Délmagyarország, 1974. március (64. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-17 / 64. szám

YASABNAP, MW. március n. 3 Javítják a vas­műszaki áruellátást A Belkereskedelmi Minisz­térium és a Kohó- és Gép­ipari Minisztérium vezetői a közelmúltban értékelték a vas-müszaki cikk-ellátás helyzetét, az ipari és a ke­reskedelmi vállalatok üzleti kapcsolatait, s megbeszélték az együttműködés, a lakosság jobb ellátásanak további te­endőit. A tárgyalások ered­ményéről a Belkereskedelmi Minisztérium iparcikk-főosz­tályán egyebek között meg­állapították: A két miniszté­rium értékelése szerint a vas-műszaki ellátás színvo­nala javult, néhány cikkből azonban még nem sikerült kielégíteni a keresletet. Ké­vés volt egyebek között a fürdőkád, nem tudtak ele­gendő villanyszerelési cikket adni a kereskedelemnek. Az ipari és a kereskedelmi vállalatok idei megállapodá­saiból az tűnik ki, hogy a vas-műszaki cikkek kínálata tovább fejlődik — a tárca vállalatai 6 százalékkal több áru szallitására vállalkoztak —, s ennek alapján a na­gyobb kereslet mellett is ja­vítható az ellátás. A két tár­ca elsősorban a lakásprog­ram végrehajtásához szük­séges építési és szerelési anyagokról, a növekvő sza­bad idővel kapcsolatos áruk­ról — barkács-eszközök és anyagok, kiskertművelő szer­számok és eszközök stb. gondoskodik. f Árok helyett alagút Készül a korszerű csatornarendszer Még a múlt században épí­tették a jelenlegi szegedi szennyvízcsatorna-rend­szert olymódon, hogy egy­egy városrész vizeit a leg_ rövidebb úton a Tiszába ve­zették. Ma már ez a meg­oldás nem megfelelő, mert egyrészt van egy olyan he­lyes törekvés, miszerint min­denféle szennyvizet a város alatt kell a Tiszába vezetni, lakótelepeken — Pálfitelep, vágóhíd, új szalámigyár, ta­nítói kiskertek, Hattyastelep — keresztül a Holt-Tiszába, ahonnan'a víz átemelőn ke­resztül jut a folyóba. Ez az árok bűzt áraszt, szennyezi a Holt-Tisza vizét is ezért szükségessé vált itt az alsó szakaszon is föld alá vinni a csatornát. Ehhez a terve­ket még az idén elkészíti a másrészt maga a csatorna MÉLYÉPTERV, és az évvé­elavult, szűknek bizonyul, gén a Bányászati. Aknámé. Ezért — mint Szilléry Lász- lyitő, Vállalat munkához lát. ló, a Szegedi Vízművek és A temető sarkától sajtoló­Fürdők főmérnöke elmon- géppel indulva az Alsónyo­dotta — új tervet dolgoztak más sor, a rendező pályaud­ki: észak—dél irányú, mint- var, majd a Mokrini sor egy 2 méter átmérőjű ge. rincvezetékhez — mely Tar­jánból indul és Szeged alatt jut a Tiszába — mellékgyűj­tőket építenek. Befejezéshez közeledik a főcsatorna felső szakaszának építése. Rókuson egy helyütt az ALÉP még dolgozik, egyébként már elkészült a csatorna az alsóvárosi teme­tő északi sarkától a Makkos­erdő sor és a Nádas utcake­alatt haladva célozzák meg a Tisza-part közelében épí­tendő átemelőt. Szóba került egy olyan megoldás is, hogy betonlapokkal lefedik az ár­kot, és nem fúrnak csator­nát. Mivel azonban ez nem tekinthető véglegesnek, úgy döntöttek a szakemberek, hogy elkészítik az alagutat. Érdekes módon hasznosít. Minden kezdet nehéz ? reszteződéséig. Ott átemelőt építenek majd. Itt kapcsoló- -)ak maJd a nyílt árkot. Az dot a programba fúrópajzsá- említett temető sarkánál egy val a Bányászati Aknámé- úgynevezett osztómű lesz, lyitő Vállalat, és még az Q következőképpen mű­legfelső am' ködik. Száraz időben a mond­korgatva. Zenéje nem bécsi, hanem szegedi zene. Nem az üstdob pufog, hanem az autó kipufogója, s nem nagybőgő durmog, hanem a kétségbeesett motor. Rá­adásul, mint ahogy a ke­ringőzéshez nemigen al­kalmatos a szűk folyosó, ehhez a kamionvalcerhoz sem tágas a nagykörútnak az Április 4. útja felőli, most zsákutcává lett vége. Van szövege is ennek a keringőnek, amit az elté­vedt autók vezetői énekel­nek, de oly sokféle nyelven, hogy a tartalomra legföljebb a nemzetközi jelekből lehet következtetni. A törökök azokat a szép időket emle­getik, amikor országunkon még komplikáció nélkül vo­nultak át, legföljebb a végvári hadaktól háborítva. A filozófusi észjárással megáldottak pedig a görög bölcselök íolyójához hason­es idén átadja ezt a szakaszt. Az alsóvárosi temető észa- hatni tömény szennyvíz át­ki sarkától jelenleg egy nyílt folyik rajta és a csatornán szenny vízárok vezet ipari és keresztül a Tiszába jut. Zá­por esetén a vízszint meg­emelkedik és a jóformán tiszta víz a nyílt árokba fo­lyik. Ez azért is jó lesz. mert a jövőben építenek a Tisza­parton egy szennyvíztároló telepet. Ha a sok esővíz a telepre folyna, elsöpörné a tisztító baktériumok nagy ré_ szét, a megmaradottak pedig „éhen halnának" a tiszta víz­ben. Az alsó csatornaszakasz körülbelül 3 kilométer hosz­szú lesz és 200 millió forint­ba kerül. Építése két és fél évig tart, így várhatóan 1977 márciusára adják át. Körúti keringő Ezt a valcert nem anda- dúlnának, főként akkor, ha lógva járják, hanem fogcsi- a csomópontnak a sugárút' ra vezető keskeny ágát el nem állják a sarki pékség autói. Ilyenkor szinte vonz­za a vezetőt a továbbszala­dó főútvonal, mely szélesen, biztatóan hívogatja. A keserves keringő ezután kezdődik. Mert ha a vezető észre is veszi tévedését, s rábírhatja pótkocsis óriás­szekerét a fordulásra, visz­szafelé már semmiféle táb­lát nem lel, mely útbaiga­zíthatná. S ha lenne is, balra sehol el nem fordul­hat, folytatja kétségbeesett keringőjét, s aligha téve­dünk, ha úgy véljük, nem feledi egyhamar Szeged hí­res városát. S ha emlékező szava tö­rök is, magyarra is fordít­ható: miért nem lehet egy Hyen fontos út mellé vagy fölé feltűnő, könnyen ész­lelhető, többszörösen figyel­meztető táblarendszert szer­keszteni? Mert azon, hogy 1 ifjak Szegedet, mely előb- Szegeden általában hiányoz­birő! azt tartja a fáma) hogy kétszer nem lehet be­lelepni, mert minden perc­ben változik. Minderről persze nem te­het a közúti igazgatóság, mely a városon átvezető utak őre, mondván, hogy ha a kamionosok Hódme­zővásárhelyre, Makóra men­nének, biztosan nem téved­nének el, olyan nagy és kiismerhető táblák mutat­ják az irányt, dehát ezek mindenképpen Belgrádnak tartanak. Az igazság ked­véért azt is hozzá kell ten­ni, hogy néminemű tájé­koztatást az E5-ös vándo­rai is kapnak a nagykör­úton, s jó világításban, meg ha lépésben hajtanak, ész­lelhetik is a hármas zöld tábla alján az apró nyilat, mely jelzi, hogy most már nak azok a táblák, melyek egyértelműen jeleznék az utat a város központjába Centrum felirattal, még túl­teszi magát az idegen: to­vábbszalad, amerre mutat­ják. S azon, hogy a város külterületén hol beér Sze­gedre, hol meg kiér belőle a határjelző táblák tanul­sága szerint, legföljebb mo­solyog. De az ilyesfajta ha­nyagságon már komolyan bosszankodik, nem veszi tréfára, hogy keringöre in­vitálták. Hiába a belváros kivilágított KRESZ-táblái, melyekre nagy összegeket áldoz a város, ha a* közúti igazgatóság a maga szegedi útjait nem tartja ennyire, s egy-egy felújítással egyidő­ben nem gondoskodik a megfelelő nagysagú, számú tábla elhelyezéséről. Azok Továbbképzés A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter rende­lettel szabályozta az ágazat területén dolgozó középfokú szakemberek továbbképzését. A MÉM illetékesei szerint a rendelet nyomán évente 7— 8000 középfokú szakember tanul majd tovább. Á ltalában igen, a kezdő re, hiszen emberi magatar­lépések nehezek, U- tásának, jellemének adnak zonytalanabbak. A irányvonalat, járni tanuló kisbabának is A gyermekét szerető em­megfogják a kezét, segítik ber nem változhatik meg első lépéseit. Aztán megy az annyira, legyen bár tíz, vagy magától is, sőt nem is egy- száz kilométerrel táyol csa­ből hírneves futó lesz, világ- ládjától, hogy ne tisztelje és bajnok. De képzeljék csak el, szeresse mások gyermekét is, mennyivel nehezebben áll aki hozzá és társaihoz for­talpra az az emberpalánta, dul segítségért kérdő tekin­akinek senki sem segít. A picinyeknek könnyű a dol­guk, hiszen az édesanyjuk, nagyobb testvérük, édesap­juk karjaira támaszkodhat­nak, indulhatnak gömbölyű talpacská jukkái imbolygó, majd egyre egyenesebb já­rással. Ha mégis elvágód­nak, vagy megbotlanak, any­tetével, a felnőtt élet felé ve­zető út kezdő lépéseinél. Sok öreg mesterembert ismertem és ismerek a szegedi gyá­rakban, közülük nem egyet jobban szeretnek volt tanít­ványai, mint saját rokonai­kat. Kalapot emelnek tíz­húsz év múlva is, s amikor elhaladnak mellette, jelen­jük ölbekapja őket, babus- tőségteljesen mesélik gyer­gatja, csókolgatja, begyógyít- mekeiknek, ismerőseiknek, ja sebeiket. És a baba jár, hogy az a bácsi volt az ő jár, fut és örül az életnek, hajdani tanítómesterük, aki­amely őt körülveszi a csa- tői nem csak a gépek, a Iádban, amely biztonságot, szerszámok kezelését tanul­megnyugvást, szeretetet ták el, hanem emberszerete­nyújt számára. Ha nem így tet, becsületességet, igaz­lenne, hidegség és sivárság mondást, helytállást és a szo­szorongatná kicsiny testét, cialista társadalom tisztele­nyiladozó érfelmét, lelkét. tét is. S fordítva is hasonló­Az élet persze nem áll meg a járnitanulásnál, hanem ro­han tovább, s kisbabából nagyfiú és nagyleány lesz, aki egyszercsak kiröpül a családi fészekből, amikor már nem állhat mellette óvó karjaival sem az édesanya, sem az édesapa. A pályavá­lasztásnál ugyan még körül­veszik őt a szülők, a taná­rok, a rokonok is, olykor a kedves barátok, de azután újból kezdő lépések előtt áll az ifjú. A felnőtt élet lé­péseinek tempóját, mértékét kell megtanulnia úgy, hogy ebben a menetben egyenesen és magabiztosan haladhas­son tovább. S ezekről a kez­dő lépésekről szeretnék né­lcéppen „csapódik le" ez a találkozás. Az öreg mester örömmel fordul hátra, hogy utána nézzen volt tanítvá­nyának, aki megemberese­dett. családot alapított és megbecsült szakemberré, ki­váló dolgozóvá vált. A taní­tómester is megjegyzi szom­szédjának. ez a férfi vala­mikor a kezem alatt sajá­tította el a szakma csínját­bínját, szófogadó, értelmes gyerek volt, igazán büszke vagyok rá. F ültanúja voltam nem­régiben egy beszélge­tésnek, amely apa és lánya között folyt. A lányka az építőipari szakközépiskola harmadéves tanulója, s amint , . , , az köztudott is, ezek a diá­hany gondolatot elmondani, kok nyár0n egy hónapig kö­vajon milyenek ezek? Ho- telező szakmai gyakorlaton gyan éreznek azok a kezdő vesznek részt építkezéseken. fiatalok, akik első alkalom- A kislány tavaly Tarján­,.', , , , városrész lakohazainal szor­mal adjak le munkakonyvu- g0skodott harminc társával ket a gyárban, a hivatalban, együtt a 101-es jelű épületen, vagy az intézetben, szövet- Közfalakat készítettek, mál­kezetben? Hogyan viselked- tert kevergettek és hordtak ... ... a munkahelyekre. Jol em­nek es fogadjak okét az ido- lékszem szakmai gyakorla­sebb emberek, az öreg sza- tukra, mert fotóriporter kol­kik? Sokféleképpen. Emberi lel­kialkat, vérmérséklet, ideg­állapot, szakmai ismeret, hangulat, világnézet és még ki tudja mi minden befo­lyásolhatja a kapcsolatok ki­alakulását. Oda és vissza egyformán érvényesek a té­nyezők. Az „alaphangot" ott­honról viszi mindenki ma­gával, mint a zongora a hangolómestertől, legyen az építkezés felelős vezetőjének ember tizennyolc, vagy hat- • hog ezzel tübbet árta_ vaneves. A hang beerettsege , ,.„ . , . ,, viszont a második otthon fa- nak a dlakok munkamoral­lai között nyeri el igazi for- jának, gyakorlati ism'ereteik máját. A mesterek a gyár- gyarapításának, mintameny­ban nem csupán a szakma nyit használnak. Talán he­fogasaira tanít jak. taníthat- , , ,, , , . , , ják meg a fiatalt, hanem kesébb lett volna kisebb ennél finomabb értékeket csoportokra osztani a tanu­plántálnak el egész életé- lókat, s egy-egy szocialista légámmal egyszer felkerestük őket. De mit láttunk az építkezésen: ott volt a sok diák, erős, egészséges tizen­hat-tizenhét éves fiatalok. Egy kupacban az egész har­madik C osztály, nem tudtak egymástól dolgozni, ücsörög­tek a téglakupacokoh. tré­fálkoztak, egymást lökdös­ték. Megemlítettük a tanu­lók osztályfőnökének és az be kellene fordulni a Petőfi pedig még ebben a modern Sándor sugárútra. Ha ezt a korban sem nőnek ki a jelzést még egyszer mégis- földből maguktól, mételnék, talán be is for- Y. M. Acs S. Sándor felvétele Gyalogjárdát építenek az építőipari szakközépiskola diákjai a Rózsa Ferenc sugár­úton, az új kollégium közelében. Egy 300 méteres szakaszon felszedték a téglát, és helyette homokágyba betonlapokat fektettek. A járda, amelyet a szakmai gyakorla­tokon, ualamint hétvégeken társadalmi munkában építettek, tegnap elkészült. brigád szárnyai alá küldeni őket szakismereteik bővíté­sére. A hatás ott maradt a kis­lány gondolatvilágában, né­zeteiben. A papa ugyanis m ról beszélgetett lányával, hogy majd a nyáron segíte nek neki víkendházának fel építésében, s eljönnek a tár sak is. A lányka nagy öröm­mel ígérte meg a papának a segítséget, és azt is megje­gyezte, hogy akkor keríte­nek sort a maszekolásra. amikor különben is szakmai gyakorlatukat végzik a sze­gedi építkezéseken. A mun­kaidejük reggel héttől dél­után négyig tart, de utána még legalább napi három órát dolgozhatnak. A papa igen jóindulatúan azzal há­rította el az időbeosztásukat, hogy a nyolc óra szakmai gyakorlat, a fizikai munka után már ne segítsenek ne­ki, hanem menjenek el a strandra, és pihenjenek, úsz­szanak, játszanak egy keve­set A lány huncutul elmo­solyodott, és rávágta: ugyan apukám, nem dolgozunk mi ott nyolc órát, legfeljebb a felét. Hivatkozott tavalyi és tavalyelőtti tapasztalataira. Teljes joggal, hiszen ő ilyen benyomásokat szerzett, ezt tapasztalta a gyakorlati élei­ben, ezt látta az idősebbek­től. Le a kalappal az apju előtt, aki nem vált cinkoss i ebben a megoldásban, ha­nem arra biztatta kislányát hogy igyekezzenek a gyakor­lati képzés idejét jól ki­használni, hiszen azzal csau maguknak használnak, s mit szól majd lánya ahhoz, ha három év múlva mint cso­portvezetőnek hasonló prob­lémái adódnak. A felnőtt nemzedéknek mindig is örömet jelentett az ifjúság változó világa, ma­gatartásbeli újszerűsége, erő­sebb testi alkata, tágabb el­méleti és gyakorlati isme­rete, dinamizmusa, alkotó­vágya. Az új nemzedék nem valami elszigetelt területről érkezett az idősebbek nyo­mába. Ott volt születése pil­lanatától velük, lépéseiket ők irányították, gondolatvilá­gukat ők formálták olyan­ná, amilyen. Sokszor hallani középkorú és idősebb mun­kásemberektől is rossz vé­leményt a kezdőkről. De so­se felejtsük el, hogy a mi fiunk és a mi lányunk is va­lahol és valamikor belép egy munkahelyre, ahol első impresszióit kapja az idő­sebb kollégáktól. A régebben ott dolgozó emberek egy életre megszerettethetik a választott mesterséget, mun­kát a fiatallal, de fordítva is igaz, elvehetik a kedvét örökre. S ha ez utóbbi tör­ténik, hogyan fogadja majd a lelkében, hangulatában megkeseredett, a mesterség szeretetének ízét soha nem ismerő ember a kezdő if­jút? Ügy. ahogyan annak ide­jén őt is fogadták. Higgyék el. nem kelj sokai tenni, nem kell tőlünk ide­gen vonásokat magunkra erőltetni, amikor mellénk szegődik az üzemben egy kezdő fiatalember. vagy lány. Csak egy percre, egy kevéske időre • pergessük vissza életünket, mindenki volt kezdő. tudja. hogy mennyire jól esett annakide­jén a biztatás, a baráti szó, a segítés. De ha fordítva történt is, akkor viszont em­lékezetünkbe idéződik a kel­lemetlenség, s miért is ad­nánk vissza annak a mai "iatalnsik aki az első perc­—n ir bi: " .alnéz •únk. - '.ni .'lejtem el, amíg élek. hogy miként segített át első lépésemen éppen az az ember, akinek leadták első írásomat. Gazdagít István

Next

/
Thumbnails
Contents