Délmagyarország, 1974. február (64. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-03 / 28. szám

VASÁRNAP, 1974. FEBRUÁR X Beszélgetés Straub F. Brúnóval A Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központjának főigazgatói szobájában az íróasztalon s a kényelmes fotelokkal körülvett hosszú tárgyalóasztalon kívül egyetlen személyes használatra vagy Ízlésre utaló tárgy sincs. — Ne ítéljen meg a szoba után — mondja Straub professzor szabadkozva, majd hozzáteszi — a főigazgatói megbízatás öt évre szól. 0 Straub F. Bruno akadémikus pályája Szegedről indult. A napokban tüntették ki, 60. születésnapja alkalmából, a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének II. fokozatával. A kerek évszám mindig jó alkalom a visszapillantásra. Kérem, beszéljen róla, hogyan indult tudományos pályafutása, amely Szegedről Szegedre hozta? Huszonöt évig éltem Szegeden. Itt jártam gimnáziumba és egyetemre: három évet az orvostudományi karon, kettőt a TTK-n. Itt voltam tanítványa SzentGyörgyinek, s itt kaptam tanszéket 1946-ban az orvoskaron. Szerencsém volt Szegeddel, SzentGyörgyi professzorral, s hogy már fiatalon ebbe az intézetbe kerültem, hogy nem kellett éveket elvesztegetnem. 0 Ez mit jelentett? Bizonyos értelemben kiváltságos helyzetet Fiatalon jutottam munkához, publikációhoz, névhez a szakmában. 1949-ben Budapesten lettem egyetemi tanár, a magyar biokémia „nagy öregei" akkor már nem voltak az országban. Egy többlépcsős feladatsor várt akkor megoldásra: tanítani kellett, de hogy legyen miből, tankönyveket kellett írni, s párhuzamosan az Akadémián is szorgalmazni ennek a nálunk viszonylag új tudományágnak a szervezését. 0 Üj tudományágnak? A biológia a fölszabadulás előtt nálunk csak növény- és állattant, tehát a tulajdonképpeni természetrajzot jelentette, kísérleti biológiával csak az orvostudományi egyetemen foglalkoztak. Ezt az állapotot kellett megváltoztatnunk. Az Akadémia biológiai osztályának titkára lettem, s a biológiai kutatásnak, mint komplex feladatnak a fölfogását akartam megteremteni. Az antibiotikumtermelés, a nemesítés, az élelmiszer-tartósítás és -feldolgozás, új növény- és rovarirtó szerek kidolgozása — mind biológiai kérdéseket vetnek fel. Magyarország elmaradott volt a nem orvosi biológia kérdéseiben, s a tudományos élet fejlődése most éppen ezeket igényelte. Tulajdonképpen már ekkor születőben volt a szegedi intézet szükségességének gondolata. Emellett részt kellett vállalni a nemzetközi kapcsolatok munkáiban ls, két évig képviseltem a magyar kormányt a bécsi Nemzetközi Atomenergia Ügynökségben, s benne voltam az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásával foglalkozó ugyancsak bécsi bizottságban. A szakmán belül a Nemzetközi Biokémiai Unió alelnöke — itt már az egyik tisztség hozza magával a másikat. S ha most azt kérdezné, mi ennek a sok, gyakran terhes nemzetközi tudományszervezésben való részvételnek a haszna, azt mondanám, hogy mindez visszahat a magyar tudományos élet rangjára is. 0 Hogyan alakult a sok, szerteágazó tevékenység között az ön munkája? Beszéltem már az oktatásról, a szervezésről, nos, közben felnőtt egy igen tehetséges generáció, akiknek korszerű munkalehetőséget kellett biztosítani. Ez tulajdonképpen az experimentális biológia kutatási irányainak a kijelölését is jelentette. 0 A magyar biokémia megszületése Szent-Györgyi professzor nevéhez fűződik, akinek ön tanítványa és közvetlen munkatársa volt. Mi ma a szerepe a SzentGyörgyi által képviselt intuitív kutatási stílusnak, amelyről a tévériport alkalmából most sok szó esett? Szent-Györgyi valóban mindig a biokémia frontvonalában állott, ő az élő példa arra, hogy a művészeti és tudományos gondolkodás között mennyi rokon vonás található. De az élet törvénye az, hogy minden kornak megvannak a maga követelményei. Ma a kutatás más stílusban folyik. Egyébként is mindenki úgy dolgozik, ahogy azt a saját belső adottságai diktálják. Én nem úgy dolgozom, mint Szent-Györgyi, pedig a tanítványa voltam. Mint ahogy apámtól is különbözöm, pedig • fia vagyok. Ma nem lehet csak invencióval, vagy csak műszerekkel dolgozni. Legfőként pedig, nem lehet egyedül dolgozni. 0 Az előbb említette, hogy egy biológiai központ szükségessége éppen a biológiai kutatások összehangolása érdekében már régóta benne élt a köztudatban. Mi nagyon örülünk, hogy ez végül is Szegeden valósult meg. Igaz, hogy az idő rövidsége miatt még nem lehet eredményekről beszélni — az intézetet 1973 októberében avatták —, mégis megkérem, próbálja meg értékelni eddigi tevékenységüket. Szilárd Leó egyszer azt mondta, hogy a tudományos kutatás halála az, ha évente beszámoltatják az eredményeiről. Ha ugyanis ilyen rövid időközönként kellene számot adni, akkor mindenki gyorsan elérhető eredményekre törekedne, ami ugyan lehet tisztességes munka, de a tudományt nemigen viszi előbbre. Nagy eredményekhez hosszabb idő kell. De az elmúlt két év alatt mintegy 70 tudományos közlemény jelent meg a Szegedi Biológiai Központból, és van már három-néRy nagyon komoly eredmény is. Ha már eredményekről van szó, megemlíteném, hogy a tudománypolitikában világszerte ismert az a helyzet, hogy a kutatóintézeteket az állam támogatja, s ennek megfelelően minél gyorsabban gyakorlati eredményeket várnak tőlük. A kutató viszont lehetőséget akar. saját témát keres, olyat, amelyet ő tart fontosnak. SzentGyörgyi is azt mondta itt Szegeden nemrég, hogy mindegy mivel foglalkozik az ember, egyszer minden jó lesz valamire. Nekünk mégis alaposan meg kell néznünk, mi az, aminek a fölhasználhatóséga a közeljövőben várható. A gyakorlat Igényel persze nem egyszerűen megfogható tudományos problémák, a tudomány embere ezeket nem mindig jól érti meg. Ezért mi azt az utat próbáljuk járni, hogy szoros kapcsolatot tartunk például a gyógyszeriparral, a mezőgazdasági kutatóintézetekkel, szerződést kötünk velük bizonyos témák vizsgálatára. A munka elvégzése mellett most a fő hasznot a személyes kapcsolatok kialakításától várjuk. Ehhez az is segíteni fog, hogy a szegedi intézet újszerű elve abban áll, hogy azokat a fiatal kutatókat, akik az intézetben 3—5 évet eltöltöttek, s itt különböző módszerekhez, témákhoz, külföldi tapasztalatokhoz jutottak, úgy igyekszünk elhelyezni, hogy velük a tudományos kapcsolat a későbbiekben se szűnjön meg. 0 A szegedi intézet korszerűsítésében jelentős részt vállalt az ENSZ. Vállal-e az intézet nemzetközi kooperációban kutatási kötelezettséget, vagy maguk döntik el az intézetek vezetői, mivel foglalkoznak? Az ENSZ fejlesztési alapjával kötött 1 250 000 dolláros szerződés értelmében intézetünk az összeg egyik feléből műszert vásárol, a fennmaradó pénzt ösztöndíjcserére és szakértőkre fordítja. Ellentételként évente tizenöt, fejlődő országból érkező fiatal biológus továbbképzését vállaljuk. Kutatásainkban viszont azt a vonalat igyekszünk művelni, amely Magyarország gazdasági életének fejlődése szempontjából lényeges. Ezt a megállapodást egyezmény rögzíti, s az ENSZ-en belül- az UNESCO szerepe annak ellenőrzése, hogy a pénzt mire fordítottuk. 0 Professzor úr szerint, mit jelent szegedinek lenni? Az itt letelepedett, itt élő és dolgozó kutatók mennyiben tekinthetők szegedieknek? Ezt a kérdést két részre bontanám. Hogy Integrálódtak-e az itt élők? Még nem. De van az éremnek egy másik oldala is. Amikor a Szegedre költözésnek gondolata az emberekben először fölmerült, legtöbbjük úgy gondolta; megpróbálom, de nem biztos, hogy kibírom. Ezek azóta — úgy gondolom — szívesen vannak itt. Persze ez elsősorban a munkahelyre vonatkozik. A beilleszkedéshez különben évek kellenek. Kutatóink egyelőre nagy nyomás alatt állnak: produkálniok kell! Másra még alig érnek rá... 0 Megengedi, hogy röviden megpróbáljam összefoglalni mindazt a tevékenységet, amiről ma itt, mint az ön munkájáról szó esett? Kutatás, publikációk, amelyekkel párhuzamosan oktatott, tankönyveket irt, tudományt szervezett, távlati tervet készített, részt vett a hazai és nemzetközi tudományos élet legkiemelkedőbb fórumain, intezetet alapított, kapcsolatokat létesített és épített ki a világ legkülönbözőbb tájain ... Nem érzem nehéznek vagy fárasztónak az életemet. Az estéim szerencsére szabadok, barátaim vannak, rádió, lemezjátszó, a kertem, sőt időnként szabadságra is eljutok. Nem hiszem, hogy teljesítményben, vagy effektív munkaidőben jobban meg lennék terhelve, mint mikor „csak" laborban dolgoztam. Lehet, hogy a kívülálló számára ez ijesztően hat, de higgye el, nem az. Csak az a baj, hogy Szegedre olyan korán indul reggel a vonat. Vannak emberek, akiknek sorsa szinte összenő a munkával, amelyet végeznek. Akik fiatalkoruk óta a maguk feladatán kívül a közös ügy érdekében is sokat tesznek. Akik olyan erősek és teherbírók, ahogy azt az elvégzendő és éppen soron levő munka megkívánja. így lehet, hogy hatvanéves korukban fiatalok, s hogy a terhelésből — amit más még olvasva is soknak tarthat — mit sem éreznek. KULKA ESZTER i