Délmagyarország, 1974. május (64. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-16 / 112. szám

3 t? -n^-v^/X;' ­Aruhaz » a „Hatos Ütemnek" Somogyi Károlyné felvétele A szegedi Tarjánváros hatodik ütemében egyre több la­kást adnak át az építőmunkások. A József Attila sugárút mentén hosszú, tízemeletes szalagház húzódik, szemben a gedói általános iskolával. Az új lakók örömére élelmiszer­és vegyesiparcikket árusító üzletet építenek. A pavilonsze­rű üzletház tetejét szigetelik a szakemberek. Hétvégeken akadozik a rakodás A szállításokról — Visszatérítés fuvardíjakból Az. építőipari vállalatoknál a munka dömpingje általá­ban tavasztól őszig tart, s igy van ez Szegeden is. A munkához szükséges anya­gok közül a homokot több­nyire megtermi a Tisza, de a Marosról is kell hozni, ka­vicsot es kohósalakkövet azonban sokkal nagyobb tá­volságokról kell beszerezni. Az építkezések folyamatos anyagellátást követelnek, ez nehéz problémákat okozott mindig a vasúti és a közúti teherfuvarozásnak egyaránt, mivel nyáron, de az év má­sodik felében, még a végén is többek között a mező­gazdaság igényeinek kielégí­tése miatt nehezen tudnak szállítóeszközöket biztosíta­ni. A MÁV Szegedi Igazgató­sága tavaly 13 vállalattal kötött előszállítási szerző­dést, melynek keretében a fuvaroztatók vállalták, hogy ez év első negyedévében 390 ezer tonna építőipari alap­anyagot szállíttatnak és fo­gadnak. Vállalásukat több mint 100 ezer tonnával túl­teljesítették. Ezzel enyhítet­ték azokat a szállítási gon­dokat. amelyek a vasútra nehezednek, de maguknak is segítettek, hiszen a készle­tek tartalékolásával meg­nyugtatóan. terveik szerint végezhetlek munkájukat, anyaghiány nem jelenthetett akadályt. Amint értesültünk, a vál­lalatok számára kedvező a szerződésben vállalt feltéte­lek túlteljesítése, ugyanis, ha több árut fogadnak, je­lentős fuvardíj-visszatérítés­ben részesülnek. Idén, az el­ső negyedév végén a Köz­ponti Szállítási Tanács a szegedi igazgatóság területén két és negyed millió forin­tot térített vissza, ebből je­lentős összeget a DÉLÉP­nek. az ALÉP-nek, az ATI­VIZIG-nek, a három válla­latnak több mint egymilliót. Ez is igazolja, hogy érdemes előrehozni ezeket a szállítá­sokat Az előszállítási idény zá­rultával további tartalékai vannak a vasútnak, az igé­nyek kielégítésére. Meg is tudná oldani, ha a hét min­den napján egyenletes lenne a tehervagon-szükséglet. Az a baj viszont, hogy a fuva­roztató vállalatok szombat­vasárnap nem mindenütt fo­gadják az árut, így a rako­dás akadozik — ez a Volán Vállalat számára is súlyos gondokat jelent. Ha a szál­líttatok a hétvégi rakodások szorgalmazásával hozzájá­rulnának, a vasútnak sike­rülne a heti szállítási fel­adatokat egyensúlyban tar! tani, a teherkocsikat min­den napra egyenletesen biz­tosítani. Bővítik timföldgyárat Még két éve sincs, hogy befejeződött az Almásfüzitői Timíöldgyár bővítése, s most ismét munkához kezdtek a gyárépítők. A korábbi be­ruházássá! több mint két­szeresére. évi 280 000 tonnára növelték az üzem kapacitá­sát. A beruházás sikerét bi­zonyítja, hogy túlszárnyalták az eredeti programot: ta­Május 18-tóI 25-ig: a BNV-re kedvezménnyel A Budapesti Nemzetközi Vásárra utazók május 18-tól május 25-ig az ország egész területéről 33 százalékos mérséklésű menettérti uta­zási kedvezményt vehetnek igénybe a MÁV vonalain. Az utazási kedvezmény, az ed­digi gyakorlattól eltérően, vá­sárigazolvány nélkül jár a vásár látogatóinak. Odauta­zasra a kedvezmenyt május lVrén 0 órától május 25-én 12 óráig, visszautazásra pe­dig május 18-án 12 órától május 26-án 24 óráig lehet igénybe venni. A látogatóknak menettérti jegyüket a vásár Il-es szá­mú kapujánál elhelyezett pavilonban a „Tavaszi BNV 1974" szövegű bélyegzővel le kell bél.vegeztetniök. mert a menettérti jegy a vissza­utazásra esak így erwenyes. valy mar 285 000 tonna tim­földet gyártottak. Az is kiderült, hogy bi­zonyos szűk kapacitások megszüntetésével és kisebb kiegészítő egységek felszere­lésével viszonylag kis be­ruházással ismét számotte­vően lehetne növelni a gyár termelését. Javaslatukra döntött az Állami Tervbizott­ság az újbóli gyárbővítés­ről. Az új program szerint 350 millió forintos költséggel újabb évi 40 000 tonna tim­föld gyártására teremtenek lehetőséget, vagyis évi 325 000 tonnára növelik a gyár tel­jesítményét. Ez a beruházás intenzifikálás jellegű, azaz alacsony ráfordítással növe­lik a hatékonyságot. A szá­mítások szerint azzal, hogy nem építenek új gyárat, ha­nem a meglevőt bővítik, 30 százalékkal kevesebbe kerül egy tonna timföld beruházási költsége. Többek között új golyósmalmot, iszapszűrőket, újabb kalcináló kemencét helyeznek üzembe. Indokolt­tá teszi a gyár kapacitásá­nak további növelését az is, hogy a szovjet—magyar tim­föld-alumínium-egyezmény keretében a hazai üzemek közül az almásfüzítői szál­lítja a legtöbb timföldet, ko­hósitásra a Szovjetunióba. Adólap és emberi életmód N em tudom, mekkora a 10 négyzet­méternél nagyobb felületű alapvi­torlával sikló vitorlás, mint ahogy sokan mások sem; s úgy vélem, a házér­tékadó, meg az 500 ezer forintnál nagyobb értékű üdülők adója sem érinti a széles néprétegeket. Ahogy mondani szokták: „forintkihatásában" legalábbis nem. Annál élénkebben szóbeszéd tárgyaként. „Fizessenek a gazdagok!" Meg: „Odacsap­tunk a kispolgárnak!" — ilyes véleménye­ket hall az ember, s valójában csak egy dolog bántó: milyen könnyen általánosí­tunk, mennyire érzéketlenek vagyunk sok­szor az árnyalatok iránt. A tulajdonértékek mai állásáról nem szándékozom bővebben szólni, például azt, hogy egy öt-hat év alatt „sajátmancsúlag" összehozott balatoni nyaraló ma 200 ez­ret, vagy 500 ezret ér-e, nem fejtegetem; számoljon utána az, aki négy-öt éve 120 ezerért vett az államtól egy szövetkezeti lakást, és ma 240 ezerért árulja. Kis villa — nagy villa. Valójában miért is főjön a fejünk, hogy telik-e majd adóra annak, akinek esetleg milliós villára tellett? Egy bizonyos: milliók igazságérzetével vág össze a Minisztertanács új adóhatározata, azoknak a millióknak a véleményével, akik nehéz munkával és közel sem annyit keresnek, mint az „adókötelesek". Bizonyára némelyeknek sikk lesz majd az adókötelesek közé tartozni, mint afféle angol klubtagságot emlegetik majd. de aki figyelmesen elolvasta a rendeletet, betű­jében, szellemében egyaránt felfedezhette a differenciálási szándékot. A házérték­adóból például a nagycsaládosok kedvez­ményt kapnak, sőt mentesülhetnek is, ugyanígy kedvezmény jár nekik örökösö­dési illeték esetén. Vagy például: az örö­költ, vagy ajándékba kapott vagyontár­gyak létrehozásában részt vett közvetlen hozzátartozók is alacsonyabb illetéket kö­telesek fizetni. — Kiragadott tételek ezek az új rendeletből, de példázzák: a törvény­alkotók sem egyszerűsítik le a kérdést. Nem 5s lehet Szó sincs arról, hogy nem örökölheti valaki a balatoni nyaralót; vagy nem áldozhat rá a család éveket, hogy együtt gyűjtött pénzen és együtt rakott téglasorokkal nyaralót, hétvégi házat épít­senek; vagy külföldi ösztöndíjból tóparti horgásztanyát vegyenek — de mennyire nem erről van szó! Vagdalkozásnak itt nincs helye, kimondott célunk az, hogy jól éljenek az emberek, teljen arra, amire még öt_tiz éve nem futotta. Egyenlősdit se hirdet senki, mert hiszen — köztudott — a munkában sem mindenki egyenlő, de nem ám! Amiről itt mindenképpen sz'ó van. amit az adólapok tükröznek majd: vannak bámulatos, 6—8 szobás, „kacsalá­bon forgó" villák, s a tóparti öbölben még motorcsónak is ringatózik a vizén. A tu­laj viszont egvszem szobában kucorog, hogy a többit jó pénzért kiadja nyaralók­nak — pénzt fiadzik munka nélkül a pénze. Mégis: túl egyszerű lenne, ha azt mon­danánk, „odacsaptunk a kispolgárnak" ez­zel a rendelkezéssorral. Mert ki hát a kis­polgár? S ne próbáljunk eligazodni klasz­szikusok szabatos meghatározásán, ma és itt ne a társadalom mintegy 1,5 százalékát kitevő rétegről beszéljünk — jóval több az olyan ember, aki magatartásában, törek­véseiben, vagy azok megvalósításában kis­polgár. Mintha megfertőzné az embereket, sokakban fel lehet fedezni a kispolgári magatartás gócát. Tagadhatatlan, hogy sokakat megszállt a szerzés ördöge. Azt kérdezi egy fiatal­ember, egyáltalán, kit kell manapság tisz­telni? Aki szakmájában, hivatásában ki­váló. vagy köztiszteletben álló közéleti ember, avagy egyszerűen csak gazdag, pénzével-vagyonával pöffeszkedik? A leg­egyszerűbbnek tűnő válasz didaktikusnak tűnne, mert az oly annyira összetartozónak vélt dolgok is ellentmondanak néha a jó­zan logikának. Jó lenne úgy tudni, hogy az egyetemi adjunktus, docens többet lát a borítékban, mint a tavaly végzett tanítvá­nya. de nem egyszer alig van különbség. Tudás és anyagi elismerés nem mindig jár karonfogva, és szinte mindenki tud olyan embert mondani, aki nem végez sem jól megfizetett nehéz fizikai munkát, sem szellemiekben nem nőtt a dóm tornyai fölé — aztán mégis fennen hirdeti, hogy pénzével mindent elérhet. Utóiérni a kis­polgárt: lehet, hogy küszködött, dolgozott valamikor — de mióta megszedte magát, nem akar többé semmit, nem tesz. sem­mit, egy kívánsága van csak: hagyják be­kén. Álljon meg a világ, mert neki így testreszabott. Nem is nagyon érti. ini van itt még tennivaló, talicskáznivaló — de ami őt illeti, nem is nagyon érdekli. Na­gyobb veszély ez, mint az. hogy valaki élősködésre tudja-e használni pénzét-va­gyonát, hiszen azt minden módon igyek­szik az állam, a társadalom megakadályoz­ni; hisszük, hogy hathatós eszköze lesz en­nek az új házértékadó is. De ha nehéz is utóiérni. megfogni, ne­künk mégiscsak a kispolgári magatartás ellen kell harcolnunk. Azért is, mert nem óhatatlan velejárója ez anyagi jobblétünk­nek. Vannak, akik tudnak élni okosan, szépen a jobb fizetésből, akik ugyanúgy napról napra tudnak küzdeni, dolgozni, mint amikor még zsíros kenyér volt pz ebédjük. Aki több pénzén több könyvet vesz, hogy művelődjék, aki azért vesz kis­kertet, hogy végigélje a természet palánta­nevelő csodáit, nem pedig kiskosaranként hagymát árul; aki utazik, világot lát, hogy többet tudjon-értsen az életből, a világból — az még annyival több pénzt is okosan, nem öncélúan fogja felhasználni, s nem az ismerősök és szomszédok pukkasztására épít hétvégi házat, hanem pihenésre, ki­kapcsolódásra. és pont akkorát, amekkora a családnak kell. Kényes erről beszélni, pláne okosat mondani? Mégis, méricskél­je magát, akiben motoz még a tiltakozás, hogy ne soroljuk azok közé, akik annyit „esznek" — ha úgy tetszik: fogyasztanak —, hogy megüli gyomrukat a felesleg, eszüket párásítja a nagy jólét. Azokkal értek egyet, akik jól akarnak élni, akik azt vallják: a szegénység és az igénytelenség a szocializmus ellensége, nem pedig a jólét. De a jó módot becsü­lettel . megszerzők is tudjanak vele élni! Okosan, nem visszakapcsolni a sebességet, sőt: hirdetve, nem azért vagyunk, hogy üljünk a „tejfölben", de azért, hogy anya­gi javaink biztosítsák, hogy ne a napi ap­ró gondok közt őrlődve, hanem létbizton­ságban alkothassunk, az életet szeretve örömmel dolgozhassunk, és pihenőt is ad­hassunk magunknak erőgyűjtésre. A ki nem törekszik önmaga tudatos jobbítására, formálására, annak késő lesz, mire a környezete fi­gyelmezteti, hogy tévútra jutott. Mentsé­günk persze volna: aligha vannak sokan, akik már otthon, gyerekkorukban megta­nulhatták, hogyan éljenek hasznosan, vagy legalábbis hogyan ne szédüljenek meg a pénztől, az anyagi javaktól. Nem nagyon tapasztalhatta a mai középkorúak nemze­déke személyesen, boldogít-e a pénz, vagy sem. Jól élni. de nem eltunyulni, nem kiállni a csatasorból, és főleg nem csak a szer­zés miatt dolgozni — nehéz a tegnapi éhes embereknek. De éppen azért kell idejében felfigyelni a kispolgári fertőzésre, mert az a célunk, hogy egyre több embernek le­gyen autója, hétvégi háza. nagyobb lakása — igényei szerint jusson az anyagi lá­vákból. És gyűjtsünk végre a mulandók­nál komolyabb értékeket is. emberi érté­keket magunknak! S főleg el ne veszítsük arányérzékünket. irigyelve a tehetőseb­bet, s nem becsülve mást, éppen csak azért, mert nem adatott még meg neki is, hogy dúskálhasson minden jóban. Sokan vannak még köztünk, akik nagyon is sze­rényen élnek! Mégis: nem az adólap, ami csapást mér­het a kispolgári mentalitásra, legfeljebb megálljt kiált, a kapzsi szerzőket figyel­mezteti. De több. nagyobb feladatot jelent a fejekben rendet teremteni, új értékren­det alakítani, hogy az se psapja le mun­kaeszközét, akinek megvan a napi betevő benzinje a kocsijába! A jobb élet legyen a cél. amelyben a tehetősebb anyagi körülmények azt te­remtsék meg. hogy másokért is, a közös­ségért is tudjunk gondtalanabbul dolgozni.' Szőke Mária Jól fejlődik a korai burgonya Kevés primőrt várnak annyira a fogyasztók, mint az újburgonyát, mert az őszi termésből a készletek ta­vaszra mindig megfogyatkoz­nak. Csongrád megyében a szegedi járásban Tiszasziget, Űjszentiván. Deszk körzeté­ben, a makói járásban pe­dig Apátf alván, Magyarcsa­nádon, Kiszomboron sok ezer kertet hasznosítanak e pri­mőr termesztésével, Az 18­tetvényeket a napokban meg­tekintették a kereskedelmi szakemberek, hogy felmérjék a várható kínálatot. Véle­ményük szerint jól fejlődik a növény, kiheverte a tavaszi fagyok okozta helyenkénti károsodást. A Szövetkezetek Csongrád megyei Értékesítő Központ­jának telepeire a jövő hét közepén várják az első na­gyobb tételek beérkezését. Törzsvezetési gyakorlat A Honvédelmi Miniszté­rium tájékoztatása szerint az éves kiképzési tervnek meg­felelően — a következő na­pokban — parancsnoki és törzsvezetési gyakorlat le­folytatásara kerül sor. (MTH

Next

/
Thumbnails
Contents