Délmagyarország, 1974. február (64. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-08 / 32. szám

PÉNTEK, 1974. FEBRUÁR 8. Homoki kertészet Nagy fába vágta a fejszé- fűszerpaprikát termelő gazjét a forráskúti Haladás Ter- daságait, üvegházakat és fómelőszövetkezet. Azzal az elsődleges céllal, hogy palán- liasatrakát épít meglevő tertával látja el a homokvidék málkútja köré. Amikor minden készen lesz, négy üvegháza és 3,5 hektárt borító fóliatelep szolgálja majd a palántanevelést. Üres heteiben, hónapjaiban természetesen primőr zöldséget ls termelnek benne. Kct üvegház készen van, az egyikből 25 ezer salátát már cl is adtak egy hét alatt Fényutak" Budapesten Budapest közvilágításának javítására mintegy 35 millió forintot fordítanak az idén. Mint a Fővárosi Tanács közmű- és mélyépítési főigazgatóságán elmondták, ebben az esztendőben, több nagyszabású fényprogramot valósítanak meg. Ezek közé tartozik a budai oldal egységes közvilágításának kiépítése, a Petőfi-hídon, az Irinyi József utcában, a Schönherz Zoltán utcában, a Bocskai úton és a Karolina úton vezető budai „fényút" a Bocskai útnál csatlakozik az M7-es autópályához. Az idén áprilistól folytatják, s az esztendő végéig befejezik a budai alsó rakpart még hiányzó szakasza — a Szabadság-híd és a Petőfi-híd közötti rész — közvilágításának korszerűsítését. Ugyanakkor hozzálátnak — várhatóan júniusban — a pesti alsó rakpart világításának javításához. A Kerepesi út közvilágításának kiépítését a Pilisi útig folytatják. Az idén bővítik a „sárga fényű" útvonalak hálózatát is. Nagy nyomású, sárga színű nátriumlámpákat szerelnek fel a Szentendrei úton, a Vérmezőn, a nagy kiterjedésű parkosított terület megvilágítása újszerű lesz: a Vérmező a legváltozatosabb színekben — sárga, zöld, kék, vörös stb. — pompázik majd. A látás egyszeregye Gondolatok egy könyv és egy kiállítás ürügyén Retekből 200 ezer csomóra kötöttek szerződést a felvásárló kereskedelemmel. Kikötötték, hogy valamennyi megüti az exportminőséget. A hét elején megkezdték a szedést és a csomózást, a hónap végéig biztosan eltart ez a munka Nyárra várható, hogy „talpra áll" a zöldségtelep víztornya, az 50 köbméteres glóbusz. Öntözővizet ad majd, egyenletes nyomással Tízezrek nyakában csüng manapság , fényképezőgép, százezerszám kattannak a blendék, készülnek a felvételek. Egyre több fotóklub és -kör dolgozik, szaporodnak a fotókiállítások. Nem luxuscikk ma már a fényképezőgép, s így megteremti egy minden eddiginél demokratikusabb művészeti ág kialakulásának lehetőségét. Lehetőséget teremt, hogy minél többen ne csak szemlélők, de alkotók legyenek. Nem elegendő azonban ismerni ennek a szerkezetnek működését, kezelését, meg kell tanítani-tanulni a magasabb igényű fényképkészités másik összetevőjét, a képépítésnek, a képi ritmusnak, az elemek egyensúlyának és még sok-sok motívumnak szabályait. A képalkotásnak ezeket gz általános törvényeit éppúgy meg lehet és meg is kell tanulni, mint az ábécét, az egyszeregyet, vagy a C-dúr skálát, ahhoz, hogy használni, alkalmazni tudjuk. A napokban régóta hiányzó könyv jelent meg a könyvesboltok polcain, melyet oda kellene tenni minden egyes fényképezőgép mellé. A Műszaki Könyvkiadó adta ki Szemerédy Zoltán Üj fotóiskola című könyvét. Útmutató kíván lenni a könyv a „tudatos fotográfiai képalkotás műveléséhez". Először kísérli meg összefüggéseiben és rendszerezetten összefoglalni a technikai ismeretek birtokában levők, fényképezők részére mindazt, ami alapja, kiindulópontja egy magasabb rendű fotográfiai tevékenységnek. A könyv legnagyobb erénye, hogy a szem egyszeregyét követi, a látás sajátos jelrendszerében gondolkozik. Sok képpel és kevés szöveggel magyaráz. A fotográfiát az íráshoz hasonló közlési módnak fogja fel, melynek különböző rétegei lehetnek. Több mint 250 kép segítségével vezet végig a szerző a témákon, képalkotási elemeken és technikai fogásokon. A közölt felvételek jelentős része jól szolgálja a szerző céljait. Véleményem szerint azonban, ki,csit sok a negatív, a rossz példa. S — alapvető pedagógiai elv — a rossz példa ragadósabb a jónál, ezért lehetőleg kerüljük ezek szemléltetését, illetve csak indokolt esetben mutassuk be azt, „amit nem szabad". Kellemes meglepetés számunkra. hogy a képek között jó néhány szegedi részletre ismerhetünk. Az Új fotóiskola nemcsak a fényképezni szeretők hasznos kézikönyve lehet, de mindenkié, aki meg akarja tanulni a látás egyszeregyét. Aki ezzel a kiadvánnyal megbarátkozik, otthonosabban mozog majd nemcsak a fotók között, de a kommunikációnak ebben a képekre éhes korában, az újságok között éppúgy, mint a filmek világában, vagy a kiállítási termekben. S van még egy tanulság: az amatőrség nem tudatlanságot jelent, hanem folyamatos önművelést, egy valóságrésznek, egy művészeti területnek mind mélyebb megismerési igényét. * A fenti gondolatok érvényesek a szegedi Fegyveres Erők Klubja Derkovits Képzőművészeti Körének közelmúltban rendezett kiállítására is. A JATE KlSZ-klubjában a kör 11 tagja mutatta be munkáját. Ez a kamaratárlat karakteresen jelölte meg a mai amatőr képzőművészeti mozgalom erényeit, hiányosságait, és tanulságokkal szolgált alkotóknak, nézőknek egyaránt. Mik ezek az erények, hiányosságok és tanulságok? Az amatörizmus nem valami szégyelni való dolog, és nem is minőségi besorolás. Éppúgy lehet rang, mint rosszízű címke. Az amatőrség állapotot jelöl. Azt jelzi, hogy a különböző művészeti ágak művelői főfoglalkozásuk, napi munkájuk mellett hódolnak valamely művészeti ág művelésének, leggyakrabban nem .kiállítási szándékkal. Nem naivak napjaink amatőrjei. Nem egy zárt, szűk világban élnek, és nem mentheti fel semmi őket a tanulás, az állandó önművelés alól, s nem is menekülhetnek a képi információk rengetegéből. Ezt vállalniuk kell azoknak, akik falra akasztják alkotásaikat, közrebocsátják munkáikat. Egyik jellemző típusa az amatőröknek az az alkotó, aki mesterségbeli tudásához, felkészültségéhez nem képes kapcsolni hasonló színtű és izzású gondolati tartalmat, <azaz mondanivalót. A másik típus ennek fordítottja, a kifejezés, az elmondásra szánt gondolat mögött elmarad a kifejezéshez szükséges mes-terségbeli felkészülés. A Derkovits-kör kiállításán mindkettőre találhatunk példákat. Az előbbi képviselője az a Hellán János, aki nemrégiben elkészítette Dér István festőművész hatalmas méretű intarziaképét a kecskeméti tanácsházára, azt gz intarziát, mely tudomásom szerint az országban a legnagyobb. Hellán valóban ismeri a fát és az intarziakészítés minden csínját-bínját, de mesterségbeli felkészültség mögött intellektusa fáziskésésben van. Bókai Péter talán épp a fordítottja. Szürreális világában még kevés az eszköz, az átéltetésre, a megdöbbentésre, gondolatok ébresztésére. A kiállítás legérdekesebb alkotója Ábrahám Mária. Naiv szeretne maradni akkor, amikor nagyonis manipulálják világát. E kettősségből még mindig naiv szemléletű alkotásai jobbak kubista kísérleteinél. A kiállítás legkvalitásosabb képeit Nyáry József készítette. Érett alkotóként mutatkozik be, bár ez őt sem menti az állandó önképzés felelőssége alól. Seres János kétpólusú alkotásai részben agitatív mementók, részben a látványhoz kötődő tájábrázolások. A többi kiállító a mesterség és a művészet küszöbének birtokbavételéért dolgozik. Tandi Lajos Művelődésügyi Szemle A Csongrád megyei Művelődésügyi Szemle legújabb számával új évtizedet kezd. Tíz év óta gyűjti, összegzi, és adja közre a megye művelődésügyi tapasztalatait. A 68 beküldött dolgozat közül a Szemle 11 pályamunkát közölt. Hét tanulmány az oktató-nevelő munka műhelyében született, négy pedig közművelődési tematikájú. A kötet tartalmazza Fodor Józsefné: Az iskolára előkészítő foglalkozások szervezésének tapasztalatai Szatymazon; Bakacsi Gézáné: A tanári magatartás típusai az iskolai gyakorlatban; Tóth János— Szántó, Lőrinc—Sándor Tibor: Kísérlet az általános iskolaj mezőgazdasági gyakorlati foglalkozás korszerűsítésére Forráskúton; Szántó Lajos: Általános iskolai szakköri füzet fizikából; Kárpáti László: A kémiaoktatás fejlődése és helyzete Csongrád megye középiskoláiban; Domokos Géza: Nevelési tapasztalatok és javaslatok a középiskolai nevelési terv és a matematika tanterv integrálásának koncepciójához; Rácz Sándor: Módszertani munkák bemutatása; dr. Koncz János: Pedagógus a változó világban ... (második rész); Szigeti János: A forradalmár életútja; Szalma István: A Makói József Attila Emlékbizottság 1967—1971 közötti működése és dr. Veszprémi László: Tanárjelöltek véleménye az iskolaj értékelésről, osztályozásról című tanulmányokat. ÜJ FILM Pókháló Uj malom épül Miskolcon A közös feladatokról tanácskoztak csütörtökön Miskolcon a MÉM és Borsod megye vezetői. Részt vett a megbeszélésen dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter is. A tanácskozáson megkülönböztetett figyelmet szenteltek a megye ipari centrumaiban élő munkások ellátási problémáinak, s ezzel összefüggésben elsősorban is a zöldségtermesztés fejlesztésének. Dr. Dimény Imre a tanácskozáson bejelentette, hogy új üzemet építenek a leégett miskolci István-malom helyén. A napi őrlőkapacitása 170 tonna lesz. Galgóczi Erzsébetnek lapunkban is közölt kisregényéből készült magyar film. A forgatókönyvet írta: Galgóczi Erzsébet. Rendezte: Mihályfi Imre. Operatőr: Zsombolyai János. Zene: Hidas Frigyes. Főszereplők: Avar István, Madaras József, Koncz Gábor, Káldy Nóra, Moór Mariann, Horváth Sándor, Balázs Péter. Két figyelemreméltó adat: a Magyarországon éves átlagban készülő húsz film közel kétharmada mai magyar valóságunk problémáira keres válaszokat a filmművészet sajátos eszközeivel, és többkevesebb sikerrel. A másik tény: ezek a magyar valósággal foglalkozó filmalkotások egyre gyakrabban nyúlnak sikeres irodalmi nyersanyaghoz. Szinte egyszerre készült el két film, A szerelem határai, és a most bemutatott Pókháló is erre bizonyíték. Mindkettő írója nő: Fenákel Judit, illetve Galgóczi Erzsébet. Mindkét irodalmi mű az utóbbi évek legsikerültebb realista művei közé tartozik. A rohamos léptekkel változóalakuló falusi élet, a termelőszövetkezet, a falusi társadalom, a közélet, a demokratizmus, az egyéni és közösségi érdek kerül szóba ezekben a művekben. Mihályfi Imre, a televízióból jól ismert rendező első mozifilmjében nagyon aktuális és sürgető problémákra keres válászt Galgóczi kisregények adaptációjával. Egy ötszáz lelket számláló falu a történet színhelye, szereplői pedig ertnek a falunak, ennek a közösségnek a tagjai. Niklai Ádám, a termelőszövetkezet elnöke, Zsuppán, a hirtelen haragú, robbanékony, de egyenes gerincű elnökhelyettes, Decki Zsiga, a lopással vádolt agronómus, Csegei, az elvtelen kiskirály, Galambos, a bonyodalmakat elindító kisstílű újságíró, és sorolhatnánk. A konfliktus akkor robban ki, amikor Decki Zsiga ajándékhalait felfedezi a rendőrség, megtudja a falu, hogy aztán, mint a vízbe dobott kő, egyre jobban gyűrűző üggyé nőjön, s befonja a történet elnökhősét, mint valami kusza szövevény, mint valami különös, gonosz társadalmi pókháló. Érdekek állnak szemben egymással a filmben. Személyes érdekek a kollektíva érdekeivel. Személyes sérelmekre a hatalmukkal visszaélő kiskirályok kollektívát sújtó boszszúval felelnek. Mert senki sincs egyedül. Az emberek egyik csoportját összeköti a közös cél, a munka, míg mások érdekei pókhálóként szövődnek. A közösben pattanásig feszült a légkör... A jó drámához együtt volt a nyersanyag a'kisregényben. Ennek a jó drámának csak egyes konfliktusai teltek meg igazi és mély izzással Mihályfi filmjében. Az alkotás így is figyelemreméltó darabja nemcsak Mihályfi pályájának, de a magyar realista filmgyártásnak is. A filmet olyan nagyszerű színészek segítik sikerre, mint Avar István, Madaras József és Koncz Gábor. T. U