Délmagyarország, 1974. február (64. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-10 / 34. szám

2 VASÁRNAP, 1974. FEBRUÁR 1«. Simái Álmodófa teríts be álommal fehér álmodófa Mihály három nap alattad ' mint három eszten mint három esztendő a te koronácskád arany lényhaj-sátor a te derekacskád száz szeretők teste teríts be álommal fehér álmodófa gyökerezz szívembe ágazz ereimbe te istenke-ágú ördög-gyökerű te vígságom gyötrelmem sorsom gyönyörűje harminc év alattad mintha három óra fejsze-éjszakában fehér álmodófa írói munka, r r • írói közérzet Társadalmi életünk fejlődése és a nemzetközi helyzet kedvező változása egyre sokrétűbben igazolja, hogy a kultúra helye és szerepe mai viszonyaink között fontos tényező. Napjainkban a kultúra megnövekedett társadalmi szerepének felismerése, és e kérdés gyakorlati, konkrét megoldása az ideológiai, kulturális élet egyik alapvető feladata. Erre utal a párt X. kongresszusának dokumentuma és az 1972. novemberi párthatározatban — a kultúrpolitikai kérdésekre irányuló — megkülönböztetett figyelem. A kongresszus állásfoglalása és a későbbi dokumentumok alapján elmondhatjuk, hogy kultúrpolitikánk jelenlegi helyzete a társadalmi, politikai élet egyik sajátos megnyilvánulása. A megyei pártbizottság agitációs és propaganda bizottsága a múlt év decemberében áttekintette és értékelte helyi kultúrpolitikai életünk egyik területét: az írói munka és írói közérzet kérdéskörét. Szegeden alkotómunkát végezni sokirányú és differenciált feladatot jelent. Egyrészt: az adott művészi terület részeként dolgozni, másrészt; az országos irodalmi mezőnyben helytállni. Az irodalmi közvéleményhez, az országos fórumokon történő megjelenéshez az írócsoport mint alkotóműhely jelentős támogatást adhat, de szükséges mindazok intenzívebb segítése, akik helyileg a kultúra ügyéért és irányításáért felelősek. Az itt alkotók tevékenységéhez mindenkor és ma is hozzátartozik, hogy szerepet vállaljanak alakuló tájegységünk szellemi arculatának fejlődésében, változásában. A megyénkben működő alkotóműhelyek, így az írócsopbrt tagjai is, a műhelymunka többrétű feladatának megvalósítását vállalják és mind többet tesznek realizálásáért. Az írócsoport jelenlegi gárdájának ideológiai, írói munkásságát igényes, színvonalas kötetek egész sora jelzi. írói törekvéseikre jellemző, hogy magas szintű ismeretekkel, a társadalmi fejlődés mai valóságával összhangban juttatják kifejezésre azt a megnövekedett érdeklődést, amely napjainkban tapasztalható a marxizmus—leninizmus iránt. Ennek a folyamatnak a kialakulásában jelentős része volt megyénk társadalmi, gazdasági változásainak, melyeknek irodalmi vetülete mind erőteljesebben megnyilatkozik az itt élő alkotók műveiben. Munkásságukban jelen van Szeged haladó irodalmi törekvéseinek, hagyományainak ápolása és továbbvitele. Napjaink kulturális életének egyik fontos fóruma az irodalom. A társadalompolitikai, gazdasági élet kérdései — legalábbis jelentős részben — irodalmi síkon jelentkeznek. A szegedi alkotóműhelyhez tartozó írók, irodalomtörténészek, kritikusok döntő többsége pártunk kultúrpolitikai törekvéseit magáénak vallja, ennek szellemében dolgozik. • A megye és Szeged kulturális élete az elmúlt időszakban számottevő fejlődést mutat. A szabadtéri játékok előadásai, a város magasszínvonalú zenei élete, a színház músorpolitikájában jelentkező pozitív tendenciák és megyénk — ellentétes megítélésektől sem mentes — képzőművészeti törekvései egyértelmű bizonyítékai egy új irányú változásnak. A megyei lapok, a Tiszatáj élénk kritikai tevékenységet fejt ki. Az irodalmi élet alakulásában és fejlődésében jelentős szerep jut az egyetemeknek és a főiskoláknak. Fiatal tehetségek egész sora indult a József Attila Tudományegyetemről és a Juhász Gyula Tanárképző Főiskoláról. Mindezek mellett az egyetem és a főiskola irodalomtörténeti intézeteinek intenzívebb munkája és kapcsolódása szükséges a megye és Szeged irodalmi, művészeti életének további formálásában. Jelenleg megoldatlan az írói utánpótlás felkarolása, Szegeden vagy a megyében történő meggyökereztetése. Az 1968 óta erősen tapasztalható „elvándorlásban" más szellemi centrumok vonzásán és az egyéni karrier jobb lehetőségein túl, az itt alkotó írók, költők, erkölcsi, társadalmi támogatásának gyengülése is szerepet játszik. Hat József Attila-díjas él ma Szegeden, a városi tanács alkotói díját 9-en kapták meg eddig az írócsoport 12 tagja közül. Évente egy-két író kap irodalmi dijat a városi tanácstól, olykor ezt a nívódíj is kiegészíti. A megjelent művekért nem késik az elismerés, aminek jeles, de egyetlen formája: Szeged város művészeti díja. A megyei pártbizottság agitációs és propaganda bizottsága rövidesen áttekinti a megyében adományozható tudományoa, művészeti, pedagógiai díjak rendszerét, s úgy véljük, ezzel az írói alkotómunka feltételei is megváltoznak. • Az írócsoport feladata a közönség és a műhely kapcsolatának fejlesztése. Korántsem lehetünk elégedettek. Részben az író-olvasó találkozók mennyisége, részben pedig minősége miatt. Sokkal több helyen és több alkalommal volna mód szerepeltetni az írócsoport tagjait, mint ahány meghívást kapnak. Megoldatlan az író-olvasó találkozók előkészítése, öszehangolása. Gyakran a leggyengébb „bestseller"-szerzők iránti érdeklődést is kiszolgálják közművelődési intézményeink, és éppen a korszerű, újat hozó irodalom rovására. Az ízlésformálás vagy ízléskiszolgálás kérdése vetődik itt fel. Nyilvánvaló pedig, hogy az erősen közösségi, közéleti igényű irodalmat kell népszerűsíteni, megismertetni. A közművelődés megyei helyzetének, a továbbfejlesztés feladatainak elemzése és meghatározása során e kérdéssel is foglalkoznunk kell, hogy rövid időn belül felelős gazdája legyen az író-olvasó kapcsolatok irányításának. Szeged irodalmi életét vizsgálva, szükségképpen megfogalmazódik a kérdés, hogy az itt élő alkotók milyen szerepet játszanak a mai magyar irodalomban. Ennek eldöntése és értékelése elsősorban a helyi és az országos kritika feladatkörébe tartozik. A szocialista művészet fejlődésének fontos emelője és segítője a marxista kritika. Az elmúlt években számottevő, marxistán polemizáló kritikusgárda tevékenysége tapasztalható, mellettük — nyomukban tehetséges fiatalok jelentkezésével. A kritikai fogadtatásban meglehetős biztonsággal húzhatunk határvonalat a helyi és az országos kritika reagálása közé. Helyileg az írótábor tagjai általában kollegális és közvetlen kapcsolatban állnak egymással, gyakran felkérik egymást a recenziók megírására, ami óhatatlanul szubjektív jelleget kölcsönöz ezeknek a méltatásoknak. Tehát objektívebbeknek, szakmailag perdöntőbbnek számít, ha külső, rendszerint pesti kritikus adja le véleményét, ráadásul vezető napilapokban vagy hetilapokban, folyóiratokban. Az itt megjelenő kritikák — az esetek túlnyomó részében — hatásosabbak a művek megítélésében. Az országos kritika reagálását alapul véve megállapítható, hogy a helyi írók, költök, tevékenysége egyre jelentősebb és figyelemreméltóbb helyet kap a magyar irodalmi életben: alkotásaikról rendszeresen megjelennek értékelések a különböző folyóiratokban. Tóth Béla, Mocsár Gábor, Veress Miklós, Simái Mihály és Polner Zoltán megjelent köteteit alapvetően kedvező kritikai fogadtatás kísérte. Az írói mű közlési igénnyel, publikálásra készül. Ezért az írói műhelymunkának fontos fóruma, sőt fokmérője a Tiszatáj. Rangos szegedi alkotók írásalt rendszeresen jelenteti meg, köztük olyan prózai vagy verses müveket, amelyek új minőséget jelentenek egy-egy szerző pályáján. Tehetségkutató é6 felfedező szerepe mindig is nagy volt, s a ma Itt élő írók nagy része is a folyóirat felfedezettje. A Tiszatáj és az írócsoport tagjainak kapcsolatát bizonyítja, hogy a Szegeden élő írók jó műveinek mindenkor elsőbbséget biztosit a szerkesztőség. A jó műveknek van elsőbbsége, s a közlés nem mechanikusan értendő. A szerkesztőség annak a felismerésnek a szellemében tartja kapcsolatait az írócsoport tagjaival, hogy ma Magyarországon nincs tájirodalom, a Szegeden élő írók nem adják külön csoportosulását az összmagyar irodalomnak, sem irányzatban, sem témában. Írói jellemzőik, gondjaik azonosak az ország bármely táján élő íróéval. Az írócsoport érdekvédelmi, az alkotás jobb feltételeit segítő, a közös ügyekben az együttes-szólás lehetőségeit biztosító szervezet. Ezért a Tiszatáj és az írócsoport viszonya: munkakapcsolat. • Az eddigiekben az írói munka helyi lehetőségeit, szervezeti gondjait és problémáit érintettük. Joggal vetődik fel (mint ahogy szűkebb írókörökben meg is fogalmazzák): hogyan tovább? Milyen változások, módosítások szükségesek ahhoz, hogy még szélesebben és erőteljesebben bontakozzék ki az itt élő írókköltők alkotóképessége? Az elsődleges és a legfontosabb az elkövetkező időszakban is az, hogy a valóság minél szélesebb megismerése, elemzése és ábrázolása kapjon központi helyet az írócsoport tagjainak munkásságában. Ehhez nélkülözhetetlen feltétel az írócsoport tagjainak magas szintű ideológiai felkészültsége, politikai felelőssége, szocialista emberi és közösségi magatartása. Az írói munka ideológiai, politikai irányításúban nagyobb figyelmet kell fordítani a tartalmi kérdések megvitatására, a véleménycserére és a tájékoztatásra. Szükségesnek létszik, hogy a párt és az állami élet vezetői rendszeresen találkozzanak alkotóművészekkel, tájékoztassák óket politikai, gazdasági, művészeti életünk időszerű kérdéseiről: eszmecserét folytassanak tevékenységükről és alkotásaikról. A közművelődés hivatott állami irányítói behatóbban foglalkozzanak a helyi irodalom értékelésével, helyének, szerepének, vizsgálatával. A kultúra terjesztéséért, a közönség és Irodalom szorosabb kapcsolatáért felelős intézmények széles körű támogatása szükséges ahhoz, hogy gazdagodjon az Itt élő írók közönségkapcsolata. Különösen a munkásolvasók és az ifjúság körében. A város irodalmi hagyományai, de méginkább a ma is itt élők eddigi munkássága követeli, hogy fokozottabb gondot, nagyobb figyelmet fordítsunk a mai és a felnövekvő írónemzedék meggyökereztetésére. A feltételek jobb megteremtését szolgálná alkotói ösztöndíj alapítása, vagy évente 2 —3 rangos mú megjelentetése. Szeged irodalmi életének további alakulása mindannyiunk közös ügye. DR. SEBE JÁNOS, a megyei pártbizottság munkatársa i l