Délmagyarország, 1974. február (64. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-03 / 28. szám

VASÁRNAP, 1974. FEBRUÁR X Másodállásból Trükkös házépítések ítélet üzérkedés bűntette miatt A Csongrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság széles­körű vizsgálata alapján la­punk 1972. november 9-i számában Kérdőjelek egy építkezés körül címmel fog­lalkoztunk először szabályta­lan szegedi építkezésekkel, s annak kapcsán még szabály­talanabb telekügyekre hív­tuk fel az illetékes hatóságok figyelmét. Ugyanerre a té­mára lapunk 1973. január 4-i számában ismételten vissza­tértünk Kérdőjelek — az ér­telmezés körül című cik­künkben, amelyben újabb szabálytalanságokat derítet­tünk fel társas építkezések­nél. Cikkeink nyomán is telkekre. Később, 1971-ben ezek az építőközösségek la­kásszövetkezetekké alakul­tak, kivéve a Vadász utca 6/A szám alatt építtetőket. A működésükre vonatkozó alapszabálymintát a Csong­rád megyei MÉSZÖV bo­csátotta rendelkezésükre. A többi között ebben az áll, hogy a lakásszövetkezetek jogszabályok keretében mű­ködhetnek, házilagosan —ki­ki saját munkáját is hozzá­adva — építkezhetnek, al­kalmazottakat tarthatnak, és közös műhelyeket hozhatnak létre. A lakásszövetkezeti alapszabálymintának fontos pontja, hogy az építtetők vizsgálat indult az ügyben, személyes munkájukkal vesz­megkeresve azokat a felelő­söket, akik túlságosan bele­merültek a szabálytalan épít­kezésekbe.' Így került sor büntetőeljárásra is, amely­nek szereplője volt Tóth Miklós 50 éves mérnök, Sze­ged, Dózsa György utca 2/B és Veszprémi Sándor 52 éves kőműves szakmun­kás, Szeged, Rózsa utca 6. szám alatti lakos. Ügyüket első fokon a sze­gedi járásbíróság, fellebbe­zés után pedig a szegedi me­gyei bíróság tárgyalta. Az volt ellenük a vád, hogy olyan építkezések elvégzésé­re vállalkoztak, amelyekre nem voltak jogosultak. Te­vékenységükkel vétettek a fennálló és ma is érvényes jogszabályok ellen. Ismere­tes. hogy az 1970-es tiszai árvíz következtében magán­építkezéseket lemondott, vagy nem tudott vállalni az ál­lami és szövetkezeti építő­Ipar, mert munkájukkal el­sősorban az árvízkárosultak segítségére siettek. Ebben az időszakban alakultak, jöt­tek létre Szegeden társashá­zak építésére úgynevezett építő közösségek a Dankó Pista utca 11., a Gogol utca 27., a Vadász utca 6/A, a Petőfi Sándor sugárút 26. és a Bokor utca 15. szám alatti nek részt a kivitelezésben szakember vezetése mellett, és csak kizárólag a szakipari jellegű tevékenységre ve­hetnek fel szakiparosokat. Tóth Miklós és Veszpré­mi Sándor elvállalták az építtetők felkérésére a szó­ban forgó házak felépítését, pedig ismerték a kérdéses la­kásszövetkezeti alapszabályt. Főállása mellett Tóth Miklós egyszerre két ilyen ház épí­tésére kapott engedélyt vál­lalatától másodállás címén, később pedig teljes állás­ban szegődött a lakásszövet­kezetekhez. Az építtetők azonban nem végeztek sem­öt szóbanforgó ház felépí­tése után mintegy 450 ezer forint lett volna Tóth Miklós keresete, ami jóval megha­ladta azt a jövedelmét, ame­lyet főállásában élvezett. Így is felvett 136 ezer fo­rintot. Veszprémi Miklós havi 5 ezer forintot kapott a Dankó Pista utcai és a Pe­tőfi Sándor sugárúti épít­kezésnél, további három építkezésben csak az alapok lerakásáig vett részt, egyen­ként 10 ezer forint összeg­ért A bizonyítási eljárás köz­ben beigazolódott, hogy Tóth Miklós és Veszprémi Sán­dor 3—5 szintes lakóházak építésére vállalkozott, amely­re nem volt engedélyük a tanácsi másodfokú építési hatóságtól. Mindvégig és minden munkára bérmunká­sokat alkalmaztak, akiknek a munkájával jutottak jog­cím nélküli nagy anyagi előnyhöz. A lakásszövetke­zeti házilagos kivitelezés jogszabályait nem tartották be, holott — a bíróság azt is bebizonyította — azokat korábbi munkakörük kap­csán ismerniük kellett Tóth Miklós mintegy 20 éven át vezetett építkezéseket, mint mérnök, Veszprémi Sándor pedig a Rózsa utca 6. szám alatti háromszintes lakóház miféle tényleges munkát. Ök építésén vett részt, amely­ketten alkalmaztak munká­sokat, szerveztek, szerezték be az építőanyagokat, pend­lizve az építkezések között. Az ehhez szükséges anyagi fedezetet a lakásszövetkeze­tek, illetve a társasház épít­tetőinek pénzéből fedezték. A ben saját lakását is felépí­tette. Az általuk vállalt öt lakóház közül félben maradt, és ma is áll az építkezés a Gogol és a Vadász utcá­ban. Mindent figyelembe véve a szegedi megyei bíróság megállapodásban rögzített megállapította Tóth Miklós kivitelezési összeg kettő, illetve 2 és fél százaléka, il­lette az elüörcndú.. vádlott Tóth Miklóst. A megállapo­dás aláírásakor kézhez ka­pott 20 ezer forintot, a töb­bit pedig havi 2—3 ezer fo­rintos részletekben kapta meg, illetve a végelszámolás­kor, a házak felépültekor. Az Szeged • a hazai lapokban 1974'5 LÁNYI György: A biológiai kutatas korszerű központját avattak fel Szegeden. Buvúr, Ja­nuár. [Kényképekkel.] ..Naphálók" a mezögazdasáe­nak. Cjlték Lapja. jan. 23. [A Kenderfonó és Szövőipari Vál­lalat terméke.1 Tömlős robbantási technika. Cjitók Lapja, 1an. 23. |A gumi­gyárban bányák részére ls ké­szítenek újfajta tömlőket.1 TÓTH Béla: Újabb gázüzem Algydn. Békés megyei Népúj­ság, Jan. 24. Szolnok megyei Néplap. Jan. 28. Napló (Veszp­rém), Somogyi Néplap, Jan. 28. [Fényképpel.! tgy Ismerik: Vadvlzország. — Megújul a slrálytanya. Eatl Hír­lap, Jan. 29. Szolnok megyei Néplap, Jan. 26. [Helyreállítják a fehér-tói Koromszlgctet.l Épül a szegedi óriás csatorna. Népszava, Szolnok megyei Nép­lap, jan. 26. Parkerdő — a Tiszából. Hétfőt Hírek, Jan. 28. [A hullámtéren.) Napi 20 millió köbméter föld­gázszolgáltatás. — ÚJ gázszári­tők Algyőn. Békés megyei Nép­újság, Dolgozók Lapja (Tatabá­nya). Észak-Magyarország, Pest megyei Hírlap, Zalai Hírlap, Ja­nuár 30. * SZABÓ László: A szegedi Ijiármasok". Lobogó, Jan. 30. [Az 1848. májusában megalakult szegedi S. honvédzászlóallnak el­ső parancsnoka Damjanich Já­nos volt.] A MÉM és Csongrád megve vezetőinek tanácskozása Szege­den. Népszava, Magyar Hírlap, jan. 30. Propán-bután leválasztó telep épül Algyőn. Népszava, Jan. 30. Klfligyár Szegeden. Népszava, Jan. 30. (Fölavatták az automa­ta sütőüzemet.] Megújult a szegcdi Széchenyi tér. Esti Hírlap, jan. 31. Minszki színházi vezetők Sze­geden. Népszabadság, Jan. 31. NANAY István: Amatőr sereg­szemlék. Színház, február. [Az Egyetemi Színpad Petőfi-rock című előadásáról ls. Fényké­pekkel.! BANYAI Gábor: A Játék hiá­ny* * BuJgakov-elóadásokban. Színház, február. [Kritika Bul­gakov: Rcin mérnök álma ei­mü színművének szegedi előadá­sáról.) és Veszprémi Sándor vád­lottak esetében, hogy társ­tettesi minőségben jelentós értékű árura vonatkozóan üz­letszerűen és szövetkezet működésével leplezetten kö­vettek el üzérkedést. Tóth Miklós büntetése 8 hónap börtön, amelynek letöltését 2 évre felfüggesztették. A bí­róság ugyanakkor kiszabott rá végrehajthatóan 50 ezer forint elkobzás alá eső érték megfizetését. Veszprémi Sán­dor — aki kisipari enge­déllyel nem rendelkezett — alárendelt tevékenységet fej­tett ki az engedély nélküli építkezéseken. Cselekményét éppen ezért kisebb súlyú­nak értékelte a szegedi me­gyei bíróság, amely 30 ezer forint pénzbüntetést szabott kl rá. Ezzel mindkét ítélet jogerőre emelkedett. LODI FERENC Foglalkozása: anya Hozzászólás a Délmagyarország cikkéhez teljes egészében magam elé ha a nagyi nem vállalja a helyeztem gyermekeimet. másodikat, a kismama sem. Mindez döntő abban, hogy mert idáig azért nem terjed szülünk-e egy. vagy még egy gyermeket, vállaljuk-e, ami vele jár. Sok furcsaságot hall. lát az ember. Túl a egyetlen gyermekét hazavi­népesedéspolitikán, az emel- szi a kórházból. Mert ugye Írásra ingerel a kijelentés: foglalkozása — anya. Tu­dom, hogy nem vitaindító cikknek szánták, mégis hoz­zá kell szólnom a Délma­gyarországban január 20-án megjelent íráshoz. Magamról: munkaadóm a férjem. Beosztásom; anya. Főfoglalkozásban. Én is hallottam már a há­tam mögött a megalázó sut­togást: a sokgyermekes. Pe­dig nekem nincs tíz gyer­mekem. csak annyi, ameny­nyit ma ideálisnak vallanak: három. Három gyönyörű cse­metém. Egy fiú és két kis­lány. Három eleven kis ör­dög. A Délmagyarországban megjelent cikk hozzászólójá- elsősorban sok-sok szeretetre az imádat, a szeretet. A má­sik mamának bejárónőt ke- ­rített az édesanyja, mire kedő anyagj támogatáson, de túl a tényen, hogy férjhez megy egy nő, velejárója az életnek, hogy szü] egy gyer­meket. — A barátnőmnek is van egy, nekem is legyen! alapon, ha másért nem. egy kisgyermekkei sok baj, munka van. Ismerőseim között van egy bűbájos fiatalasszony, akitől ötéves házasság után most' válik a férje, mert neje nem áldozza föl magát egy gyer­Am így valahol elveszik mekért. Félreértés ne essék, a gyermek. A gyermekért, magáért a gyermekért szül­jünk gyermeket. Kocsi, la­tudom, hogy példáim nem általánosak. De legtöbbször pont ezek a mamák mond­kás, anyagiak, jó ha van. De iák megalázón szánakozva: nak egyetlen mondata kész­tetett írásra. „És még a hu­szadik században is vannak úgymond "maradi gondolko­zású" asszonyok, akik életet adnak, de nem vesznek el." S hozzáteszi, hogy ilyet olyan ezt? Íme ember tesz. aki szereti a egyik van szüksége, mégpedig az anyjától. Ügy kell neki a szeretet, mint a levegő. S az igazj szeretetnek velejárója az önfeláldozás is. Hogy miért írtam le mind­egy-két példa: az mama így áradozik gyermeket, s életcélja a gyér. egyetlen csemetéjéről: „Imá­mek. dom Krisztit. Nézd meg ezt Igen! Az én indítékom is a pufi kis gyereket. S hogy az volt, hogy szeretem a mennyi baj van vele? Nem, gyermekeket. így maradt még egy azért nem kellene, meg a harmadik gyerme- valószínűleg a mamám sem kem. Hogy kettő lesz, azt vállalná már. öregszik." tudtam. Mivel az első fiú Megkérdőjeleztem magam­lett, kislány is kellett. Lett! ban ennek a kismamának a S aztán jött hamarosan a gyermekimádatát. Hiszen a harmadik terhesség. Orvos, nagymama mossa a pelen­majd AB-bizottság, s aztán kát, a nagyi főzi a gyermek kegyetlen Ielkiismeret-furda. lás közepette őriztem egy hé­tig a jegyzőkönyvet. Igaz, ak­kor egyéves kislányommal még jóformán ki sem alud­tam magam. Tudtam, hogy az albérlet, nagyon keserves. Tudtam, hogy nincs jövedel­mem. (Gyermekgondozási se­gélyt nem kapok, felmond­tak terhesen.) Tudtam, hogy nehéz terhesség elé nézek, hiszen már nem vagyok húszéves. Ezek mind meg­győző érvek, de akkor egyet­len gondolat vibrált, bennem állandóan: egy élő, csöpp magzatnak írjam alá a halá­lát? Elnéztem egyéves totyogó, gagyogó kislányomat, s el­képzeltem merő ellentétét, egy szőke, kék szemű tün­dért. Aztán valahogy így zá­rult a jegyzőkönyv-história. Férjem: ha kettőnek van kenyere, a harmadiknak is lesz. S az enyém lett a sző­ke. kék szemű tündér. Én pedig nekik adtam mindent magamból; fodrászt, új ru­hát, mozit. szórakozást, könyvet, s jó pár kilót. Igen, ennivalóját, a éjjel, ha sír nagyi kel fel i csöppség. S ,a sokgyerekes. a nagycsalá­dos". Pedig ők a szánalma­sak. Azzal, hogy megszülünk egy gyermeket, még nem le­szünk anyák, csak papíron. Majd, ha vállaljuk a szürke hétköznapok ismétlődését, pelenkamosással, főzéssel, ta­karítással. vasalással. Az át­sírt nyűgös éjszakákat, be­tegség, vagy fogzás idején. Reggel aztán kimerülten éb­redve, elölről kezdjük min­dig ugyanazt. De megéri-e? Mit. kapunk érte cserébe? Leírhatatlan, kimondhatat­lan sok-sok apró örömöt, magát a boldogságot, össze­hasonlíthatatlanul többet, mint amiről lemondtunk. Amennyit adunk. legalább annyit kapunk is. Nagy Erzsébet Elektromágneses sejtsugárzás \ Szovjet kutatók az élő üvegeket állítottak egymás anyag tevékenységének újabb mellé — amelyek nem en­titkát tárták fel: bebizonyí- gedik át az Ibolyántúli su­tották, hogy az egymástól garakat —, az egészséges hermetikusan elzárt sejtcso- sejtek jól érezték magukat a portok elektromágneses jelek szomszédos, „kezelt" sejtek segítségével képesek egymás- pedig elpusztultak Amikor sal biológiai információkat kvarcüvegből volt mind a közölni. A kísérletek során élő szervezetek sejtjeit két kis üvegedényben helyezték el. Az egyikbe egészséges sejte­ket tettek, a másikba beteg­ségkeltő vírusokat, mérgek­nek vagy sugárhatásnak ki­tett sejteket. Az edények nyílását légmentesen lezár­ták. Azt tapasztalták, hogy ha közönséges üvegből készült két edény — ezek átengedik az Ibolyántúli sugarakat —, az egészséges sejteken is je­lentkeztek a betegség tünetei, és azok is elpusztultak. Érzékeny műszerek segítsé­gével kimutatták, hogy a be­teg sejtek az Ibolyántúli tar­tományba tartozó elektro­mágneses sugarakat bocsáta­nak ki. ekként hatnak az egészségesekre. Hegedűs András: „Az én hiteles családfám" Móra Ferenc őseiről keveset tudunk. A csa­lád tagjai nem emlegették a múltat; egyrészt a jelen gondjaival való viaskodás nem adott nekik lehetőséget a pihentető órák múltidézésére, más­részt maguk az ősök is a robotos hétköznapok szürke, észrevétlen munkásai voltak, s szájról­szájra kívánkozó legendás tettet nem hajtottak végre a mi nemzetségünkben nyom nél­kül szoktak elmúlni az ősök" — írta Móra Az utolsó subában. S ha mégis elődei után kuta­tott az író, akkor az elmúlt századok szegényei­ben, a társadalom kivetettjeiben fedezte fel. is­merte fel őket. A Találkozásom a sírkövemmel című írásában így vallott: „Azt hiszem, az az ág. amelyikből én sarjadtam, mindig rabszolga volt. Egyiptomban követ hordott a piramisokhoz, a Campagnán bivalyokat terelgetett. Finnlandban fát vágott. az Árpádok idején robotolt valamely várispánnak, és végső sorjában a szűestű rab­szolgájából az irótoll rabszolgája lett. az is ma­rad, míg meg nem fordítják kriptáján ősi cí­merét, a bilincset, mely annnyiban egyedülvaló címer, hogy megfordítva is bilincs rrvarad." Ami­kor írónk Szegedre került, felfigyelt arra. hogy milyen sokan viselik a városban a Móra-nevet. Annak meg különösen örült, hogy „a legtöbb­jük igen rendes ember, s valamennyiük szegény ember, szántó-vető. zsellér", akivei lélekben mindig szívesen vállalta „a ki nem mutatható rokonságot ls". (Legidősebb Ferencek.) Érdekes­ségként azt is megemlítette, hogy egyik jász­sági rokona, Móra Mihály nyugalmazott táblabí­ró vagy kétszáz évre visszamenően összeállította az ősök névjegyzékét. (Gyanús nevem.) Mórának csupán a szüleiről voltak megbízható ismeretei. A dédszülőkről már semmit sem hal­lott, a nagyszülőkről pedig nagyon keveset. Apai nagyapjának a keresztnevét sem tudta. Annyit őrzött meg róla a rokoni emlékezet, hogy Jász­berényben volt „vérben dolgozó ember", azaz juhvágó. Apai nagyanyjának csak a nevére em­lékezett. arra is tévesen, hiszen nem Dudás Er­zsébetnek hívták, ahogy ő tudta, hanem Gulyás Erzsébetnek. Különben apai nagyszüleit nem is­merte, egvsfcer sem találkozott velük Anyai nagyapjáról annyit tudott, hogy Juhász István­nak hívták, kiskunfélegyházi ..pásztorember és szőlősgazda" volt. a „célszerű szegény ember­nek" abból a típusából való, akiből a legtöbb élt. a földön. Anyai nagyanyjának. Berec Annának pedig így idézte az emlékét Móra: „harminc­éves korában 6 is fehér fejű, mint én, s még innen volt a negyvenen, mikor meghalt sárga­ságban". Amikor írónk így seregszemle' tartott emlé­kezetben megőrzött kisszámú fi 'ilett. enyhe iróniával ezt jegyezte meg: ..A . én hiteles csa­ládfám ezzel ki is van. Valószínű, hogy nekem is volt több ősöm is, föl egészen az özönvízig, s azokat csakúgy megladikáztatta Noé, mint Vil­mos császár őseit, de szavahihető helyről még a nevét se hallottam egynek se. Gondolom, töb­ben is vagyunk így, akiknek a Daru utcában volt a várkastélyunk." (Családfa.) Móra családfájával, családtörténelmi tudatával a névtelen és nincstelen kisemberekhez kötő­dött. A múltban, a történelem századaiban ve­lük azonosította magát, sorsukkal vállalt közös­séget. A jelenben pedig a szüleivel, s a hozzá­juk hasonló fűszál-emberekkel. A szülőkről Móra mindent tudott és mindent megörökített. Kevés író festette meg olyan meleg szívvel szülei arcképét, mint Móra Ferenc. Móra Ferenc édesapja, a foltozó szűcs Móra Márton 1834-ben született Jászberényben. Szegény és írástudatlan szülei akkor már idős emberek voltak. Móra Márton csak két télen lá­togatta az iskolát, tanulmányait apja halála után nem folytathatta, a fogalmazásnak még­is olyan mestere lett, hogy később 6 írja a hoz­záforduló szegény emberek szerződéseit, kérvé­nyeit. Ikertestvérével, Andrással együtt szakmát tanult. Jászárokszálláson lett szűcsinas a „klasz­szikus nevű" Tejbetök András mester keze alatt. A testvérek az inasévek letelte után 1858-ban a céhek törvénye szerint vándorútra keltek, hogy remekmű készítése után mesterré váljanak. Sze­gedre indultak, s Kiskunfélegyházán kötöttek ki. Az történt ugyanis, hogy az egyik állomáson — Móra István szerint Kecskeméten. Móra Fe­renc szerint Kiskunfélegyházán — egy szeren­csejátékos elnyerte Móra Márton pénzét, s így az ikertestvérek a kiskunok földjén kényszerül­tek letarisznyázni. fFolytatjuk^ 0

Next

/
Thumbnails
Contents