Délmagyarország, 1974. március (64. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-19 / 65. szám

KEDD, tm. MÁRCIUS Mfc 3 Tovább javult a fiatalok helyzete a járás községeiben Ölést tartott a járási pártbizottság Tegnap, hétfőn délelőtt kibővített ülést tartott az MSZMP szegedi járási bizottsága. A tanácskozáson a járási pártbizottság tagjain kívül részt vettek a községi pártbizottságok és csúcsvezetőségek titkárai, valamint a KISZ járási bizottságának és u községek KISZ-bizottságainak képviselői is. A testület tagjai írásban előre megkapták azt a jelentést, amely részletesen beszámolt az MSZMP Központi Bizottsága 1970 februárjában közreadott Ifjúságpolitikai határozatának Végrehajtásáról a szegedi járás falvaiban, illetve megjelölte a további tennivalókat. A beszámoló és a szóbeli kiegészítés, amelyet Jáhni László, a pártbizottság titkára tartott, valamint a tartalmas vita azt bizonyította, hogy az ifjúságpolitikai határozat jelentőségének megfelelő helyet kapott a járási pártszervek munkájában. Azt sem kendőzték el az értékeléskor, hogy néhány falusi pártalapszervezet munkájában még nem vált általánossá az ifjúság helyzetével és problémáival való rendszeres és felelősségteljes foglalkozás. Sokoldalúan elemezte a felmérés a fiatalság nevelésében döntő szerepet játszó családi környezet, az iskoia és a munkahelyi közösség szerepét. A szegedi járás községeiben összesen 106 KlSZ-alapszervezet működik több mint két és fél ezer taggal, s jelenleg két ifjúsági alapszervezet van alakulófélben. A szegedi járásban élő fiatalok becsülettel helytállnak a termelőmunkában, a tanulásban és jól kiveszik részüket a közérdekű társadalmi munkákból is. A fiatalokat meg lehet találni a községi tanácsok tagjai között, a munkásőrségben és a tömegszervezetek tisztségviselőinek soraiban. A legtöbb tennivaló talán a tanácsi és gazdasági vezetők részéről várható el, hogy támogassák a falusi ifjúság kulturális életét, a lakóhely lehetőségeit, hogy ott megtalálja az ifjúság mindazt, amit jogosan elvár igényeinek kielégítése érdekében. A legtöbb községben intézkedési és együttműködési terveket készítettek a tanácsok és a KISZ-alapszervezetek. A tanácsi költségvetésekben a lehetőségek figyelembevételével anyagi támogatást is nyújtanak az ifjúsági szervezeteknek. Tavaly a járás falvaiban 114 ezer forinttal járultak hozzá a tanácsok az ifjúsági szervezetek kiadásaihoz. Ebben az esztendőben 164 ezer forintot ígérnek, bár azt is meg kell jegyezni, hogy néhány község tanácsa nem készített ilyen tervet. A szatymazi, az ópusztaszeri, az üllési, a balástyai és a pusztamérgesi tanács nem jelölte meg költségvetésében támogatásának összegét, de elgondolkodtató az is, hogy például a baksi tanács ebben az évben 25 ezer forintot ígért az ifjúsági szervezetnek azért, hogy tovább javítsa a fiatalok kulturálódási lehetőségeit, addig Mórahalom nagyközség tanácsa csak 5 ezer forintot szánt erre a nemes célra. A pártbizottság tagjai örömmel állapították meg, hogy a járás községeiben öszszesen 21 művelődési otthon áll a fiatalok rendelkezésére, valamint 22 klub, ahol 130 különféle szakkör tevékenykedik. De az imponáló számok ellenére sem kielégítő mindenütt a helyzet. Több faluban egyáltalán nincs művelődési ház, például Űjszentivánon sincs, s az sem oldja meg a helyi KISZszervezet gondjait, hogy a pártszervezet helyiségéből hetenként kétszer igénybe vehetnek egyet. Summázva azt állapították meg a járási pártbizottság tagjai, hogy az elmúlt négy esztendő során az ifjúságpolitikai határozat szellemében tevékenykedtek a pártszervezetek, s annak útmutatásait a lehetőségekhez mérten igyekeztek megvalósítani. A pártbizottság felhívja az alapszervezetek és a községi pártbizottságok figyelmét arra, hogy ezután is tegyenek meg mindent az ifjúságpolitikai határozatban megjelölt célok valóraváltásáért és vonják be jobban az ifjúságot a munkahely, a tanács és a tömegszervezetek vezetőségének munkájába. A pártbizottság kibővített ülésén a következők szólaltak fel: Krasznai Mihály, Kiss István, Szeberényi Jenőné, Rózsi János, Vörös Lajos, Lázár István, Szépkúti István, Karsai Árpádné, dr. Ábrahám Antal és Váradi Józsefné. A vitát Jáhni László foglalta össze, s a testület az előterjesztett jelentést, a hozzáfűzött javaslatokkal együtt egyhangúan elfogadta. Az alkotó ember védelme H

ányszor és hányszor írtunk már ezeken a hasábokon a munkahelyi balesetekről! Hányszor és hányféleképpen közelítettünk nagy gondunkhoz, újra meg újra hangsúlyozva, új meg új, elszomorító példákkal illusztrálva: többet kell tennünk a dolgozók épségéért, egészségéért, biztonságáért. S hányan és hányan vannak — szakszervezeti munkavédelmi felügyelők, biztonsági megbízottak, munkavédelmi őrök, társadalmi aktivisták —, akik napról napra gyürkőznek a seregnyi tennivalónak, buzgólkodnak, tüsténkednek, hogy kevesebb legyen a sérülés, a csonkulás, a halálos végű tragédia. És mégis ... Az embernek az az érzése támad: sziszifuszi munka ez, olyan fal foltozása, amelyen mindig új rések támadnak. Ha a fáradozás és szándék arányában javulna a baleseti statisztika, akkor talán lenne mivel dicsekednünk. A javulás azonban lassú, szinte minden tized lefaragásáért külön harcot kell vívni azoknak, akik hivatásszerűen foglalkoznak vele, s mellettükvelük azoknak is, akik társadalmi munkaként vállalták magukra a közös gondokat. Vajon miért van ez így? Miért nem beszélhetünk még manapság sem frontális előretörésről, javulásról a munkavédelemben? Vagyis — a pontosabb szóhasználattal — a munkásvédelemben, az alkotó ember védelmében? Sokak tehetik föl joggal a kérdést. Legtöbb joggal a károsultak, a sérültek, s talán legtöbb joggal közülük is a megcsonkult, ujjat vagy kezet vesztett emberek, s a baleset miatt elhunytak hozzátartozói. Mert az esetek túlnyomó részében megelőzhető lett volna a baj. Miért nem előzték meg, akiknek kötelességük lett volna? A választ, általánosságban, valahogy így fogalmazhatnánk meg: még mindig nem sikerülj a legfontosabb tennivalók rangjára emelni a munkásvédelem feladatait. Még mindig nem tekintik eléggé szívügyüknek egyes munkahelyi vezetők. Márpedig ebben a kérdésben az irányítók szerepe rendkívül fontos. Ök ugyanis: igazgatók : főmérnökök, középvezetők különösen sokat tehetnek a munkahelyi szemlélet megváltozásáért, a megelőzés törekvéseinek ébresztéséért, nem utolsósorban pedig — például munkavédelmi szemlék során tapasztalt hiányosságok esetében, vagy egy-egy, már megtörtént baleset nyomán — a hibázok felelősségrevonásáért. Én, megvallom, jóleső érzéssel hallottam az egyik üzemben az igazgatóról, hogy „az öregnek heppje a munkavédelem". Bár minden vezetőről így tudnák. Bár seholsem volna formális a munkahelyi balesetvédelmi oktatás, s vennék komolyan mindenütt a tanultakat. Bár minden új gépnél, berendezésnél, minden beruházásnál — s nemcsak a beruházónak, de már a tervezőnek is! — lenne „heppje" a munkás biztonságának szem előtt tartása. Sajnos, még sok esetben nem az. Néhány adat az SZMT munkavédelmi bizottságának statisztikájából beszédesen meggyőz erről. 1973-ban Csongrád megye ipari és mezőgazdasági üzemeiben 2 ezer 959, három napon túl gyógyuló baleset következett be. 1972-ben 3 ezer 321 volt a sérülések száma. Ez azonban csak „statisztikai" javulás. Van ugyanis egy nagy szépséghibája: az, hogy míg 1972-ben 63 ezer 944 munkanap esett ki baleset következtében, addig tavaly 64 ezer 654 napi hiányzást okoztak az üzemekben a balesetek. Az ok: több volt a súlyos sérülés, hosszabb idő kellett a gyógyuláshoz. Így az a helyzet állt elő, hogy — még ha az 1972-es 31-ről tavaly 24-re csökkent is a csonkulásos szerencsétlenségek száma — általánosságban mégsem beszélhetünk javulásról. Szolidaritás a kambodzsai hazafiakkal Békegyűlés Tápén Korszerű burgonyatermesztés Hétfőn megkezdődött hazánkban a kambodzsai királyi nemzeti egységkormány iránti szolidaritás nemzetközi akcióhetének eseménysorozata és az előkészület az Indokína népeivel vállalt szolidaritás napjára. A megmozdulások a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Szolidaritási Bizottság kezdeményezésére bontakoztak ki. Tegnap, hétfőn az akcióhét keretében rendeztek Szegeden is békegyűlést. Tápén, a termelőszövetkezet központjában a városkörzet népfront bizottsága és a Tiszatáj Tsz közös rendezvényének előadója Hortobágyi Gusztáv gyöngyöspataji téeszelnök, a moszkvai béke világkongreszszus magyar delegációjának tagja volt. A gyűlés résztvevői táviratot intéztek a Magyar Szolidaritási Bizottsághoz. Ebben a kambodzsai nemzeti egységfront és a népi felszabadító fegyveres erők megalakulásának negyedik évfordulója alkalmából köszöntötték a felszabadító erőket; a kambodzsai királyi nemzeti egységkormány iránti szolidaritás jegyében követelték, hogy fejeződjék be a kambodzsai háború. A távirat követeli, hogy teremtsenek békét Indokína térségében, adják vissza a hatalmat a törvényellenesen megdöntött korábbi kormánynak. Meteorológiai együttműködés Budapesten az Országos Meteorológiai Szolgálat székházában befejeződött az az egyhetes nemzetközi tanácskozás, amelyen 6 szocialista ország <Bulgária, CsehsztoRománia és a Szovjetunió) meteorológiai szolgálatának képviselői kidolgozták a következő ötéves tervidőszak (1976—1990) nemzetközileg koordinált meteorológiai fcuísií'as^JfcmBSméMjersfi* Zelman Ferenc felvétele Gépbe rakják a vetőburgonyát. A szegedi járásban a laza homokon négy termelőszövetkezet mintegy hétszáz hektárnyi területen ebben az évben először zárt rendszerben termeszti az élelmezésben oly fontos burgonyát. A forráskúti Haladás Tsz-ben 250 hektár területet készítettek elő a vetéshez. A korszerű termesztési program első lépése termcszeteae» « h> ucionxtg «izlosftá5« volt. „Leváltották" a hagyományos fajtákat, és a már tavaly is jó termésátlagot hozó Astilla és Desiere (holland fajták) mellett a lengyel Rózsa és a két német, a Harla, valamint a Marika kerül vetésre. Tegnap közel kétszáz termelőszövetkezeti tag dolgozott a földeken, burgonyát vetettek. Ha az időjárás is jó lesz, akkor 80 nap múlva a piacon is viszont láthatjuk ü& j.Tcckrtei>>t. S

halálos tragédiák is voltak. A Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának munkavédelmi bizottságán őriznek egy zöld fedelű könyvet. Ebben sorakoznak a halálos tragédiák följegyzései. 1971-ben 29 dolgozót gyászolt el a család, s a munkatársak, 1972-ben húszat. Tavaly 17 ilyen gyászos esemény következett be. Mint a bizottság felügyelői megállapították, elkerülhetők lettek volna. Fokozott egyéni elővigyázatosság, közös figyelem, a balesetvédelmi óvórendszabályok, előírások betartása lett volna az ára, hogy meg nem történtté tegyék, e családokat, munkahelyi kollektívákat egyaránt sújtó és lesújtó szerencsétlenségeket. Három esetben áramütés követelt emberéletet — alapvető előírások megszegése miatt. A tragédiák többsége egyébként közúton, illetve szállítás, anyagmozgatás közben következett be. Ez is figyelmeztető: hol, miben kell különösen vigyáznunk. A munkavédelmi apparátus nagyobb figyelemmel fordul e területek felé az idén. S máshol, az érintettek, illetékesek mit tesznek? Mcgteszik-e, ami szükséges a megelőzéshez? Nemrégiben egy olyan eset történt, ami kétkedést ébreszt e tekintetben. A 10. sz. Volán tehergépkocsija tolatás közben a falhoz nyomta az egyik dolgozót. Meghalt. Az, akinek a hátrafelé tolató járművet — az előírások szerint — irányítania kellett volna, bent üli a sofőrülésen ... Felelőtlenség újra, meg újra. A DÉLÉP egyik vásárhelyi építkezésén a házgyár, válaszfalelem dőlt rá az egyik betonozó segédmunkásra. „Az orvos már csak a halál beálltát..." a sztereotip kifejezés egy ember, s egy család szomorú sorsáról tudósít. Nehéz ezekről a dolgokról indulat nélkül, teljes objekti vitással beszélni. Kétségtelen. hogy vannak eredmenvek is. Az, hogy a központi intézkedések hatására a taI

nácsoknál is mindinkább megteremtődnek az ellenőrző, megelőzést segítő munka ) feltételei, ígéret a jövőre (nézve. Az, hogy a termelő| szövetkezetekben 1972-höz viszonyítva általánosan javultak a baleseti mutatók, kevesebb volt a halálos és csonkulásos balesetek száma, ugyancsak biztató — különösen a korábbi súlyos helyzetre visszagondolva. Dr mikor mondhatjuk már el ezt minden területről? A szemléletváltozásra igazán megérett már minden — csak az emberi gondolkodás restsége képez gátat újra meg újra. A függetlenített és társadalmi munkavédelmi felügyelők tavaly 667 ellenőrzést tartottak a munkahelyeken. Még mindig gyakran tapasztalni a munkavédelmi oktatás. biztonságtechnikai vizsgáztatás elmulasztását, a vállalatvezetői munkavédelmi szemlék „mellőzését". Nem veszik figyelembe veszélyes gépek kezelési utasításait. A mulasztásokra hol figyelmeztetéssel, hol erélyesebb eszközökkel próbál pontot tenni az apparátus. 64 esetben vállalati fegyelmit kezdeményeztek, 35 alkalommal bírságoltak is munkavédelmi szabálysértés miatt, öt ízben pedig bűnvádi eljárásra is sor került a mulasztókkal szemben. N

" em elég nagyok a bírságok? Vagy még több agitációra van szükség? Hajlok arra a feltevésre: növelni kell azt is, meg ezt is. A szigort fokozni, a munkavédelmi gárdái: — beleértve a vállalati munkavédelmi őrhálózatot is — erősíteni, minden eszközzel növelni a biztonságot, oltalmazni az alkotó ember épségét, egészségét. Most már csakugyan itt az ideje a nagyobb előrelépésnek, frontális javulásra van szükség a munkásvcdclemben. bimaj Mihály