Délmagyarország, 1974. május (64. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-28 / 122. szám

KEDD, KWJ, WíJBS 38. 5 Országjáró diákok megyei találkozója Mártélyon, a holt Tisza­ágnál rendezték meg az or­szágjáró diákok megyei ta­lálkozóját, amelyen 450 diák vett részt. Környezetismeret­ből 220-an adtak tanúbizonysá­got elméleti felkészültségük­ről, honvédelmi rajverse­nyen 200, akadályon 160 csa­pat küzdött és tájékozódási futásban 150 tanuló indult. A vendégek között kö­szönthették Szabó Ferencet, a Magyar Üttörők Országos Szövetségének elnökét, Réti Attilát, a KISZ KB sport­osztályának munkatársát és Szögi Bélát, a KISZ Csong­rád megyei bizottságának el­ső titkárát. A rész versenyek közül a honvédelmi rajver­senyben első lett a Radnóti gimnázium fiúcsapata, kör­nyezetismeret-versenyből ugyancsak elsők a „radnótis­ták", második a Szegedi Élel­miszeripari Szakközépiskola V. csapata, harmadik a Sze­gedi Élelmiszeripari Szak­középiskola III. csapata. Az I., II. és III. helyezést elért egyéni versenyzők és csapatok a június 16—22-ig Sopronban megrendezésre kerülő Országjáró Diákok Országjáró Találkozóján vesznek részt. UNESCO­szeminárium A balatonszéplaki Inter­press üdülőben hétfőn 9 or­szág képviselőinek a rész­vételével megnyitották az európai újságírók nevelés­ügyi UNESCO szemináriu­mát. A megnyitón Gosztonyi János művelődésügyi mi­niszterhelyettes mondott be­szédet A négynapos tanács­kozáson és a hozzá kapcsoló­dó tanulmányutakon, a fel­sőoktatás korszerűsítéséről és a tömegtájékoztatási eszkö­zök ezzel kapcsolatos felada­tairól folytatnak eszmecserét a résztvevő országok képvi­selői és neves újságírói. Az elsőszülött Á félrevezetés — valaki másnak mondja vagy mutat­ja magát — vígjátékokban gyakran előforduló alaphely­zet. Ezt, a nem túl eredeti ötletet alkalmazta Az elsö­szülöttben Alekszandr Vam­pilov is. Mégsem kell szégyenkez­nie! A vígjáték neves fran­cia mestere, Moliére sem vo­nakodott efféle szituációra epíteni darabjait. A művé­szet éppen az ismert ötlet nem mindennapi, egyéni feldolgozásában van. A fél­revezetés — akár önkénte­len, akár tudatos — mindig rendkívüli helyzetet teremt, ebben a szereplők is szokat­lan módon viselkednek; ilyenkor legbensőbb énjük is megmutatkozik. Ha a víg­játékszerző ezt csupán arra használja, hogy kacagtató helyzetkomikumok láncola­tát hozza létre, akkor köze­pes darabba] van dolgunk: megnevettet, szórakoztathat is, de ennél többet nem ér el. Az elsőszülöttet éppen az emeli a szokványos vígjáté­kok fölé. hogy nemcsak mu­lattat, elgondolkoztat is. Mosolyogtunk az ágyjelene­ten, amikor Buszigin azzal bűnhődik, hogy az öreg Sze­rafimov tücsköt-bogarat, gondjait elmesélve nem hagyja aludni, nevetést fa­kasztott a diákok sikertelen szökési szándéka, vagy a pa­pácska elfoglaltságának le­lepleződése. Nevetésünkbe olykor majdnem könnycsepp vegyült, mert kikacagjuk az öreg zenészt, aki félénk­ségével, jóhiszeműségével, szeretetvágyával, rejtett gondolataival, iszogatásával, minden tulajdonságával előt­tünk áll, de szánjuk is. Ne­künk is fáj, amikor titka ki­tudódik, szívesen tennénk úgy, mintha hinnénk kom­ponálási-zenészi tehetségé­nek. Vampilov abban is Moliére örököse, hogy meg­óvta darabját attól, hogy tragikus szerkezetet kapjon. Az elsőszülött a tragédia mezsgyéjét érintette, ettől olykor különös, fanyar ízt kapott, de azért igazi jó víg­játék maradt. Ebben nagy érdeme van a Szerafimovot alakító Feleki Kamillnak, is­mét komikus tehetségének legjavát adta. Méltó párja volt Buszigin szerepében Lukács Sándor. Kettejük já­téka szolgálta leginkább — s tartotta egyensúlyban — a darabot. Alakjuk is a leg­színesebb : a külsőségeken túl, jellemükből is sokat megismerünk. A többi figura kevésbé kidolgozott, de mindnyájan hozzájárulnak a játék sikeréhez. A darabot televízióra alkalmazta és rendezte Horvai István. L. Zs. w Évadzáró matiné A filharmónia évadzáró matinéjának közönsége végül is nem tudhatta meg, mit vesztett az évad elején. Gab­riele Ferro olasz karmester, annak idején, állítólag meg­érkezett a Ferihegyre, ahol az olaszországi kolerajárvány miatt, oltási bizonyítvány hi­ányában, karanténba került. Szegedi koncertjét elhónapol­ták tegnapelőttre, a plakátok is kikerültek az utcára, és vasárnap a szegedi szimfoni­kusok némileg változott mű^ sorát — Németh Gyula diri­gálta. Ami a tervekből meg­maradt: Falvai Sándor fiatal zongoraművészünk és Bee­thoven c-moll versenyműve. Hozzá: Rossini A tolvaj szarka nyitánya és Cherubini D-dúr szimfóniája. A két vendégművésszel ta­Mórahalom és Kunhalom között nagy anyagi kárral végződő karambol történt. A kisvasút sorompó nélküli át­járójában közlekedett teher­gépkocsival Sinkovits Lajos, Szeged, Hajnóczy utca 4. szám alatti lakos, amikoris ott haladt a kisvasút 5825-ös számú vonatszerelvénye. Az összeütközés következtében a vasúti kocsi kisiklott. Sé­rülés szerencsére nem tör­tént, az anyagi kár azon­bah mintegy 95 ezer forint. Nem kijelölt gyalogátkelő­helyen akart átmenni az út­testen a József Attila sugár­út és a Szent Miklós utca kereszteződésében Tóth Fe­rencné, Szeged. Bárka utca 6/B szám alatti lakos. Egy r^oto.*4cerékparos elütötte. A gyalogos súlyos sérüléseket szenvedett. Gyorshajtás következtében történt baleset Tápé és Ma­rosiete között. Agjafc Wr mos, Szatymaz, IV. kerület 101. szám alatti lakos közle­kedett személygépkocsijával, amelynek vezetése fölött el­vesztette uralmát. A gépko­csival árokba szaladt, majd fának ütközött. Utasa volt anyja, Apjok Istvánné, Tápéi rét 209. szám alatti lakcc, aki a baleset következtében súlyos sérülést szenvedett. Az anyagi kár mintegy 15 ezer forint. A helyszínre érkező rendőrjárőr alkoholos álla­potot észlelt a gépkocsiveze­tőnél, ezért előállította vér­vételre, jogosítványát pedig bevonták. Szegeden, a Petőfi Sán­dor sugárút és a Partizán ut­ca kereszteződésében nem adott elsőbbséget egy csuklós villamosnak a motorkerékpá­ron közlekedő Kőszeghalmi György, Hódmezővásárhely, Hódtó 76. szám alatti lakos. A villamos elütötte. A moto­rost súlyos sérülésekkel szál­lítottak korházba. ^mTAR lálkoztunk már a színházi pó­diumon, s lényegében a róluk szerzett benyomások most sem módosultak. Németh Gyula temperamentuma és Falvai Sándor érzékeny, fi­nom muzikalitása plasztiku­san egészítette ki egymást. Beethoven a fortissimók és pianissimók közé feszített vulkánszenvedélyek kompo­nistája. s ha a c-moll ver­senymű némileg csendesebb, tünékenyebb muzsika is. Né­meth Gyula a szélső tételek sodró erejét, lendületét, Fal­vai Sándor a mélyebb érzel­mi tartalékokat hozta felszín­re. Falvai cizellált hangon, megejtő szépséggel, poétiku­san dalol a zongorán, legföl­jebb az arányokra fordíthat­na több gondot. A tolvaj szarka nyitány előadásában a zenekar kissé nehézkesen muzsikált, Rossini sziporká­zóan szellemes, csipkés zené­jének frisseségével maradt adós, a Cherubini-szimfóniá­ra viszont már bejátszotta magát N. I. Szeged - szeggel Hajnaltól éjfélig Szegeden Tegnap nem mindennapi eseménynek örülhettünk Szegeden. A novemberi „Győri-gyűrű" után a rádió mintegy 13 órán át — több­nyire élőben — Szegedről közvetítette műsorát. A sze­gedi nap annak a sok részes adássorozatnak része, amely évenként két alkalommal az ország jelentős városait mu­tatja be. A korán kelők már haj­nalban hallhatták Sipos Gé­za, az MSZMP Szeged váro­si bizottsága első titkárának köszöntőjét: — Ma Szeged köszönti az országot a Ma­gyar Rádióban, amely a nap folyamán többször is vissza­kapcsol a Tisza-parti vá­rosba. A rádiónak ez a fi­gyelmessége számunkra ki­tűnő alkalom arra, hogy ez a 165 ezer lélekszámú, nagy­múltú és szép hagyományok­kal rendelkező város bemu­tatkozzék a rádióhallgatók népes közönségének: felvil­lantsa értékeit, számba ve­gye szocialista fejlődésének nagyszerű eredményeit és feltárja gondjait... Szege­det az ország olajbányásza­táról. textil- és élelmiszer­iparáról jól ismeri. De em­legetnek bennünket a hazai biológiai tudomány központ­jaként, a szabadtéri játékok városaként is. Híresek isko­láink. egyetemeink. Nem hallgathatunk azonban gondjainkról sem: a nagy­arányú városfejlesztés, a vá­rosrekonstrukció tengernyi gondot okoz. Útfelújítások, csatornázási munkálatok ne­hezítik a közlekedést; lakó­negyedeink toronyházai gombaként szaporodnak, de még mindig nem tudjuk ga­rantálni a beköltözők teljes kényelmét; csak késedelme­sen készülnek el az új há­zakhoz tartozó bölcsődék, óvodák, iskolák, üzletek, or­vosi rendelők, patikák... Minderről, Szeged büszkesé­geiről és gondjairól hallhat­nak a rádióhallgatók ma. Szeged minél hűségesebb bemutatása azonban nem­csak a szegediek szívügye, a rádiósok is mindent megtet­tek ennek érdekében. Ök is örömmel készültek a szege­di napra, a helyszíni közve­títés izgalmai — s fáradtsá­gai is— a rádiósmunka leg­szebb részét jelentik szá­mukra. De pillantsunk be a kulisszatitkokba is! A „fő­hadiszállást" a Bartók Béla Művelődési központban ren­dezték be. Már vasárnap megkezdődött a kábelek sze­relése. a vonalak kiépítése, s ebben a postától is jelentős segítséget kaptak. Az egész épületet behálózták a veze­tékek. ablakok szárnyai közt, ajtók hasadékai át bújtatva érték el a Kossuth és a Pe­tőfi adó termét, a telefon­ügyeletet. Ezek a műhelyek tartották a kapcsolatot a helyszíni adókkal, s a pesti stúdióval. A helyszíni közve­títésekhez egy nagy, mozgó stúdióra, két mikrobusz köz­vetítőkocsira, 4 URH rádió­telefonos kocsira, mintegy 16 személyautóra volt szükség. A majdnem 60 személyes stáb mellett (ezen belül 35 műszaki szakember. 10 ri­porter, 2 bemondó, szerkesz­tők, rendezők, gépkocsiveze­tők), hatalmas műszaki ap­parátus állt a közvetítés szol­gálatában : stúdiómagnó, montírozóberendezés, tucat­nyi riportermagnó, tíz kü­A MÁV konténerfejlesztési programjában hétfőn újabb két várost, Nagykanizsát és Zalaegerszeget is bekapcsol­ták az országos hálózatba. Ezzel 15-re emelkedett a jeasta. -Szaüitotar tulyos fogít­szállítás dó-, illetve feladóállomásai­nak száma. A két dunántúli városba ezután a szállítótartályban feladott árukat mindennap posta- és irányvonattal to­vábbítják oda-vissza. lönféle keverő. Meglepeté­sekre is felkészültek: példá­ul nem várt áramszünet ese­tére benzinmotoros aggregá­tort biztosítottak. Az élő adá­sokban több mint 10 hely­színt kapcsoltak. A Szeged — szeggel nap­ján két előre megadott te­lefonszámon hívhatták a helybeliek, s az országból bárki a rádiót. Délután 2 óráig már 200 kérdés érke­zett. többségük közlekedés­sel, az utak felbontásával, s a tarjáni városrész problé­máival kapcsolatban. Ér­deklődtek lakásügyben, kí­váncsiak voltak a tömegsport fejlesztésének helyi lehetősé­geire is. Megkérdezték, hogy mikor kerül sor a Marx és a Dugonics tér ren­dezésére, uszodaépítésre. Az előzetes — nem telefonos — kérdésekkel pedig a Szege­diek kérdeznek, az ország válaszol foglalkozott, melyek közül az egyik sokakat ér­dekelt: — Mi az oka annak, hogy Szegeden a jövedelem­színvonal 10 százalékkal alatta marad az országos át­lagnak? A Munkaügyi Mi­nisztérium képviselője vála­szában elmondta, hogy Sze­ged iparszerkezetére a köny­nyűipar jellemző. Ezekben az iparágakban aránylag alacsony a nyereség, ezért például a textiliparban a személyi jövedelmet hosszú évek óta nem tudták növel­ni. A bérszínvonal kiegyen­lítése érdekében ezek a vál­lalatok 1968-tól rendszeresen bérpreferenciát kapnak. De nemcsak kérdeztünk, hanem sokat el is mondtunk magunkról. A Petőfin su­gárzott Szeged dél előtt egy körkapcsolás villanásai­ban mutatta be a várost. Szó esett az újszegedi uszo­dáról, megszólaltattak né­hányat a Béke úti általános iskola gyerekei és a jogi egyetem diákjai közül, de azt is megtudhattuk, hogy a kábelgyárban, vagy a Há­giban mit főztek ebédre. Az élőképekhez kapcsoló­dott a Ki nyer ma? zenei játék is. a ruhagyár kultúr­terméből. A fejtörő nyerte­se Balogh Tamás közgazdász, a gyár dolgozója: — A ze­nét gyermekkorom óta sze­retem, ezért korán megta­nultain zongorázni is — mondta el kérdésünkre. — A rejtvény nem okozott kü­lönösebb fejtörést, hiszen a lejátszott zenei részletek le­mezeit otthon nap mint nap hallgatom. Nem csupán a Ki nyer ma? győztese bizonyította, hogy Szegeden nagyon sze­retik a zenét. Ezt illusztrál­ta Vaszy Viktor és Cigány György muzsikával tarkított beszélgetése is. Az egész na­pos műsorban részletet hall­hattunk az általános iskolai kórusok hangversenyéből, a Tömörkény gimnázium és zenei szakközépiskola reper­toárjából, s szegedi művé­szek operafelvételeiből. Dan­kó Pista nótáiból szólaltatott meg néhányat a róla elne­vezett népi zenekar, a fia­talabb korosztály legkedve­sebb slágereit a kívánság­műsortól kérte. A zene mellett persze az Irodalom s a tudomány sem maradt alul. A Tiszai tájak, s a Könyvről — könyvért műsora az. irodalomszerető­ket örvendeztette meg; a Tudományo.s stúdió adását neves tudósok, kutatók, egyetemi tanárok részvételé­vel szintén Szegedről közve­títették. Este búcsúzóként a Sze­-űed = szeggel nyilvános rá. diórandevút sugározta > Kossuth adó, ahol 32 meghí­vott vendég két tucat témá­ról beszélgetett. Megvitatták a városépítés terveit és problémáit, szó esett az olaj­bányászatról. a szalámigyár rekonstrukciójáról, a közle­kedés, a kereskedelem, a vendéglátóipar gondjairól, irodalomról, idegenforgalom­ról, sportról. Megszólaltak a testvérvárosok képviselői is. Az est végén dr. Ortutay Gyula akadémikus meleg hangú szavai hangzottak el. melyeket Rapcsányi László útján, magnószalagon elkül­dött a Délmagyarországnak is. Aligha kellene vallomást tennem Szegedről, városom­ról. Mert városomnak tar­tom, ha Szabadkán szület­tem is — kétéves koromtól az ifjúság döntő idejéig, 24 éves koromig, Szegeden nőt­tem fel, s mennyi indítást kaptam Szegedtől. A Szegedi Naplóházban gyerekesked­tem, fejemre még Tömör­kény csontos keze nyomott barackot, s apám — aki Móra Ferenccel együtt új­ságíróskodott — korai halá­láig avatott a könyv szere­tetébe. A Somogyi, az Egye­temi Könyvtár mellett Mó­ra Ferenc könyvtára volt va­sárnapi gyönyörűségem. A szegedi egyetem nevelt, s itt találkoztam az életre szóló barátsággal, itt terveztük, itt alakítottuk meg a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollé­giumát — „a növelő közössé­get". ahogy kollégiumunkat Radnóti egyik versében megnevezte 1934-ben. negy­ven évvel ezelőtt. Túlzás­nak tűnhet, de ez a közös­ség. ezek a szegedi évek határozták meg majd mind­nyájunk törekvéseit, eszméit. Hogy a művészet, a tudo­mányos kutatómunka nem választható el a társadalo­mért való felelősségtől, azt itt tanultuk egymás közti vi­tákban, falujáró, tanyái uta­kon, a Szegedi Munkásott­hon szemináriumain, sza­valókórusainak tanításakor. Buday fametszetein. Hont Ferenc első szegedi szabad­téri rendezéseiben, Radnóti verseinek ritmusában és íté­letében ugyanaz a felelősség volt, ami Tolnai Gábor iro­dalmi tanulmányaiban, Ká­rász Judit társadalmi fotói­ban, vagy Erdei Ferenc írá­saiban. Nem folytatom: ek­kor értettük meg. hogy a dol­gozó, alkotó ember egyben felelős a társadalomért, po­litikai állást kell foglalnia. S mi Szegeden azt is megta­nultuk a nehéz és mégis fe­ledhetetlen egyetemi évek alatt, hogy hol a helyünk, kiknek az oldalán. S ezért a tanításért, ezért a hűséges, baráti közösségért egész életemben hálás fia maradok Szegednek. Ügy adódott, hogy régóta csak haza-haza­látogató vendég vagyok vá­rosomban, a megújuló öröm fel-felfedezni a változásokat, a város dinamikus növeke­dését, de öröm a megmaradt régi várossal való találkozás is: hiszen mindegyre saját múltunk emlékeit idézi fel, az ifjúságot. A Magyar Rádiónak ezen a szegedi napján őszinte szeretettel üdvözlöm isme­rős és ismeretlen, öreg és fiatal szegedieket. Hajnalban kezdődött — éjfélkor végződött... Az egész város névében köszön­jük a rádiósok fáradozását és figyelmességét, azt, hogy Szegedet bemutatták a rá­dióhallgatók sok milliós tá­borának. Ladányi Zsuzsa i

Next

/
Thumbnails
Contents