Délmagyarország, 1974. február (64. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-13 / 36. szám

SZERDA, 1974. FEBRUÁR 13. 7 — avagy: kalapdivat a jövőből Könyvekről sorokban Huszonöt éves a Kölcsö- csokisában szólnak legelenös Gazdasági Segítség Ta- venebben a Bobrowski-vernácsa. A kötet a KGST hé- sek. (Európa Kiadó), rom fontos dokumentumét Csokonai koszorúja. A közli Szita János elősza- csaknem teljesség igényével vával. A Minisztertanács készült versgyűjteményt a Nemzetközi Gazdasági Kap- költő születésének kétszázacsolatok titkárságának veze- dlk évfordulója alkalmából tője a nemzetközi gazdasági állították össze. A kortársak szerv megteremtésének fel- olykor euta versei ma az éltételeit elemzi. Áttekinti a mény, a közelség varázsá25 év főbb nrrozzánntntt, val hatnak, míg a reformkor majd az együttműködés már idealizál, u csikóbőrös főbb területeit veszi számba, kulacs népköltőtát ünnepli, végül ismerteti Magyaror- Ady az első. aki a rokonszág együttműködését a sors tragikumára ráérezve KGST-országokkal A doku- máig ható érvénnyel klmentumok: A KGST Alap- mondja, hogy az értelem viokmánya, A szocialista nem- lágosságót hirdető költő diszzetközi munkamegosztás nótoros, reménytelenül söulapelvei, s a Komplex prog- tét valóságban élt, s megram néven ismert nagy je- hallja költészetében a meglentőségü, az együttműködés aláztatás, a magány, a nyotovábbi elmélyítését és tö- mor, a betegség hangjait. A kéletesítését, valamint a Nyugntosok a kivételesen szocialista gazdasági integ- művelt, Európa felé forduráció fejlesztését célzó do- ló szellemre figyelnek fel kumentum. (Koseuth Kiadó). u tökéletes formaművészt Cseprcgi—Zilál: SzölőfaJ- ünneplik. Különösen gazdag iáink. A kitűnő kézikönyv- a kötet napjainkig terjedő nek számító fajtaismertető cikiu,„ timúsitva hoovr.n körülbelül 150 szőlőfajtát ^1Klu®a> tanúsítva, rtogyCsomutat be. Rövid, áltulános konul kblteszete éa szemérésze áttekinti a szőlőfajták lyisége az általa unyiravárt eredetét, rendszerezését, a században megértésre talált. Szovjet haditudósító korabeli fotója: Tankcsata után Budapest határában 1945. február 13-án, 29 éve szabadította fel a szovjet hadsereg fővárosunkat. Elkeseredett küzdelemben, minden utcáért, házért folyt a harc. Budapest lakói hosszú heteket töltöttek el éhezve, fázva a pincékben, rettegve, alig reménykedve. A rettenet órái után, az első napsugarak. A romok között feltámadó életről, a harcok utolsó pillanatairól a nemrég elhunyt kiváló iró, Darvas József írásával emlékezünk: „Közel három hét óta most nyilván egy sereg holttesttel mint pór nappal előbb még vagyok kint először az ut- a romok alatt... nincsen itt mi is. Pár napja? Mintha cán. héz, amelyik nem romhal- végtelenül messze lenne az Előttem, az úttesten óriási maz. Gyufaszálként széttört az idő, s mintha a budai kráter. Mellette egy másik, gerendák, szilánkokká szag- harctér is elérhetetlen meBzharmadik. A szemközti öt- gatott nehéz kapuk, kiégett szeségben lenne ide. emeletes házat mintha meg- lakósok, omló falak . ..Mint- Nézem romoktt a ledölt nyúzták volna: nem maradt ha hó esett, volna, néhol bo- hli,Bknt „ (ntt út rajta vakolat, az üzletek ne- káig gázolok a tollpihében. J™** ?önJement üzleteI héz vasredőnyei ronggyá tép- Rengeteg változattal ara- * naev véS lelett im.oi/.-ir,,., hm.a—b. „, wi i*f o hoizi c UK_ Kel- a nB»y vanozas jeien, ve-gyűrve hevernek az ut- tott itt a halál, s olyan kö- ^_ . a «okat szenvedett vácin a magasba meredő fa- zeli az iszonyat, hogy alig XukazaicánSmárnemlakbn tátongó lyukak, rajtuk mer még örülni, aki él... pusz ^t látom bem bútorcsonkok lógnak ki a Buda felől német ágyúk fajta azonosítására szolgáló leírás módszereit, termesztési értékének elbírálást szempontjait. Ezután következik a szőlőfajták részletes bemutatása. (Mezőgazdasági Kiadó). Erdey—Mázor: Analitikai kézikönyv. A 18 szerző közreműködésével készült hatalmas kézikönyv célja az volt: nemcsak az analitikusok, de az Iparban dolgozó, nem analitikával foglalkozó vegyészek is tájékozódhassanak a klasszikus és újabb analitikai módszerekről, megismerhessék azok elméleti lényegét, használhatóságát és teljesítőképességét. A kétkötetesre tervezett munka jelenlegi kötete a módszertani alapokat, valamint a búzánkban, különféle ipurágban használt rutinjellegű eljárásokat tárgyalja. (Műszaki Kiadó). Johannes Bobrowaki: Téli kiáltás. Bobrowski költészetének lényegét a magyar olvasó úgy tudja elképzelni, hogy eljátszik azzal a gondolattal: milyen lenne Pilinszky lírája, ha a Hideg napok témája köré szövődne — egész életművén át. A német költő ugyanis a gyerekkori táj, Kelet-Poroszország, a Memcl-vidék • tragikus történelmének lírai megjelenítője. Azé a tájé, ahol lengyelek, litvánok, oroszok, németek éltek együtt, és mindannyiuk között u zsidóság. Baljós, sötét, gyönyörűen kemény veretű, ugyanakkor megrendült szeHdségü líra születik Ut. Középkori templomok oromzatáról „leszökött" állatok — sárkányok, gvfkok, skorpiók — népesítik be az összetéveszthetetlen tájat, melyben erdők, piros farkuszonyul.at villantó halacskák, borostyánnal befutott há/fnlak, vöröses sziklák, bozótosak találhatók. A három fordító közül Kalász Márton tolmájárda fölé. Rajta túl, az a másik épü- lila gömbökként szállnak a let az első emeletig lerom- romok fölött a sűrűsödő albolva, a harmadik földszin- konyatban. Ott még harc les, a negyedik csúnyán fel- van, robban a bomba, omlik szakított gyomorként muto- a ház, s a pincében ugyangatja a beszakadt pincéjét, úgy szoronganak az emberek. hetetlen ítélet beteljesedését, hanem egy új és szabad emberi közösség ígéretét is. Valami elmúlt és valami elkezdődött." <KS) Hegedűs András: Veneranda úr kinyitotta emeleti ablakát, kihajolt rajta és lekiáltott annak a férfinak, aki az ablaka alatt haladt. — Halló, uram! — Nekem szól? Mit kíván tőlem7 — Meg akarom önnek mondani, hogy merre van a Rosslni utca ... Előbb egyenest a fasoron, majd jobbra a harmadik keresztutca. Ott van! — Nagyszerű. Csakhogy én egyáltalán nem a Rossini utcába igyekszem. Nincs ott semmi dolgom — válaszolta a megszólított, — Van-e ott dolga, vagy sem, a Rossini utca ott található, ahol mondtam. És ha ön nem akarja, akkor is ott van, és ott is marad! — Nagyon helyes, de bocsásson meg, ez engem nem érdekel! — Tudom, hogy ez önt hidegen hagyja. — Akkor miért háborgat engem ezzel? — Nem tudhattam, hogy ml a szándéka. Nincsen a homlokára írva... A másik most már ideges lett. — Nos, rendben van, ha éppen a Rossini utcába igyekeztem volna, akkor js; miért tart föl emiatt? — Semmiért, természetesen. Egyszerűen csak meg akartam mondani, hogy merre van a Rossini utca. Szívességből. önnek talán közömbös az, hogy én kész vagyok Ilyen szívességre? — Én magam ls nagyon Jól tudom, merre van a Rossini utca. — Ha tudja, hogy merre van a Rossini utca, akkor miért tart föl engem ebben a hideg időben, a nyitott ablakijai?! És haragos mozdulattal becsapta az ablakot. Carlo Mandzoni Móra Ferenc hétköznapjai 9. Először a nagyobbik fiút, Istvánt vitte el a hitoktatója 1879-ben Esztergomba, hogy kispapnak felvétesse. Az esztergomi papoknak azonban nem kellett a gyerek, mert az a huzatos vonaton kapott szemgyulladással jelent meg előttük. A hitoktató ekkor a kecskeméti piaristáknál kísérletezett vele, akik különböző szolgai munkák: söprögetés. tányértörölgetés ellenében vállalták a taníttatását. István azonban nem lett pap, néhány év múlva egy diákszerelem hatására elhagyta a piaristákat, s Kiskunfélegyházán végezte el a tanítóképzőt. Móra Ferencből. a csendes, szorgalmas és tehetséges gyerekből szintén a hitoktatója akart papot — Juhász Gyula szerint —, „új Pázmány Pétert" nevelni a kalocsai jezsuitáknál. 1889. augusztus 28-án indultak volna Kalocsára. Az édesanyja kimosta a gyerek Ingeit, megfoltozta a ruháit, de mire a nagy nap hajnula felvirradt, a pap váratlanul meghalt, s a kalocsai jezsuilu ut.vák hiúba várták „a felegyházi mezítlábas novicius"-t. A tudomány kútjánál A szülők Mórát még 1889. őszén beírattuk a kiskunfélegyházi algimnázium első osztályába. Móra Fercsike „muzsa-fi" lett. Az algimnázium ekkor még a régi épületben, a mai I. számú leányiskola által használt épületben működött. Az 1890-es években a földszinti részen volt az algimnázium négy tanterme, egy rajzterme, egy szertár- és egy könyvtárhelyisége és „tornaháza". Még ma is megvan az épület „hosszú fehér folyosója": itt kúszott Móra a tanterem küszöbéhez, hogy lopva Igyék „a tudomány kútjából", ahonnan őt, a „szegény kis csürhét" egy időre elzárták azért, mert a szülei képtelenek voltak megfizetni a belratásl díjat. Ennek a hosszú fehér folyosónak a végén volt egy komor ajtó, ezzel a titokzatos felírással: Mű. zeum. A diákok erről a helyiségről mindenféle híreket terjesztettek, de biztosat senki se tudott róla. A méterrúddal történt fegyelmezést is itt alkalmazták a tanárok. Egy alkalommal Mórát ls — elsős gimnazista korában — beszélgetésre Ide hívta be egyik tanára. Az ütlegektől remegő kisdiákkal keringeni kezdett „a kis sötét zug, mint a forgókomédia a vásárban, csak középen a keskeny zöld asztal állott mozdulatlan és izzott rajta a piros méterrúd, mint mikor ráfot tüzesít a kovács". (Conjiteor...), 1891-ben határozta el a városi közgyűlés, hogy a négyosztályos algimnáziumot nyolc osztályú főgimnáziummá fejleszti. Ebben a tanévben mar meg is nyílt az ötödik osztály. 1896-ban elkészült a főgimnázium mai épülete, de az 1896—97. tanévben a tanítás még a régi épületben folyt. Móra ekkor a nyolcadik osztályt végezte. így a gimnáziumi tanulmányokat a régi épületben fejezte be. Hetvenhárman jártak a gimnázium első osztályába, év végére már csak hatvanhárman maradtak. Az első évben riadt, félénk diák volt. A tanév előtt „Ijedten pihegett" a szíve, „mint a foglyul ejtett verébfióknál". Az „otkolomba fürdetett. selyeminges úrigyerekek" között így látta önmagát: „Én kócos kis paraszt voltam, nemigen fogta a hajamat a törött fogú fésű, és csak vasárnap ért rá édesanyám lavórból mosdatni, hétköznap magam mosakodtam, csak úgy szájból." (Conjiteor...). Ekkor lett úrrá rajta az a szenvedély, amelynek élete végéig rabja maradt: az olvasás. A szomszéd kereskedő fiától kolbász ellenében kölcsönkapta Jókai, Victor Hugó műveit, és az izgalmas ponyvuirodalom darabjait. Második gimnuzistu korúban jelességét már „hivatalosan is méltányolták": bizonyítványosztáskor húsz pengő stipendiumot kapott, a legnagyobbat az osztályban. Nagy pénz volt ez Móráéknál. rendezni is lehetett vele a család anyagi helyzetét. Édesapja tfz pengőt vett igénybe, ebből fizette kl a tavalyi adót, édesanyja a másik tizet kérte kölcsön, hogy fejfát készíttessen a nagyapa Bírjára, s két malacot vásárolhasson. Okosságáról, olvasottságáról az egész Daru utca tudomást szerzett már Rnnyira, hogy szinte „táltos hírében" állt ott, „ösi várkastélyuk" egyetlen olvasnivalóját, a Bibliát bújta ekkor. A zsidó királyok történetei szerfölött Izgatták. ' Aztán elérkezett 1892 ősze, a III. gimnáziumba iratkozás ideje. Kilátástalanul nehéz helyzetben élt a Móra család. Augusztus 20-án soha nem látott jégeső verte el a szőlőt, hasogatta szét a tőkéket, és pusztította el a két malacot. Egy krajcár sem volt a háznál. Az anyu égy forintot kapott a selyemkendőért á cigányasszonytól, ezzel vitte beíratni a fiát. A beiratkozási díj pedig hat forint ötvenhárom krajcár volt. A „jegyes" embernek, a Kossuth-púrtl Móra Mártonnak nem adott szegénységi bizonyítványt a főjegyző. az édesanya hiába vitte' volna piacra a kanapét, tükröt, égyterítőt. hetedfél pengő nem gyűlt volna össze, a főtisztelendő úr segítés helyett megszégyenítő választ és kijózanító tanácsot adott. Már úgy volt, hogy Móra a könyvkereskedői mesterséget tanulja ki. A Szeptemberi emlék című feledhetetlen elbeszéléséből tudjuk, hogy Eyssvich György, a latintanár miért vitte be ölben Móra Fercsikét az osztályba, s hogy öttől kezdve soha se kértek tandíjat Móra Márton „földbirtokostól". Móra Ferenc életének ezt a sorsfordító mozzanatát megörökítette Emlék című ifjúkori költeményében is. Ezt írta: „A tudás féltve őrzött kőmedence. Mihez nem juthatsz szíved vére árán. Ha pénzt nem adhatsz minden cseppjeért.,." Feledhetetlen emlékű Jótevőjének. Eyszrich tanár úrnak is megrajzolta az egyéniségét a versben: látszatra szigorú, rideg, derű nélküli embernek tűnik, hiszen az emberélet gondjai bús árnyat vetettek a homlokára, „De lelke mélyin áldott lángok égtek...", s titkon enyhíti a sebet...". Negyedik gimnazista korában neki ítélte a tanéri kar a legnagyobb, a „Petőfi-féle 50 frtos" ösztöndíjat. Nagv eseményt jelentett ez a Móra-család életében. Hogy az ösztöndíj unyagi értékéről elképzelésünk lehessen, tudnunk kell, hogy ebben az időben a tanító havi fizetése 40—45, a városi írnoké 30—35 forint volt. Hét, forintért lehetett egy mázsu búzát, négy forintért egy múzsa kukoricát, 40—45 forintért egy százkilós hízott sertést vásárolni. De nem volt kisebb uz ösztöndíj erkölcsi értéke sem. A Féleoyházi Hírlapból olvashatták a kiskunfélegyháziak, kl kapta a Petőfi emlékére alapított segélydíjat. „Márton szűcs" az óeskapiacra sietett, a vásárosnak is eldicsekedte, hogy gimnazista fiának vette ajándékul az úri kalapot: — „A Ferenc fiamnak, a deáknak — bugygyant könnybe az öröm a foltozószűcs szemében. — Olvasta tán a tekintetes úr az újságban, hogy stipendiumot kapott a negyedik gimnáziumban. — A maga fia? — fanyalgott a vásáros. (Folytatjuk.) Hordozható tévé Budapest 29 éve szabad