Délmagyarország, 1974. május (64. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-07 / 104. szám

BED!), TW7Í. MAIÜS X 3 Eltemették Nagy Miklóst Muilltt gS tekílltély Bgtfőn. a Mező Imre úti tek a gyászszertartáson Nagy zottsága, a tudományos, temetőben mély részvéttel kisérték utolsó útjara Nagy Miklós művelődésügyi minisztert. Ravatalánál pártés állami vezetők, az Elnöki Tanács, a kormány, a tábornoki kar tagjai, politikai, társadalmi, tudományos, kulturális és művészeti életünk ismert személyiségei Miklós szűkebb hazája, Haj- közoktatási és kulturális du-Bihar megye párt-, álla- osztály munkatársai nevémi és társadalmi vezetői, s a ben Kornidesz Mihály oszdiplomáciai képviseletek tályvezető búcsúzott Nagy számos vezetője és tagja. Miklóstól. — Élete tartalmas, szép és A Magyar Népköztársaság gazdag volt, ha a tartalmas kormánya nevében Karakas élet mértéke: adni, minél László munkaügyi miniszter többet adni az emberi közösbúcsúzott Nagy Miklóstól. ségnek, s ha gazdaggá és álltak díszórséget. Koszorúk Egyebek között megállapí- szénpé az avatja az egyéni totta: Tehetséges, sokra hi- létet, ha gazdagítja, szépíti vatotl vezető volt, aki ifjú- körnvezete, társai, népe élekorától a szocializmus ügyé- tét. Nagy Miklós a felszanek szentelte életét, s min- badult nép tehetséges és öndig tudasa legjavát adta ha- feláldozó fiainak életét élte. zája, népe felemeléséért. Ke- Nagy Miklóst a Mező Imgyetlenül rövidre szabott re úti temető díszsírhelyén pályáján is sokat tett az if- helyezték örök nyugalomra, júság, a társadalom, a párt A gyászszertartás az Interszolgálatában — mondotta. nacionálé hangjaival ért véAz MSZMP Központi Bi- get. övezte koporsójánál amely előtt bíborpárnán helyezték el kitüntetéseit — lerótták kegyeletüket az elhunyt munkatársai, barátai, tisztelói; ott voltak a Művelődésügyi Minisztérium, a Fővárosi Tanács, a külörtböző társadalmi szervek, a kulturális és művészeti műhelyek képviselői. Részt vetfl tudomány szerepe a szocializmus építésében Az Akadémia közgyűlése - Díjak átadása S

okan feszegetik mostanában kérdést, hogyan születik Hétfőn, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tartották az Akadémia 1974. évi közgyűlését. Részt vett a közgyűlésen és felszólalt Aezél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese, Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos, kulturális és közoktatási osztályának vezetője, dr. Di_ mény Imre, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és dr. Ajtai Miklós, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke. A közgyűlést Erdey-Grúz Tibor, a Magyar TudomáBizottságának tudománypo- megépítésében nyújtott ki- 1 litikai irányelvei megalla- emelkedő tudományos tevépították: a tudomány szere- kenységükért a Központi Fipe megnőtt a szocialista tár- zikai Kutató Intézet szaksadalom fejlődésében. A do- ÜVM-™*.. kumentum ezzel kapcsolat, ban hangsúlyozta a társadalmi szükségletek és a kielégítésüket szolgáló kutatások egybehangolásának jelentőségét. A távlati terv céljai — állapította meg — nagymértékben meghatározzák a témaválasztást, bár ez még ngm jelenti azt, hogy a témakoncentráció kielégítő volna. Ezt a tendenciát erőemberei: Szabó Ferenc igazgatóhelyettes. Gyimesi Zoltán főosztályvezető, Szathmáry Zoltán, Turi László és Valkó János tudományos munkatársak. Sváb János, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa a biometria és populációgenetika bevezetésével és ezek alkalmazásának fejlesztésével az agrártudomány jóformán valamennyi ágának fejlődését elősegitő tudományos levénvos Akadémia elnöke nyi- tékes kutatóhelyekkel együtt. sítetle. hogy a fő irányok kenységéért került a kitün. koordináló tanácsai az ille- tetettek közé. Megosztott díjtotla meg. s beterjesztette az elnökség beszámolóját. — Az Akadémia tevékenységének fő tendenciája a múlt évben is a párt tudománypolitikai irányelveihez igazodott, amelyeknek kidolgozásában annak idején az Akadémia is aktívan részt vett — állapította meg Erdey-Grúz Tibor. — A legtöbb tudományágban lendületes a haladás. A régebbi kutatóhelyek felszerelésének avulását a múlt évben túlkompenzálta a tevékenység jobb megszervezése, a kutatóeszközök tervszerű együttműködéssel előmozdított jobb kihasználása és további jól fölszerelt kutatóhelyek megnyitása. Fokozni kell azonban az erőfeszítéseket a nagyműszerek felújítása érdekében is — mutatott rá Erdey-Grúz Tibor —. mert a tudomány gyors haladása következtében ezek manapság sokkal gyorsabban avulnak el, mint a múltban. — A természettudományok és a társadalomtudományok hazai művelőinek egyaránt erősödött a kapcsolata a gyakorlattal. mind több vonatkozásban fordulnak az aktuális problémák kutatása felé. Megnőtt a társadalomtudományok közéleti szerepe és részesedésük a kutatási erőforrásokban. Előmozdították ezt azok az időszerű tudományos problémák, amelyek kidolgozását az MSZMP Központi Bizottságának agitációs és propagandabizottsága kérte az Akadémiától. A továbbiakban az Akadémia tudományos testületeinek. a tudományos osztályoknak és bizottságoknak tevékenységét elemezte. Ezután a szakigazgatás tevékenységéről szóló főtitkári beszámoló következett, amelyet Köpeczi Béla. a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára terjesztett a közgyűlés elé. Bevezetőben emlékeztetett arra, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi működve kialakították a legtöbb fő irány középtávú terveit. A szükséges döntések meghozatalában segítségünkre lesz a kutatási-fejlesztési témák országos nyilvántartása, amelyet a kormány nemrégen rendelt el, valamint az országos táv. ban részesült Béládi Ilona, az orvostudományok kandidátusa és Nász István, az orvostudományok doktora, az Adenovírus-kutatás terén közösen elért eredményeikért. Egyénileg kapta meg az Akadémiai díjat Fuchs Erik, a műszaki tudományok kandidátusa, a lati tudományos kutatási diffúziós folyamatok elméleterv nyilvántartásának és a kutatóhelyek középtávú terveinek végrehajtását értékelő akadémiai beszámolást rendszer folyamatban levő kialakítása is. A közgyűlésen Aezél György tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottságának, valamint a kormánynak jókívánságait a tudósoknak. Kiemelte az Akadémia szerepét. felelősségét szocialista építőmunkánkban. A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége az 1974. évi Akadémiai aranyérmet Lengyel Béla akadémikusnak adományozta, sok évtizeden át kifejtett tudományos és tudománypolitikai munkássága elismeréséül. A magas kitüntetést Erdev-Grúz Tibor elnök nyújtotta át Lengyel Bélának, aki meghatottan mondott kötének továbbfejlesztése terén elért eredményeiért. Nagy István, a műszaki tudományok kandidátusa a középfrekvenciás in verterek és a szinkrongenerátorok gerjesztési rendszereinek kutatása terén elért teljesítményéért kapott díjat. Bodor Géza, a kémiai tudományok doktora a műszálak szerke- í zetének kutatása, valamint a polimerek szupermolekuláris szerkezetének vizsgálata terén elért elméleti és ipari szempontból egyaránt kiemelkedő, nemzetközileg is elismert tevékenységéért erdemelte ki az elismerő jutalmat. Megosztott díjat kaptak Solymossy Ferenc és Fedorcsák Imre. a biológiai tudományok kandidátusai, a nukleinsavak izolálásával kapcsolatos új módszer kidolgozásáért ós bevezetéséért. Kornai Jánost, a közazt a a tekintély? A valóságos tekintélyre gondolnak természetesen, amely erőt, lendületet képes adni kisebb-nagyobb közösségeknek, amely legalább oly ösztönzően hat az emberekre, mint a lelkesítő szónoklat. Az ilyen tekintély is bizony elég köznapi módon, magától értetődően születik. A munkásnak őszintesége, szókimondása hozza létre műhelyi brigádokban, kubikoscsoportokban, vagy bármilyen spontán alakult munkakollektívában. Kezdjen csak el valaki egy ilyen szűk létszámú szerszámforgató társaságban dirigálni a többieknek, hogy így fogjátok, meg úgy emeljétek, szinte bizonyosan megkapja: „Ne szájalj, öregem, inkább mutasd meg, hogyan kell csinálni!" És végeredményben ezen múlik minden. Ha az illető odaáll a szállítandó gerenda nehezebbik vege alá, és nem csuklik össze, vagy több és hibátlanabb formát készít ugyanabból az anyagból, akkor mondhatja, hogy „ide figyeljetek, emberek!" Különben kinevetik, vagy leintik. És ez a titka legtöbb szocialista brigád sikerének is. A munkások kiválasztják maguk közül a legkülönbet, a példát mutatni mindenkor képes, okos, igazságos és határozott egyéniséget, akire azután szívesen rábízzák magukat, s hallgatnak rá bármilyen nehéz körülmények között. Ilyen együttesekben szokott előfordulni, hogy amikor a brigádvezető magasabb elismerést, esetleg kormánykitüntetést kap. akkor azt nemcsak természetesnek fogják föl. hanem őszintén örülnek neki. mert a maguk megbecsülését is látják benne. Nagyon örvendetes, hogy a pártszervezetek is egyre csalhatatlanabbul fedezik föl a valóságos értékeket, tehát nem a frázisok, hanem a teljesítmények alapján tesznek mind több javaslatot erkölcsi és anyagi kitüntetésekre. Ezekről az alapvető, normális viszonyokról azért időszerű ma is beszélgetni, mert sokan megfeledkeznek róla, s miután megkapták a bizalmat, egyszercsak valamilyen furcsa színeváltozáson esnek át, kezdenek lenézni azokra, akik őket fölemelték. Hányszor, de hányszor lótni Szegeden is útcsináló vagy házépítő csoportokat, amelyeknek nagyhangú, pöffeszkedő vezető osztogatja a parancsot, az emberek azonban mégis, vagy talán éppen ezért, inkább esak piszmognak, illetve kelletlenül kerülgetik a munkát. Feltűnő, milyen sokan szeretik a munkát — nézni. Ezt a megjegyzést egyik tekintélyes nyugdíjasunktól hallottam, aki szintén kedvtelve legeltette szemét az Április 4. úti — elég lassú — építkezésen. Csakhogy neki már joga van hozzá. Mint legtöbb hatvan esztendőn túli idős ember, legjobban talán idővel van ellátva, s mivel úgyszólván belerokkant abba, amit egész életében csinált, sok-sok tapasztalattal rögtön észreveszi: kínnal vagy örömmel dolgozik-e a mai úgynevezett aktív korosztály. Nos. szerinte is nagyon sokaknak kijár az elismerés, az „én sem csinálnám különbül" dicséret. Mint például annak a markológép-kezelőnek, aki a tiszai partfal építkezésénél fárasztja izmait, s szemlátomást kedvét leli a rábízott föladatban. Másodpercek alatt /egész kubikoscsapat teljesítményét produkálja, miközben fönt a gép fülkéjében össze sem sározza magát. Fogantyúkat lökdös előre-hátra, s másfél-két perc alatt púposra buggyant.ia földdel a billenős platójú . teherkocsikat. Kár, hogy aztán öt-tíz percig is kénytelen üresen járatni a motort, mivel a szállítók ilyen hosszú idő alatt tesznek meg egy-egy fuvart. Sajnos, a munka veteránjai gyakran bosszankodnak is. Egyikőjük ironikusan jegyezte meg, hogy neki nincs szerencseje például az arokásókkal, mert azok valahogyan mindig éppen akkor tartanak „pipahuját", amikor ő arrafelé őgyeleg. Már eppen meg akarta kérdezni tőlük, hanyan dolgoznak annal a cégnél, de attól tartott, nem a közismert vicces választ kapta volna, hogy körülbelül a fele, hanem ingerülten azt, hogy magának, öregem, igazán nincs ehhez semmi köze. Mint ahogy jómagam is kemény kioktatásban részesültem, amikor a munkaidő alatti hosszadalmas cigarettázásról azt mertem írni, hogy „ejnye, ejnye". Sőt az egyik levél konvencionális átokkal kezdődött: „Csak annyit mondok, verje meg az isten azt, aki egy kis szusszantást is sajnál a szegény melóstól." Pedig nem erről volt szó. Azt hiszem, a félreértés szándékosságához kétség sem férhet. S ha e mostani jószándékú észrevételeimre netán megint hasonlóan reagálna valaki, előre kijelentem: nem a naplopóknak akarok hízelegni, hanem kizárólag a tisztességes munkások nevében szólok. Nem először, talán nem is utoljára. Mert érdekes, a rend és a fegyelem hallatán még csak véletlenül sem a szocialista brigádtagok orrolnak meg. hanem mindig csak azok kapják föl sértődötten a fejüket, akik nem a vállalkozás gyors és sikeres befejezéséért izgulnak, hanem csak a műszak végét lesik „sok dohány, kevés meló" szemlélettel. A

z is természetes azonban, hogy mind a párttitkárok, mind az újságírók tudják: nem a jó munkással, nem az aktív jelen-igenlőkkel kell megértetni a több és értékesebb munka fontosságát. Naivság lenne azt gondolni, hogy ezek az emberek, elvtársak azért végzik rendesen a dolgukat, mert a pártirodából biztatják őket. A tapasztalat azt mutatja, hogy gyakran éppen fordított a helyzet: a műhelyekből indul el nagyon sok hasznos kezdeményezés. Innen indulnak el a különféle termelési fölajánlások, munkaversenyindítványok, takarékossági és minőségi mozgalmak. A dolgozó emberek legelsősorban önmagukat becsülik azzal, hogy igyekeznek kifogástalan munkát kiadni a kezükből. Az agitáció, az érvelő, meggyőző tevékenység éppen ezért inkább arra irányul mostanában, hogy a még kevésbé közösségi emberek szintén csatlakozzanak a következő pártkongresszus tiszteletére kibontakozó munkaversenyhez, illetve fölzárkózzanak azokhoz, akik már értik az egyes ember helytállása és a szocialista közboldogulas közötti összefüggést. F. NAGY ISTVÁN Áramot termei Kisköre Bekapcsolták az első turbinát szönetet az elismerésért. Ezt gazdaságtudományok doktokövetően az Akadémiai díjakat nyújtotta át az elnök. Megosztott díjat kapott Varga Rózsa és Patyi Sándor, a népj írók bibliográfiájának elkészítéséért. Egyéni díjat kapott Lukács József, t a filozófiai tudományok j doktora az „Istenek útjai" ! című könyvéért. R. Várkonyi Ágnes, a történelemtudományok doktora „A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban" című kétkötetes munkájáért részesült kitüntetésben. Schmidt Tamás, a matematikai tudományok doktora a modern algebrakutatás terén elért eredményeiért kapott jutalmat. Megosztott díjban részesültek a Zr—6 zéróreakto. ron teljesítendő tudományos program megalapozásában, a reaktor tervezésében és rát az „Antiequilibrum" című munkájáért részesítették elnökségi kitüntetésben. A közgyűlés ma bizottságokban folytatja munkáját. Vasárnap, pontban éjfélkor megkezdte a rendeltetésszerű villamosenergia-termelést a kiskörei vízlépcső 7 megawattos csőturbinája. Az építkezés vezetői a Matat. Az előirt program szerint most harminc napig, megállás nélkül működik: áramot szolgáltat az ország villamosenergia-rendszerébe. Az épülő 28 megawattos gyar Távirati Iroda munka- vízi erőmű a vízlépcső egyik társának adott nyilatkoza- fő létesítménye lesz. összetukban elmondották, hogy sen négy csőturbinával szeaz új turbina az első 24 relik fel. A kivitelezők már órában kifogástalanul telje- a második, a harmadik és a sítette terv szerinti felada- negyedik turbina szerelését is megkezdték. Munkaruhák Több mint 800 ezer forint munkaruhákkal és munkaértékű felsőruházati cikket, köpenyekkel is. Ezeken kívül munkaruhát szállit az idén a úgynevezett szabadidő-öltöSzegedi Ruhagyár a Szovjet- nyök a szegedi gyár speciaunióba. litásai. Ez utóbbiból másfélA gvár szakemberei nem- szer annyit szállítanak a rég piackutatást végeztek, s külkereskedelem közvetítéséennek eredményeként jelent- vei a Szovjetunióba, mint keztek a külföldi piacokon múlt évben. Az új kiskörei vízi erőmű a Ganz-MÁVAG irányításával. magyar—francia kooperációban készül. A francia csőturbinák a hagyományos típusoknál lényegesen nagyobb hatásfokúak, de ugyanakkor az üzemeltetésük mintegy 30 százalékkal olcsóbb. A teljesen automatizált erőmű egy Szeged nagyságú város igényeinek kielégítéséhez elegendő áramot termel majd. A tervek a.1 szerint az év végéig vala|rmennj»i turbinába elkeszül. Karalábészüret Baks, Tiszasziget, Csanytelek. Tömörkény körzetében megkezdték a szabadföldi karalábé szedését. A Szövetkezetek Csongrád megyei Értékesítő Központjának telepei már vagonszámra veszik át a primőrt, s szállítják országszerte, valamint a Német Demokratikus Köztársaságba és Csehszlovákiába. A szedésnél ilyenkor még ügyelnek a méretre, mert csak az öt centiméternél nagyobb átmérőjű termések a piacképesek. Hétfőn több mint húsz vagon árut exportáltak. Egy vagonban 23 ezer primőr „utazik", ládákba rakva Az újszegedi felvásárlótelepen néhány nap óta kisebb mennyiségben ugyan, de már jelentkezik a fóliás földieper. Eddig mintegy öt mázsát adtak át a termelők, akik maguk készítik elő szállításra az illatos gyümölcsöt: fél kilót tesznek egy-egy műanyag tálcára. Körülbelül — az időjárástól függően — két és fél-három hét múlva pirosra érik a szabadföldi szamóca. Tavaly gyenge volt a termés, a most virágzó ültetvényeit •'több földiepret igernek.