Délmagyarország, 1974. április (64. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-10 / 83. szám

4 SZERDA, ITR ÁPRILIS ». A mezőgazdaság beruházója Változást ígér az AGROBER Tavaly. Av közepén « Mezőgazdusugl és Élelmezésügyi Minisztérium, u Mezőgazdasági Tervező Vállalat és a Mezőgazdasági Beruházó Vállalat összevonásával hozta létre az AGROBER néven ismert tervező és beruházó vállalatot, hogy a mezőgazdasági üzemek fejlesztési igényelt korszerű, magas színvonalú műszaki szolgáltalassul elégíthessék ki. Az összevonás első, kézzel fogható eredménye az volt, hogy az új vállalat százzal csökkenteni tudta a létszámúi, de a vezérigazgató közelmúltban tartott tájékoztatója ennél lényegesebb változásokat, a két vállalat eredményeit meghatványozó munkái ígér. Azt szeretnék elérni, hogy dolgozóik gyorsan megkapjanak minden szükséges információt, ezért üzemekkel kötött szerződés alapján ' egy-egy ugazat legújabb eredményeinek megismerésére és gyakorlására hosszúbb időre tervező üzembe küldik a munkatársak egy részét. Remélik, hogy az itt szerzett tapasztalatok alapján minden tervezőben gyökeret ver a gondolat: a műszaki alkotás annyit ér, amennyi annak a gazdasági haszna. A megrendelők jogos bírálatát váltotta ki az á körülmény, hogy a kirendelt-' ségek tervezői munkájának a színvonala megyénként változott. Szakfőmérnökséget szervezett tehát a vállalut, hogy rendszeres konzultációs lehetőséget biztosítson a megyékben dolgozó tervezőknek. A típusterveket, az ismételten felhasználandó terveket és a nagy értékű beruházások megvalósítására készült dokumentációkat a kiadás előtt ez a testület vizsgálja felül. Minden tervet természetesen nem lehet központilag ellenőriztetni, a kirendeltségek saját belső ellenőrzésére tehát továbbra is szükség van. Lényeges változást iger az a tény, hogy beruházást főosztályt hozott létre a vállalat. El kell érnie, hogy javuljon az előkészítő munka és u döntést megalapozó Javaslat annyi változatot soroljon mindig elő, amiből a beruházó valóban kiválaszthatja a neki legmegfelelőbbet. Az. ágazatfejlesztő főmérnökök csoportja figyelemmel kíséri a hazai és külföldi eredményeket, és gondoskodik arról, hogy azok átvételével vagy előnyeiket összegező új rendszer kialakításával a legjobb megoldásokat alkalmazhassák. Az ágazatfejlesztő főmérnök koncepciótervét olyan részletességgel dolgozzák ki, hogy a tényleges gazdasági eredmény előzetesen kalkulálható legyen. Ez természetesen azt Is jelenti, hogy a megvalósult beruházások munkáját működés alatt is figyelik. A partnerek jogosan várják el, hogy a szerződésekben nem csak a szakszerű munkát, hanem az eredményt is garantálják. Olyat építsenek tehát, ami mindenképpen hasznot hoz. A fővállalkozási rendszer meghonosításával arra törekszik az AGROBER, hogy a beruházási programokban meghatározott cél teljes, határidőhöz kötött megvalósítását — az eredmény garantálásával — egyedül vállalja. Egyedül áll szerződéses jogviszonyban a beruházóval, Jó hallani, hogy a vállalat igyekszik cihatárolni magát az óriásit akaró gigantómániu egyoldalú szemléletétől csakúgy, mint az életképtelen kis egységekhez igazodó, mini-változatok ajánlásától. H. D. „Tanuljunk meg élni" Tanulmányi versenyek Elérkezett a/. Országos Kózépiskolui Tanulmányi Verseny nagy izgalommal várt második lordulója, o középdöntő, amelyen, a sikeres szereplés már uz országos dontűbe való bejutást jelenti. A szegedi közép, iskolák tanulói közül az idén is szép számmal jutottak be a középdöntőbe, ami egyben azt ls jelenti, hogy u tehetséggondozás feludutai napirenden vannuk Iskoláinkban. Az idei versenynek kél érdekessége van: A Radnóti Miklós Gimnázium tanulói közül 40 diák jutott be biológiából a középdöntőbe; jobbak az eredmények matematikából is. Sajnos, magyarból egyetlen diák sem ért cl olyun eredményt, hogy n további versenybon képviselhetné Szegedet. A középdöntőre április 171Ó1 25-ig bezáróan, a Radnóti Miklós Gimnáziumban kerül sor. A tpvábbjútott szegedi középiskolás tanulók neve és szaktárgya a következő: Fizika: Csöndes Tibor, Galamszegei József, Linnert László, S/erényi Tibor, Vecsernyés Péter (Radnóti gimnázium); Kiss Zoltán, Mllassin Péter. Mészáros János, Turzó Árpád (SáRvári gimnázium), Ugocsai Gyula (Tisza-parti Gimnázium), Bunford Zoltán (Tömörkény gimnázium). Matematika II. (szakosított tantervű): Herpai László, Fodor Zsuzsanna (Ságvári gimnázium). Matematika I(szukosított tantervű): Csöndes Tibor. György Zoltán, Hajnal Imre. Hldjapusztai Andor. Krisztin Tibor, Solymos Ottó, Tóth Erzsébet, Vecsernyés Péter (Radnóti Rimnázium). Matematika (nem szakosított tantervű): Voloncs György (Déri M. Gépipari Szakközépiskola). Földrajz: Csíki István, Tóth Mária (Radnóti gimnázium) ; Balogh László, Ocskó Margit (Ságvári gimnázium). Történelem: Nóvák Tibor, Börcsök Mária (Radnóti gimnázium). Kémia: Biczók László, Nagymihály István. Tas Imre (Radnóti gimnázium); Nagy Pál. Selmeczi Béla, Dudás Mihály. Balogh László (Sagvtu't gimnáziumi. Biológia: A Ságvari gimnáziumból: Imre Gabriella, Keresztes Margit, Iván László, Romhányi Róbert, Czlpott Gabriella. A Radnóti gimnáziumból: Lúszik Zoltán, Puskás Lujos, Kóbor Jenő, Tamáska Mihály, Horváth Gyöngyi, Ábrahám György, Szabó Ágnes, Bakó Éva, Bajtal Sándor, Horváth Katalin, Tanács Edit, Földes Márta, Lovászi Éva, Szécsi Jánus, Mucsi Zoltán, Buló Mária, Bodrogközi Csilla, Szekeres Márta. Vlda Marianna. Elek Péter, Tóth Lídia, Németh Ilona, Szabó Ida, Tóth Márta, Kiss Katalin, Kovács Julianna, Magyar József, Szűcs Marcella, Belea Gyöngyi, Gulya Károly, Gyuris Katalin, Tulkán Ibolya, Ocskó Marica, Pipicz Gizella, Tőkés Imre, Barna Irén, Ungi Imre, Herczeg Katalin, Dragon Judit és Lukács Györgyi. Leningrád megfiatalodik Leningrádban hozzáláttak a város szívében fekvő sűrűn beépített és elöregedett negyedek teljes rekonstrukciójához. A több mint százesztendős városrészekben nemcsak az épületeket tatarozták, hanem átalakították a lakásokat is. Az átalakított lakások mind két-három szobásak és összkomfortosak. Lebontottak számos melléképületet és egyéb értéktelen építményt. Fel kellett számolni a nevezetes pétervári kutas udvarokat is. A tatarozott lakónegyedek udvarai tágasabbak, világosabbak lettek. Fákat ültetnek és játszótereket alakítanak ki. Leningrádban 101 elöregedett lakónegyed található. A szakemberek ezek komplex rekonstrukciós terveit is elkészítik, hogy a város régi negyedelnek lakói ugyancsak megfelelő, jó körülmények között élhessenek. Az UNESCO egyik nagyon szép feladata: segíteni az egyes államokat nemzet; nevelésük céljának és formájának a kidolgozásában. E célkitűzés megvalósítása érdekében 1971-ben megalakította a Nemzetközi Nevelésfejlesztési Bizottságot, melynek feladata egyrészt a nevelésügy helyzetének tanulmányozása volt, másrészt ennek alapján egy olyan jelentés elkészítése. amely irányt mutat a jövő iskolájának kialakításához, az oktatásügy továbbfejlesztéséhez. A bizottság 1972. augusztusában „Tanuljunk meg élni!" (Learning to be!) címmel nyilvánosságra is hozta jelentését, melyben 21 pontban foglalta össze véleményét, hogy milyennek, kell lennie a jövő oktatásának. 'korszerű nevelőmunkájának. Mielőtt a 21 pontos jelentést ismertetnénk, érdemes annak készítőiről is szólni. A Nemzetközi Nevelésfejlesztési Bizottság hét tagból állt. Edgár Faure (Franciaország) volt miniszterelnök és művelődésügyi miniszter. (Edgár Faure volt a bizottság elnöke, ezért u kiadott anyagát „Faure-jelentés" néven is emlegetik.) Felipe Herrera (Chile), az Amerikaközi Fejlesztési Bank volt elnöke, Abdul Razzak Kaddoura (Szíria, a damaszkuszi egyetem magfizika profeszszóra, Henri Lopes (Kongói Népköztársaság), külügyminiszter, volt oktatásügyi miniszter, Arlhur V. Petrovski (Szovjetunió), a Szovjet Pedagógiai Akadémia tagja, Majid Rahnema (Irán), volt felsőoktatási és tudományos ügyekkel foglalkozó miniszter, Frederick Champion Ward (USA), a Ford Alapítvány nevelésügyi tanácsadója. A bizottság a jelentés megírásához 75 ország tapasztalatait használta fel, s közben 24 országban jártak helyszínen tanulmányozni a jelenlegi helyzetet, Most pedig lássunk néhány érdekesebb anyagot a Nemzetközi Nevelésl'ejlesztési Bizottság jelentéséből. Ami legelőször ls szembetűnő: sok ötletet, sziporkázó, tetszetősen közreadott elgondolásokat, példákat találhat benne uz olvasó. Ez teszi érdekessé a jelentést nemcsak u szakemberek, | hanem a nagyközönség számára Is. Az egész világon viták, kísérletek folynak, hogy milyen legyen az új követelményeknek megfelelő isko_ la. az új oktatási és neve. lési forma. A jelentésben mindezek lényege visszatükröződik, s bőven találunk benne olyan elemeket, amelyek a fantázia területére visznek, s szinte egyenlőek az utópiával. Találóan jegyzi meg Harsányi Zoltán a jelentésről írt ismertetésében: Morus Tamás T— az Utópia című műve megírása idején — „még hihetett abban, hogy az ember természete uiapvetően megváltoztatható. és magától meg. változik az osztálytársadalom viszonyai között... Ennek a könyvnek az utópistái azonban még hisznek abban, is, hogy a kapitalista viszonyok között, tehát egy egész_ ségtelen társadalomban egészséges nevelési elméletek születhetnek." Feltéllen pozitív vonása azonbun a jelentésnek.' hogy valamilyen formában a szocialista országok nevelési-oktatási gyakorlatához kapcsolódik, illetve példákat hoz a Szovjetunió oktatási rendszeréről. Ebben a szellemben fogalmazzák meg az oktatás széles körű kiterjesztésének elveit („Minden embernek meg kell adni .u lehetőséget, hogy tanulhasson egész élete során. A permanens nevelés a művelt társadalom alapja"), a felnőttoktatás kiszélesítésének, tételét („A nevelési folyamat betetőzése a felnőttnevelés"), a tanulás általánossá tételének gondolatát („Minden gyermek számára ténylegesen biztosítani kell nz alapfokú oktatás megszerzésének gyakorlati lehetőségét... Az ok. tatás területén is harcot kell folytatni minden megkülönböztetés ellen" stb.). A jelentés kritikát Is gyakorol a mai iskola felett. Legfőbb hibaként rója fel: az iskola Intézménnyé vált ahelyett, hogy életszerű maradt volna. Oka abban keresendő, hogy túl nagy hangsúlyt fektetett az írott szóra. a tantárgyak szétválasztására. A hangsúly a tanításon volt és nem a tanuláson. A megoldást az olyan lehetőségek biztosításában látják, amelyek lehetővé teszik a „testre szabott" tanulást. („Az embernek tudatosan vagy öntudatlanul, egész életében úgyis, képeznie kell magát.") S mi jelenti még a jelentés „életszerűségét"? Többek között az iskola nélküli nevelés, azaz: megszűnnek a vizsgák, nem lesz szükség osztályozásra, nem lesz megkötött tanterv és tantárgy, a tanulók a saját tempójuk szerint dolgoznak, szabadon választhatják és változtathatják meg a „témacsoportokat", és így tovább. Ezek persze ma még idegenül hatnak — annál ls inkább, mert eredményességüket megbízható kísérleti eredmények sem támasztják alá. Feltétlen egyet kell érteni azonban azzal, hogy a jövő oktatásában nagyobb szerepet kell kapniok a technikai eszközöknek. Ugyancsak elfogadható az a tétel, hogy a tanításnak jobban* kell alkalmazkodnia a tanulóhoz, d amelyben felhívja a figyelmet a nevelők képzésének a fontosságára. „Elsősorban az oktatók személyét kell jól megválasztani, mert minden tanterv csak- annyit ér, amennyit belőle megvalósítanak." Az eddiginél nagyobb mértékben szükséges uz egyes országok között az információcsere, s helyesen jegyzi meg, hogy az oktatásügyben bekövetkező változásokhoz mindenekelőtt a minőségi változások eléréséhez — ha szükséges a nemzetközi pénzügyi szervek támogatásával —, anyagi bázist kell teremteni. Ennyiben kívántuk felhív, ni a figyelmet a jelentésre. Csak néhány gondolatot ragadtunk kl belőle, mert az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum jóvoltából már magyar fordításban is olvasható. Szakembereknek és nem szakembereknek egyaránt érdemes lapozgatni benne... Bánfalvi József Autós „tigrisek" A nepáli hegyi kísérőket és teherhordókat bátorságukért, erejükért és a hegymászások során tanúsított állhatatosságukért „tigriseknek" nevezik. Ezt a megtisztelő nevet mindaddig viselik, amíg alpinistákat kisérnek a hegyekben. Hu már túlléptek egy bizonyos életkort és uz egészségi állapotuk sem a régi, akkor összegyűjtött pénzükből autót vásárolnak es taxisofőrök lesznek. Az ilyen taxis „tigrist" mindjárt fel lehet ismerni, legtöbbjük ugyanis tigriscsíkosra festeti autóját és a motorházra tigrisfejet rajzoltat. Hegedűs András: Móra Ferenc hétköznapjai Cl ..Kedves gazdáml 01. Ezen a héten telt be a tizenhetedik esztendeje annak, hogy én nagyon fekete hajjal és nagyon fehér szívvel a Szegedi Naplóhoz kerültem, havi 50 forint fizetésért, amire mindjárt meg is házasodtam. olyan bátor legény voltam én akkor. Azóta a mi kenyerünk beles felét mindig a Szegedi Napló adta. Én azt adtam érte a Naplónak és a közönségnek, amit lehetett. A szemem fényét, a szívem vérét, az erőm javát, az éjszakai álmomat és az írói álmaimat. Nem sokat ért az egész, de az utolsókat mégis sajnálom, hogy beleöltem az újságba. A legszebb dolog a világon mégiscsak egy szép vers, s mennyi szép verset írhattam volna én tizenhét esztendő alatt, ha nem kellett volna vezércikket, — nem az eszményi nívóról — a fene bele, máig se tudom, mi az. Mindegy no, nagy szelek fújnak, hol északról, hol délről, s most engem szakítottak le öreg iámról, az újságról. Eressz el gazdám békesség-beo* mc£t, en hwi ineüyeba há nem eresztesz s. N Nagyon fehér hajjal megyek és nagyon sötét szívvel, a tizenhetedik mújusbnn, amit a ti kenyeretekben megértem. Kenyerünk beles felét, ime, visszaadom, most már majd csak azon élünk, amin kezdtük: a haján, noha a fogaink már nem olyan fiatalok, mint hajdanában. No, arra a kis időre, ami még nekünk adatik, mainem rakatunk újakat. Ne felejts el intézkedni, Vilmoskám, hogy nevem a lapról reggelre lekerüljön, nehogy veszedelmére legyen az újságnak, amelynek az én tudtommal sohse vájt szégyenére. Aztán búcsúztatni ne búcsúztassatok, mert a papír drága, s igazán nem érek én már annyit se, hogy a kakas kukoritson utánam. Szeretettel öreg híved Móra Feri." Móra egyik levelében arról is vallott, hogy csak a szerkesztői funkcióról mondott le, de továbbra is megmaradt a lap kötelékében. A kiadó a lap május 9-i számán már nem jelentette meg Móra Ferenc főszerkesztő nevét. De szép és nemes gesztusként a levelet az Űjdonságok rovat élén közölte, és a következő megjegyzést is hozzáfűzte: „A helyzet kialakulásáig a lapot Engel Vilmos szerkeszti, az eddigi kiadószerkesztő, lehetőleg Móra Ferencnek abban a szellemében, amelyet mindenki becsült, s amelyért mindenki veszteségnek érzi, hogy neve lekerült a lap homlokáról." Móra az újságírást hivatásnak tekintette. A Szegedi Napló lapjait is szíve vérével szépítette. Miért írt? „... nem a kenyérért, nem a dicsőségért — vallotta élete alkonyán —, hanem azért, mert szerettem a mesterségemet, mint ahogy az apám szerette a magáét, és minden rendes ember szereti az övét " S mi volt a véleménye a szerkesztői munkáról? Erről 1922-ben vallott, atmkor Tömörkény pályaképét, megrajzolta. Tömörkényt — Móra szerint — a szerencse nehéz sorstól szabadította meg akkor, amikor Kulinyi Zsigmond halála után a kiadó nem őt, hanem Békeíi Antalt tette a Szegedi Napló szerkesztőjévé. Móra a maga szerkesztői emlékei birtokában így vallott: „Mert higyjétek el, akármilyen romantikus köd lebeg fölötte, szomorú hely az, ahol az újságot csinálják, s lelkében keserűséggel robotol ott a könnyűvérű had, amel v csak jókedve rózsáit dobálja szét a világban, s aki/vezére ennek a hadnak, nem félni, nem irigyelni: szánni való ember az. Egy egész életen keresztül vonszolni /olyan dicsőségnek az igáját, amelyet hamar elkoptat a megszokás; birtokában lenni olyan hatalomnak, amely láncként csörög a kézen, amelynek élni kell vele; minden nap szünet nélkül új eszméket termelni, s azon pelyhesen kidobálni őket a fészekből, szét a tömeg közé, amely vagy közömbösen eltnpodju őket, vagy ha felszedi, nem keresi szülőjüket; érezni a bíró felelősségét, aki életet és halált oszt, s szerezni a jósággal barátokat, akik nem maradnak azok a szigorral ellenségeket. akik soha nem felejtenek; előre törni nagy ideákra szegzett tekintettel, s megbotlani hitvány kis törpék gáncsvetéseiben, embereket emelni a maga vállán annak tudatában, hogy mentől magasabbra jutnak azok, ő annál mélyebben marad; bírni Prosperó varázsvesszejét és csudát tenni vele mindenütt, csak a maga kifosztogatott lelkében nem, ahol csupa targallyakat zörget a gyümölcstelen ősz; szíve utolsó csepp vérével is a lapot szépítgetni, hogy különb legyen a többinél. és aztán ha elfogyott vér és agyvelő, kiapadtan és kiszáradtan zuhanni be a névtelen halottak közé, a felejtés tüskebokrai alá..." Ez a szívből szakadt vallomás azért olyan nehéz és fájdalmas, mert még elevenen él Mórában az, ahogyan ott kellett hagynia a Szegedi Naplót... (Folytatjuk.)