Délmagyarország, 1974. március (64. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-31 / 76. szám

JOM. MÁRCIUS 31. Küldöttségünk Pozsonyban Szurdi István belkereske­delmi miniszter, az Orszá­gos Idegenforgalmi Tanács elnöke a magyar idegen­forgalmi delegáció vezetője­ként szombaton a szocialista országok idegenforgalmi kor­mányszerveinek IX. értekez­letére, Pozsonyba utazott. A tanácskozáson a testvéri or­szágok idegenforgalmi szak­emberei összehangolják az érintett országok idegen­forgalmának fejlesztésére vonatkozó terveket. Holnaptól: Új repülők Ferihegyről Április elsejétől érvényes a MALÉV új nyárj menet­í rendje. Érdekessége: most kerülnek először menetrend szerinti forgalomba a MA­LÉV TU—154-es típusú, kor­szerű gépei, amelyből jelen­leg hármat tartanak üzem­ben. A TU—154-es MALÉV-gé­pek az új nyári menetrend­Felmérik a mezőgazdasági szakszövetkezetek helyzetét A Minisztertanács elmúlt részük ma már több szem­évi határozatára, amely a pontból nem felel meg akö­mezőgazdasági szakszövetke- vetelményeknek. (MTI) zetek fejlesztésének előse­gítéséről ben Moszkvába, Helsinkibe, Bejrútba, Frankfurtba, Kó­mába, Londonba. Párizsba, Nicosiába és Damaszkuszba viszik az utasokat. Az idén három új külföldi légitársa­ság indítja menetrend sze­rinti gépeit Budapestre, s ez­zel tovább bővül a Ferihe­gyi légikikötő nemzetközi hálózata, az utazás lehetősé­ge. Május elsejétől a Milánó— Budapest közötti vonalon megjelennek az Alitalia gé­pei. Bejrút—Szófia—Buda­pest vonalon a libanoni légi­társaság, míg a Damaszkusz —Szófia—Budapest—Prá­ga között a szíriai légitársa­ság gépei heti egy alka­lommal közlekednek. (MTI) Kezdeményezés A DÉLÉP „Petőfi Sándor" szocialista brigádjának felhívása A Dél-magyarországi Épí­tő Vállalat házgyári elem­szállító trailervezetőinek „Petőfi Sándor" szocialista brigádja brigádgyűlésen tár­gyalta az E5-ös út szegedi szakaszának korszerűsítésé­vel kapcsolatos közlekedési nehézségeket. Az útépítést megelőző mélyépítési mun­kálatok az út időszakos egy_ irányúsítását teszik szüksé­gessé. A mélyépítési munkálatok lerövidítése által az útkor­szerűsítések mielőbbi befe­jezéséhez, az út felújítását végző vállalat munkájához szeretne segítséget nyújtani a „Petőfi Sándor" szocialista brigád. Ezért az alábbi fel­ajánlást tették brigádgyűlé­sükön : „Az E5-ös út szegedi sza­kaszán folyó mélyépítési munkához a szocialista bri­a működésképte­len szakszövetkezetek hely­zetének rendezéséről intéz, kedett, megyénként bizottsá­gok alakultak: ezekben a téeszekben területi szövetsé­geinek, a tanácsoknak és a banki szerveknek képviselői vesznek részt — erről tájé­koztattak a TOT illetékesei. A hazai mezőgazdaságban 226 szakszövetkezet tevé­kenykedik, több mint 90 ezer 1 aggal. A termelésben meg­határozó szerepük nincsen, de egyes, a lakosság által igen keresett zöldség- és gyümölcsfélék, valamint a szőlő termesztésében számos •tájegységben nagy a jelen­tősegük. Az alföldi borok: •egyharmadát szüretelik To­kajban is, nagy területeket müveinek a szakszövetkezeti gazdák, akik jó eredménye­ket érnek el a kisállat-te­nyésztésben is. Egyes gyü­mölcsfélék termesztését a szakszövetkezetek felkarol­ták, ily módon például a meggy 70 százalékát adják a konzervgyáraknak és a piacokra. A minisztertanácsi határozat szerint a szakszö­vetkezetek termelését to­vább kell fejleszteni és erő­síteni kell a gazdálkodás, va­lamint a termelőmunka szocialista vonásait. Megál­lapították ugyanis, hogy egy Makó határában, a 43-as úton új közúti híd épül. A Hídépítő Vállalat újfajta el­járással a helyszínen szerelte össze a 112 méter hosszú, 11 méter széles híd teljes vasszerkezetét. Az új Maros-híd két nyomsávos lesz, átadását 1974. november 7-ére tervezik. (MTI-fotó.) gád az idén, és továbbiak­ban évenként a befejezésig személyenként 16 óra, azaz két műszak társadalmi munka elvégzését vállalja. A társadalmi munkát a bri­gád a kivitelező vállalat bár­milyen gépjárművén (teher­gépkocsi, markológép, autó­daru) és a kivitelező által megjelölt időpontban (sza­bad szombaton, vasárnap, vagy éjszakai műszakban) teljesíti. A brigád tagjai a különleges gépjárművek ve­zetésére és kezelésére képe­sítéssel és gyakorlattal ren­delkeznek. A brigádból egy­időben három fő teljesít tár­sadalmi munkát, annak ér­dekében, hogy vállalati mun­kájukat folyamatosa^ ellát­hassák és a kötelezően elő­írt pihenési idő biztosítható legyen. A „Petőfi Sándor" szocia­lista brigád egyben felhívás­sal fordul a Csongrád me­gyei * vállalatok gépjármű­vezetői szocialista brigádjai­hoz, az azokban dolgozó, kétéves tehergépkocsi-veze­tői gyakorlattal rendelkező gépjárművezetőkhöz, marko­lógép-kezelőkhöz, autóda­ru-vezetőkhöz és -kezelők­höz. Mivel az E5-ös út szegedi szakasza fontos közlekedési csomópont, korszerűsítésé­nek mielőbbi befejezése egész megyénk érdeke. Ezért a brigád felhívja Csongrád megye gépjárműveztői szo­cialista brigádjait: csatlakoz­zanak vállalásukhoz. leg­alább személyenként nyolc óra (egy műszak) társadal­mi munka felajánlásával. A kivitelező munkaeszközei­nek hozzáértő kezelése ér­dekében javasolják, hogy a társadalmi munkában részt­vevők legalább kétéves te­hergépkocsi-vezetői gyakor­lattal rendelkezzenek. Ugyancsak javasolják, hogy a felhíváshoz csatlakozó szo­cialista brigádok a társa­dalmi munkában való rész­vételt úgy szervezzék, hogy vállalati munkájuk végzése folyamatos és a gépjármű­vezetők kötelező pihenője is biztosított legyen. Eddig a felajánlás és fel. hívás, melyet a brigád ve­zetője, Csányi József jutta­tott el hozzánk, a 15 tagú kollektíva nevében. Dicsé­reles, nagyon időszerű kez­deményezésüket szeretnénk a továbbiakban figyelemmel kísérni — reméljük, hogy újabb csatlakozásokról, majd az. akció szép eredményeiről is beszámolhatunk e hasá­bokon. Vizet ad az újabb kútcsoport Szeged város vízellátását öt vízmű biztosítja. Az igé­nyeknek megfelelően egy­egy vízmű kútcsoportjainak számát növelni kell, hogy több víz jusson a vezetékek­be. A IV. számú vízmű tavaly ilyenkor még csak terv volt, most viszont már üzemel, naponta hat-hétezer köbmé­ter vizet ad, pedig egyetlen kútcsoportja hozza felszínre ezt a mennyiséget. Ha be­fejeződik ez a 65 millió fo­rintos beruházás, összesen 21 kútja lesz, hét csoportban. Most a hatos számú csoport három kútját fúrták a ren­dezőpályaudvar mellett, je­lenleg azt a vezetéket fek­tetik, amj a kutak vizét vi­szi a vízmű udvarán levő, terepszint alatti mély táro­lóba, az úgynevezett szívó­medencébe. Ez a medence már végleges méretű, csak a mellette levő szivattyúház ideiglenes, építőipari kapa­citás hiánya miatt. A jövő év végére azonban, aki Hattyastelep felé jár. a kész vízművet láthatja parkosít­va, szép aszfaltos utakkal. biztosítása éppolyan alapvető kötelesség, mint amilyen mértékben társadalmi, erkölcsi kötelességgé kell tenni, hogy mind nagyobb tömegek okosan éljenek a művelődés­ügyi lehetőségekkel. S itt nem elsősorban szankciókra gon­dolunk, hanem olyan társadalmi szemlélet kialakítására, amelyben — hogy egy szocialista brigádtagot idézzünk — „nem hagyjuk a munkást elfeledkezni kulturális igényei­ről sem", de ezzel együtt egyetlen gazdasági, társadalmi vezetőt sem szabad hagyni elfeledkezni „kulturális köte­lességeiről", az általa irányított kollektívát, a fizikai dol­gozókat — munkásokat és parasztokat — illetően. Úgy vélem, előbbre kell lépni abban is, hogy a köz­műveltséget, mint „rejtett érdeket" láthatóbbá kell tenni, felszínre kell hozni. Ennek módszerét tekintve fontos, hogy a következő időszakban ne a „fehér foltok" bemuta­tására koncentráljunk csak, hanem ennél, nagyobb mérték­ben adjunk társadalmi rangot ' azoknak a törekvéseknek, amelyek keretében a reális ütemű közműveltség-fejlesz­tés „zöldutat" kap. A lrh7miluplnrlpc továbbfejlesztésénél társadalmi mé­n(J£IllU VCIUllGo retű jeladatokat kell megvalósítani. Ezen belül azonban a munkásosztály és a dolgozó paraszt­ság műveltségének fejlesztése alapvető politikai kérdés. Nagyon fontos, hogy a fizikai dolgozók műveltségét, mint politikai kérdést, ne hagyjuk összekeveredni a társadalom­ban fellelhető művelődésügyi hátrányok felszámolásával, mint szociális kérdéssel. Külön kell szólnunk a munkásosztály-utánpótlás, a munkásifjúság közművelődéséről, széles körű képzéséről. Megyénk majdnem minden városa kapott új szakmunkás­képző-objektumot, és a továbbiak építése napirenden sze­repel. Figyelemreméltó, hogy néhány üzemünk anyagi ál­dozatokat is vállal, mind a szakmunkásképző intézetek fel­szerelésében, mind a tanműhelyek kialakításában. Más oldalról; szakmunkástanulóink anyagi helyzetét jól jelzi egy felmérés néhány adata, amely szerint 60 szá­zalék sajat sportfelszereléssel, 80 százalék kerékpárral, 28 százalék motorkerékpárral, 43 százalék lemezjátszóvál, vagy magnóval, 52 százalék fényképezőgéppel és 28 száza­lék valamilyen hangszerrel rendelkezik. Ugyanakkor e körnek 40 százaléka egyszer sem volt színházban. A ne­velőmunka eredményét mutatja, hogy például a szegedi 600-as Szakmunkástanuló Intézet 1200 hallgatója közül 500-nak színházbérlete, 250-nek hangversenybérlete van, és nem lehet csodálkozni, hogy róluk állapította meg egy sze­gedi író (író-olvasó találkozó után): „amikor odamentem, azt hittem, inasokhoz njegyek, amikor eljöttem, úgy érez­tem. főiskolásoknál voltam". A enrnn 1/riuptL'O/n évek e§>'ik fontos feladatúnak ÚUlUII nüfClnCÍÜ tartjuk, hogy a munkásosztály cr, a parasztság ifjúsági utánpótlásában is kialakítsuk a permanens művelődés belső kötelezettségtől vezetett igé­nyét, és ehhez teremtsünk megfelelő feltételeket. Ennek szervezeti keretei a szakmunkás-továbbképzés, az ifjúsági klubmozgalom és megannyi más, rendelkezésre álló forma keretében biztosítható. A munkásműveltség egyik fontos — de nem kizáróla­gos — területének a szakmai műveltséget tartjuk. A szak­mai műveltség ugyanis jelentősen kihat a politikai és az általános műveltség iránti igényre is. A műveltségnek azonban az igazi mércéje a munkásság és a muqkásifjúság esetében is milyen annak aktív, cselekvésre és munkára ösztönző hatása. Műveltségeszményünk e téren sem a passzív, lexikális adathalmaz, hanem az alkotómunkára ösztönző gondolati vezérfonal. Annak érdekében, hogy az alkotómunkájában örömét lelő nemzedék felnevelésén eredményesen dolgozzunk, je­lentősen kell fejlesztenünk, különösen az általános iskola pályairányító tevékenységét. Sokoldalúan be keil mutat­nunk a szocialista munkás életpálya sokirányú tehetséget, adottságot igénylő követelményeit, a munkáspályafutás po­litikai felelősségét, mindennapjainak reális követelményeit, örömeit és gondjait. A szakmunkásképzés keretében, és a fiatal munkás pályakezdő éveiben arra kell koncentrál­nunk, hogy a választott pálya kezdetben, nem ritkán „naiv" ismeretéből tudatos hivatásszeretet váljék. E sok­irányú munkát együtt kell végezni a szülők, a gyermekek, a pedagógusok, a társadalom legszélesebb körében. FflntflC P munka azért, mert mostani tapasztalataink rUlllUo u lllullnd szerint a pályaválasztásban nem kap megfelelő helyet a gyermek szakmai adottsága, jö­vendő pálya iránti tehetsége. Az utóbbi években javultak a pályairányítás feltételei. Megyénkben is korszerűen fel­szerelt pályaválasztási intézet működik. A helyes pálya­irányítással, a választott szakma megszerettetésével elő kell segítenünk a munkásifjúság kötődését az üzemhez, a munkahelyhez, a munka- és a szabad időben egyaránt. A munkásközművelődésnek még csak bontakozó kerete a szocialista brigádmozgalom. A szocialista brigádok szá­ma, a résztvevők száma évről évre jelentősen emelkedik. (Csongrád megyében 1972-ben 2497 szocialista brigádban 26 ezer 650 munkás vett részt. 1973-ban 2926 szocialista brigádban 31 ezer 804 dolgozó vett részt. A brigádtagok 79 százaléka fizikai dolgozó, 40,9 százaléka nő és 35,7 szá­zaléka 30 éven aluli.) Tapasztalataink szerint a brigádok kulturális tevékenységében sokkal inkább ügyelni kell ar­ra, hogy az esetenkénti formális vállalást a kevesebb, de tartalmasabb, a művelt közgondolkodást elősegítő formák váltsák fel. , A közművelődés továbbfejlesztésében jelentősek az értelmiségnek és az értelmiségi utánpótlás felada­tai. Értelmiségünk, de különösen a pedagógusok erőfeszítése az elmúlt évtizedekben és ma is, tiszteletreméltóak. E munka figyelemreméltó társadalmi megbecsülést vívott ki magának, de nem súlyának meg­felelőt. Gondolkozni kell azon is, hogyan lehetne a külön­böző értelmiségi csoportok között a jelenleginél egészsége­sebb munkamegosztást kialakítani a közművelődési tevé­kenységben. Ügy tűnik, még mindig indokolatlanul nag.; teher hárul a pedagógusokra, holott az elmúlt egy-másfél évtizedben — a párt vidéki ipartelepítési politikája, a szo­cialista mezőgazdaság megerősödése következtében — je­lentős műszaki, közgazdász, agrár, egészségügyi, jogi vég­zettségű és más értelmiségi csoportok is megerősödtek. Azt tapasztaljuk, hogy a tudomány közvetlen munkásai is a je­lenleginél nagyobb arányban bekapcsolódhatnának a tudo­mány termelőerővé válásának elősegítésébe — éppen a széles értelemben vett közművelődés fejlesztése révén. Ügy tűnik, itt is érdemes — mint szemléleti problémát meg­említeni —. hogy jelenleg egy-egy település, közösség szel­lemi életéről szólva — szinte automatikusan — az ott dolgozó értelmiségre gondolunk, holott ők a szellemi élet­nek csak egy, ugyanakkor nagyon fontos tényezői, sőt: bizonyos szempontból „felelősei is". Egy-egy terület tudo­mányos munkásai, az értelmiség képviselői sokat tehetnek annak érdekében, hogy a tudománypolitika, az oktatás­politika. a művészetpolitika valóban társadalmi ügy legyen. A pártalapszervezetek egyik kiemelkedő feladata mindezt elősegíteni. 1958-ban a szegedi József Attila Tudományegyetemről indult el az a kezdeményezés, hogy egyetemi hallgatók a téli hónapokban egy-két hetes — zömmel falusi — nép­művelésen vesznek részt. Azóta az ilyen gyakorlatok álta­lánossá váltak, népszerűek a hallgatók körében éppúgy, mint a községekben. E forma fenntartása mellett mind sokoldalúbban kell foglalkozni azzal, hogy az egyetemi és főiskolai hallgatók tanulmányaik második felében, amikor már nemcsak ismeretek gyűjtésére, felhalmozására, hanem továbbítására is képesek, szabad idejükben. KlSZ-munká­juk részeként folyamatosan vegyenek részt környezetük — az üzemek, községek, szakmunkásképző iskolák stb. — közművelődési tevékenységében. A kÜVPtkP7ÍÍ északban a jelenleginél gyorsabb IHIIüinCZ.U ütemben kell fejleszteni a pártszervek politikai tevékenységén belül a közművelödéspolitikai szemléletet, a közművelődési tevékenység ideológiai, poli­tikai irányítását. Ugyanakkor a párt irányításával helyes munkamegosztást kell kidolgozni az állami szervek, a tö­megszervezetek és tömegmozgalmai: között, és e több­szektorú közművelődési tevékenység koordinálásában nö­velni kell a tanácsok szerepét, lehetőségét és felelősségéi. KONCZ JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents