Délmagyarország, 1974. április (64. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-08 / 81. szám

3 Üdvözletek Felszabadulásunk évfordulója alkalmából baráti hangú táviratban köszöntötte a Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád megyei Bizottságát és a megye dolgozóit lengyel testvérmegyénkből Zbigniew Zielinski, a LEMP Lódz vajdasági bizottságának első titkára és Dusán Alimpics Újvidékről, a Vajdasági Autonóm Tartomány Kommunista Szövetsége Tartományi Bizottságának elnöke. Üdvözlő táviratöt küldött a megyei bizottsághoz Sztoió Sztanoev, a Bolgár NK magyarországi nagykövete is. Elutazott a Temes megyei küldöttség Amint közöltük, felszabadulásunk évfordulója alkalmából a megyei pártbizottság meghívására háromtagú küldöttség érkezett Csongrád megyébe, a testvéri Temes megyéből. Román vendégeink vasárnap Szeged új városrészeivel ismerkedtek, és felkeresték a DÉLÉP-vállalatot, ahol ismerkedtek a nagy építőipari vállalat munkájával. A küldöttség este búcsúvacsorán vett részt, majd Vasiie Daju, a Román Kommunista Párt Temes megyei bizottságának tagja, a Temes megyei néptanács első alelnöke, a delegáció vezetője, valamint Josif Bayerle, a Temes megyei pártbizottság tagja, a megyei pártkollégium elnöke és Militaroiu Petru, Lovrin község pártbizottságának titkára, a községi néptanács elnöke elutaztak megyénkből. A nagylaki határátkelő helyen megyei párt- és tanácsi vezetők búcsúztatták a vendégeket. Jubileum Megalakulasának 25. évlordulója alkalmából ünnepi ülést tartott vasárnap az Építőipari Tudományos Egyesület a Technika Házában. Az ülésen megjelent dr. Valkó Endre, az MTESZ főtitkára és Simor János építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes. (MTI) Április 9—11. Fizikatanárok országos ankétja Vásárhelyen Az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat, a Művelődésügyi Minisztérium és az Országos Pedagógia} Intézet A bűvös minőség Amikor a Minőségellenőrző Intézet jelentéseit olvassuk, ritkán ül ki arcunkra az elégedettség. Kevés a kifogástalan — mondom, a kifogástalan: javítót a garanciaidő alatt nem látó—termék. Néhány áru meg éppenséggel évek óta a legélesebb kritikák tárgya, de a kritika is, a termék minősége is ugyanaz marad. Ugye, a gyermekcipőkre gondoltak Önök is...? Vitatjuk, magyarázzuk a minőség kérdését, közben alig akad köztünk, aki meg merne esküdni: elhiszi, hogy az I. osztályúnak jelzett áruk valóban első osztályúak. A Nagyító című lap (amelyet a fogyasztók lapjának hívnak, szerintem a gyárak lapja is éppúgy lehetne, ha szívükre vennék az ott leírt tesztértékeléseket), időnként azoknak is meglepetést okoz, akik hisznek a minősítésben. Hogy kerülnek mégis forgalomba védjegyezett, „felső osztályba" sorolt silányságok? Mindenki azonnal a helyi, gyári, üzemi ellenőrzésre gondol és méltán: ahol szigorú és szakszerű az ellenőrzés kapun belül (és a hibás, gyenge áru nem kaphat kiskaput!), ahonnét nem formális ellenőrzés után kerül piacra az áru. nos, ott nagy baj nem történhet, ugye? Nem, bizonyára nem, de csak ha már maguk az üzemi dolgozók önmaguk meósai, ha nagyobb figyelmet fordít mindenki a minőségre a termeléskor. A Minisztertanács még az év eleji ülésén tárgyalt — az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság előterjesztése alapján — a minőségszabályozásról, s akkor megállapította, előírta határozatában azt is, hogy külön anyagi juttatásban részesüljön az a dolgozó, akinek keze alól minőségi terméket kapunk. Vagyis, ne csak szóban, de forinttal is fejezzük ki, hogy kell és érdemes a minőségre figyelni a gépmunkásnak, a művezetőnek, a műhelyfőnöknek és a főmérnöknek egyaránt. Természetesen az ellenőrzés ezután is fontos, sőt: szorosabb lesz. A felügyeleti szerveknek — a szakminisztériumoknak — még azt is ellenőrizniük kell, hogy a termelő üzemekben az ellenőrzés feltételei megvannak-e? — Az már külön kérdés, de nem elhanyagolható: a minőségi termék gyártásának feltételei is megvannak-e? Épp ezért a most tervezett, ezután megvalósuló állami beruházásoknál már eleve meghatározott minőségre kell tervezni. Rossz árut termelni — az az igazi luxus! Sem hazai. sem az egyre több lehetőség közül válogató külföldi vásárlóval szemben nem engedhetjük meg, hogy minőségi védjegyeink ne jelentsenek rangot. Nemcsak üzemekre bízza ezt a kormányhatározat — jó termék, szigorú ellenőrzés —, hanem a Szabványügyi Hivatalra is. öt évre szállítja le a szabványok ellenőrzésének határidejét, s joga lesz a hivatalnak technológiai változtatásokat is javasolni. Szigorúbban bírálják el már az idén is a termékeket a Kiváló Áruk Fórumán is. Igazságos lenne-e, ha szemet hunynának afelett, hogy szakszerűtlen, hozzá nem értő karbantartással, javítással is mennyi minőségi kárt lehet okozni? Mennyi panasz és sérelem forrása a javítószolgálat minőségé, rossz tnunkájukkal temérdek kárt tudnak okozni a vásárlóknak. Tartós fogyasztási cikkeink drágák, s ha az autót, a tévét, a mosógépet gondatlanpontatlan szervizmunka tönkreteszi, micsoda kar. Vagyis, a megbízható javítás olyan kérdés, amely az emberek nagy tömegeit foglalkoztatja, ha tehát ezt is ellenőrizni rendelte a kormányhatározat, a minőség javításának, a kötelező minőségi munkavégzés fontosságának elismerése ez. Eltelt az első negyedév a kormányhatározat megszületése óta. Egycsapásra bizonyára nerfi lehetett változtatni mindenen, de fokozatosan a javuló, a kifogástalan minőségre szorít a határozat. Legyen hát igényes a vásárló, válogasson, jobbat vegyen — és kifogásoljon. ha pénzéért silányságot sikerült volna beszerezni. Sz. M. Hódmezővásárhelyen rendezi meg a XVII. országos középiskolai fizikatanári ankétot. április 9—11. között. A rangos eseményről Ronyecz József, Mikola-díjas fizikatanár (Kossuth Zsuzsanna ipari szakközépiskola), megyei szakfelügyelő, a fizikatanárok helyi csoportjának vezetője többek között a következőket mondta: — A háromnapos ankét a tanárok továbbképzését biztosítja. A plenáris üléseken ugyanis kitűzött témáink legjobb elméleti és gyakorlati szakemberei tartanak előadásokat. Az ankéton az atomfizika középiskolai tanításának elméleti és gyakorlati kérdéseit vitatjuk meg. Az előadók között lesz Jánossy Lajos akadémikus, Mara: György akadémikus, aki „Milyen az atom és mit tanítsunk róla" című előadásában foglalkozik majd a mostani ankét fő témájával. Az ankéttal párhuzamosan kísérleti eszközkiállítás nyílik, amelyen a hazai cégek legújabb eszközei mellett a fizikatanárok saját készítésű kísérleti eszközei láthatók. A Petőfi művelődési központban az ankét témájához kapcsolódó szakkönyveket mutatja be kiállításon a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat. Most alakul meg Vásárhelyen az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat helyi szervezete is, amely — akárcsak az egész háromnapos eseménysorozat — a fizikatanárok közötti jó kapcsolatok kialakítását, továbbfejlesztését szolgálja. IIII. Békekölcsön visszafizetése összesített — az eddig kisorsolt kötvényeket tartalmazó — nyereményjegyzék alapján a takarékpénztári fiókok, a postahivatalok és a takarékszövetkezetek április 9-én, kedden megkezdik a II. Békekölcsön-nyeremények kifizetését, illetve a kötvények beváltását. Ebből a kölcsönből a legutóbb kisorsolt nyereményként 23,4 millió forintot, névértékben pedig 50.6 millió forintot kapnak vissza a kötvénytulajdonosok. (MTI) Mindennapi életünk elválaszthatatlanul összeköt bennünket a közlekedési eszközökkel. Reggelente az utolsó percben rohanunk a villamoshoz, az autóbusz-megállóba, senki se akar elkésni. Aki hatra megy a gyárba, nagyon korán kel. Még korábban kelnek azonban a villamos- és autóbuszvezetők, jegykezelők ahhoz, hogy már akár ötkor munkába tudják szállítani az embereket. A jegykezelők egyre inkább eltünedeznek a járművekről. Budapesten megszűnt ez a munkakör, a vidéki városokban is egyre kevesebbel találkozunk. Szegeden a villamosvasútnál még minden vonalra egy kalauz is jelentkezik szolgálatra, de az autóbuszok közül csak a csuklósokon van rájuk szükség. Főhadiszállásuk a Bartók Béla téri autóbuszállomás, ott számolnak el a szolgálat végén, ott kerestük fel őket mi is. hogy megtudjunk valamit az életükről, megpróbáljuk kissé megismerni a munkájukat. Hegyes Péterné éppen harminc éve dolgozik a közlekedésben. A villamosvasútnál kezdett kalauzként, volt villamosvezető, ellenőr is, hosszú évek óta azonban újra jegykezelőként dolgozik a Volánnál. — Régen egészen más volt ez a munka — emlékezik Jusztika néni —, a villamos hátsó peronján kellelt tartózkodni, ha végeztünk a kocsiban. Ezért aztán télen igyekeztek sokáig kezelni a jegyeket, mert nagyon sokat fagyoskodtak a szélben. Magasan gombolt posztó egyenruhát viseltek, sapkát, ami nyáron volt roppant kellemetlen. Nyári ruha nem volt, mint most, hogy válogathat is, kamgarn legyen-e vagy tropikál. Az csak a baj, hogy magas szárú cipőt nem ad a Volán. A szolgálati járat fogalmát nem ismerték, gyalog jártak haza este későn, munkába reggel korán. Aki messze lakott, elindult há-v rom órakor, hogy időben beérjen. Ha többet akartak keresni, bizony 380 órát is dolgoztak, olyan alacsony volt az órabér. Egy kifutó fiú jobb pénzt vitt haza havonHuszár István látogatása az OVH-ban Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyettese vasárnap látogatást tett az Országos Vízügyi Hivatalban. ahol Dégen Imre államtitkárral és helyetteseivel, vahn*»fH ifc U4H4 pártszervezetének titkárával megbeszélést folytatott a vízgazdálkodás időszerű kérdéseiről. A tárgyalást követően megtekintette az árvízvédelem központját és annak technika i besendezéscK. ta, mint a kalauzok. Pedig ilyen állásba csak protekcióval lehetett bejutni. A MÁVAUT érettségi nélküli jelentkezővel szóba se állt. A szociális körülményeket tekintve manapság könnyebb jegykezelőnek lenni. — Az utasok? Hát hozzájuk több türelem kell, valahogy nyugtalanabbak, minta régiek. Elmeséli azt is, hogy valamikor mennyit voltak képesek az emberek gyalogolni, hogy ötven fillért megtakarítsanak. Most egy megállóért is felszáll az utas, nem sajnálja a pénzét, inkább a lábát. Jusztika néniről azt is megtudjuk, hogy három éve miniszteri dicséretben részesült. Kevesen dicsekedhetnek ilyen kitüntetéssel a vállalatnál. Két év múlva nyugdíjba megy, de addig is kocsin akar maradni, mert szereti az utasokat, megszokta már a szigorú szolgálatot, el sem tudja magát képzelni más munkakörben. Különösen a gyereket kedveli. Körbefogják, elmondják neki, mi volt az iskolában, ki mit segít az anyunak, csivitelnek, leszállás után visszaintegetnek. A felnőttekkel sincs baja, sokan ismerősként üdvözlik, ha felszállnak a kocsijára. Gáspár Sándorné egy éve került Szegedre, Budapesten dolgozott a Volán 20. sz. Vállalatnál, távolsági járaton. Ö sem ma kezdte az ismerkedést a közlekedéssel, tizenöt évvel ezelőtt egy pesti villamoson teljesített először szolgálato*. Mielőtt ide került, sosem volt Szegeden. Mégis azt mondja, jobb itt, mint Pesten. — Miért? — Mert mások az emberek. Nem olyan közömbösek, barátságosabbak. Ma is jön egy bácsi, hogy aranyos kalauz néni, hoztam magának egy kis virágot. A virág ott várja a szolgálat végét a forgalmi irodában, a „kalauz néninek" ismét jó napja van. No, nemcsak attól a kis csokortól, hanem mert újból szíven találta az emberi szeretet, egy kis kedvesség. Szerinte ehhez a munkához is éppúgy hivatásérzet kell, mint minden olyanhoz, amelyben emberekkel kell bánni, közvetlenül foglalkozni velük. Egjévi munkája után társai úgy érezték, megérdemli, hogv brigádvezetőnek válasszák. Érzi, iwgy miee- •kötelezi kollégái bizalma, nem szeretne csalódást okozni nekik. Sajtos Zoltánt egyetlen percre sikerült megállítani, nem ér rá, egész nap szünet nélkül pörög a járat, menni kell. Sietve elmondta, hogy több mint húsz éve ezt csinálja, szereti a munkáját, kiváló dolgozó. Soha nem kerii.lt még bele a neve az ittassági jegyzőkönyvbe, ellenőri feljegyzés se érkezett róla legalább öt éve. Ezzel be is fejeztük vele a beszélgetést, mert már jött érte a gépkocsivezető, be kellett szállítani az utasokat, elment a jarat, ki tudja hányadik útjára. Feltűnően kevés fiatal kalauz tartózkodik a teremben. A szemben ülő Visnyei Károly is az idősebb nemzedék képviselője. Feri bácsi — Balint Ferenc, a brigád eddigi vezetője — eddig csak hallgatta a beszélgetésünket, most csendesen megszólalt: — Ebben a munkában tényleg az első tíz év a nehéz. Aki azt kibírja, utána marad. Ö is régi kalauz. Tavaly megszervezte a brigádot, most átadja a vezetést a fiatalabb, mozgékonyabb Gáspárnénak. Feri bácsitól kaptunk magyarázatot arra. miért olyan kevés a fiat a: jegykezelő. Nem bírják a kötöttséget, amit a szolgálat jelent. Se ünnep, se vasárnap, este nem lehet színházba menni, táncolni egyet, mert reggel korán kell jönni, indul a járat. Ügynevezett osztott szolgálatban dolgoznak, mert a csuklós buszok csak a csúcsforgalmi időkben közlekednek. így az egész nap oda van tulajdonképpen. A lányok, fiúk szórakozni akarnak, a fiatal anyáknak ott a gyerek, a háztartás, érthető is talán, hogy az első adandó alkalommal elmennek kedvezőbb feltételeket nyújtó munkahelyre. Hiába van kiírva a szabadnap, ha valaki megbetegszik, be kell állni a helyére. A fiatalok jobban szeretnek nyolc órákat dolgozni, s a lobbi idővel szabadon rendelkezni. Az idősebbek a nehez szolgálat ellenére nem vennék szívesen, ha itt is bevezetnék a lyukasztásos jegyrendszert, mint Budapesten. Nem akarnak megválni a kocsiktól, az utasoktól, a megszokott és megszeretett munkától. Ök már túl vannak az első tíz éven. líáiinl Ilftrlva X