Délmagyarország, 1974. február (64. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-06 / 30. szám

SZERDA, 1974. FEBRUÁR «. Olajfoltok a nyugati porondon B

rüsszelben, a Közös Piac fővárosában üléseznek a szervezet külügyminiszterei. Más kérdések is szerepeltek a napirenden, de mind az ülésteremben, mind világviszonylatban az a téma kelti a legnagyobb érdeklődést, amelynek megvitatását — persze zart ajtók mögött — kedden kezdi* meg a miniszteri konferencia. Ezen a tanácskozáson kell eldőlnie annak, milyen álláspontot képviselnek a kilencek a Nixon elnök által február 11-re összehívott washingtoni olajkonferencián. A jelek szerint az első napon meg nem dőlt el semmi. Meg az sem. lesz-e egyáltalán közös nyugat-európai álláspont a washingtoni értekezleten. A tanácskozásnak, Kissinger koncepciója ulapján, az lenne a célja, hogy az arab és részben a nem arab olajtermelőkkel szemben érvényre juttassa a „gazdagok klubjának", vagyis a tőkés világ fejlett országainak érdekeit. Természetesen úgy, hogy elsősorban és mindenekelőtt Amerika szempontjai kerüljenek előtérbe. Az első pillanattól kezdve látszott, hogy a terv megvalósítása óriási nehézségbe ütközik. A nyugati gazdasági —- és politikai — porondon már számos közö#nek szánt akció csúszott meg az olajfoltokon, és máris biztos, hogy a mostani terv sem kivétel. A fenntartások hangoztatását az olajimportra legjobban rászorult Japán kezdte. Tanaka környezetében világossá tették, hogy Tokió szerint a washingtoni konferencia amerikai terve túlságosan nyíltan igyekszik megakadályozni azt a folyamatot, hogy a nyersanyagtermelő — általában súlyos problémákkal küszködő — országok az eddiginél igazságosabban részesüljenek nemzeti kincsük hasznából. A konferencia Washington által javasolt alaphangja — mondták japán kormánykörökben — olyan visszatetszést szül az olajtermelő országokban, amely súlyos következményekkel járhat. Brüsszelben más oldalról mutatkozik aggály. A kilencek úgy érzik, jobban járhatnak olajügyben, ha sorsukat nem kapcsolják össze az amerikai törekvésekkel — ugyanakkor gyanakvó pillantásokat vetnek egymásra is. Erre minden okuk megvan. A franciák után Moro olasz külügyminiszter most kötött jelentős megállapodást Szaúd-Arábiában. De ő csak egy volt a sok nyugat-európai és japán vezető közül, akik a legutóbbi hetekben különüzletek egész sorával igyekeztek biztosítani saját szükségleteik kielégítését... Gromiko washingtoni tárgyalásai • Washington (MTI, TASZSZ) Gromiko szovjet és Kissinger amerikai külügyminiszter kedden délelőtt a szovjet nagykövetségen folytatta hétfőn megkezdett tárgyalássorozatát. A két külügyminiszter és munkatársaik megbeszélései később munkaebéden folytatódtak. Előző este Nixon elnök folytatott több, mint 2 órás megbeszélést a szovjet külügyminiszterrel. Gerald War. ren, a Fehér Ház szóvivője az eszmecseréről adott tájékoztatójában megerősítette, hogy szó volt Nixon elnök és Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára 1974re tervbe vett újabb moszkvai találkozójáról is. A szóvivő kijelentette, nem erősítheti meg azokat, a nem tik kereskedelmi és gaz- nak előkészítésével kapcsohivatalos értesülésekt, me- dasági kapcsolataikat és, latban, március második felyek tudni vélik, hogy az megvitattak más kérdéseket, lében Moszkvába látogat. Az SZKP KB főtitkárának tavaly Megállapodtak abban, amerikai elnök látogatására júniusi, egyesült államokbe- hogy Henry Kissinger kül- az 1973. júniusában elért Íj látogatása alkalmával el- ügyminiszter, Nixon elnök megállapodás értelmében az határozott elnöki viszontlá- szovjetunióbeli látogatásé- idén kerül sor. togatásra az idén júniusban A Washingtonban tartózkodó Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter hétfőn a Fehér Házban, Nixon elnökkel folytatott megbeszélést kerülne sor. Amerikai és szovjet források szerint a hétfőj tárgyalásokon európai kérdésekre és a SALT-tárgyalások soron következő szakaszára összpontosult a fő figyelem. Mindkét részről megerősítették, hogy a genfi értekezlet társelnöki tisztséget betöltő két. kormány képviselői áttekintették a közelkeleti békerendezésre irányuló diplomáciai erőfeszítések tárgykörét is. Mint a TASZSZ jelentette: leszögezték, hogy tovább fejleszSzueztől kelette 0 Kairó (MTI) kül zajlott le. Minthogy a fegyveres összecsapások a Kedden az egyiptomi—iz- csapalszétválasztás mind az Golan-magaslatok térségéraeli csapatszétválasztás ke- egyiptomi, mind a szíriai ben húzódó szíriai—izraeli relében újabb jelentős terű- fronton az átfogó rendezés tűzszünet! vonal mentén, let került az egyiptomi bevezető, előkészítő szaka- Egy damaszkuszi katonai sereg ellenőrzése alá a Szue- sza, a kötelezettségvállnlá- ^ , - kö/Jése 8zerint a zi-csatorna nyugati partján, sok tiszteletben tartáso élet- S/-°VIV° KO/Jese 5zenru a A csapatszél választás másol bevágóan fontos — állapítja frontvonal középső szektoradtk szakaszában kiürített 15 meg a kommentár. ban tüzérség) párbaj folyt, kilométeres sáv Szueztől a Kairóban kedvezően fo- amelyben az Izraeli fél jekeserű-tavak déli nyúlvá- Radlák azt a damaszkuszi nyáig terjed. Minthogy az iz. bejelentést, hogy Szíria ls raeli csapatok visszavonása hajlandó csapatszétválasztúa tervezett ütemben halad, sl megállapodást kötni Tzblzonyosra vehető, hogy a raeila!. amennvlben a szem- \ kitűzött időpontban, febru- ben ólió haderők szétválaszár 21-én befejeződik a Szue- tása az első lépés a megzi-csatorna nyugati partja- szállt arab területek kiürítése és a palesztin Jogok helyreállítása felé. lentős veszteségeket szenvedett. Erőszakos szigeffoglalások # Saigon (UPI) hivatalos jegyzékben tiltakoA saigoni katonai parancs- zott amiatt, hogy a tajpeji nokság bejelentette, hogy és a sajg0ni kormányzat csapatai őrjáratokat tarta- fegyveres er6ket irányított a nak a vitatott Spratly-szige- ^ , „ ' , teken". Saigon — miután Kí- Spratly-szigetek vitatott térna félhónappal ezelőtt két- ségébe. napos háborúban kiűzte a Paracel-szigetekről — a múlt héten két hadihajót és egy szállítóhajót küldött 200 katonával a Spratly-szigetekhez. Az UPI saigoni forrásokat idézve arról adott hírt, hogy az amerikabarát rezsim egyik kommandója kedden birtokba vette a Spratly-csoporthoz tartozó hatodik szigetet is, s hogy az egész szigetcsoportot mintegy 300 főnyi saigoni fegyveres alakulat „ellenőrzi". 0 Peking (Üj-Kína) A Kínai Népköztársaság Külügyminisztériumának szóvivője nyilatkozatot tett, és ebben a Spratly-szigeteket, a Paracel-szigeteket és számos más szigetet, ,.a kínai terület alkotó részének" nevezte. 0 Manila (AFP) A Fülöp-szigeti kormány Raul Castro Moszkvába utazott \ 0 Havanna (TASZSZ) Az SZKP Központi Bízott-' ságának vendégeként kedden Havannából Moszkvába repült Raul Castro, a kubai forradalmi fegyveres erők minisztere, a Kubai KP Központi Bizottságának másodtitkára, a forradalmi kormány elnökének első helyettese. Raul Castro nem hivatalos látogatást tesz a szovjet fővárosban. Tito Szíriában 0 ÜJ-Delhi (TASZSZ) Joszip Broz Tito, jugoszláv köztársasági elnök nepáli látogatásának befejeztével kedden Szíriába utazott. Úton Damaszkusz felé, Tito rövid időre megállt Üj-Delhiben. A delhi repülőtéren Indira Gandhi indiai miniszterelnök fogadta a jugoszláv államfőt és tárgyalt vele. 9 Damaszkusz (AP, Reuter) Joszip Broz Tito kedden megérkezett Damaszkuszba. Fogolycsere Loc Minhben 0 Saigon (AP) ellenőrizte Loc Ninhben fogA DIFK és a saigoni kor- ják szabadon bocsátani. Támány képviselői a kétoldalú jékoztatója szerint a februkatonái vegyes bizottság ár 8-át "köttető három héten keddi ülésén megállapodtak belül a saigoni kormányzat több mint négyezer polgári 3506 polgárj foglyot és 33 ka. és katonai fogoly kicserélé- tonét ad át a DIFK-nek. a sének részleteiben. forradalmi kormány pedig Phuong Nam őrnagy, a 224 saigoni polgári és 410 DIFK-delegádó szóvivője a saigoni katonai foglyot bocsát kétoldalú testület keddi szabadon, rendkívüli ülése után űjság- A DIFK ismételten lcszöíróknak kijelentette, a fe- gezte, hogy saigoni börtöí^^ti.^Wr^Jn" nőkben és büntetőtáboroktottak a részletkérdésekben . „„„„„„ ,,,., . „ , Jelezte, hogy az összes fog- ban 200 000 politikai fogoly lyokat egy helyen, a DIFK és 16 000 katona sínylődik. nak kiürítése. Az Al Ahram keddi vezércikke megelégedéssel nyugtázza, hogy a csapatszétválasztás első két fázisa zavartalanul. Incidensek nél9 Damaszkusz (Reuter. UPI) Kedden folytatódtak a Terroristák, emberrablók 9 Kairó (UPI, Reuter) Líbiába utazott kedden az a három fegyveres terrorista, akik a pakisztáni Karachiban két görög túsz életének kioltásával fenyegetőzve próbálták kikényszeríteni a görög kormánytól az athéni repülőtéren végrehajtott emlékezetes vérengzés két halálraítélt terroristájának szabadon bocsátását. Pakisztán egyiptomi nagykövete, Ali Khasaba szavait idézve az Al Ahram keddi számában hírül adja, hogy a görög kormány Ígéretet tett a két palesztin gerilla szabadon bocsátására. 9 Lima (AFP) Levélbomba robbant Kuba limai nagykövetségén. A pokolgép súlyosan megsebesítette a követség egyik alkal fegyveres terrorista, akik hat nappal ezelőtt merényletet hajtottak végre a Shell olajtársaság Singapore-ban levő egyik telepe ellen, majd három tússzal egy komphajón barikádozták el magukat. A kormány szóvivőjének közleménye szerint a négy fegyveres beleegyező választ adott arra a javaslatra, hogy egy harmadik ország diplomáciai képviseletén keresztül szabad elvonulást biztosítanak nekik. 9 Mexikóváros (AFP) Hétfőn Észak-Mexikóban négy fegyveres magával hurcolt egy gazdag mexikói kereskedőt. Az első jelentések szerint az emberrablók egymillió pesót követelnek. A forradalmi hadsereg (FAR) elnevezésű mexikói mazottját, aki megpróbálta gerillaszervezet, melynek tag kinyitni a borítékot. Némi anyagi kár is keletkezett. A jai egy liberális képviselőt raboltak el, a legutóbbi értelevelet a bélyeg tanúsága élések szerint mérsékelte szerint Mexikóban adták föl. 9 Slngspore (Reuter) Blíogadta kedden a Szingapúri Köztársaság követelését, és most az ösz szes politikai fogoly elengedése mellett már hárommillió pesó ellenében ls hajlankormá- dó szabadon engedni foglyát. nyának ajánlatát az a négy Eddig ötmilliót követeltek. Válság Angliában Amikor 1970. június 18-án az általános választásokon, óriási meglepetésre. győzelmet aratott a Konzervatív Párt, és Edward Heath megalakította a tory-kormányt, senki sem gondolta volna, hogy rövid három és fél esztendős uralom után Nagy-Britanniában kirobban a második világháború óta legsúlyosabb belpolitikai és gazdasági válság. A legkevésbé sem feltételezték és látták ezt előre azok a szavazópolgárok, akik — elfordulva a Munkáspárttól — a konzervatívokra adták voksukat. Heath ígéretei igen sok, politikailag kellőképpen nem tájékozott embert tévesztettek meg. Elhitették, hogy a toryk valamiféle „csodaszerrel" rendelkeznek, a mér akkor ls veszedelmes infláció megfékezésére, a feltornyosult gazdasági bajok orvoslására. Csakhamar csalódni kényszerült azonban a szigetország lakossága, főként a bérből és fizetésből élők sokmilliós serege. Az uralkodó osztály érdekeit képviselő konzervatív kormány adós maradt valamennyi fogadkozása beváltásával. A Heath-féle különböző „szakaszok" voltaképpen azt jelentették, hogy a dolgozók kiharcolt béremeléseit felemésztette a rohamos pénzromlás, az adóterhek növekedése. Az életszínvonal bebizonyíthatóan csökkent. A „nadrágszíjmegszorítási" politika természetesen fokozta a dolgozók, az egyszerű emberek elkeseredését, különösen pedig a családanyák, a háziasszonyok felháborodását. Az utóbbi hónapok fontos világpolitikai és nemzetközi gazdasági fejleményei természetszerűleg közvetlenül hatottak a szigetországra ls. A nyersanyagárak, elsősorban az olaj árának emelkedése komoly „kihívást" jelentettek a kormányfő „stabilizációs programnak" nevezett elképzeléseivel szemben. Tavaly rekord magasságot ért el Nagy-Britanr)la fizetési mérleg hiánya, ismét meggyöngült a font helyzete, az infláció szorítását pedig még azok a rétegek is mindinkább megérezték, amelyek szerény háztartásukat eddig még egyensúlyban tudták tartani. A szakszervezetekbe tömörült dolgozók közül a leghatározottabban a bányászok léptek fel bérköveteléssel, s látva a kormány halogató taktikáját. beszüntették a túlórázást. A brit ipar változatlanul nagymértékben függ a széntermeléstől, s a kormány a bányászok „letörésére", a munkásság megfélemlítésére január elejétől bevezette a háromnapos munkahetet, amely hatalmas arányú munkanélküliséget eredményezett. Edward Heath és miniszterei több megbeszélést tartottak a bányász-szakszervezet, valamint a TUC, a Szakszervezeti Főtanács vezetőivel. A tanácskozások nem vezettek sikerre, mivel a kabinet nem volt hajlandó teljesíteni a bányászok jogos igényeit. Közben a vasutasok is széles körű mozgalmakat szerveztek, s állandósultak a zavarok, a közlekedést megbénító akciók. A konzervatívok stratégiája arra irányult, hogy megpróbálja elszigetelni a bányászokat, s a lakosságot ellenük hangolni, mintha ők lennének felelősek a gazdasági káoszért, az immár fenyegető teljes csődért. A bányász-szakszervezet politikai harcokban érett vezetősége — amelyben jelentős helyet foglalnak el a tömegek bérküzdelmét támogató kommunisták —, megcáfolhatatlan érvekkel bebizonyította, hogy „az ország romlását" nem a bányászok megmozdulásai, hanem a kormány gazdasági kv tézkedései okozták. Edward Heath közben úgy Igyekezett feltüntetni a dolgot, mintha napirendre került volna a kérdés: voltaképpen ki kormányozza Nagy-Britanniát, a legutóbbi választásokon többséget kapott konzervatív kabinet, vagy a szakszervezetek? Holott a TUC — amelyet közismerten szoros szálak fűznek a Labour Partyhoz —, sohasem tette kérdésessé: a választásokon létrejött mindenkori többség akarata a döntő. A bányászok viszont még az eddiginél is erőteljesebben léptek fel: országszerte titkosan arról szavaztak, elfogadják-e a szakszervezeti vezetőség javaslatát az általános sztrájk rendezésére. Nagy-Britannia 270 000 bányásza szombaton éjféltől országos sztrájkká bővíti ki november közepe óta betartott túlórabojkottját. A döntést négy és fél órás tanácskozás után, kedden délután hozta meg a bányászszakszervezet 27-tagű végrehajtó bizottsága. A határozathozatal. után Joe Gormley elnök és kollégái felkeresték a TUC székházát. Közölték döntésüket Len Murray főtitkárral, s felkérték a szakszervezeti szövetséggel együttműködő szakszervezeteket arra, hogy támogassák Igazságos harcukat. A végrehajtó bizottságot előzőleg elsöprő többséggel, szavazással hatalmazták fel a munkahelyeken arra, hogy kimondja a teljes sztrájkot. Ez az országos bányász-sztrájk — mindössze a harmadik, 1926 óta — a Heath-kablnetet fennállásának legsúlyosabb próbatétele elé állítja. Edward Heath szerette volna elkerülni az újabb erőpróbát, amelyben személyes veresége, miniszterelnöki bársonyszékét fenyegeti. Ha a bányászsztrájk megkezdődik az éltalános választások közeli kiírásával a londoni kommentátorok szerint ismét számolni lehet. Heath változatlanul „titkos fegyverként" rejtegeti az idő előtti új választások megfontolását. Mindenki jól tudja azonban, hogy nem választásokra, hanem megfelelő tettekre van múlhatatlanul szükség. > I