Délmagyarország, 1974. április (64. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-17 / 88. szám

SZERDA, »«. ÁPRILIS K. I Premier az új BNV-n Pénteken nyílik meg a kő­bánvai új vásárterületen a HUNGAROPLAST '74 nem­zetközi műanyag-kiállítás, me­lyen az idén 16 ország 120 kiállítója mutatja be termé­keit. Első ízben vesz részt a kiállításon Lichtenstein és Finnország. A hazai vállala­tok termékei között látható majd számos újdonság; ér­dekesek a fűthető műanyag bútorok, műanyag gyermek­úszómedencék, a műanyag kertibútorok, a motorcsónak­testek és a balatoni vitorlás hajók. (MTI) Hadártérkép A Magyar Madártani Egye­sület Bács-Kiskun megyei csoportjának kezdeményezé­sére madártérkép készül a Duna—Tisza közéről. Az ön­kéntes ornitológusok felosz­tották egymás között a terü­letet. s már megkezdték a madárszállások számbavéte­lét. Rendelet az ipari takarmányok előállításáról és forgalomba hozataláról Megjelent az ipari takar­mányok előállításának forgalomba hozatalának mezésügyi miniszter állapít­ás ja meg a feltételeket. A új miniszter előzetes engedé­jogi szabályozásáról hozott lyére van szükség akkor, minisztertanácsi rendelet ha végrehajtási utasítása. Ez ab- az ból indul ki, hogy a kor. Iszerű, „előregyártott" ta­a felhasználó gazdaság előírttól eltérő takar­mányt kíván előállítani, vagy felhasználni. Az ipari karmányok növelik az állat- takarmány saját felhaszná­tenyésztés hozamait és szak- lásra való előállítás külön­szerű felhasználással csök­kentik a költségeket, az el­lenőrzés megszigorítására ben — a végrehajtási uta­sítás szerint — csak anyl nyiban esik szabályozás alá, gokat nem tartalmaz. A jog­szabályban foglaltak megtar. ellenőrzik azonban nagy szükség van, hogy csak olyan takarmányt mert a nem megfelelő ter. szabad előállítani, amely az mékek veszélyesek lehetnek ^U^^táros^any^ az állatokra, sőt — közvet­ve — az emberekre is. A jogszabályok az indokolt tását szigorúan esetekben előállítási, illetve majd. forgalomba hozatali enge- A -mezőgazdasági szak­délyhez kötik a gyártást. to_ emberek azt várják, hogy az vábbá elrendelik az utóla- új jogi szabályozás elejét gos hatósági minőségellenőr- veszi majd az elmúlt idő­zést / Ipari takarmányt belföl­dön csak állami szabvány szerint lehet előállítani. szakban eléggé gyakori ta­karmányvitáknak, amelyek keverékek nem megfelelő összetételéből vagy egyes al­Megfeielő szabvány hiánya- kotórészek minőségi hibájá­ban a mezőgazd&sági és élei- ból adódtak. (MTI) Volt minden a húsvétban, jövőjóslás, múltfaggatás, sze­relem a megfelelő idegennel és baráti puszi a nem meg­felelő idegennek — hogy a friss filmcímdivatokból is idézzek. Konok tapasztalati tényekből tudom, hogy a húsvéthétfőimet hosszú évek óta nenl jellemzik a szellemi erőfeszítések, így aztán va­sárnap ültem a képernyő elé, a hétfői helyett is. Nem­hiába. A tévéhumor futurológusa és a futurológia tévéhumo­ristája, Kállai István vállal­kozott a közönség megsza­vaztatására, ki Hogy képzeli 2073-ban? A szellemesebb válaszok párbeszédesített je­lenet füzéréből aztán változa­tos, bár kevésbé eredeti jós­latokról dönthetett a néző, mennyi a realitásuk, hol ber­zenkedik a józan ész. mivel rokonszenvez és mitől ide­genkedik? Magam például kevésbé hiszek azoknak, akik az unalomtói féltik az emberiséget, hiszen az auto­mati/.áció csak látszólag egy­szerűsíti le a munkafolya­matokat, valójában új, széle­sebb horizontú, alaposabb és mélyebb tevékenységi szfé­rák megjelenését ígéri. Ma sem valószínű, hogy a szá­mítógépek föltalálói. tökéle­tesítői, vagy akár üzemelte­tői két gombnyomás között, ölbe Lett kézzel unatkoznak; a gép bizonyos fokig nemcsak helyettesíti az embert, ha­nem ösztönzi is. azért menti föl az egyszerűbb folyama­tok alól, hogy szabaddá te­gye a bonyolultabbakhoz. Királyhegyi Pállat viszont tisztu szívvel egyet lehet ér­teni: a humor úgy kell az embernek, mint halnak a víz, száz év múlva is, még Kállai humora is. (Ha meg­éri?) Ejnye, Cecília! — feddi szelíden Tabi László a ve­csési nevelőotthonból szökött kis vadócot (az igazgatónő biztosan nem érte be ennyi­vel). Együttérzően és jóságo­san édesgeti atyai szívéhez, mert ö megérti és nem ítéli meg. s mert szüksége van rá. Hogy mi szüksége lehet az ötvenes, megözvegyült or­vosprofesszor bőrébe bújt írónak erre a tüskés kis­lányra? Akit (hiába jószán­déka. megbocsáthatóan kot­nyeles csitrlvagya a föltű­nésre. szerelemre, első látás­ra, a bajuszos riporterbe) maga az író sem menthet fel, következmények nélkül, a Jövő, jelen, múlt lopás vádja alól? Egészen szélgetés kötetlenségének egyszerűen, hogy egy hirte- hámjába fogott önéletrajz, len mentőötletként agyába ha tetszik curriculum vitae, villanó blöffel telibe találjon tehát irodalomtörténeti ada­valamí nagyon jellemzőt, lék. Másfelől, mint riport, a igazat. Amit aztán Tabi feloldódás folyamata, a ma­operettesen fogalmaz kérdés- gázástól a tegezésig. a fe­be: miért csalják meg a fér- szengve vállalt önboncolástól fiak a nőket? A válasz még az anatómiai hitelességű és operettesebb: csak, mert pontosságú föltárulkozásig. ilyenek a férfiak. Volt egy mondata Örkény­Így aztán fölösleges emlé- nek, amiről valószínűleg so­keztetni arra, hogy a darabot kat beszélnek majd (eddig is a Zenés tévészínház mutatta sokan és sokat elemezték): be. akár egy kávéház ablakából Vitray Ötszemköztjeinek megírható a világirodalom, rangjára vall. hogy nem kell Azaz, nincs elefántcsontto­felfedezni, sem újra felfedez- rony, mert (illetve: ha) on­ní. Szükségtelen hát előke- nan is nyílik ablak az utcá­resni, fölhalmozni erényeit ra. Hát. .. lehet vitatkozni, (melyek közül a legkülönb, Az élmény megírható, kér­hogy mennél kevesebbet be- dés, beszerezhető-e a kávé­szél, annál többet, annál fon- házból? Mindenesetre maga tosabbakat mondat. hogy Örkény — megvallotta —, tud „alátenni" a kiszemelt- nem az irodalom felöl érke­jének, tudja „helyzetbe hoz- zett az irodalomba, hanem ni" partnereit), mert azokról a lombikok, a kémia való­minden esetben — és persze ságtalajáról. Hogy az élet­közvetlenül, kimondatlanul ről, a mindennapiságról, a — a szemközt ülő vall. Az háborúról és hasonlókról ne Örkény Istvánnal töltött hat- is beszéljünk ... van percük egyfelől a be- N. I. Szeged hangulatáért Hozzászólás a Délmagyarország cikkéhez Már tisztázódtak a vita el- tétikai szelleme", ami csak volsági autóbuszaink csak 10 lenpontjai, a véleményelté- itt és csak így valósulhatott méterről szúrnak szemet, rések, ez a levelünk, azon- meg 100 évvel ezelőtt, a föld- mert a szürkés szín nem elő­ban bizonyos kérdésben — rajzi táj és a benne élő pol- retolakodó, mint az élénk, városcsztétikai megfontold- gárok szeretetéből. Ennek az határozottabb színek: piros, sokkai — ismét előbbre eklektikus skanzennek a kék. sárga stb. mozdíthatja a városszere- csorbítatlanságáért viszont Ha egy város utcaképének tetet. mi felelünk és a történelem esztétikai szépségét is emelni felkérdezése mindig igen akarjuk, akkor szép, élénk, Juhász Béla, a 10. Volán szigorú. hangulatos színű járműveket műszaki igazgatója kifejtette Ezután szabad legyen a fi- kell járatnunk. Ámde, ha a •a vitában, hogy már a je- gyeimet felhívnom a város tudomány, a modern lélek­len, de a jövő közlekedése is hangulata, meg a biztonságo- tani kutatások már felfedték megköveteli a gyors áteresz- sabb közlekedés újabb szem- a színek lélektani hatását az tésű utakat, márpedig a vil- pontjaira, amelyet a fiatal, emberekre, és a színek vé­lamosjáratok gátolják a XX. századi természettudo- delmező ereje világszerte is­gyorsaságot, elavultak, és mányos kutatások eredmé- mert, akkor nálunk, Szege­ha megtűrünk is bizonyos vo- nyeire építek: a színek lé- den is a helyi járatú autó­nalakon villamosközlekedést, lektani hatásaira. buszainkat ilyen védő szín­ezeket lassan eltünteti a fej- Ha valami hamar, élesen, nel kellene áthúzatni. A lődés a nagyvárosok utca- szembeötlően jelentkezik, azt közlekedést balesetek száma keperol. Velemenye az er- ' , 1' zelmi beállítottságú szege- mondjuk: „szemet szúr". A jelentősen csökkenni fog ez­dieknek kedvez, mert fa- szem gyors észrevétele nem- zel. sorainkat természetszerűen csak a szem aikalmazkodó A járókelő Szegeden még nem kell ritkítani, vagy kur- képességén múlik, hanem a azt sem tudja, hogy melyik a tani. A sűrített autobuszja- . .,. , . , „ ' _ .... „ rátok, a zárt, melegebb at- megjelenő tárgy élénk, távolsági autóbusz, melyik a moszférával a téli hónapok- vagy monokrom (egyszínezé- helyi járat. Tanyai, falust ban sokkal inkább kényei- sŰ) karakterén. Ebből kő- emberek kérdezősködnek, hí­mesek gyorsak a hosszabb vetkezik az hogy a bizt0nsá- zonytalankodnak, és jóma­tarjani útszakaszokon, minta ' "" .., , . . „,.,,„„ lassúbb, hideg villamosok. S°s közlekedést autobuszjá- gam is így vagyok, amikor Az autóbusz utasa és veze- rátáink nem szolgálják ma autóbuszon utaznom kell. tője nincs kitéve a mi sok olyan erővel, mint a sárga, A színek megfelelő alkal­esetben hideg telünknek élénkszinű villamosaink, mazása a biztonságosabb köz­sem. Utas, vezető egyarant telje­mert szürkés terepszínűek. lekedés mellett derűs, vi­kényelmesen, gyorsan .... sítheti kötelességeit. És ez Budapest, a kék autóbuszok- dám színélményt is fog nyúj­nem utolsó érv! kai emeli a biztonságosabb tani a jelen járataink ko­Szabad legyen rámutatnom utcai közlekedést, és más mor, piszkosdrappos, szür­arra, hogy az árvíz után a ... , . .... ,. , . . , .< * , semmiből egész Európa se- világvárosok piros-zold autó- kés megjelenésével ^szemben. gítségével felépített kis vá- buszokkal. A járókelőnek a Kopasz Márta, rosmagunk — ami akkor mi terepszínű városi és tá- Bécsi körút 8—16. nagy alföldi városnak szá­mított — egy csodálatosan szépen megtervezett XIX. századi eklektikus építészeti rezervátum. Így csak a nul­la pontról lehet megalkotni azt az építészeti egységet, amit esztétikumban is kép­visel. Építőművészeink szegedi szívű vezetősége védett vá­rosképet lát kis Belvárosunk­ban. A szép szerkezetű su­gárút-körút rendünkbe be­tervezett külső palotasor a görög-római amfiteátrumok befelé lejtő szerkezetére em­lékeztet, egy olyan kagyló­ra, amelynek gyújtóvonalá­ban a mi drága Tiszánk kí­gyózik. Nagy szeretettel, szegedi lélekkel kell ezt a remek szerkezetet óvni és védeni, hallatlanul kényes és fele­lősségteljes az utódaink előtt hozzányúlni, ezt alakítani,— esetleg megcsorbítani! Egy városmag, amelynek karaktere ilyen csodálato­san egyéni, jellegzetes szép, nagy kultúrtörténelmi do­kumentuma egy nemzet ere­jének. múltjának és záloga a jövőjének. Szegednek van ilyen karaktere, talán „esz­Szabad-e locsolkodni? Ki tudja, mióta ál­lok itt az ablaknál? Már késő délután van, odakünn egj-re többen járnak imbo­lyogva. Mar jó ideje bámulom őket. mö­göttem a lakásban csend van. Eszembe jut. hogy a régi hús­vétokon is így álltam az ablaknál. Csak­hogy gyermekkorom dús orgonabokrai helyett most sivár garázstetőt. kitapo­sott füvet látok. Be­csukom a szemem; megpróbálom fel­idézni az akkori hús­véti kalács vanília­illatát, lakásunk vi­dám ünnepi tiszta­ságát, s a frissen va­salt kartonfüggönyök suhanását. Látom az akkori magamat is, amint az ablaküveghez tapad­va lesek a bokron túlra, jön_e valaki hozzánk, s vajon el­jön-e, akit legjobban várok? Furcsa izga­tottságot éreztem, s egy-egy kamasz tá­voli alakját megpil­lantva a gyomrom is remegni kezdett — hátha idejönnek! Visszarebbenek a függöny ráncai mö­gé, s a szekrény ol­dalára akasztott pa­rányi tükörben ijed­ten nézek kipirult arcomra. Homloko­mat ráncolva szem­ügyre veszem az ün­nepi ruhámat is. s bár nemrég a világ legcsodálatosabb ru­hájának találtam, s magamat is nagyon szépnek; most meg­rendült bennem az a bizonyosság, s láza­san töröm a fejem, mit vegyek fél he­lyette. (Természete­sen soha nem jutot­tam tovább, ide-oda topogtam.) Megpróbálok hig­gadtságot erőltetni magamra, lélegzet­visszafojtva fülelek, hallok-e csöngetést? Semmi. Újra az ab­lakhoz merészke­dem, s még éppen látom az előttünk szapora léptekkel el­haladó ismeretlen fiú bokrétáját. Újra kezdem a várako­zást. Amikor végül valóban hozzám jön valaki; sőt még a legjobban vart is megérkezik, én már kimerült vagyok az izgatottságtól, s leg­szívesebben bebúj­nék a lakás legki­sebb zugéba, úgy szégyellem magam. Ám a kis legény sem sokkal bátrabb! Reszkető kézzel húz­za elő a kölnisüve­gét, csak édesanyám bátorító pillantására tudja kinyögni: „Sza ... szabad-e lo­csolkodni ?" Milyen jó is volt! És most magá­nyosnak érzem ma­gam, unalomból bá­mulok ki az abla­kon. Egymasba ka. roló, dünnyögő fér­fiak botladoznak előttem, közömbösen nézek utánuk. Nem várok senkit. Hirte­len felfigyelek a csapódó liftajtó za­jára; egy-két lépés, csöngetnek. Hátha valami meglepetés, hátha valaki, akit várni se mertem! Kislányom kipirult arccal, boldogan ka­paszkődik belém: „Anyu! Valaki jött!" — suttogja, s kerek­re nyílt szemét le nem veszi rólam. Kapkodva megigazí­tom a hajam, s ro­hanok ajtót nyitni. Kint két idegen fiú áll. Magabiztosan néznek ránk, látha­tóan szórakoznak! megdöbbenésemen. Egyikük gömböt fúj a rágógumijából, s aprópénzt csörget a markában. A másik kötelességszerűen hadarja: „Szabad-e locsolkodni?" Ladányi Zsuzsa Szegediek a győri kamarazene-fesztiválon Győrött rendezték meg az tunk. Mind Gárdonyi Zoltán elmúlt napokban a zenemű- vonósnégyesét, mind a záró­vészeti szakközépiskolák or- hangversenyen ráadásként szágos kamarazene-fesztivál- szereplő Csajkovszkij-tételt ját, ahol az ország hat nagy- „szakközépiskolán felüli" városának, valamint a nép- színvonalon játszották, hadsereg budapesti szakkö- Ugyancsak szerepelt a záró­zépiskolájának tanulói vet- koncerten Bartók hat hege­tek részt. A két és fél nap dűduója, Stanics Andrea és zenei légkörben, zenei prog- Erdei Klára igen jó előadá­ramökkal zsúfolva telt el. sában. Szépen szerepeltek A növendékek tudásuk rézfúvósaink is, Horusitzky legjavát igyekeztek nyújta- Zoltán Cassoztoaejének elő­ni, ami több alkalommal si- adásával. került is. Altalánosságban A szegedi szakközépiskola beszámolhatunk róla, hogy jól összeválogatott műsort az ország „keleti fele" ez- vitt a fesztiválra. Sajnos, ez úttal jobban produkált, nem állt néhány más részt­mint a „nyugati", Budapest, vevőre. Sok volt a közepe­Miskolc Debrecen és Szeged Sen eljátszott Haydn-vonós­— mind hoztak valami iga- négyes, és többen lerótták zán jót, míg a győriek és unalmas tiszteletköreiket pécsiek kissé lemaradtak. Telemann művei előtt. Di­Hadd emeljek ki néhány csérni kell viszont a debre­műsorszámot, amely szemé- cenieket, akik repertoárju­lyes élményt jelentett. A kat a reneszánsz és avant­néphadsereg szakközépisko- garde zenére is kiterjesztet­lájának növendékei Kocsár ték (Gabrieli, illetve Láng Miklós rézfúvós szextettjét István), játszották, nagyon ízlésesen. biztonságosan, tisztán. A pé csiek közül az énekes du­ett, a győriek közül a má­sodéves Fejérvári János kis­sé visszafogott, de jó adott­ságokra valló hegedülése tűnt ki. A budapestiektől Honegger brácsa-zongora szonátáját emelném ki. Ke­reskedő Tamás és Ormai Gábor magas szintű előadá­sában, valamint a Takács Nagy Gábor és Kiss Tünde szonátakettősét. A debrece­niek előadásában kiemelke­dett Láng István kamara­kantátájának előadása, s a miskolciaktól hallottuk a legkiforrottabb ütőprodukci­ót, Siegfried Fink művét. • Természetesen a szegedi Tömörkény gimnázium és művészeti szakközépiskola növendékei is ott voltak, sőt kitettek magukért. A zsűri zárszavában egyetlen együt­test említett, mint legmaga­sabb színvonalút: a Tóth Erika vezette szegedi vo­nósnégyest. Mi, akik már is­mertük őket, felkészültsé­gükben most sem csalód­Ma, szerdán este 7 órai kezdettel, a Győrött nagy si­kerrel szerepelt szegedi nö­vendék-vonósnégyes ad kon­certet, a Bartók művelődési központban. Tóth Erika, Papp Katalin. Kádár Jolán és Murányi László (Wenin­ger Richárd tanítvánjai) fesztiválműsorukat mutatják be. Huszár Lajos Diákszinjátszók aranya Az elmúlt hét második felében bonyolították le Csurgón az irodalmi színpa­dok vetélkedőjét IV. Orszá­gos Csokonai Diákszínjátszó Napok címmel. Az amatör csoportok országos minősí­tésén a szegedi Tömörkény gimnázium irodalmi színpa. •da arany fokozatot nyert.

Next

/
Thumbnails
Contents