Délmagyarország, 1974. február (64. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-24 / 46. szám

VASÁRNAP, 1971 FEBRUÁR 3S. Kutatók, tudósok, felfedezők lésben a modern seregek páncélos ékei messze behatolnak az ellenséges fél területére, nem törődve azzal, hogy mi marad a hátországban. A terület teljes birtokbavételét olyan erőkre bízzák, amelyeknek felszerelése már nem teljesen modern, mert abból rendszerint nem is áll sok rendelkezésre. Itt még működnek a régebbi típusú, úgynevezett hagyományos fegyverek, amelyek erre a célra még megfelelnek, s a birtokba vétel megtörténhetik. A kutatásnak is megvannak a legújabb, modern és a régibb, hagyományosnak nevezhető eszközei és módszerei. A modern technika fejlődése újabb és modernebb eszközökkel látja el a kutatást. A finommechanikai vállalatok, egymáson túltéve, egyre-másra újabb és modernebb készülékeket ajánlanak, amelyekkel kényelmesen, gyorsan, pontos adatok nyerhetők. Montecuccoli mondása itt is helytálló. Ehhez a harchoz is elengedhetetlen a pénz, pénz és a pénz. A modern eszközök és a velük alkalmazható módszerek. az azokkal kapott újabb eredmények jelentős előrehaladást biztosítottak. Azonban az előretört ékek között sokszor nincsen, vagy csak nagyon gyönge az összeköttetés. Vegyünk például két közelálló tudományt, a növénytermesztéstant és a növényélettant. Mindkét tudomány ma mar vaskos kötetet kitevő ismeretanyagot foglal magában. Rohamos az előrehaladás, mindkét tudomány egy-egy hatalmas, erős. magas kőoszlop, az ismeretlenséget jelentő mélység két oldalán. A pillérek tehát már mondhatni készek, biztosak, de az átívelés, az összeköttetés, képletesen kifejezve, csak nagyon labilis kötélhíd, vagy deszkapalló. Az átívelés további megerősítést, sőt átépítést kíván, míg rajta a forgalom (a gyakorlat) biztonságos lesz. Ezért szükséges a kutatómunka lehetőségének további fejlesztése, növelése. Ennek a tudományos előrehaladásnak harcosai a kutatók, akik idővel mind több és több ismeretanyagot tesznek magukévá, és részt vesznek a meglevő gyarapításában, és mire szakmájuk tudósaivá válnak, a hadseregben már legalább az ezredesi rendfokozat lenne esedékes. Ez a rendfokozat a becsületes, kitartó munka, szolgálat eredménye, de hogy valaki híres katonává váljék. ahhoz több kell, mint becsületes szolgálat. Ehhez a hadműveletben kimagasló eredményeket kell felmutatni az előrehaladásban. az áttörésben. Ugyanis a tudomány előrehaladása is elakadhat. hosszú időn keresztül egy helyben topoghat Ennek többféle oka lehet. Oka lehet például az elégtelen, vagy helytelen információ, meg nem felelő technikai felszerelés, helytelen támadási irány, amelyek mind olyan tényezők, amelyek a tudományos kutatásban is fennállhatnak, és megtorpanást okozhatnak. Ekkor és itt van lehetőség elöreugrásra a ranglétrán. Híres kutatóvá, felfedezővé az válhat, aki az elakadt tudományos kutatásban jelentős előrejutást biztosít, aki felfedezésnek mondható új eredményeivel az előrehaladáshoz komoly segítséget nyújt. Ehhez azonban széles alapokon nyugvó, áttekintést adó ismeretek mellett más is kell, mint széles körű szakmai ismeret, és ez az, amit a valódi háborúskodásban úgy neveznek, hogy hadiszerencse. Tehát az/ hogy valaki felfedezővé váljék, nemcsak tudás és elhatározás kérdése. A felfedezés tárgya rendszerint egy addig ismeretlen anyag tulajdonságainak, vagy általa kiváltott jelenség vagy jelenségsorozat összefüggéseinek megvilágítása. Ehhez azonban mindig van egy soha el nem maradható előfeltétel. És ez az, hogy a keresett "megoldás, vagy a megoldáshoz vezető jelenség valaki előtt megjelenjék, aki azt tudatosan észreveszi. Az észlelő, aki a jelenséget látja, vagy egy szakember, aki az összefüggéseket máris egymással általa feltételezett vonatkozásba hozza, vagy csak egy pontos megfigyelő, aki annak körülményeit és lefolyását pontosan leírja. Az utóbbi esetben sincs veszve a dolog, mert a jelenség előbb-utóbb rekonstruálható, és a feltételek oksági öszszefüggése magyarázatot kaphat Ez néha időbe telik, de bekövetkezik. Például azt, Ijogy az egyes Penicillium-gombák antibiotikumot termelnek, Fleming már 1928-ban észrevette, amikor egy gennykeltő baktériumtenyészete véletlen folytán Penicillin-gombával fertőződött A gomba telepe körül a baktériumok elpusztultak, és szaknyelven, úgynevezett tiszta udvar képződött A fegyver megvolt, csak éppen lőni nem lehetett még vele. Az antibiotikum vegytiszta előállítását csak a második világháború alatt végezte el két amerikai fiatalember. Mind a három felfedező Nobel-díjat kapott a csodálatos hatású gyógyszer felfedezéséért, amely valósággal — szinte csodának látszó módon — elfújt több. addig csak nehézkesen gyógyított betegséget. Minden meg nem értett, meg nem magyarázott jelenség csodának számított. Az emberiség ókorában csoda volt a tűz, a villám, a tenger hullámzása, a rügy fakadása stb. És ezek mind más és más istenség hatáskörébe tartoztak. mindaddig, míg természettudományos magyarázatuk be nem következett. így például a Serratia marcescens-nek nevezett baktérium — amely nagyon közönséges talajbaktérium — általa okozot jelenség, a véres ostya, valamikor csodának számított. Ezt a baktériumot több esetben a légáramlat a templomi tabernáculumban levő ostyára vitte, és ott megtapadt. A levegő nedvessége és az ostya anyaga elégséges volt ahhóz, hogy ott ez a mikroorganizmus osztódásnak induljon, szaporodjon, és ott fénylő felületű, vérvörös színű, gyakran 5—6 milliméter átmérőjű, kör alakú telepet hozzon létre. A fokozatosan növekvő baktériumtelep valóban vércsepphez hasonló. Innen van a baktérium régebbi neve: B. prodigiosus = csodabaktérium. Megjelenése ma sem ritka jelenség a mikrobiológiai laborokban. De akkor, a középkorban, kétségtelenül csoda volt, mert nem tudták, hogy mi az, és hogy került oda. A jelenség tehát hívatlanul jelentkezik, csak észre kell venni. A felfedezések mindig azzal kezdődnek, hogy valaki valami érdékest, szokatlant észrevesz. Semmelweis például észrevette, hogy a bécsi egyetemi klinikán a gyermekágyi láz azon az osztályon szedi az áldozatait, ahol az orvostanallgatók végzik a szülészeti gyakorlatot, a bábanövendékek osztályán viszont az ilyen esetek száma csekély volt. Pontosabban Semmelweis csak felfigyelt arra, hogy a kismamák és hozzátartozóik sírva könyörögtek neki azért, hogy a bábaképzősök osztályán vezessék le a szülést, fértek áz orvostanhallgatók osztályától, mert az ottani magas halálozás már közismert volt. Semmelweis inkább azt vette észre, hogy az orvostanhallgatók órarendjében a bonctani gyakorlat van a szülészeti gyakorlat előtt. Ügy vélte, mégpedig helyesen, hogy az orvostanhallgatók viszik át a boncteremből az okozót, de az ilyen gyakorlatot nem végző bábanövendékek nem. Semmelweis az általa feltételezett mérgező anyag kikapcsolásához vezette be a klóros víz alkalmazását, amely egy általános fertőtlenítőszer is, és ezzel a tökéletes fertőtlenítés bevezetésével lett az anyák megmentője. Egy másik, talán még érdekesebb észrevétel volt Pasteur esete a baromfikolerával. Pasteur, miután a baromfikolera kórokozóját megtalálta a beteg tyúkok vérében, azt táptalajon tenyészteni. szaporítani tudta. Az általa továbbtenyésztett baktériumok friss tenyészetével beoltott tyúkok valamennyie a baromfikolerára jellemző tünetek között elpusztult. Igen ám, dc Pasteur egy alkalommal néhány napig távol volt, és visszaérkezése után az öreg. azaz már nem friss baktóriumtenyészettel oltotta be - tyúkjait. A tyúkok az oltást követően bágyadtak voltak, szomorúan gubbasztottak, de — világfájdalmuk minden jele ellenére — meghalni nem akartak. Néhány nap múlva rendbe jöttek, és mintha mi sem történt volna, vidáman kapirgáltak. Pasteur most már friss tenyészettel oltotta be őket, és várta a baromfikolera tüneteit és a tyúkok pusztulását. De az eredmény nem a várt lett: valamennyi tyúk életben maradt. Ezt követően több kísérlet alapján megállapította, hogy az öreg, degenerálódott tenyészet alkalmazása védetté tehet a virulens baktériumok által okozott fertőzéssel szemben. Ez az észrevétele, mondhatni, zseniális tévedésének felismerése, alapot adott egy új tudományág. az immünitástan létrejöttéhez. Ezenkívül számos, érdekesebbnél érdekesebb esetet sorolhatnánk fel. és egy bizonyos, hogy a felfedezésének tárgyát senki előre ki nem választotta. A problémát és annak összefüggését a sors, a szerencse, vagy véletlen hozta elébe, amelyre felfigyelt, amit észrevett, de amelyet most már tudományos módszerekkel igazolni kellett. Ugyanis, viszonylag kevés az olyan eset. amikor például minden tyúk elpusztul, vagy minden tyúk életben marad. Vagy más esetben, kimutatható-e egy vegyület, vagy sem. Ezek kivételesen egyszerű esetek. Sokkal több azonban az olyan eset. amikor a jelenség bekövetkezéséhez több tényező együttes jelenléte szükséges. Ilyenek például a növénybetegségek, amikor a talajadottságoknak, fajtájának, éghajlatának. és azon belül a hőmérsékletnek. napfénymennyiségnek is szerepe van a betegség megjelenésében. Vagyis, itt is sok tényező egyidejű jelenléte szükséges. és e tényezőket mind, mennyiségileg is, ki kell mutatni: S ha ez is készen van, az adatokfelhasználásával a jelenség magyarázatának pontos, közérthető megfogalmazása következik. Ugyanis, nincsen az a megoldott probléma, amit ma már közérthetően ne lehetne elmondani. A

természettudományos kutatás munkája mai életünkben rendszerint azon a sohasem hangoztatott elhatározáson alapszik, hogy valaki szép diplomával feljogosítva bevonul egy jól felszerelt kutatóintézetbe, hogy egyszer majd felfedező lesz, az emberiséget egy addig meg nem oldott probléma megoldásával fogja megajándékozni, és lehet. hogy egyszer talán majd frakkba öltözködve megjelenik a svéd király előtt. Napóleon azzal ámította katonáit, és buzdította őket hősiességre, hogy tarsolyukban hordják a marsallbotot, csak ki kell érdemelniök. De máris leszögezhetjük, hogy könynyebb volt egy közkatonának tábornokká válni Napóleon seregében, mint manapság a természettudományokban valami újat. nagyot alkotva, eljutni a Nobel-díjig. A kitűnő diploma csak annak igazolója, hogy birtokosa rendelkezik annyi alapismerettel, amellyel kutatóintézetben dolgozhat, képes lehet az ott folyó munkába bekapcsolódni. Szóval, az oklevél csak belépőjegy egy kutatóhelyre, egyetemi vagy más kutatóintézetbe, jogalap a munkakezdésre. A természettudományos kutatómunka, amelybe a kezdő kutatónak be kell kapcsolódnia, nem más, mint folyamatos harc az egyre növekvő ismeretlennel. Ugyanis, ismereteink egyre táguló köre állandóan növeli az ismeretlenséggel határos arcvonalat. A harc mindig nagyobb és nagyobb felületen, nagyobb területekért folyik. Itt is, mint az igazi harcban, háborúban, a saját erő reális ismerete mellett, ismerni kell az ellenség erőit, azok elhelyezkedését, gyenge pontjait, ahol megközelíthető és támadható. ahol előrehaladás lehetséges. Napjaink hadviselése és a természettudományos kutatás sokban hasonlók. így például mindkettő igényli és hasznosítja a modern technikát A mai hadvlscA

most már közölt felfedezéstudományos és gyakorlati értékére — amint ezt Szent-Györgyi professzortól is hallottuk — a kiváltott ellenkezésből iá következtetni lehet Szinte természetes, hogy elszánt védelmezői vannak a megszokottnak, a réginek, amelynek érvényben maradása sokak számára személyi kérdés. Tehát, amennyiben tőlük függ, már a közlésben is nehézséget támasztanak. Ilyen gáncsoskodásnak,' rosszindulatú bírálatnak szinte mindenki ki volt téve, aki merőben újat alkotott: Jenner, Semmelweis, Darwin, Pasteur, sokan-sokan mások, és mint hallottuk, maga Szent-Györgyi Albert is. Az új igazság elfogadása tehát nem mindig, sőt, csak nagyon ritkán megy simán. Megalkotójának sokszor személyi támadást kell elviselni azért, amit alkotott. Ezért a természettudományos felfedező még akkor is, ha csendes, visszavonult egyéniség. mindig kissé forradalmár. DR. VÁMOS REZSŐ