentes negyedév a szegedi szőr- kedésl út azegedi bejárati sza­mében. Bőripari Dolgozó, április, kasza ÚJ arculatot öltött.. . Szegedi sportmérlcg. Postás Népszava, máj. 9. [Fénykép a Jó­Dolgozó. április. [A Szegedi Pos- zsef Attila sugárútról.) Paprikahírek. Népszava, máj. 9. IA szegedi Üj Elet Tsz-ről.J tás Sportkörről.1 HORVÁTH Tamás: „Szeged hlrös város". (Szabadtéri előze­tes.) Kelet-Magyarország, ápr. 11. FÖRGETEG Szilveszter: Olaj­bányász fiatalok parlamentje Szegeden. Szolnok megyei Nép­lap, ápr. 12. GEBRI Antal: A napfény v% rosa. Pajtaa, ápr. 17. [Riport. Fényképekkel.I SAGT Olgn: A ..szegedi kuko­ricások". — .Ili fajta - több ter­més. Somogyi Néplap, ápr. 17. IA Gabonatermesztés! Kutató In­tézetről. I Szolidaritási gyűlések ország­szerte. Magyar Hírlap, Népsza­badság, ápr. 25. [Szegedről is.[ (ANTAL Anikói A. A.: Urbs­dlplomácla. — Április 28: test­vérvárosok napja. Magyar Hír­lap. ápr. 28. [Interjú dr. Blczó Györggyel.1 BALCZF.R F.lemér: A Csongrád megyei Tanács új elnöke. Ta­nársok Lapja, máj. 3. [Interjú dr. Perjési Lászlóval. Fénykép­pel.I ALBERT István: Szegedi Nem­zeti Színház. — Az öreg hölgy látogatása. Film. Színház. Muzsi­ka, máj. 4. [Kritika Gottfrled von Élnem operájának előadásáról. Fényképekkel. | IPONKÖSTI Árpád]: Több ru­ha külföldre — gazdaságosabban. — 50 millió forint korszerűsítés­re » Szegedi Ruhagyárban. Nép­szabadság. máj. 4. MATKO István: Több gáz. olaj. - Kétmilliárd forint rendkívüli ámogQtns. Magyar Hírlap, máj. 5 [Az nlgyöl olajmezőről la.) Szegődről. — Munkaruhák exportra. Esti Hírlap, máj 6- IA ruhagyárról.] TÓTH Béla: Tavasz a Tiszán. Petőfi Népe. máj. 7. IFénykép a Tisza szegedi szakaszáról.) (BALOG Jánosi b. J.: Gáz­energia. — 2 300 ooo fogyasztó. Tükör, máj. 7. [Az algyői olaj­mezőről ls. Fényképekkel.] Miianyagból: Adám. Eva. Esti Hírlap, máj. 8. IMuanyag em­berpárt kcszll szemléltetésre a szegedi Unlversal Ktsz.l Petrl Gábor professzor kitün­tetése. Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Népszabadság, Népszava, niaj. 9. [A szegedi orvosprofesz­szort a Magyar Népköztársaság Zaszlorendjcnck íükOzaUv, tüntetlek kU A kormány a rekonstruk­cióhoz harmincszázalékos vissza nem térítendő állami támogatást biztosít. A kon­junkturális helyzetben levő lúdtenyésztés épülőteihez egyedi elbírálás alapján öt­venszázalékosat. Az érdekel­tek felfigyeltek ezekre a le­hetőségekre. Országszerte a baromfitenyésztési kedv fel­lendülése tapasztalható. Földeáki Béla Ünnepi könyvhét Új müvek — Irodalmi esíok — Könyvsétány Tavaly az ünnepi könyv­hét a magyar könyvnyomta­tás 500 éves jubileumának jegyében zajlott. A magyar könyvkiadás és könyvter. jesztés kimagasló eredmé­nyeket ért el 1973-ban. Két­százzal több könyv jelent meg, mint az azt megelőző évben, több mint X millióval magasabb példányszámban. A könyvvásárlás forgalma 214 millió forinttal emelke­dett. Ezek az eredmények hí­ven tükrözik a műveltség­ben bekövetkezett változáso­kat, a könyv iránt megnöve­kedett érdeklődést, a közmű­velődési intézmények és a kultúra munkásainak áldoza­tos tevékenységét. Az idei, 1974-es ünnepi könyvhetet az olvasáskultúra továbbfejlesz­tése, a munkásolvasók tá­borának növelése, új olvasó­rétegek megnyerése és a könyvszerető ifjúság jegyé­ben rendezik meg. A mun­kásművelődés iránti elköte­lezettséget szimbolizálja, hogy az ez évi ünnepi könyvhét országos megnyitó­jának színhelye Csepel, Bu­dapest egyik legnagyobb munkáskerülete. Június 1-én, szombaton Fábián Zoltánnak, az író­szövetség titkárának beszé­dével ünnepélyes keretek között nyitják meg a könyvhetet Szegeden. Az előző évektől eltérően a ti­zenhárom pavilonból álló könyvsétány nem a Kárász utcán lesz, hanem a Széche­nyi téren. Itt állítanak fel színpadot, ahol mindennap szegedi középiskólák ének­karai, irodalmi színpadai ad­nak műsort. A könyvsétány pavilonjaiban a Szegeden tartózkodó írók és költők de­dikálnak. Június 2-án, vasár­nap délelőtt térzene lesz, délután „Legkedvesebb ol­vasmányom" címmel felsőta­gozatos gyerekeknek rendez­nek aszfaltrajzversenyt. A könyvhét idején a Közmű­velődési Palota aulájában kiállítás nyílik a Szegedi Nyomda legszebb termékei­ből. Június 6-án a Tisza szálló koncerttermében iro­dalmi estet rendeznek, me­lyen többek között részt vesz Sánta Ferenc, Raffai Sarolta, Kormos István, Gal­góczi Erzsébet, Lator László, Tóth Béla, Veress Miklós és Kiss Ferenc. Ugyanekkor a Tisza szálló halljában a je­lenlevő írók és költők mű­veiből. valamint a könyvhét­kiadványaiból reprezentatív kiállítást és vásárt szervez­nek. Szeged több üzemében rendeznek író-olvasó találko­zókat, iskolákban pedig rendhagyó irodalomórákat. A munkásolvasók vendége lesz többek között László Bencsik István, Varga Do­mokos, Hegedűs Géza, Újhe­lyi János. Az ünnepi könyvhét idején 136 új mű jelenik meg. Kö­zöttük megtalálhatjuk a ha­gyományos könyvheti kiad­ványokat, így a Szép versek, a Körkép '74, a Rivalda '72— '73, az írószemmel 1973, a Szép Szó antológiákat. Nagy érdeklődésre tarthat számot Ladányi Mihály, Szécsi Mar­git. Károlyi Amy, Vas István új verseskötete, Galgóczi Er­zsébet, Mándy Iván, Moldo­va György, Nemeskürty Ist­ván, Örkény István, Raffal Sarolta. Szabó Magda egy­egy új prózai munkája. A külföldi irodalmat kedvelők­nek kínálják a kiadók Móra­via kisregényeit, Neruda vá­logatott verseinek gyűjtemé­nyét, Eminescu verseit és Fegyin Városok és évek cí­mű munkáját. Számos kép­zőművészeti és zenei tárgyú mű is megjelenik, A Kos­suth Kiadó gondozásában díszkiadásban kerül a bol­tokba Marx és Engels Ma­gyarországról szóló írásainak gyűjteménye. A klasszikus irodalom kedvelői is megta­lálhatják a magyar irodalom legszebb darabjait. Játszhatnak-e a gyermekek? A címben feltett kérdés az első pillanatban mesterkélt­nek tűnik: természetes, hogy játszhatnak. Különösen azok az öt-hat éves apróságok, akik nap mint nap, szép idő­ben és délután, boldogan hancúroznak, futkároznak, többek között a Dóm tér melletti görögkeleti templom mögötti kis téren. Vannak azonban olyanok is, akik nem így vélekednek: még az ekkora gyermekek szaladgálása, „megengedett szintű" hangoskodása is ide­gesíti őket. Már ez is sajá­tos mentalitásra, természetre vall, még akkor is, ha elis­merjük embertársainknak a csendhez való jogát is. Ez sem lehet azonban mentség és magyarázat arra, ahogyan a Somogyi Béla utca 3. szá­mú épület házfelügyelője cselekedett: durván rátá­madt a gyermekekre, nyom­dafestéket nem türö kifeje­zésekkel akarta kényszeríte­ni azokat, hogy ne futkároz­zanak az ablaka — amely erre a kis térre nyílik — alatt. S mikor egy éppen ar­ra sétáló, 18 év körüli fiatal­ember figyelmeztette, hogy ilyen hangon a kisgyerme­kekkel nem beszélhet, ö is megkapta a magáét: a ház­felügyelőnő minősíthetetlén szavakkal gorombította le a jobb sorsra érdemes fiatal­embert. Még ez sem volt azonban elég neki. Nem­sokkal ezután legorombított, majd leköpdösött egy férfit, aki — szerinte — nem meg­felelő helyre támasztotta ke­rékpárját. S mindez ismét a szomszéd ház apró gyerme­keinek a füle hallatára tör­tént. Mindenképpen szót kell emelni tehát a „Palánk" — így nevezik a görögkeleti templom és a Tömörkény gimnázium közötti kis teret, illetve területet — aprósá­gainak védelmében. Tetszik ez vagy nem bárkinek is, ezeknek az apróságoknak is joguk van a maguk kis játé­kára, futkározására. Joguk van természetesen a szülők­nek is arra, hogy megvédjék gyermekeik lelkét az immár ismétlődő ríiocskolódásoktól, a környék lakólnak pedig arra, hogy ilyen jelenetek ne tartsák őket immár állandó­suló izgalomban. Az Ingat­lankezelő Vállalat feladata, hogy gondoskodjék e feltéte­lek megteremtéséről. Pcrényl István Hegedűs András: Móra Ferenc hétköznapjai 72. Abban is volt valami hősi, ahogy utolsó nap­jaiban a családjára nézett. Móra életének nagy ajándéka a család volt. Nélküle képtelen lett volna élni. Most is a család pólyálta, párnázta azt a csónakot, amelyik lassan ereszkedett a ha­lál fekete vizére. A felesége reszketett az ágy lábánál sápadtan, izgatottan, félelem és re­ménykedés között annyira, hogy még 6 biztat­ta: „Csak férfiasan. Ilonka!", „Szegény anyama­dár"-nak nevezte feleségét, „aki arra született, hogy egész életében mindig vigyázzon valame­lyikünkre, csak magára ne..." A feledhetetlen Panka, életfája „egyetlen virága", a drága Vad­ember és Mötyő, az életet szépítő két unoka, kü­lönösen Vadember, akinek a természetessége, le­leményessége. gyermeki őszintesége kötetnyi tár­ca ihletője lett, és a gyermekként szeretett vő — ők adták a lehetséges enyhülést az irgalmatlan kínok idején. Mert rettenetes kínjai voltak. Mó­ra Istvánnak írta: „ ... többet szenvedek, mint Krisztus a kereszten: viszketek, mint a csalánba hempergetett, s a legerősebb altatóval se tudok tíz percnél többet aludni." Volt éjszaka, amikor az asztalt rágta, vagy a szőnyegen fetrengett kínjában. „Halálos betegségében... nem a szen­panaszkodott, hanem szirtte pironkodva afölött kesergett, hogy szörnyű elesettségében a felesége és a leánya az önfeláldozásig kénytele­nek szorgoskodni körülötte" — jegyezte fel az utolsó napok egyik tanúja, barátja, védelmezője, a literátus rendőrkapitány, Szalay József. Akik ezekben a napokban mellette voltak, azt mondták, hogy „hősi halottként esett el a betűk csataterén, az annyiszor emlegetett ólomszérü­kön". Mert Móra életének másik nagy ajándéka a munka volt. Foglalkozásába szenvedélyét öm­lesztette. A munkája volt a szórakozása is. Még 1934. február 2-án is bevonszolta magát a dol­gozószobájába, megírta a tárcát, az február 4-én megjelent, és Móra már február 8-án meghalt. Szerelmese volt az írásnak. Legrégibb gyermek­kori emléke egy plakát. Ráhasalt, és le akarta róla .szedni a cifraságokat. Felvilágosították, hogy azok betűk. „Ekkor hallottam életemben először ezt a szót — írta Móra —, és ezzel a Fercsike nevezetű bórembukkra ráveretett a be­tűk lánca, amelyet csörgetni fog mindaddig, míg ágyat nem vetnek neki a Senki szigetén, ahol már most is lakik álmában." Hősi halottja volt a könyvtárosságnak és az ásatásnak is. Már rettenetes kínjai voltak, ki­tört rajta a sárgaság, kínozta a viszketegség, un­dora volt az élettől, de „lovassírjelentést" ka­pott Deszkről. kivitette magát, s az autóban fet­rengve irányította az ásatást. „Előbb-utóbb rá­jön az ember arra — vallotta —, hogy az éle­tet csak úgy lehet elszívlelni, ha megtaláljuk benne a testhez álló vesszőparipánkat... Az én vesszőparipám az ásatás, alapjában a legártat­lanabb gyerekjáték, senkinek a vetését le nem gázolom, senkinek a lábára rá nem taposok ve­le ..." Hős volt Móra. mert a halál kapujában ls a szépre nyílt rá a szeme. A szanatóriumban, a műtét előtt, a teremben nem látott mást, csak egy nagy, sárga vászonfalat, de azon mindjárt észrevett egy kis pillét, amint pihent, majd szét­nyitott szárnnyal keringeni kezdett. „Pávakék" — gondolta a műtét előtti álomba zuhanva. Az operáció után vonattal jött haza Szegedre. Ve­rejtékes halántékát hozzászorította az ablak­üveghez, s gyönyörködve nézte a búzatarlókat, a galambokat és a vasúti bakterházak vadszőlőit. Utoljára is a család. a munka és a szépség fe­lé fordította az arcát! És olvasói felé. Mert megadatott neki. hogy ol­vasói aggódó szeretetével enyhítse, gyógyítsa kínjait. Egy drága nyomdászinas a gyomai Kner-nyom­dában, ahol a legművészibb magyar könyveket állították elő, öt példányban készített Móra szá­mára egy, a sárgaság gyógyításával foglalkozó kiadványt; ő tervezte, szedte, nyomtatta! Aztán Kotormány János is, „a múzeumi János"; a Móra „személye körüli miniszter", az operáció előtt egy cédulát nyomott gazdája markába — rajta a sárgaság elleni jóravaló orvosság re­ceptjével. A kubikosok fájdalmas sóhajukat küldték utána, amikor a kórházba indult. A Szombat című lap 1934. februárjában nagybetűs címmel tudatta: „A jeruzsálemi falnál is imád­koztak Móra Ferencért." 1934. február 8-án megjelent a Kultúrpalota homlokán a fekete lobogó. A szövétnekek lángja magasan szállt „a nem­zeti szolgálómester" koporsója mellől az ég felé! A Móricz Zsigmondé: „Elment és vele eltűnt a magyar irodalomból egy eredeti, sajátlagos, meghatóan őszinte s megilletően ragyogó ma­gyar szín." A Tamási Ároné: „Sokan, sőt sergen olvastuk ezeket az ünnepi cikkeket, s nekem ilyenkor mindig úgy tetszett, hogy virágos alföldi mező­ben fekszem, s a fejem felett megjelenik szűr­be öltözve, fején a derű kalapjával, kezében az igazság botjával és a lábán a mese csizmáival Móra Ferenc." A Sik Sándoré: „Jól tudtál beszélni, jobban és színesebben, édesebben és egyszerűbben talán minden kortársadnál... De aki beszélt belőled, az a jó ember volt. a nagy, meleg, kitartó, min­denkivel együttérző szív... Ez a jó ember töb­bet érdemel és többet is kap hideg hódolatnál: Móra Ferenc, ... egy nemzet szeretete kísér sí­rodba." - msel

Next

/
Thumbnails
Contents