Délmagyarország, 1974. március (64. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-30 / 75. szám

SS90HB&T, 1974. MÁRCIUS 3*. A nyíregyházi pártaktívaütésen : Kádár János beszéde időszerű kii! és belpolitikai kérdésekről (Folytatás a 2. oldalról.) tunk, kijelölt utunkon hala­dunk tovább. Pártunk gyakorlatban be­vált politikája élvezi népünk bizalmát és támogatását. Nemzetköz) téren hű és erős szövetségeseink vannak, te­hát jók a feltételeink. És jó helyzetben mondotta ki a Központi Bizottság, hogy ké­szüljünk a párt XI. kong­resszusára. Az adott viszo­nyuk és a kedvező fellételek között rajtunk, a párt mun­kásain, tagjain múlik, hogy a XI. kongresszus méltó le­gyen a párt forradalmi múlt­jához és a jelenben betöl­tött szerepéhez, rendelteté­séhez. Rajtunk múlik, hogy minél jobban betöltse azt a funkciót, amit csak a kong­resszus végezhet el: azt, hogy új, még felemelőbb távlato­kat mutat a szocialista épí­Együttes erővel tes utján. Készüljünk mél­tóképpen a párt XI. kong­resszusára, hazánk felszaba­dulásának 30. évfordulójára. Legyen a jövő év szebb, j mint az eddigiek. Ez a mi elvi szilárdságunkon, mun_ ' kakészségünkön, harckészsé- I günkön, akaratunkon múlik, j Nagyon bízom benne, hogy ez így is lesz — fejezte be nagy tapssal fogadott beszé­dét Kádár János. ölést tartott az Elnöki Tanács A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Az Elnöki Ta­nács törvényerejű rendelet­ben szabályozta egyes fel­sőoktatási — tanársegédi és adjunktusi — munkakörök határozott idejű munkavi­szonyban való ellátását. A Minisztertanács terjesztésére az Elnöki nács vezérőrnagyokat rendőr vezérőrnagyokat vezett ki. Az Elnöki Tanács hozzá­járult ahhoz, hogy kitünteté­ses doktorokat avassanak. Végül az Elnöki Tanács bí­rtS ügyeket tárgyalt és egyé­ni kegyelmi előterjesztések­ben döntött. eiő­Ta­és ne­fi párt első titkára fogadta a katonai tanács tagjait Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára pénteken a központi bi­zottság székházában fogadta a Varsói Szerződés egyesí­tett fegyveres erői katonai tanácsának tagjait,' élükön I. I. Jakubovszkijjal, a Szov­jetunió marsalljával, az egyesített fegyveres erők fő­parancsnokával. A szívélyes, baráti lég­körben lezajlott találkozón jelen volt Fock Jenő, a Mi­nisztertanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja és Czinege La­jos vezérezredes, honvédel­mi miniszter, a Központi Bi­zottság tagja. A katonai tanács tagjai — a főparancsnokkal az élen — a Magyar Tanácsköztár­saság kikiáltásának 55. év­fordulója tiszteletére pénte­ken délelőtt koszorút helyez­tek el a Tanácsköztársasági emlékműnél, a Felvonulási téren. A koszorúzáson részt vett Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, vala­mint a Magyar Néphadsereg tábornoki karának több tag­ja. A katonai tanács ülésén részt vett küldöttségek pén­teken elutaztak Magyaror­szágról. A magas rangú ven­dégeket Czinege Lajos és a Honvédelmi Minisztérium más vezetői búcsúztatták. IIVDK külügyminisztere hazánkban Pénteken néhány napos, hivatalos, baráti látogatásra ha­zánkba érkezett Nguyen Duy Trinh miniszterelnök-helyet­tes. a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisz­tere. Megérkezésekor a Ferihegyi repülőtéren Púja Frigyes külügyminiszter — képünkön —, valamint a Külügyminisz­térium más vezető beosztású személyiségei üdvözölték. Teg­nap megkezdődtek a magyar—VDK tárgyalások. Vándorzászló a KISZ­istáknak Tegnap a vásárhelyi HÓDGÉP-nél ifjúsági nagy­gyűlést rendeztek abból az alkalomból, hogy a vállalat ifjúkommunistái tavalyi jó munkájuk eredményeképpen az idén másodszor is el­nyerték a KISZ Központi Bizottságának Vörös Ván­dorzászlaját. A vándorzászlót — miután méltatta a vállalat fiataljai­nak termelő és társadalmi munkáját, a KISZ-szervezet kiváló tevékenységét — Sza­bó János, a KISZ KB inté­zőbizottságának tagja, a Magyar Ifjúság főszerkesz­tője nyújtotta át Oroszvári Ferenc KlSZ-csúcstitkárnak. Kollégiumavatás Közel 24 millió forint költséggel építették fel Új­szegeden, a Rózsa Ferenc sugárúton a Vedres István Építőipari Szakközépiskola új, négyszintes kollégiumát. Az iskola 250 tanulójának nyújt kényelmes otthont az új kollégium. A szakközép­iskola tanulói 23 ezer tár­sadalmi munkaórában segí­tették a kollégium létrejöt­tét. ' Az ünnepélyes kollégium­avatásra tegnap, pénteken délben került sor. Az ün­nepségen többek között ott volt Hantos Mihály, a me­gyei tanács elnökhelyettese, Szabó G. László, a városi pártbizottság osztályvezetője es Prcgai Tibor, a városi tanács elnökhelyettese is. Képviseltették magukat a tervező- és kivitelező válla­latok és a testvérintézmé­nyek. Az ünnepségen Simor János, az építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter he­lyettese mondott avatóbeszé­det. Méltatta az új kollégi­um építésében résztvevők munkáját, és kifejezte elis­merését a kollégium tanárai­nak és diákjainak. Megálla­pította, hogy nagyszerű fel­tételek teremtődtek ahhoz, hogy a régi kollégiumban elért eredményeket a jövő­ben fokozni tudják, és még magasabb szinten neveljék szocialista emberekké az építőipari szakközépiskola kollégiumi diákjait. Kovács Péter, a Vedres István Épí­tőipari Kollégium igazgató­ja vázolta az idén 25. szüle­tésnapját ünneplő szakkö­zépiskola és kollégium múlt­ját, Elek János, a kollégium diáktanácsának titkára a kollégium lakói nevében kö­szönte meg a nagyszerű lé­tesítményt. AZ ünnepségen közreműködött a Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium énekkara, Szécsi József ve­zetésével. Míg az építőipari szakkö­zépiskola régi kollégiumá­ban 20—30 tanuló szorongott egy szobában, addig az új kollégium tágas hálóiban 6 tanuló lakik. Minden emele­ten világos és praktikus ta­nulószobák, étkezőtermek, jól felszerelt mosdó- és für­dőhelyiségek találhatók. w "r gy hisszük, mindenki előtt, aki atta­I I ' nulmányozta az MSZMP X. kong­resszusa után megjelent dokumen­tumokat, már 1970 őszén nyilvánvaló, volt. hogy a benne felvetett, megannyi feladat teljesítése csupán egy hosszú folyamat eredménye lehet. A kongresszusi határo­zat nem mindennapi, konkrét kérdéseket boncolgat, nem operatív teendőket sora­koztat, hanem sommázott áttekintést ad kül- és belpolitikai helyzetről, kiemeli a legfőbb kérdéseket, irányt jelöl a továb­bi munkának, bátorít a konkrét kérdések kimunkálására, megoldására. Az MSZMP Központi Bizottsága 1972 őszétől mostanáig, alig másfél év leforgá­sa alatt, háromszor, kibővített ülésen ve­tette össze a gyakorlati munkát a X. kong­resszuson megfogadott elvekkel. A mér­leg kedvező: politikánk irányvonala töret­len. A X. kongresszus határozatai áthat­ják mindennapi munkánkat, ezek szelle­mében készülünk az MSZMP következő, 1975 márciusára meghirdetett kongresz­szusára. Természetesen ez politika, nem dogma, részleteiben, a konkrét helyzet­től függően, szüntelenül változik. Nagyon röviden, leegyszerűsítve azt mondhatjuk: pártunk mindennapi tevékenysége úgy változik, hogy közben általános politiká­ja megújulva marad a régi. És ez nem­csak amolyan szellemes játék a szavak­kal. Lényegére utaló példa pártunk mun­káspolitikája. Pártunk mindenkor megkülönböztetett gondossággal tanulmányozta a munkásosz­tály véleményét, javaslatait igényeit. Ezt tette a Központi Bizottság legutóbbi, 1974. március 19—20-i ülésén is. Természetes ez a megkülönböztetett gondosság, hiszen a mi pártunk a munkásosztály pártja, mar­xista—leninista párt. Kommunista párt csak úgy elemezheti reálisan a társada­lomban végbemenő folyamatokat, úgy ad­hat számot a fejlődés irányáról és nagy­ságrendjéről, ha a társadalmi haladás jel­legét megszabó, a társadalmat vezető, a hatalmat gyakorló munkásosztály helyze­téből és érdekeiből indul ki. Pártunk osztályütközetekben megvívott harca, történelmi tapasztalata azt bizo­nyítja. hogy újból és újból, a társadalmi­gazdasági haladás minden egyes szaka­szában világossá kell tennünk a politikai és gazdasági döntések osztálytartalmát. Ez hatalmi érdek, gazdasági érdek, erkölcsi érdek. Ebből az alapelvből indult ki pártunk Központi Bizottsága most is, amikor ismé­telten elkészítette a X. kongresszus óta végzett munkánk mérlegét. Az elmúlt hó­napok társadalmi tapasztalatai még inkább megerősítik, hogy a pártnak állandóan elemeznie kell a munkásosztály összetéte­lében végbemenő változásokat; az osztály belső rétegződését; a munkásosztály kü­lönböző rétegeinek gazdasági, szociális helyzetét és politikai aktivitását. Rendsze­resen elemeznünk kell, hogyan változik a munkásosztály helye szocialista társadalmi struktúránk egészében; hogyan alakul a munkásosztály viszonya a társadalom töb­bi osztályához és rétegéhez, figyelembe vé­ve azt is, hogy milyen változások mennek végbe a többi osztály és réteg helyzeté­ben, összetételében. A munkásosztály nem zárt, mozdulatlan tömb. Számszerű növe­kedése, politikai, szakmai és általános műveltségének gyarapodása, társadalmi befolyásának és tekintélyének növekedése szüntelenül változó folyamat. Egész társadalmunkban fokozatosan szélesedik a tudatos és tettrekész aktív munkástömegek köre, erősödik ezek hang­ja, közéleti tevékenysége. Ezzel együtt társadalmi méretekben erősödölt meg a/ a felismerés, hogy a szocialista fejlődés­nek abban a magasabb szakaszában va­gyunk, amikor céljaink megvalósulását az eddiginél is elsődlegesebben határozza meg a munkásosztály tevékenysége, a tár­sadalomban elfoglalt vezető szerepének ér­vényesülése, az osztály tagjainak politikai tudatossága, felelősségérzete, hangulata és tettrekészsége. Az elmúlt időszak kiemelkedő társada­lompolitikai eseménye, a munkástömegek nagyarányú aktivizálódása. Ez épp úgy ki­fejeződik a munkában, a munkahelyi kez­deményezésekben, mint a közéleti tevé­kenységben. Tavaly március-áprilisban például a munkások százezrei vettek részt a választói jelölő gyűléseken és nagygyű­léseken, szakszervezeti megbeszéléseken. De — amint ezt a Központi Bizottság leg­utóbbi üléséről kiadott közlemény ki­mondja — pártunk szükségesnek tartja olyan átgondolt intézkedési rendszer ki­dolgozását. amelynek eredményeképpen továbbnövekszik a munkások szerepe a társadalom mindennapi éleiében. A Központi Bizottság 1972 novemberi ülése óta szembetűnően növekszik a part es a munkásosztály megbecsülése és te­kintélye társadalmunkban. A szövetkezeti parasztság, de az egyes társadalmi retegek is megértették és alapvetően pozitívan fo­gadták a párt 1972. évi álláspontját, hogy minden területen növelni kell a munkás­osztály politikai súlyát, befolyását, vala­mint a munkásbérek emelésével es a mun­kások szociális — elsősorban lakásviszo­nyainak — javításával kapcsolatos intéz­kedések megvalósítása révén javítani kell gazdasági helyzetüket, 1973 januárjában, anyagi lehetőségeinkhez mérten, emeltük egyes dolgozó rétegek, főként a nagyipari munkásság bérét. Sikeresen bevezettük és újabb dolgozó rétegekre terjesztjük ki a 44 órás munkahetet. Több fontos intézke­dést hoztunk az anyák és a nagycsalado­sok fokozottabb támogatására, életkörül­ményeik javítására. Lakosságunk áruellá­tása kielégítő. Tovább gyorsul a nagymér­vű lakásépítkezés. A munkásosztály szép üzenettel, tettekkel felel pártjának: bí­zunk az MSZMP politikájában, igent mondunk a kormány intézkedéseire, ame­lyek felemelkedésünk biztosítékai. A munkásosztály vezető szerepét oly módon kell erősíteni, hogy az szilárdítsa szövetségi politikánk hatékonyságát is. Pártunk minden döntését annak tudatá­ban hozza, hogy az egész társadalmat ve­zeti, tehát felelős az egész társadalom helyzetéért, fejlődéséért, a társadalomban végbemenő folyamatokért, az egész nép boldogulásáért, a szocializmus keretei, a proletár diktatúra viszonyai között. Á szö­vetségi politika erősítése — ezen belül el­sősorban a munkás-paraszt szövetség erő­sítése — mind a két osztálynak alapvető érdeke. Ennek az érdeknek a felismerése, érvényesülése azonban nem megy végbe valamifajta automatizmus útján. Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára írja a A szocia­lizmus teljes győzelméért című könyvéi ben: „Világosan meg kell különböztet­nünk az érdekazonosságot a vélemény­azonosságtól, mert ezek — társadalmi osz­tályok esetében — nem mindig esnek egy­be..a parasztság jó része korábban nem értette meg. hogy a szocializmus elé­gíti ki a legteljesebben az ő igényeit is, s véleménye a szocializmusról nem egyezett teljesen a munkásosztály véleményével. Ezért az alapvető érdekazonosság ellené­re eddig fennállott bizonyos véleményel­térés is. A szocialista átszervezés befeje­zése arról tanúskodik, hogy a munkásosz­tály és a parasztság között most már nem­csak érdekazonosság, hanem véleményazo­nosság is van, a szocializmust illetően." Pártunk vezető testülete ismételten le­szögezte: a munkásosztály és a parasztság testvéri szövetsége — a munkásosztály vezetésével — változatlanul a társadalom legjelentősebb ereje. Népünk helyesli és támogatja azt a következetes, szilárd és elvhű marixsta—leninista politikát, ame. lyet a Magyar Szocialista Munkáspárt másfél évtizede landakatlan erővel foly­tat, amelyből jottányit sem enged, s amely megszabja a követendő utat. Folytatjuk azt a politikát, amelyet nálunk munkások, parasztok és más rétegek már jól ismer­nek, helyeselnek, támogatnak. Értelmiségünk döntő többsége is látja, érzékeli, hogy a 'Központi Bizottság állás­foglalása az egész nép ügyét szolgálja. A magyar értelmiség nem külső szemlélője a korszakalkotó társadalmi, gazdasági vál­tozásoknak. Elfogadva a munkásosztály vezető szerepét, az értelmiség is gazdája országunknak, alkotó, anyagi ós szellemi értékeit gyarapító; újat kereső, tervező gazdája. Tervei, elképzelései csak úgy le­hetnek hatékonyak, ha gondalatait egyez­teti a párt, a munkásosztály céljaival. A munkások közegében élő értelmiségi — lett légyen az mérnök ember, vagy tisztviselő — kézzelfogható je­lét tapasztalja, hogy a kétkezi munka az egész ország — közötte az értelmiség — anyagi és erkölcsi gyarapodását szolgálja. Az MSZMP hagyományt vállal és folytat, amikor arra kéri és ösztönzi az értelmi­séget, hogy gazdag tapasztalatát ötvözze a munkások kiapadhatatlan leleményessé­gével. áldozatvállalásával, tenniakarásá­val. Pártunk hagyományt vállal és folytat akkor is, amikor kéri, hogy kommunisták és pártonkívüliek, munkások, parasztok, értelmiségiek, továbbá a városi kispolgári rétegek is fogjanak össze annak a felis­merésnek a jegyében: a nemzet boldogu­lását szolgáló szocialista céljainkat csak együttes erővel érhetjük eL i i

Next

/
Thumbnails
Contents