Délmagyarország, 1974. március (64. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-10 / 58. szám

VASÁRNAP, 1974- MÁRCIUS 10. Dimény Imre látogatása Szegeden Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tegnap látogatást tett Szegeden, ahol fogadta Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára. Részt vett a megbeszélésen dr. Ágoston József, a megyei pártbizottság titkára, Hantos Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese és dr. Trogmayer Ottó, a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatója. A megbeszélés során áttekintették az ópusztaszeri nemzeti emlékpark fejlesztésével kapcsolatos terveket és feladatokat. Korszerűsítik a szakorvosképzést Üj rendelet készül a szakorvosképzésről — tájékoztat^, ták az MTI munkatársát az Egészségügyi Minisztériumban. A szakorvosok képzését szabályozó, 1960-ban kiadott, s azóta érvényben levő rendelkezés ugyanis egyre kevésbé felel meg az egészségügyi ellátás követelményeinek. A Magyarországon dolgozó orvosoknak jelenleg csaknem 70 százaléka szakorvos. A specializálódásnak ez az aránya azonban nem tükröződik kellőképpen a betegek ellátásában. A készülő jogszabály, minden tekintetben igazodik az új követelményekhez. Az elképzelések szerint csökkentik az alapszakmák körét, a jövőben csak azok a szakágak számítanak alapszakmának, amelyek viszonylag önálló ismeretanyagra épülnek, és más szakterületeken nem sajátíthatók el. A rendelettervezet — a belgyógyászattól és a sebészettől az igazságügyi orvostanig — 18 ilyen alapszakmát különböztet meg. Az elképzelések szerint a szakképesítések megszerzéséhez a szakorvosjelölteknek — a korábbiaktól eltérően — a kötelezően előírt gyakorlati időből legalább hat hónapot kell majd eltölteniök a járóbetegellátásban; ennek felét körzeti, másik felét szakrendelőben. A szakvizsgákon pedig az ^-szagos szakorvos-képesítő vizsgabizottság által meghatározott elméleti és gyakorlati tananyagból kell vizsgát tenniök. es szolgalat Jóslások helyeit Tendenciák a zöldségtermesztésben Korai lenne arra még szól vesztegetni, mennyi zöldségünk lesz idén, vakmerő jósok se vállalkoznának rá. Hideg vagy forróság, szárazság vagy hetes eső, százszor beleszólhat ugyan, mégis érdemes néhány mondatot arról szólnunk, amiről már biztosan beszélhetünk. A tnostani elhatározástól függ, hány hektáron termelnek egyáltalán, az elhatározások Rézzel fogható bizonyítéka viszont a termelő és a kereskedelem közös szerződése. Korai zöldségtermelésünkről és kései szerződéskötéseinkről egyaránt híresek vagyunk, ezt hallottuk a MÉK szegedi központjában, néhány tendencia azonban már az eddigiekből fölvázolható. Tavaly — később nyílt valamivel a tavasz — április közepéig 7 ezer vagon zöldségre kötöttek szerződést, most, március első hetében 6 ezer 964 vagon és 90 mázsa a papírra vetett ígéret. Még legalább másfél ezer vagonra számítanak. Summázva tehát kimondható, ha az idő közbe nem szól, több lesz, mint tavaly. Legelső exportcikkünk, a retek rekordot döntött idén. Fűtött fólia alól ennyit még soha nem vittek piacra, és ennyire korán nem találkozott még össze a kiskertek fűtetlen ágyaiban termett retekkel. Szó sincsen termelési csodáról, és a kiemelkedő eredményekből sem lehet következtetni egyéb zöldségek várható mennyiségére. Az történt csupán, hogy idén először garantált fölvásárlási árat kínált a kereskedelem. Évek óta ezt sürgették a termelők. íme, a bizonyíték: egyszerű eszközökkel lehet ösztönözni a termelést. Meg kell mondani, mennyit fizetünk érte. Igaz, kivételes növény a retek — korán hozza a hasznot —, de érdemes lenne az államilag garantált védőárak rendszerét körültekintően, egész évre előre kidolgozni. Kevés krumpli termett tavaly. A forráskúti gazdaság háromszorosát ígéri most az elmúlt évinek. Pusztán ebből az egyetlen összehasonlításból már kedvező tendenciát olvashatnánk ki, de a kereskedelem óvatosságra int bennünket. A most szerveződő termelési rendszer várható eredményei nem tükröződnek a szerződések-) ben. Magyarul fogalmazva; azt szeretnék, ha a megyénkben termett burgonya elsősorban megyénk biztos ellátását szolgálná, és csak a felesleg keresné másutt a gazdáján Környékünkön az iparszerű termelés más zöldségféléknél még nem hódít, de az úgynevezett szakosodás tovább erősödik. Tavalyi cikksorozatunk * „Skálázzunk!" felkiáltása idén még jámborabb óhaj marad, hiszen a gazdaságok, ha növelik is a termőterületet, a választékot csökkentik. A gépesítés és a gazdaságosság természetesen emellett a termelési struktúra mellett teszi le a voksot, de hátrányait előre látnunk kell, hogy jól megfontolt kereskedelmi eszközökkel csillapítani tudjuk azokat. Egyetlen példa talán világosabban beszél. Megyénkben körülbelül 300 vagon zöldpaprikát termelnek — a konzervgyári igényeket nem számítjuk ide —, és megyénknek mindössze 60— 80 vagonra van szüksége. Látszólag könnyen beszélünk tehát, a valóságban mégsem. Ezt a 300 vagont mindössze 20—25 gazdaság adja, nagyjából egyidőben indulnak mindenütt a palántázógépek, és az éghajlati körülményekből adódóan szinte pontosan ugyanazokon a napokon kezdik szedni először, másodszor vagy harmadszor. Egyszerre önti tehát termését a 25 gazdaság, és a következő napokban, hetekben egyszerre nem ad semmit. A bőség napjaiban ehetnénk a friss paprikát, talán olcsóbban is, a sovány" hetekben legfeljebb a fonnyadt jut, az is drágábban. így lenne, ha nem avatkozna be a kereskedelem. Azt tervezik, hogy az „apály" napjaiban más megvékből hoznak frisset, amikor pedig nálunk szedik, többet szállítanak más vidékre. A szállítási költségek természetesen oda is. vissza is terhet jelentenek. Ha valahogy egyezkedni lehetne a termelőkkel, ha „programozni" lehetne a szedést, feltehetően kedvezőbb lenne a nyári ellátás. Ha itt is dolgozna a garantált védőár, talán_ nem sietne mindenki az első napokban piacra adni mindent, várna vele, némelyik a hét végére is. Könnyű előre látni, hogy a zöldborsó elsősorban konyhakertekből kerül majd piacra. Mostanáig mindössze 32 mázsára kötöttek szerződést az egész megyében. Fél marékkal nem jutna belőle családonként. A MÉK még reménykedik, abban bízik, hogy 8—10 vagonnal azért föl tud hajtani valahogy. Ellátásunk zavartalanságát kétoldalú szerződéssel még oero- tehet biztosít éini. hír* szen a kiskereskedelem aktivitása erős, módosító tényező. Azzal próbálkoznak most, hogy üzletekkel üzemi konyhákkal is szerződést köt a nagykereskedelmi közös vállalat. Tájékozódni szeretne csupán, mennyire is lesz szükségünk ebben az évben. Első látásra is úgy tűnik, jogos a kívánság, hiszen ha az ország más területeiről is utazik hozzánk a zöldség, a napi rendeléseket kapásból lehetetlen kielégíteni. Eddig csak azt tudják megközelítő pontossággal, mennyit kínál a termelő, de hogy mennyit akar ebből nekünk eladni a kiskereskedelem, arra az előző évek tapasztalata igen kevés útbaigazítást adhat. Rugalmas szerződéseket ajánl a MÉK, valóban tájékozódni szeretne és hajlandó a nyár közepén a módosításokra is. H. D. N

agy jót tett a nézőkkel a Valóság szerkesztősége, hogy nyomtatásban is közreadta SzentGyörgyi Albert tévéinterjúját. Olvashatjuk, elemezhetjük azokat a gondolatokat, amelyek már a képernyő előtt ülve is olyan nagy hatást tettek ránk. S jó, ha ezeket a gondolatáramokat megpróbáljuk hasznosítani szellemi életünkben. Mit mond például az oktatásügy óriási tévedéséről? „Azt hiszik, hogy a könyv arra való, hogy az ember a könyv tartalmát bepréselje a fejébe. Nézetem szerint a fej gondolkodásra való. A könyv pedig arra, hogy ne kelljen mindezt fejben tartani." Később így egészíti ki ezt a megállapítást: „és nemcsak gondolkodni kell, hanem élvezni, látni a szellemi élet nagyszerűségeit, az örömet is. A tudományokat át kell élni." Szent-Györgyi Albertet látva, mindenféle fellengzős, lobogóhajú és égőszemű zseniképzet elhalványodik a nézőben. Egy zseniális tudós, egy csodálatos, örökifjú gondolkodó — a nagyszerű emberség foglalatában. SzentGyörgyit olvasva, felmuzsikálnak Sophokles biztató és önbizalmat adó sorai is: „sok van, ami csodálatos, de. az Embernél semmi sincs csoj dálatosabb". Az embernek nagyszerű ; képessége van az alkalmazkodásra. Arra, hogy olyan 1 legyen, mint a többi. És ez sokszor és sok mindenre jó. De micsoda szellemi tűz kell ahhoz, hogy más is legyen. „Ahhoz, hogy az ember valami egészen újat meglásson, ahhoz egész másképp kell gondolkodnia" — mondja a nagy tudós. Arra biztatva mindenkit, hogy bátran állítson föl akár képtelennek tűnő hipotéziseket is, vizsgálódjon, érveljen, cáfoljon, csak ne gondolkozzon sémákban, sablonokban. S nagyon-nagyon mélyen át kell éreznünk ennek fontosságát a tudományos-technikai forradalom kiteljesedésekor. Csatornaépítés h .">c.- s Srmaor felvétele Vízelvezető csatornát épít a K.EVIÉP a Dorozsmai úton. Januárban kezdték meg a másfél kilométer hosszú betoncsatorna építését. Az átlagosan három méter mély árkot géppel ássák. Felvételünket erről készítettük. A kérdésre: ezek szerint a kutatóképzés elsősorban a felfedezésre való készséget kell, hogy kialakítsa az emberben? — megint csak szabatos, elgondolkoztató választ adott az örökifjú kutató: „Először egy szellemi éhséget kell hogy képezzen. A szellemi éhség, az a fontos, ami aztán megmarad az egész életre." Aligha lehet szebb feladatot elképzelni, mint ennek a szellemi éhségnek az ébresz- _ tését. De nagyobbat se igen találhatnánk. Mert ha valamiben, hát ebben igazán sok a sürgető teendőnk, sok elmaradást kell pótolni, sok kényelmességet, begyepesedést legyőzni. Beszélünk „gyári vakságról", „intézményi vakságról", valami- szellemi szürkehályog homályosító hatását jelképezve ezzel: azt az állapotot, amikor az ember az újnak, a jobbnak a lehetőségeit sem látja meg a szokott munkahelyén, annyira beleidegződött az, ami van. S itt nemcsak a rossznak, hibásnak elfogadásáról van szó, hanem arról is: milyen sok emberbői hiányzik a megújítás, a változtatás igénye. Az újat alkotás szellemi igényessége. Mondjuk ki pontosan: a munkahelyek, műhelyek, intézetek, hivatalok egy részében a szellemi restség szinte a „munkaeszközök" közé tartozik. Leltári tárgy. S ha valaki száműzni akarja, falba ütközik. Vagy legalábbis: nehézségekbe. T

ehetségkutatás, kutatóképzés, a tehetségek útjának egyengetése, alkotás, érvényesülés. A szocialista társadalomban — a papírforma szerint — jobb esélyekkel indulhat a tudomány ifjú forradalmára, mint bárhol. Hiszen ez az értelem társadalma, amely egyszerre gondol a mai gyakorlatra, és a holnapot, a jövőt szolgáló alapkutatásokra. Az eget ostromolva is a földón járhat a tudomány — a cselekvő humanizmus apostola lehet. A közösségért van. Csakhogy, mint nem egy esetben, itt is tapasztalható törés az elvek és a megvalósulás között. Az a bizonyos, fentebb említett fal ezt jelképezi. Miből épül? Közönyből, nemtörődömségből, érdekből, pozícióféltésből, tunyaságból? Akármiből, de többnyire nehezen megfogható téglákból. Esetleg egy helyen kitűnően adminisztí rálják —, mi mindent tesz' nek a fiatalokért, az ifjúságI politikai határozat megvaló\ sításáért — csak éppen önáléló megbízatást nem adnak a tehetséges, ambiciózus ifjaknak. Csak éppen elfektetik az újítást, elsüllyesztik a találmányt egy másik helyen, vagy lehurrogják a célszerű szervezési javaslatot. Mondom, nehezen megfoghatók a téglák. Keménységüket: rendszerint csak a bátoi kezdeményező érzi meg i homlokán. Esetleg' egy tudományos intézményben má:már a babért is odaképzel lieti fejére, s akkor, milyen különös, a főnöke névaláírásával fémjelezve megjelenik minden elképzelése, adata és tézise egy tudományos szaklapban. Hoppá! Itt a fal, ifjú barátom! Kutathatsz, kutakodhatsz, ő majd lefölözi. Nem valami dicső módon, de ne félj, megszel zi magának a dicsőséget — hatalmában áll. Vannak ilyen elszomorító jelenségek is a tudományos életben. A felettest „be kell venni a buliba" — ezt mar í nemegyszer természetes j igényként emlegetik. így legalább a dicsőség fele azé marad, aki meg is dolgozott érte. Egy csalódott fiatalember ezért a „dézsmáért" hasonlította a feudalizmushoz a kutatásainak színterén uralkodó állapotot. S ki tudja, rajta kívül hány és háwv tehetséges, szépreményű fiatalt kedvetlenített már el az effajta főnöki mentalitás: a tehetség „megadóztatása". Hát az bizonyos, hogy a szellemi éhséget erősen csillapítja az ilyesmi. És azt sem egykönnyen teheti meg a tudományos kutató, mint egy aranykezű szerszámkészítő: hogy fogja a kalapját, s megy a másik céghez, ahol jobban megbecsülik. Hisz kutatásai erősen kötődnek az intézményhez. Aminthogy egy kitűnő újító vagy feltaláló is rendszerint abban a közegben szeretne tovább alkotni, ahol az első újítását, vagy az eddigi találmányait sikerítette. Hisz azon a területen alkotott kiemelkedőt ehhez ért a legjobban. S beszélgetvén ilyen, újat alkotó emberekkel, az újságíró olykor nem tud hova lenni 8 csodálkozástól: mennyit kellett már lenyelniök főnöktől, közönyös vagy gúnyolódó munkatárstól? Nem nehéz megfejteni a rejtélyt: ezéi-1 is tartoznak a kutatók, újítók, feltalálók a legnehezebben nyilatkozók közé. A gáncsokat is elmondják, de kérve kérik a riportert, nehog' megírja, mert akkor csak árt. még nehezebb lesz. „Betart" az idősebb tudó.** a fiatalabbnak, a főmérnök <: feltaláló csoportvezetőnek, művezető az újítónak. Sokszor azért, mert nem vett. be a buliba, de más szem< lyi okokból is , megtörtén ez. Presztízs is van a vilá gon, s Szegeden is, mint mir. denütt, nagyon sok embe kényes a „tekintélyére". H például valaki már-má utolérte a felettest tudómé nyos fokozatban — szűrte lt tapasztalatait egy ismerős — egyszercsak sűrűsödni kezd körülötte a levegő. Vannak, akik azt mondjak erre: no nem ilyen sötét a helyzet, s bizonyításképp elért tudományos sikereinkre hivatkoznak. Mindez valóban vigasz. Gyógyír — de a sebeket nem érdemes takargatnunk. Olykor bizony az eredmények is csak a nagy közegellenállás leküzdésével jöttek létre.'„Az akarat valóban csodát tesz, ha ész, tehetség és fiatalság szolgálja parancsát" — mondhatjuk erre Babits szavaival. Dr nem szabadulhatunk a gondolattól: mennyivel több csoda születésének lehetnénk tanúi, ha mindannyiszor következetesen és lelkiismeretesen bábáskodnának is azok, akiknek ez kötelességük Juhász Gyula írja a tehetségtelen emberekről: „személyes sértést, látnak minden talentumban és halálos ellenséget minden zseniben." Nos, manapság arra is Igen ügyelnünk kell, hogy a kevésbé tehetségesek ne foghassák el a fényt, az igazan sokat ígérők elől. Se a technika, se a tudomány színterein. S mert a középszerűség is sértődékeny, vigyáznunk kell vele szemben is azokra az emberekre, akik előbbre vihetik a tudományt, a technikát. a világhódításban. A középszerű, sót a tehetségtelen főnökök eraekében is Valamennyiünk erdekében. Mindez persze a gyakorlatban három szóval összefogható: jó káderpolitikái folytatni, megfelelő módszerekkel. S ami a legfontosabb: nagy-nagy felelősségérzettel, az egyéni önzést leküzdve, a közösség céljait szem előtt tax-tva. N

agyon célszerű, hogy a tehetséges fiatalok mai helyzetével, s holnapi- perspektíváival egyaránt foglalkoznak a munxahelyi vezetők, s ehhez biztatást, ösztönzést, ellenőrzést — egyszóval állandó támogatást adjon a párlalapszervezet is. S éreznünk lehet, és kell, a jól végzett munka örömét afölött is, ha a fiatalok szárnyat bontanak, fölrepülnek. SÍM AJ MIHÁLY