Délmagyarország, 1974. február (64. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-12 / 35. szám
« WNL IRSBXülE ÖL Mit jelent az Alföldnek a tervezett csongrádi vízlépcső ? Csongrád és Báes megyei képviselők tanácskozása Lakiteleken A vízügyi szakemberek a Tisza ül. vízlépcső elhelyezésére több variánst készítettek. Remélhető, a tervek rövidesen döntésre illetékes állami szervek elé kerülnek. A Csongrád és Bács megyei képviselők a Csongrád feletti elhelyezést támogatják. Az egész ország, de különösen az Alföld szempontjából nagy jelentőségű elképzelés megvitatására tegnap Lakiteleken együttes ülést tartott Csongrád és Bács megye országgyűlési képviselőcsoportja. A tanácskozáson részt vettek Apró Antal, az MSZMPPolitikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke, Szeged város képviselője, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Kecskemét város országgyűlési képviselője, dr. Romány Pál, az MSZMP KB területfejlesztési osztályának vezetője, Dégen Imre államtitkár, az OVH elnöke, Győri Imre, az MSZMP KB tagja, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára, dr. Horváth István, az MSZMP KB tagja, a Bács megyei pártbizottság első titkára, dr. Gajdócsi István, a Bács megyei és dr. Komócsin Mihály, a Csongrád megyei tanács elnökei, valamint a Bács-Kiskun megyei és Csongrád megyei országgyűlési képviselők. A laki teleki tanácskozást lspánovics Márton, a Bács megyei képviselőcsoport vezetője nyitotta meg, majd Dégen Imre államtitkár adott tájékoztatást a Tisza eddigi csatornázásának eredményeiről, a további tervekről, többek között arról, hogy az egyre növekvő vízhiány halaszthatatlanná teszi a Tisza III. vízlépcső mielőbbi megépítését Mint ismeretes, a kormány egy régebbi határozata alapján a Tisza csatornázása több vízlépcső megépítésével számol. Tiszalöknél, Kiskörénél a vízlépcsők megépültek. Az V. ötéves terv első szakaszában megvalósul Kisköre második fejlesztési programja; az idén megkezdik a Körösön Körösladánynál a vízlépcső építését, a Tisza III. vízlépcső építését pedig indokolt szintén az ötödik ötéves terv során megkezdeni. Az országgyűlési képviselők írásban is megkapták a Tisza III. vízlépcső megépítésének indokolását A Tisza völgye — korábbi elmaradottságát fokozatosan felszámolja és az ország lendületcsen fejlődő térsége lesz. Jelentősegét mutatja, hogy itt cl hazánk lakosságának 40 százaléka, ide összpontosul az ország nemzeti vagyonának 42 százaléka, és ma már innen származik az ország ipari termelésének 30 százabéka* A Tisza csatornázása az 1954 óta működő tiszalöki vízlépcső megépítésével kezdődött. A tenyészidőszakban jelentkező vízhiányok pótlását hivatott előmozdítani a második létesítmény: a kiskörei vízlépcső és tározó. A Tisza alsó szakaszán, a magyar határtól kb. 70 kilométerre, jugoszláv területen épül a Novi-Becse-i vízlépcső, amelynek duzzasztása Csongrádig hat majd vissza. A vízlépcső 1975-re tervezett üzembe helyezése — némely gondot okozó hatása mellett — előnyösen módosítja a Szeged—Csongrád közötti Tisza-szakasz vízjárását, és Szeged térségében a vízkészlet növekedésére számíthatunk. A Tisza alsó szakaszára visszahat a vaskapui vízlépcső is, s így a tiszalöki, a Kiskörei és a Novi-Becse-i vízlépcsők megvalósulásával a 620 km-es Tisza-szakasz csatornázásának összefüggő vízlépcsősorozatában már csak a középső láncszem, a csongrádi vízlépcső hiányzik. E vízlépcső megépítésével megszűnnek a Dél-Alföld fejlődésének jelenleg meglevő korlátai. Az elkövetkező években olyan nagyarányú vízhiány jelentkezik, amely 'nélkülözhetetlenné teszi az 1980—82. közötti időszakban azt a vízpótlást, amelyet csak a csongrádi vízlépcső szolgáltathat. A szakemberek többféle tervet készítettek. A vizsgálatok szerint a vízlépcsőt Csongrád fölött indokolt megépíteni. Az alpári öblözetben'a részben természetes magas parttal, részben töltésekkel körülzárt, mintegy 4 ezer hektár területen 160 millió köbméter térfogatú, 25 kilométer hosszú víztározó építhető. De a vízlépcső medertározójának és a már említett alpári tározónak együttesen hasznosítható térfogata meghaladja a 220 millió köbmétert, sőt tovább duzzasztja a kiskörei tározó vízszintjét is, s ezáltal az eredetileg tervezett 300 millió helyett 400 millió köbméter víz tározását teszi lehetővé. A szakemberek szerint a csongrádi vízlépcső lehetővé teszi majd a megépítendő Duna—Tisza csatornán a Duna-víz átvezetését is a Körös-völgybe. Az így felduzzasztott nagy mennyiségű víz nagy lehetőséget biztosít a Szolnok és Szeged környéki iparvidéki vízhasználók igényének kielégítéséhez, az árvízvédelem és belvízrendszer fejlesztéséhez, kedvezően változtatja meg a természeti környezetet, mintegy újabb 180 ezer hektár rendezhető be öntözésre és lehetővé teszi a délalföldi üdülőtelep kialakítását is. A tervezők természetesen még számos egyéb nagy jelentőségű, előnyös hatást is számításba vettek. A vízlépcsőt három ütemben tervezik megépíteni, s közel 5 milliárdba kerülne. A tervezési és építési kapacitásokat figyelembe véve — szakértők szerint — a csongrádi vízlépcső építése az elkövetkező években megkezdhető. E vízlépcsőnek Csongrád, Bács-Kiskun és Szolnok megyékre kiterjedő mintegy 10 ezer négyzetkilométer nagyságú közvetlen hatásterületén több mint egymillió lakos él. Azonban a tervezett vízlépcső révén a Tisza teljes hosszán kiépülnek a duzzasztóművek, lehetővé téve a rendkívül értékes természetes vizek gazdaságos tározását és felhasználását. Ilyenformán e nagy volumenű terv megvalósulása az egész Alföld, sőt az ország számára elsőrendű fontosságú mind a mezőgazdaság, mind az ipar fejlesztése, mind a természetvédelem szempontjából. Az államtitkár előadását vita követte, amelynek során felszólaltak Győri Imre, Juratovics Aladár, Nieszner Ferenc és Rév István Csongrád megyei, valamint Nyers Rezső, Angyal János és dr. Ortutay Gyula Bács megyei országgyűlési képviselők. Kifejtették véleményüket dr. Gajdócsi István, a Bács megyei tanács, dr. Komócsin Mihály, a Csongrád megyei tanácselnökei, dr. Romány Pál, a Központi Bizottság osztályvezetője és Molnár István, az MTESZ titkára. A képviselők valamennyien indokoltnak tartják a Tisza III. vízlépcső Csongrád felett történő megépítését, s amikor a kérdés döntésre kerül sor, illetékes állami szervek előtt ilyen értelemben foglalnak állást. Végül a tegnapi, Kecskemét melletti Lakiteleken történt képviselői tanácskozás résztvevőinek levetítették az „Egy évszázados terv megvalósulása" című színes filmet, amely Vásárhelyi Pálról, a reformkor legjelentősebb vízi mérnökéről, a Tisza-szabályozás tervezőjéről, valamint a zseniális mérnök álmai beteljesedéséről szólt Nemrégiben diósgyőri busz állt meg a sebészeti klinika előtt. A vagon- és gépgyár dolgozói utaztak Szegedre, hogy segítsenek kollegájukon, aki szívműtét előtt állt. Hogy néhány cseppet átadjanak saját „életükből". A legszebb szó is hamisnak tűnik, ha valaki az emberiesség ilyen megnyilvánulásait ecsetelni próbálja. Hamis is minden jelző, mert egyszerűen a tények nagyobb hatással vannak ránk, mint érzelmes szóbaöntésük. Szegeden tavaly 3 ezer 767 liter vért adtak az emberek, minden ellenszolgáltatás nélkül. Egy személy évente csak egy alkalommal vállalkozik erre az orvosi beavatkozásra, ilyenkor 2—3 deciliter vért vesznek tőle. Könnyű kiszámolni, hogy körülbelül hány felnőtt tartotta oda a karját a veszélytelen, de kellemesnek nem nevezhető szúrásra — teljesen önzetlenül. De nem beszélhetünk elismerés nélkül azokról sem, akik pénzt fogadnak el ezért: az egyetemnek szüksége van a heti két szívműtét, a művese- és egyéb speciális kezelések alkalmával 48 Aránál nem régebbi, friss vérre. S ilyenkor időre hívják be a jelentkezőket a véradóállomás laboratóriumába. Ezernégyszáz lite- vérhez pénzért jutott ugyan a véradóállomás, de mind olyan embertől származott, aki már térítésmentes véradáson is részt vett. Ezeket az adatokat dr. Gál György sebész docenstől, a véradóállomás vezetőjétől tudtuk meg, aki elmondta azt is, hogy ez az 5 ezer liter vér — bármennyire hihetetlen is —, nem elég Szegednek. Közel 2 ezer litert kellett kérnünk tavaly a megyei állomástól. Szekszárd, Békéscsaba, Orosháza, Kecskemét lakói is hozzájárulnak az itt kezelt betegek gyógyulásához. Az is igaz azonban, hogy ezekből a városokból is sok beteget utalnak be szegedi klinikákra. A vérnek csak egy részét adják közvetlenül a betegeknek. A Humán Vállalat szárított plazmát, gamma-globulin injekciót és vércsoport meghatározó savókat is készít az elküldött plazmából. Érdekes lenne egyszer választ keresni arra, vajon mi készteti az egyik embert, hogy vére egy részétől önként megváljon, és mi az, ami a mááik embert visszátartja ettől. Talán sokan úgy vélik, hogy az egészséges szervezet normális mechanizmusába erőszakkal avatkoznak be így az orvosok, s ez károsodáshoz vezet. Dr. Gál docens válasza eloszlatja ezt a hiedelmet. Ha egészséges valaki, az évi egyszeri véradás nem veszélyes. Áldozat mindenképpen, de nem nagy megterhelés az ember számára, és el is lehet viselni. A véradónapok bizonyítéka szerint sokan azonnal visszatérnek munkájukhoz, mihelyt túlestek a vérvételen. Egy felnőtt embernek 4,5—5 liter vére van, s ha ebből 2—3 decilitert elvesznek, nem sínyli meg a szervezet. Hiszen nincs minden vér a keringésben. Vannak vérraktárak, amelyek úgy viselkednek, mint a vízgyűjtő medence: tartalmukat csak akkor engedik ki, ha szükség van rá. Ilyen szerv például a lép. Uj híd épül a Dráván Drávaszabolcsnál Jugoszláviát és hazánkat összekötő újabb híd épül a Dráván. A tíz és fél méter széles, 316 méter hosszú híd közös, jugoszláv és magyar feeeyeracáehog épaüL Felvetődik a kérdés, vajon a hirtelen folyadékveszteséget megérzi-e az ember? Ezt megakadályozza az, hogy a vérvétel előtt és után hűsítő italt isznak a véradók. A különböző anyagokat pedig a szervezet maga pótolja három hét alatt. S ha valaki mégis rosszul lesz? Akkor azt valószínűleg az izgalom okozza, a fájdalomtól való félelem. Ez viszont felesleges aggodalom :f van egy francia készülék, amely injekció nélkül, magasnyomáson porlasztva juttatja be az érzéstelenítőt a bőrbe. Ha megkérdezzük a véradókat, mi késztette őket. erre az önzetlenségre, többnyire azt a választ kapjuk, hogy a segítőkészségen kívül a biztonság érzése. Az, hogy tudom, ma én adok, de ha szükségem lesz rá, én ls kapok. Ott őrzik az én „részemet" is a jégszekrényekben. TÁRSADALMI TÁRSASJÁTÉK így fogalmazta meg érzékletesen Gá] docens a véradás kölcsönösségét: „társadalmi társasjáték". Magyarországon dicséretesen játsszák, megyénkben különösen. Ha a humanitást csak ezzel mérnénk, elsők lennénk az országban. Az egymásra utaltság érzésének errefelé hagyományai vannak, elég csak a Tisza támadásaira gondolnunk. De a jelen is sokat bizonyít. Többek között a közösségekben rejlő erőt. Kérdezhetné bárki, miért keli intézményekhez fordulniuk a véradások szervezőinek. Az általános egészségügyi propaganda révén még nem érnének el jelentős eredményt. Egy-egy üzemi vagy falusi közösség szelleme óriási hatással van az ott dolgozó, ott élő emberekre. S ha a humanitás jellemzője egy csoportmak, akkor a Vöröskeresztnek csak az a feladata, hogy felvilágosító munkát végezzen, szervezze és megvalósítsa a váradást. S ezeket a napokat a jó közösség sajátjának érzi az igazgatótól a beosztottakig mindenki. Aki magából ad másoknak néhány cseppnyi „életet", jogosult az egész társadalom hálájára. Csakhogy az üzem, a falu, a szűkebb közösség vezetője kapta a felhatalmazást. hogy valamilyen formába öntse ezt a hálát Chikac Ágnee L