Délmagyarország, 1974. március (64. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-06 / 54. szám

SZERDA, lfftt. MÁRCIUS C. Közérdek Hideg a víz a gyógyfürdőben Tizenkilenc aláírással érkezett levél szerkesztőségünkbe. Valamennyien idős asszonyok, akik arra kérnek bennünket, hogy segítsünk ta.jtuk. Legtöbben évek óta járnak a gyógyfürdőbe, víz alatti tornára. Betegek, akik enyhülési, gyógyulást keresnek ott. Sajnos, a körülmények nemigen biztosítják a javulást: gyakran olyan hideg a víz, hogy nem mernek megmártózni sem benne az idős%asszonyok. Üjabb betegségektől félnek. A teremben nincs elég meleg: roszszul zárnak az ablakok. Segíteni nem mi, a Vízművek és Fürdők Vállalat tud. S ha a gyógyulásra váró asszonyok kérésükkel az illetékeseket keresik fel, bizonyára meghallgatták volna őket — és néhány fokkal melegebb vizet engedtek volna a medencébe. Kedvelt téma a levélírók körében a tarjáni ABC. Ki dicséri, ki szidja, főként a hűtőgépek zaja miatt. Ezen a héten Kiss László (Tarján 329/B) olvasónk elégedett sorokat juttatott el hozzánk, örömmel ir a 310-es épület mozgalmassá vált környékéről. A csendet — való igaz — iskolás gyerekek zsivaja váltotta fel, és az üzlet is forgalmassá tette az eddig elhagyatott területet. De ez a nyüzsgés 'varázsol egy várost várossá, és végre Tarjánban is beszélhetünk erről az iskolák, óvodák, szolgáltatóhálózat felépülésével. Az ABC-re szüksége volt ennek a városrésznek, végre felépült, és működik. S. hogy zajosan? ..Meg kell szokni, és egy kicsit tűrni kell ezeket, a közös érdekünket képviselő zajokat" — írja olvasónk, aki nemcsak hirdeti az igét: az ő erkélye alatt áll meg a tarjáni buszok nagy része... Ügy látszik, olvasónk a köz érdekében elviseli ezeket, a kellemesnek mégsem mondható hangoKat. Azt azért nem kívánhatjuk meg egyetlen éberebben alvó embertől sem, hogy nap mint nap álmosan menjen a munkahelyére. hiszen ott esetleg, felelős beosztásban nyolc vagy több órát is helyt kell állnia. Erre viszont csak pihent ember képes. A közérdek ilyen dolgozókat is kíván. Viszont nem lehet belenyugodni az elkerülhető éjszakai zajok létébe. Ha mód van rá, csökkenteni kell az emberek egészségét, idegeit károsító, kellemetlen jelenségek számát. Szemét az árokban Nem valami bűnügyről van szó — kezdi levelét Bodó Ernő (Csaba u. 64.). Hiszen a törvény erejével nem lehet jobb belátásra bírni azokat, akik a közegészségügyi és erkölcsi normák ellen vétenek. Meg lehet bírságolni őket, de ki tudja, ez eredménnyel járna-e. Olvasónk arról panaszkodik, hogy a házuk előtt hol disznóvágásból visszamaradt bél, hol vödörnyi üvegdarabkák, orvosságos üvegek, rothadó vöröshagymadarabok éktelenkednek. Ez az egészséget is veszélyezteti, ellene mégse tesz senki, semmit. Jogosan kér intézkedést! Rossz reklám Lapunk egyik keretes hirdetését csatolta leveléhez Balog István (Bécsi körút) olvasónk. A Delta Kereskedelmi Vállalat csalogatja üzleteibe az olvasókat azzal, hogy február 23-ig 400 forinttal magasabb áron adhatják el üzemképes, régi készüléküket, ha ezúttal újat vásárolnak. És a hirdetésben olvasható öt tévétípus neve, valamint a Delta villamossági szaküzleteinek címe. A levél írója hitt a szemének — és tolókocsin beszállította a régi Munkácsyját a Kárász utca és a Kölismerkedés Martinuvai Hogy a zenekar kiült a szélső páholyok közti befedett, árok fölé, a hangzásviszonyok kiegyenlítődésével mintha a reflektorok fényében látványosabbá, koncertszerűbbé varázsolt pódium ünnepélyesebb küllemet mutatna. Hangversenyterem hiányában mégis méltóbb, vonzóbb környezetet. A Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának és Forral Miklós Budapesti Kórusának hétfő esti szegedi vendégszereplése rászolgált az ürtnepi hangulatra. Günther Herbig személyébe fiatal, nagy reményű karmester állt az együttesek élén, a négy számból választott programmal, a zeneirodalom vázlatos „áttekintése" helyett, két jellegzetes stílus darabjait mutatták föl. Bach négy zenekari szvitje közül az elsőt (C-dúr) a 4. kantáta követte, s a barokk iskola után érdekes kontrasztot adott Ravel „koreográfiai szimfóniája", a Daphnis és Chloéből készült két szvitből a másodiknak zenei impresszionizmusa, illetve a vele erős rokonságot őrző Martinuszimfónia stílusa. Bohuslav Martinuval, a modern cseh muzsika jeles komponistájával azért sem lehetett haszontalan megismerkednünk, mert szomszédaink zenekultúrájáról vajmi keveset tudunk, ritka az alkalom, hogy hébe-hóba valaki törleszt az adósságból. Talán nem véletlen, ha éppen egy csehszlovák származású német dirigens veszi föl műsorára. Günther Herbigen letagadhatatlan nyomokat hagytak a Karajannái eltöltött tanulmányévek. Ugyanaz a jellegzetes gesztus, sima és harmonikus kézmozgás, csakhogy a megtanult elegancia eszköze csupán, belső meggyőződése nem látványos hatásokra, de következetesen végigmondott zenei gondolatok kifejezésére használja. A zenekar és a kórus megértve és megvalósítva elképzeléseit, ideális partnere volt, bár ebben a színpadi elrendezésben mintha a mennyezeti hangfogó sem használna úgy, az énekkar kissé bentszorul. A Bach-kantáta fegyelmezetten, stílusosan megszólaltatott áriáit Lászjió Margit, Barlay Zsuzsa, Keönch Boldizsár és Sólyom Nagy Sándor énekelték. N. I. csey utca sarkán levő boltba. Az elárusító azonban — legnagyobb meglepetésére közölte vele, hogy ez a készülék nincs a listán, csak 400 forintot adhat érte. A vezető is ugyanezt mondta olvasónknak, azzal kiegészítve, hogy nincs is szükségük a régi készülékre, mert a Gelka 150 forintért veszi át tőlük. Űj tévét pieg enélkül is vesznek az emberek. Mit volt, mit tenni, olvasónk szépen hazahúzta kis kocsiján az eladásra szánt tévét, és azóta is — és ki tudja meddig — szolgálja a családot. Csak azt nem értjük, mi célt szolgált akkor az a hirdetés, február 19-i számunkban. Félreértették volna az olvasók, vagy a szöveg volt félrevezető? Olvasónk se tudja, az írott, vagy ha az elhangzott szónak adjon igazat. Mégis az lett volna a helyesebb, ha a kettő szinkronban van. A Deltának sem az volt a célja feltehetően, hogy egy fizetett reklámmal — rossz reklámot csináljon magának. í . • " Jfi II HL •<** •'••'••-•^ZW'M^-' * J\ bH '•'•iíx-'v? : ' • . •' :•> Jll V Julianna nevet kapta az a csepp kislány, aki 1874. március 6-án, a Kolozsvári tér egyik kis házában született. A dátum pontos: Bozsó Julianna ozv. Erdélyi Istvánná ma százesztendős. Köszönti ma a tanács, a Móra iskola úttörői, de ha csak famíliáját számoljuk, az se fér el az Alsóvárosi feketeföldek soron levő szobakonyhás, barátságos tiszta kis lakásban: Julianna néninek 12 gyermeke volt (ma nyolcan élnek), s a születésnapra rendezett családi népszámlálás szerint 16 unoka, 22 dédunoka és 5 ükunoka ünnepli á mamát. AZON A PÉNTEKEN A Szegedi Híradó (politikai és vegyes tartalmú közlöny) azon a pénteken közölte, hogy...... Szlávy miniszterelnök hazaérkezett Bécsből, ahol is lemondását jelentette be. amit Ferenc József őfelsége nem fogadott el, sőt bejelentette, hpgy Budapestre utazik a kormányválság ügyében. Tisza István 11 pontos feltételt szabott arra az esetre, ha felkérik a miniszterelnökségre ... gond van a hajóhíddal, mert bár egyszer már bekötötték, most „ismét ki kellett kötni, miután a néhány nap óta újra beállott hideg időjárás folytán a Tisza ismét derekasan elkezdett jegelni." ... Felemelték néhány importtermék, például a gabona és a rozs árát. ... kirabolták a deszki községi pénztárt, noha öt kulcsa volt, mind külön-külön hivatalos egyéniségeknél, noha utóbb a nyomozás kiderítette, hogy az öt kulcs teljesen ^gyforma volt. ... a „IV.'hölgyestély" aznap este rendezte műsorát a felsővárosi volt kaszinó helyiségében. Azon a pénteken — ezt nem jelentette a lap — Bozsó téglaégető az aprócska kislányért aggódott. A NAGY ÁRVÍZ TANÚJA I Móra-emlékülés Halalos itelet Gats László 30 éves mosonmagyaróvári esztergályos — aki családjával kíméletlenül agresszív volt — meggyilkolta feleségét és anyósát. Tettét azután követte el, amikor agresszív, féltékeny magatartása miatt felesége elvált tőle. A Legfelsőbb Bíróság a tegnapi fellebbezési tárgyaláson jóváhagyta a Győri Megyei Bíróság döntését: Gats Lászlót több emberen, előre kitervelt módon elkövetett gyilkosságért halálra ítélte. Az író tiszteletére, halálának 40. évfordulója alkalmából a Magyar Pedagógiai Társaság megyei és városi tagozata, valamint a Somogyi-könyvtár rendezett emlékülést tegnap délután. A módszertani központ előadótermében megtartott ülés — amelyen Simon Gyula, a Magyar Pedagógiai Társaság főtitkára is részt vett — folytatása volt a tudományos társaság eddigi, nagy pedagógusegyéniségek példáját idéző ünnepi megemlékezéseinek. • Mocsár Gábor József Attila-díjas író mondott bevezetőt az emlékülésen, •, Móra Ferenc pedagógiai nézetei címmel pedig Hegedűs András főiskolai főigazgató tartott előadást. Feltárta az író nevelési-pedagógiai elveinek forrásait, pedagógiai szemléletének tartalmi jegyeit, amelyek irodalmi, publicisztikai művekben, Móra számtalan más megnyilatkozásában tükröződnek. A középiskolai években — kiváló tanárai révén •— Móra olyan pozitív élményeket és tapasztalatokat szerzetl. an%elyek hatására maga is tanár szeretett volna lenni. Az egyetemi évek, majd a tanítóskodás rövid idejében azonban rossz benyomások is érték, számtalanszor kifejezte nemtetszését az akkori egyetemi tanárok működésével, a-„régi iskola" nevelési elveivel kapcsolatban. Ezért csatlakozott lelkesen a reformpedagógiai törekvésekhez, az „új iskola" megteremtésén munkálkodó, haladó pedagógusokhoz. A Magyar Gyermektanulmányi Társaság szegedi fiókkörének alapitói között volt, később választmányi tagja lett, cikkek sorában támogatta és propagálta a gyermekközpontú „új iskola", nevelési elveit. Az író nem alkotott nevelési-pedagógiai tudományos rendszert. De egész életében foglalkoztatta a gyermek emberré válásának útja, ilyen szempontból figyelte állandóan az iskola szerepét, a pedagógusok munkáját, műveiben pedig folytonosan felbukkanak olyan pedagógiai nézetek, amelyek a gyermek értékes emberré nevelését segítik. A pedagógus Mórát, a nevelés ügyét a legfontosabb dolgaink között számon tartó író emlékét idéző ülés dr. Ágoston György tanszékvezető egyetemi tanár zárszavával fejeződött be. És ma, száz év múltán nagy panasza van Júlia néni 80 éves fiának: — Tegnap szódavízért voltunk a boltban, arra jövünk haza feleségemmel, hogy mama kiszaladt az udvarra, a tyúkokat hajszolta. Vigyázni kell rá nagyon. Törékeny, vállát száz év nyomja. És kiszalad ... Kendője alól ősz haja világlik, arca pirospozsgás, nagyanyó arc. Látása-hallása erősen megromlott, kezeit a reuma gyötri, de leginkább a lábára panaszkodik, mert nem tud már gyorsan futni. — Eljárnám a táncot is kedvem szerint, de tudja kedveském, hát fáj néha a lábam. Hat lánya és hat fia volt, büszkén mondja; „egy hétnél tovább életemben nem feküdtem. Mindig megfrissültem én. Pedig mennyit dolgoztam!" Aligha tévedek, ő lehet a szegedi nagyárviz egyetlen tanúja. Kicsinyke lány voit még, 5 éves, de emlékszikra, persze, ahogy egy gyermek emlékezetében rögződött.^ — Zörgettek, hogy jön a Tisza. Kinéztünk, és sikongatni kezdtem: jaj, apám, elvisz a víz. Eltelepítettek minket, mint ez a szoba, akkqra helyre, de oda öt grádicson kellett felmenni. Aztán Temesvárra kerültünk. Még a gyerekeim közül ma is élnek ott. Huszonegy éves volt, mikor férjhez ment, s a múlt századi lakodalom azt is jelentette, hogy az első világháború már sok kicsi gyermek mellől hívta el a családfőt. „Szerencsére" csak 3 évre. — Bejáró voltam úri házakhoz, a gyerekek meg egyedül otthon. Késő este értem haza, hozom az ennivalót, hát a gyerekek meg ... egyik erre, másik arra dőlt, aludtak már. De sokat sirtam nyomorult sorsomon. Nem tudtam, mikor jön meg az uram a háborúból, s ott volt a sok kicsi gyerek ... Hogy eltereljék a szomorú témáról a szót, a fia és lánya szól bele: — Kérdezze meg, volt-e részeges fia? Kérdezzem ? Hát csak nem haragítom meg! De ő mar rá is vágja büszkén: — Még az kellelt volna! Nem ivott egyik se. Ezt csak azért mondják, mert én megszerettem a boros teát, vénségemre. De csak este iszom — mosolyog hozzá —, amikor nem látják. — Aztán felemeli a hangját, erélyesen szól a gyerekeire (mind hatvan fölött vannak!) — majd más lenne, ha apátok élne, nem beszélnétek így velem. Asztalra csapnék! Apátoknak még kenyeret is sütnék. De már talán pem bírok ... minek is élni, ha az ember dolgozni nem tud! Férje 30 éve, 77 éves korában halt meg. El tudja azt ma valaki képzelni, hogy száz évet megél, és milyen lesz százéves korában? • Júlia néni jól eszik, jól, alszik, és ha ereje engedné, dolgozni szeretne, 6 arról „panaszkodik", hogy ^ fiáék elkényeztetik. Pontosan emlékszik rá, hogy három kicsi korban meghalt gyermeke hol nyugszik, s míg a menye és lánya számolgatják, hogy felnőtt í'ia mikor halt meg, ő rávágja: ötvennégy évesen. Elsorolja ő a gyerekek neveit, mialatt Temesvárról érkezett lánya azt latolgatja, hogy ő hányadik gyerek is. Végül abban állapodnak meg a sógornővel, hogy nem kilencedik, hanem tizenegyedik, hiszen Zsuzsika, a tizenkettedik gyerek, 1920-ban született — restelkedett is a mama, mert már unokája is volt. Aligha tudqtt annyit a világról, mint amit ma a hírközlő eszközök naponta ránk zúdítanak, s ez nemcsak a technika megváltozása miatt van, hiszen tizenkét gyerek mellett volt mit dolgoznia. Azt vallja: „Csak a gyerekeknek éltem, és érdemes volt, mert mind kedves és jó gyerek. S ha lusta lettem volna, talán nem éltem volna meg ezt a magas kort." „Hullik" a baromfinép, nagy lábosban készül a húsleves, a pörkölt, pedig maguk sem tudják, hogy ki érkezik meg ma a gyerekek, unokák közül a születésnapra. Hiszen munkanap van, s hátha nem tudnak jönni? De hely, és étel. szeretet mindannyiuknak lesz. mert valamennyiünket hazavárja mama. Sz. \