Délmagyarország, 1974. február (64. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-24 / 46. szám

VASÁRNAP, 1974. FEBRUÁR 24. 7 Árucsere Tordai Jenő magyar és 'Andres Yebra kubai külkereskedelmi miniszterhelyettesek szombaton aláírták az 1974. évi magyar—kubai árucsere-forgalmi jegyzőkönyvet. Ez magyar részről gépek, berendezések, anyagok, kubai részről cukor, déligyümölcs, ital- és dohányáruk, valamint nikkel növekvő szállítását irányozza elő. Magyar -román vegyipari tárgyalások A magyar—román vegyipari munkabizottság Gór Nagy Sándor nehézipari miniszterhelyettes és Illie Cisu romén vegyipari államtitkár vezetésével Budapesten tartotta VI. ülését. Az ülésszakon megállapodás-tervezelet dolgoztak ki a petrolkémiai és növényvédőszer-ipar területén való együttműködésre. A tervezett két kooperációs együttműködés a két ország jelenlegi vegyitermékforgalmát 1980-ig megkétszerezi. A tárgyalásokon jegyzőkönyvben rögzíteLlek néhány olyan együttműködési javaslatot, amelyek az 1976—80. évi vegyi termékforgalom további bővítését teszi lehetővé. Bonyodalmak a röszkei kertészet körül Halászok kárigénye — Két vélemény Fúrtak egyszer egy termálkutat Röszkén, a Kossuth Tsz-ben. A helybeliek úgy mondják: 1969-ben buggyant felszínre a meleg víz, amelynek fűtőenergiáját hasznosítandó felépítettek egy modern zöldségtermesztő üzemet. Ez 1972-ben már 2 millió forintot érő friss árut, gyökeret, répát, paprikát, paradicsomot, retket, káposztát, uborkát adott. Tavaly másfélszer annyit. Harmincezer négyzetméternyi fűtött térben üveg és fólia alatt terem a zöldség, ami köztudomásúlag országos hiánycikk manapság. Tehát a röszkei vállalkozás nemcsak a közösségnek s a tagoknak hasznos, hanem a népgazdaságnak is. Tanács Imre, a Kossuth Tsz elnöke mégis gyakran ideges mostanában a zöldségüzem miatt Azt mondja, hogy a beruházás 15 millió forintba került, részint a tsz kasszájából, részben pedig hitelből. A taglétszámhoz viszonyítva igen kevés náluk a termőföld, elsősorban e miatt határozták el a termalkertészet felépítését. — Hogy legyen munka az iembereknek. Mert itt bizony hitébe is. Hátha az engedélytelen üzemelés miatt is következik majd az istencsapás, meg amiatt is, hogy esetleg ezentúl mindig pipálnak a halak a Holt-Tiszában? Elkeseredésükben a röszkei szövetkezetiek 1973. novemberében elhatározták, hogy a termálkertészetet leállítják. Megszüntetik a zöldségtermesztést ott, ahol annyi család kapott biztos kenyeret, s ahol tíz-meg tíz vagonnyi zöldség termett az ország asztalára. Ha nem hoz semmit, hát legalább többé ne is vigyen. Egy gazdasággan, ahol a szakértő munkáért legfeljebb tíz forint jut óránként, meggondolandó, hogy mire vállalkoznak. * De hát valóban rossz az a termálvíz? Tényleg amiatt „pipált" a hal Röszke alatt? Erre vonatkozóan két szakértői véleményt ismerünk. Kettőt s az — két féle. Az OMMI (Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet) vízminősítői szerint a röszkei termálvíz káros anyagot tartalmaz, s ezért beeresztését a Holt-Tiszába nem javasolják. Nem ajánlják, noha azt is leírták 1973. dea munkaképesek fele csak az cember 21-1 levelükben, hogy esztendő nehany honapjaban jutott munkahoz. keresethez. De — folytatja az elnök — ennek az egesz beruhazasnak a sorsa bizonytalan, mert a csurgalékvíz beeresztésére a háromkilométernyire levő Holt-Tiszába nincsen engedélyünk. Vagyis: a zöldségtermesztő negyedmilliós nagyüzem, a 15 milliós ker- kötelezné, tészet üzemeltetéséhez nincs, hiszen alapenergiája a meleg víz. az a káros anyag viszonylag gyorsan oxidalodik. Ez a szakértői vélemeny az alapja annak, hogy a röszkei tsz mindmáig nem kaphatott vízjogi engedélyt. S döntő volt ez a vélemény abban az elhatározásban is, amely a zöldségkertészeket majdnem kártérítésre Homlokegyenest ző viszont a másik ellenkeszakértői vélemény, ugyanarról a rösz- ne igazságos. Nem könnyű megérteni, mi lehet e különös história mögött? Csak annyit tudunk, hogy a termálvíz hatósági engedély alapján szökött a felszínre. A kertészeti* üzemet is állami engedéllyel, állami segítséggel építették. A termálvíz 1969 óta folyik a Tisza lisztesi holt ágába. Az a víz 1972. őszéig semmiféle kárt nem okozott. Egy tudományos szakértő szerint nem is okozhatott. Sőt a halászok elnöke, Juhász József friss — mostani — közlése szerint azóta sincs és most sincs semmi baj. Elmondta azt is a halászelnök, hogy amikor a káreset történt, igen alacsony volt a víz. De azóta is alacsony. Ráadásul, mint mondotta: — A felső szakaszról, amely a város szennyvizének gyűjtője, átszivárog a lé. (Erről más szakértők is tájékoztatást adhatnak.) - Mindazonáltal: A röszkei Kossuth Tsz-ben bizonyos gondolkodás után, a pártszervezet serkentésére nem hajtották végre azt a novemberi határozatot, amely szerint a zöldségüzemet leállítják. Ma is termelnek a kertészetben. De engedély nélkül! Engedely nélkül és ez felveti: ujabb bonyodalmak következhetnek. Esetleg a jövőben is pipálhat a hal. (!) Van olyan javaslat, hogy az érintett vízterület hasznosítására, gondozására társuljon a szegedi halászati meg a röszkei mezőgazdasági tsz. Kizárni akármelyiket a lisztesi szakaszról talán nem lenTavaly veszélybe került az egész vállalkozás, amikor a röszkei szövetkezetiek meg a szegedi Kossuth Halászati Tsz között kisháború tört ki a víz meg a hal miatt. A halászok szerint a hal egyszer „pipált", pusztult a termálvíz miatt. A hadüzenettel Juhász József, a halászok elnöke zörgetett be egy napon Tanács Imréhez Röszkén, valahogy így: — Kárigényünk volna. — Miféle kárigény — hökkent meg a röszkei elnök. — Hát a termálvíz károsítja a halat. Ehetetlenné teszi. Legalább 300 ezer forintért tartották volna a markukat a halászok mondván, hogy ennyi veszett. Feljelentés, per következett, s lialszori tárgyalás után 248 ezer forintot ítélt meg az első fok a szegedi halászok javára. • Addig is nyugtalanította a röszkeieket a nagy beruházás jelentős anyagi terhe, az adósság, meg ráadásul az is, hogy vízjogi engedélyt mindmáig nem kaptak és voltaképpen nem lenne szabad terrrelniök a 30 ezer négyzetméteres kertészetben. Most viszont a kártérítési határozat mintha belemart volna az egész vállalkozás közepébe, meg az emberek kei termálvízről. Dr. Vámos Rezső adjunktus, a Szegedi József Attila Tudományegyetemen, mint országos és FAO (ENSZ) szakértő feljogosított bennünket annak közlésére, hogy az a termálvíz nem rossz. — Két tóban hűtik, s emellett háromkilométeres csatornán at levegőztetik azt a vizet, mielőtt a Holt-Tiszába jutna — nyilatkozott az adjunktus, s hozzátette: — Vizsgálataim minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy amiatt a víz miatt halpusztulás nem .lehet. Tisztelettel a tudomány iránt, nyilvánvalóan éppúgy nem dönthetünk ebben az ügyben, amiként a röszkei kertészek meg a szegedi halászok sem dönthetnek. Ök egyet tehetnek: kardoskodnak A maguk Igaza mellett, illetőleg amellett, amit a szakértők a termávízről megállapítottak. Csakhogy az tűz és víz. S ez bizony elgondolkodtató, mert nem valamiféle háztáji pletykáról, piaci torzsalkodásról van szó, hanem Egy megismételt, alapos, és végleges minősítő vizsgálat is segítene. Kellene! Nem érthető, miért ne lehetne végre határozottan dönteni a termálvíznek az ügyében? Senkinek sem lehet hasznos ennek a jó néhány éve fennálló zavarosnak a fennmaradása. A közösség számára különösen nem. Kaczúr István Távoli ígéret-e az automatizálás ? A

kadnak akik a bizonyára, cím olvastán azt kérdik: miért lenne ígéret? Hiszen működnek automaták az iparban, a mezőgazdaságban, a szállításban, sőt, legújabban a kereskedelemben is. Az automata még nem automatizálás. Egy nagy termelékenységű automata prés nem oldja meg a gyár kapacitás- vagy munkaerőgondjait. Nem elegendő önmagában az állatnevelő telep automatizálása, ha erősen változik a tápok minősége, mert a keverőüzemben Pista bácsi lapátja .',adagolja" a koncentrátumokat... Mit ér a kávé-, az üdítő ital árusító automata, ha üres? Az automatizálás folyamatlánc. Nem elég egyes szemeit kikovácsolni, az egészet kompletté kell tenni A párt X. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolója megállapította: „Gazdasági fejlődésünknek abba a szakaszába léptünk, amikor reális célként tűzhetjük magunk elé, hogy az iparilag közepesen fejlett országok sorából az iparilag fejlett országok közé emelkedjünk." Ennek egyik tényezője a műszaki fejlesztés. Aminek része az automatizálás. De csak az ésszerű sorrend betartásával: gépesítés — automatizálás — számítógépes irányítás. Hazánkban sok területen a gépesítés alacsony színvonalú, másutt viszont — például a villamosenergia-termelésben, a vegyiparban — viszonylag kiterjedt az automatizálás. E1 llentmondás? Rejlik benne az is, de elsősorban annak bizonyítéka, hogy a gazdaság, az ipar nem minden területén érnek be egyszerre az automatizálás — sőt, az ennél korábbi lépés, a gépesítés — feltételei. Amilyen hiba a késés, olyan károkat okozhat az elsietés! Lorenzo Medici herceg a XV. században automata bábut keszittetett. A tanyaiak citerázott, a zene ütemere tancolt, majd végül meghajolt; ezzel a mutatvány véget ért. Napjainkban a „bábuk" a nap jó részében mozdulatlanok; a forgácsoló automaták átlagos műszakszáma alig több, mint a normál szerszámgépeké. Medici herceg és társasága játszott az automata bábúval. Napjaink automatáinak túlnyomó többsége túl drága ahhoz, hogy a szervezetlenség játékszere legyen. Vannak tisztes eredmények. Az automatizálás például döntő szerepet játszott abban, hogy egy évtized alatt az üvegiparban 60 százalékkal csökkent az egy tonna üveganyag olvasztásához felhasznált tüzelő, vagy ban: a statisztikai adatok szerint február 10—16. között országosan mintegy 85 ezer új influenza-megbetegeegyik részről csaknem 400 dés történt. A járvány a február 10-ét megelőző napokban tetőzött — a megbetegedettek száma összesen már meghaladta a négyszázezret —, s az orvosok véleménye szerint, ha megszűnőben nem Csökkenőben az influenzajárvány Ujabb naptári hét influen- Eddig a lakosság kis híján zajelentéseit összegezték az négy százaléka esett át az Egészségügyi Minisztérium- influenzán, legtöbbjük — hétabban, hogy míg tíz éve 32 liter sör folyt palackokba minden hektónyi termelésből, most már 75 .liter az arány. Az sem lebecsülhető, hogy az automata szövőgépek száma 1963 óta megháromszorozódott, s ma már arányuk 45 százaléknyit tesz ki. Vannak nehéz gondok. Az automatizálás megköveteli a dolgozók szakmai öszszetételének változását, egyebek között a műszerészek táborának ugrásszerű növekedését. Az automaták beállítása, vezérlése, karbantartása lényegében szellemi munka, de miféle „státusznak" tekintsék, azaz mennyi bért fizessenek érte? A legutóbbi években az automata esztergagépek állománya a korábbiaknál gyorsabban, átlagosan esztendőnként három százalékkal gyarapodott. Kihasználásuk viszont megkövetelné a további munkaműveletek átszervezését, korszerűsítését, de erre a termelők nehezen vállalkoznak, mivel csak a közvetlen hasznot nézik, s az nem mindig kimutatható.. .. Távlati műszaki fejlesztésünk főbb irányai címmel 1970. decemberében fogadott el egy dokumentumot az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, amely egyebek között kimondja: „A társadalmi-gazdasági fejlődés és a vele kapcsolatos technológiai és szervezési folyamatváltozások az automatizálást, a műszerezést és a számítástechnika széles körű alkalmazását objektíve igénylik." Az az igény azonban nem egyszerre teremtődik meg minden területen. A tennivalókról tárgyilagos térképet készíteni, a sorrendet, a beveendő hadállások egymás utánját megállapítani éppúgy dolga az iparirányításnak, mint az egyes vállalatoknak. A kezdetnél tartunk, hiszen a helyzetet jellemzi, hogy első ízben csupán 1972ben került sor — akkor is kísérleti jelleggel —, átfogó, a népgazdaság egészét felölelő vizsgálatra, elemzésre az automatizáltsággal kapcsolatban. S jó ideig tartott, míg azt tisztázták, ki, mit ért automatizálás alatt... E vizsgálat állapította meg, hogy az állami iparban — érték alapján számolva — 33,6 százalékra rúg a teljesen vagy részben automatizált gépek, berendezések aránya. Ám az egészen korszerű, teljesen automatizált, segédenergiával működő eszközöké mindössze 1,3 százalékot tett ki. Hosszú tehát az út? Hosszú. M égis, neki kell vágni. A termékek bonyolultsága, a minőségükkel szembeni követelmények növekedése éppúgy megkívánja ezt, mint a munkaerőhiány enyhítése. Ám ne egy-egy „csodagép" tanúsítsa a törekvéseket, hanem már az új üzemrész tervezésekor figyelembe vett jövőbeni automatizálás, a mindenre kiterjedő szervezési terv, mely szilárd alapokra helyezi a „maguktól dolgozó" berendezéseket, s nemcsak szó szerint, hanem képletesen szintén. Az ötödik ötéves terv előmunkálatait megkezdték mindenütt. Némi töprengést, meditálást, reális erőfelmérést az automatizálásnak ls szenteljenek. Nem a látványos tettekért. Sokkal inkább a lehetőségek okos kihasználásáért. M. O. aru kis helyen mázsányi halról, a másik részről pedig 1974-ben már pontosan 4 millió forint értékű zöldség sorsáról. A Holt-Tisza vizének meg egy 15 milliós nagyüzemnek a sorsáról és ez népgazdasági j is, de feltétlenül csökkenőszempontból sem- mellékes. -ben van. tíz százalék — a Dunántúlon, a legkevesebben — egyhárom százalék — a déli és keleti megyékben, valamint a fővárosban. Budapesten egyébként változatlanul nincs influenzajárvány. Az „idei" influenza enyhe lefolyású, a betegeknek mindössze 0.3 százalékát kellett kórházba szállítani. Pácsonyban. a Szombathelyi MEZŐGÉP Tröszt 3. számú gyáregységében sorozatban gyártják már a hazai tervezésű, félautomatikus üzemű maga-raktárakat. A magasraktárnak az az érdekessége, hogy az árul emeletesen tárolhatják, az anyagmozgatást pedig felvonóval oldották meg, Látkép a magasraktárról