Délmagyarország, 1974. április (64. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-04 / 79. szám

CSÜTÖRTÖK, 1971. ÁPRILIS 4. /. T. Zamercev Emlékek, arcok 1945 januárjában csapataink Pest központjához érkeztek. Az egyik szovjet zászlóalj gyönyörű. hatalmas épület irányába tört előre. A törzstől parancsot kaptunk, hogy az Operaházat igyekezzenek megkímélni. A harcosok tüzérségi előkészítés nélkül indultak rohamra. Rövid, elkeseredett közelharc bontakozott ki, mely helyenként kézitusába csapott át. A harcosok az Operaházbóf kiverték a fasisztákat, s megnézték a helyiségeket, összeszedték a bujkáló katonákat. A nézőtér siralmas képet mutatott. A székek felfordítva, a bársonyhuzatok letépve.. kilőtt töltényhüvelyek. A színpadról hiányzott a függöny... Amikor Zuszmanovics alezredes elindult az üres termeken keresztül, egyszerre női kiáltozást és síró gyermekhangokat hallott. A pincében petróleumlámpák és zseblámpák bágyadt fényénél alig lehetett embereket látni. Pánikhangulat uralkodott. Aztán egy férfi lépett elő. — Székely Mihály vagyok, az Operaház tagja — mondta francia nyelven. — Ezek az emberek itt mind művészek és színházi alkalmazottak. Már két hónapja ülünk a pincében, víz és rendes táplálkozás nélkül. Az emberek legyengültek és kimerültek. A németek éveken át azt terjesztették. hogy az oroszok brutálisak, gyilkolnak, erőszakoskodnak. Mindenki fél. ... Az alezredes mozgó tábori konyhát rendelt az Operaház elé. Mindez fél óra alatt történt. A pince lakói mohón fogyasztották a meleg ételt, friss kenyeret. Egyre inkább nekibátorodtak. Kérdezgetni kezdték az alezredest: Mikor mehetnek haza? Egy fiatal nő izgatottan kérdezte: Megegyik &sz árnya 'S^rSSf^SSL^ - baföóf'jobbra! ™.t * Dunáért, hatalmas beton- A Magyarország felszabadulását jelentő pillanatot örökíti Ivanov, Zseítov és Tolbuhin — a bécsi hadművelet tervét háromszögekkel torlaszoltak el a fasiszták a szovjet tan- meg ez a képűnk: az önjáró szovjet lövegek áthaladnak a készíti elő. kok útját. Háttérben a Lánchíd romjai láthatók. magyar—osztrák batáron, és elindulnak Bécs felé. Ez a kép már ismerős lehet a szegedieknek is: a múzeum Ugyancsak Szeged belvárosában készült dokumentumkép: Valahol Magyarországon kattintoita ra gepet a honvcdelmi mellett vert hadihídon özönlenek nyugat felé a győztes szov jet gyalogos egységek zárkóznak fel az ellenséget ker- riporter erre a szovjet katonara, aki szakasza clen rohamra szovjet csapatok. gető gépesített egységek ntán. indul a fasiszta állasok ellen. sokkai fontosabb most ez, mint bármilyen hadtestparancsnoki beosztás. ön lesz Budapesten a szovjet nép felelős és meghatalmazott képviselője. — Hogyhogy, nincs még ott városparancsnok? — Van. de csak ideiglenesen. És nem valami jól látja el a teendőit. — Hát egyáltalán mit kell ott csinálni? — Majd meglátja — tárta szét karját Sumilov. és barátságosan elmosolyodott. Sem én. sem Muhin elvtárs nem voltunk még külföldi fővárosban parancsnokok. • A következő papírlap, amely a kezembe került, a 2. Ukrán Front különleges rendtartását tartalmazta a megszállt városok katonai parancsnokságaihoz. Részletesen megvilágította a parancsnokságok munkájának célját és stílusát. Többek közt megkövetelte a helyi szervek jogainak teljes tiszteletben tartását, és azt. hogy a megszálló hadsereg a felszabadított körzetekben ügyeljen a rendre és a szervezettségre. (Malinovszkij marsall és Sztahurszkij altábornagy írta alá.) Megtaláltam Budapest szovjet parancsnokának első parancsát, amelyet akkor adott ki. amikor Pest egy része még a németek kezében volt, és a Várban javában dörögtek az ágyúk. Ez az okmány megérdemli a szó szerinti közlést: A katonai parancsnok I. számú parancsa Budapest területén a rend és a normális élet fenntartása céljából Megparancsolom: 1. Minden polgári hatóság folytassa kötelességének teljesítését. 2. A kereskedelmj vállalatok és ipari üzemek tulajdonosai folytassák eddigi tevékenységüket. Az áruk, élelmiszerek stb. ára ugyanaz marad, ami a szovjet csapatok bejövetele előtt volt. Szeszes italok árusítását a további rendelkezésig megtiltom. 3. Minden segítséget meg kell adni a helyi szerveknek és a polgári lakosságnak ahhoz, hogy biztosítsa az iskolák, kórházak, rendelőintézetek, a kulturális és közhivatalok, a vállatok normális munkáját. 4. A templomokban és az imaházakban zavartalanul folyhatnak az istentiszteletek. 3. A helyi lakosság adja le a katonai parancsnoknak a birtokában levő fegyvert, löszért, hadianyagokat, hadifelszereléseket és rádiókészülékeket. 6. A raktárak és a raktárhelyiségek a bennilk levő minden vagyontárgygyal, amelyek eddig a német és a magyar katonai szervek tulajdonában voltak, a szovjet parancsnokság tulajdonába mennek át. 7. Utcai kijárást helyi Idő szerint 5.00 órától 21.00 óráig engedélyezek. 8. Éjszaka a légvédelmi elsötétítés kötelező. nyílnak-e a színházak? Engedélyezik-e a művészeknek, hogy fellépjenek? Az alezredes így válaszolt: Hát persze, akár azonnal. A magyarok egy ideig tanácskoztak, aztán az előbbi nő szólalt meg: Orosz Júlia vagyok. Ha megengednék, most mindjárt adnánk egy hangversenyt Önöknek. Űgyse tudnánk mással viszonozni segítségüket. Megkezdődött a szokatlan hangverseny. Kint még lövöldöztek, a homályos, hideg helyiségben pedig vidám és szomorú népdalokat hallgattak a katonák. Aztán jött a magyar tánc. Egy szakaszvezető, géppisztolyát bajtársára bízva, táncra perdült, szaporán járta a csárdást a híres művészekkel, mintha kiskorától kezdve ezt járta volna. Ez a találkozás kitörölhetetlen emlékként él mindazok szívében, akik résztvevői voltak. • A 7. gárdahadsereg további bevetésre készült, irány: Dél-Csehszlovákia, Bratislava felszabadítása. végcél Bécs. Nem sokkal az indulás előtt hivatott a hadseregparancsnok. Rendbe hoztam magam. és elindultam a front közelében létesített, előretolt parancsnoki figyelőbe, amely egy erdő szélén — a németekkel együtt kereket oldott gróf birtokán — helyezkedett el. — A, Zamercev elvtárs! — üdvözölt Sumilov vezérezredes, és felém nyújtotta jókora tenyerét —, gratulálok a kinevezéséhez! — Köszönöm, tábornok elvtárs! De lenne szabad tudnom, miféle kinevezéshez? — Ember, hát maga semmit sem tud? Mától kezdve Ön Budapest szovjet városparancsnoka. — Gratulálok. tábornok! A párt nagy és felelősségteljes feladattal bízta meg önt. Higgye el, tartózkodik; hát még ha ilyen messze van. — Ez az Ön magánügye — feleltem. — Menlevelet nem adunk. — Hogyhogy nem adnak? — csattant fel. — Tudomásom van .róla, hogy Szent-Györgyi profeszszor is kapott... — Nekem nincs erről tudomásom. De még ha így is lenne, a professzor nem földbirtokos, hanem tudós, alkotó ember. ...1945 nyarán egy rokonszenves középkorú hölgy keresett fel. Nagy, barna szemével izgatottan nézett rám, elnézést kért a zavarásért. Tragikus helyzetben van. mint mondotta. Az igazgató megtiltotta neki. hogy a színházban töltse az éjszakát férjével, aki orvosprofesszor. Germán Tibornak hívják. Az ő neve Bajor Gizi. — De hát miért kell a színházban lakniuk? — kérdeztem megdöbbenve. — Nincs lakásuk? — Lakásunk van, de lefoglalták egy fontos intézmény számára. Megértjük, hogy szükség van rá, nem is akartuk zavarni őket. Tudjuk, milyen kevés ép ház maradt Budán. — Milyen hivatal székel a házukban? — A II. kerületi parancsnokság. De hát mi nem akarjuk visszakérni a házat. Ügyis egész nap próbák vannak, és csak késő éjszaka járhatnék haza ... Jó lesz, ha a színházban lakhatunk. Ez aztán különbség. Egyiknek 300 hold és luxusvilla is kevés, a másiknak meg a szó szoros értelmében a színpad az élete és lakhelye. És nem panaszkodik. Pedig tudtam, hogy a legnagyobb élő magyar színésznő ül velem szemben. — Hibát követtünk el — szólt közbe a parancsnokság egyik tisztje. Bólintottam, majd Bajor Gizi felé fordultam: — Hát. ön most alaposan megleckéztetett bennünket. — Világért sem — mondotta még zavartabban Bajor Gizi. — Nagyon kérem, ne bántsák a kerületi parancsnokságot. Sok a bűnöző arrafelé. Az oroszok legalább rendet tartanak. Azelőtt kapuzárás után féltünk végigmenni az utcán. A lakás az más kérdés. Majd elintéződik. Csak arra kérem, járja ki. hogy a színházban lakhassam. — Nem fogjuk kijárni, öt nap múlva elfoglalhatja a lakását. (Részletek a szerző: Emlékek, arcok, Budapest című visszaemlékezéseiből.) A szovjet hadsereg vezetői már az ország felszabadításának e korai szakaszában is arra törekedtek, hogy a katasztrofális összeomlás után helyreálljon a rend, meginduljon az ország önálló élete. Végigsétáltunk az Andrássy úton, jártunk a Belváros több utcájában, így a Váci utcában is. Gyakran felvillant az elemlámpa fénye, őrjárataink fésülték át a környéket. Mire az Országházhoz értünk, már világos volt. Megállítottam az egyik őrt, és szóba elegyedtem vele. — Hogy értetik meg magukat a lakossággal tolmács nélkül? — Egyszerűen, tábornok elvtárs. Mi is tudunk néhány magyar szót — mama, papa, fasiszt, nyémet —, ők is tudják már a davaj, hleb. sokolád szavakat, s amíg kezünk, lábunk van, nem leszünk mi itt elveszett emberek. Különben a nép nagyon rendesen viselkedik, bár ez burzsujkerület. és akad néhány sunyi alak. Budapest romjai döbbenetes képet mutattak. A város két része között az összeköttetés teljesen megszakadt. Ügy tűnt, mintha egy élő szervezetet két részre hasítottak volna. Későbbi adatokban értesültem arról, hogy a házak mintegy 75 százaléka sérült meg. és sok körzet teljesen elnéptelenedett. Gaál Franciska több ízben megjelent a parancsnokságon, mindig új kosztümben, tetőtől talpig felékszerezve és kifestve. — Tábornok úr — mondta. — önnek meg kell értenie, mit él tem át. A cselédség széthordja a birtokot...! Ezek — folytatta megvető arckifejezéssel — még akkor is lopnak, ha az ember ott