Délmagyarország, 1974. február (64. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-20 / 42. szám

SZERDA, ÍM FEBRUÁR SC. Füstporból — nyersanyag A turowi barnaszénnel üzemelő hőerőmű kéményeit évente átlag több mint 3,5 millió tonna füstpor hagyja el. E tény ismeretében a lengyel tudósok egy csoportja hosszabb Ideje tanulmányozza a füstpor gyakorlati felhasználásának lehetőségeit. A krakkói Bányászati-Kohászati Akadémia Kerámia Kutató Intézetének tudósai „elemeire bontották" a turowi füstport. Megállapították, hogy mintegy 50 százaléka szilicium-oxid, 35 százaléka alumínium-oxid, 6 százalékavas-oxid, 2,3 százaléka pedig titán-oxid. Kidolgozták a füstpop kerámiaipari alkalmazásának módszerét. A füstpor egyebek között felhasználható a metlahilap gyártásában, de jó segédanyag a betonelem készítésénél is. Legjobban azonban az aluminium gyártásánál hasznosítható. Azzal is kísérleteznek, hogy a kerámiaiparban kötőanyagként alkalmazzák. A világ legdrágább itala Tokaj-hegyalja aranyban ennek nyomán a múzeumhoz ragyogó borai közül a legnagyobb karriert az úgynevezett 1811-es üstökös évjáratú aszú érte el. Ez a borkülönlegesség már az elmúlt században is híres volt, és igen magas áron vásárolták. III. Napóleon császár például 1860ban kétszáz fiaskót vett belőle — palackonként ötven frankért. V. Ferdinánd koronázási ünnepségére is ilyen aszút rendeltek és antalogjaért (egy antalog hetvenöt liszámos olyan levél érkezett, amelynek írói ritkaságnak tartott tokaji borokat kínálnak eladásra. így — többek között — egy palack IV. Károly készletéből származó 1917-es évjáratú szamorodni borért háromezer forintot kértek. A legérdekesebb levél a minap az NDK-beli Radebeul-ból érkezett. írója arról értesíti a múzeumot, hogy olyán tokaji borral töltött palack van birtokában, lekoíe óiétközeiben Variációk ter) ezer Körmöczy-aranyat amelyet hajdan Erős Ágost fizettek Mádon és Tokajban. Ez az aszú ma is a világ legdrágább itala. 1971-ben Londonban már kétszázhúsz fontért kelt el egy palack belőle. király udvartartása részére vásároltak. Az érdekes bejelentéseket és árajánlatokat a tokaji múzeum átküldi a tarcali Szőlészeti Kutatóintézetnek, A híres aszú történetét, ár- amelynek a ritkaságszámba folyamának változását Pap menő Tokaj-hegyaljai borokMiklós, a tokaji Helytörténeti ból már kisebb gyűjteménye Múzeum vezetője megírta, és van. Az Alföld festő-lírikusa Könyv Endre Béláról „Tiszta szelíd lelkét csöndben ringatja az alkony égy volt 6 s a mező, benne a róna dalolt, mások a parlagról büszkén magasodnak az égnek, ő a magyar föld méla porába hajolt." (Juhász Gyula: Endre Béla sírjára) Mivel Is lehetne poetlkusabban megütni a kívánt hangot, hn Endre Béláról akarunk szólani, mint Juhász Gyula fenti sorait idézni. László Emőke is ezt tette, amikor a művészről most megjelent szép könyvének Írásába kezdett. Ezzel a több, mint félszáz fehér-fekete — s köztük néhány szines reprodukciókkal ellátott kiadvánnyal (melyet a Corvina a Művészet Kisnapvilágot. Atyja a vásárhelyi ármentesítő társulatnál mérnökösködött, aki az 1879es szegedi árvíz elől Vásárhelyre menekítette családját. A későbbiek során 1887-től Endre a főreáliskola VI.—VII. osztályát (az utóbbit megszakítva) Szegeden végezte, aho, Kacziány Ödön tanította rajzra. Jóllehet járt Olaszországban, megfordult Münchenben és Párizsban is tanult, mégis itthon, az Alfölkönyvtára sorozatabanjelen- dón bontakozott ki igazán tetett meg), a szerző nem- l«stészete^fásuchelven letecsak egy kevéssé méltányolt lepődve a századfordulótól festő nevéről és képeirőt fúj- Tornyaivá! közösen többször ta le a feledés porát, de egyben feltárta, megmutatta helyi piktúránk szintén árnyékban levő szép, szelíd arculatát is. Mert az alföldi művészet nem csupán tragikus profilt mutat. Tornyai, Koszta, és Kohán mélyzengésű, olykor komor festészetével egyidejűleg bontakozott ki, illetve fejlődött tovább egy Ifrai hangvételű, helyi tájés népélet ábrázolás is, melynek egyik legjelesebb egyénisége Endre Béla volt. Kortársa Nyilasy Sándornak és Károlyi Lajosnak, akiknek derűs hangulatú és finom érzelmű szegedi festészete az övével rokonságban állott. Amint László Emőke nagy tárgyismerettel és szeretettel megírt tanulmánya is tükrözi. a délalföldi lírikus festők, így Endre Béla sem tartozott a lázasan keresők, a mindenáron felfedezni vágyók közé. Fejlődésébe a mü_ vészi átélések sora hozta bele a tartalmi gyarapodást, és egyéni stílusának határozottabbá válását. Az alföldi nép életének és környezetének beható tanulmányozásából formálta kl közvetlen hangú előadási módját, amely távol áll kora hivatalos festészetének szokványaitól. Pikturálls törekvése abban mutatkozik meg, hogy a szürke tónusoktól a szines látás felé halad, és kompozícióiban a választékosan dekoratív szellemű elrendezés mindinkább érvényesül. Ugyanakkor az érzelmek intenzitása, mellyel átéli a látottakat, folyton növekszik, és képel tartalmilag gazdagabbá válnak. Az eddig megoszló vélemények után a szerző is leszögezi, hogy Endre Béla Szegeden született, amint tudjuk 1870-ben, a jellegzetes „Fekete ház"-ban látott szerepelt a szegedi tárlatokon, sot 1927 októberében a K.iss-s/álló halljában megréndezett kiállítását Juhász Gyula nyitotta meg. Közvetlen halála előtt, 1928 nyarán, az Alföldi Művészek Egyesülete első szegedi kiállítása alkalmával megvásárolta a „Szeles idő" c. festményét, amely aztán még két művével a „Gorzsai táj" és a „Falu este" című alkotásaival a Móra Ferenc Múzeumba került. Legtöbb képét a Vásárhelyi Múzeum őrzi. Endre Béla munkásságát többen méltatták, mégis László Emőke most megjelent kismonográfiája által kapta meg a hosszú idő óta várt kellő értékelését „Az európai művészetben való igazodását nézve — sommázza elemzését a szerző —, Endre Béla éppen azok közül való volt, akik a maguk ismereteit, látásmódját európai szinten igyekeztek kiművelni anélkül, hogy egyik vagy másik stílusirányzatnak. mesternek utánzóivá lettek volna, önéletrajzi írásából éppen úgy kiviláglik, mint képeiből, hogy ismerte jól a nyugati művészek és csoportok izgalmas festői törekvéseit, de azt is látta, hogy idehaza, különösen a nehéz életű, nehézkesen mozduló vidéki környezetben az ilyesmi gyökértelen lenne, nem találna visszhangra... Nyilván érezte ö is a megalkuvást a lehetőségekkel, ám ez részéről nem a hitvallás feladása volt, hanem az adott valósághoz való reális érzékű igazodás. Hogy nem lázadt ellene, az egyéniségéből fakadt." Szelesi Zoltán Az oktatásügy továbbfejlesztésének egyik lényeges kérdése az iskolai munka tartalmi korszerűsítése. A tartalmi munka korszerűsítése azonban múlhatatlanul együtt jár az oktatásirányítás területére eső kérdések vizsgálataival is. Nem véletlen, hogy újabban gyakran elhangzik olyan kívánalom, hogy tegyék vita tárgyává a tanév jelenlegi beosztását, s egy korszerűbb, a célnak jobban megfelelő megoldással segítsék mind a pedagógusok, mind a diákok egyenletesebb terhelését, hatékonyabb munkáját. Eredményeként már két fontos rendelet is megjelent, az első a tanév kezdetére, a második pedig az érettségi vizsgák idejére vonatkozik. Pár hónappal ezelőtt a Köznevelés című folyóirat is vitára bocsátotta a tanév tagozódásának kérdését, segítséget nyújtva ezzel a Művelődésügyi Minisztérium állásfoglalásához. -Ügy tudom, egy munkabizottság is foglalkozik e témával. Elképzelhető tehát, hogy az elkövetkező évek valamelyikén ezen a téren is változás következik. Lássunk azonban néhány véleményt! Elég sok azoknak a pedagógusoknak a száma, akik nem tartják megfelelőnek a • mai struktúrát. Hibájául rójják fel a két félév elosztásának a munkaidő és a terhelés szempontjából való aránytalanságát. Annál is inkább, mert a szeptemberi időszakban a közhasznú társadalmi munkák, a tanév eleji teendők stb. miatt ugyancsak megrövidül a takarácsonykor és húsvétkor adtak értesítőt.) E „tábor" hívei a háromharmados tanév idejének jó elosztása érdekében az iskolai év meghosszabbításának is felvetik. Találkozunk olyan véleménnyel is, miszerint a tanév jelenlegi beosztása maradna, de nem volna félévkor bizonyítvány (értesítő) osztás. (Osztályértekezletek lennének azonban a téli és a tavaszi szünetben.) A pedagógusok közül nagyon sokan panaszkodnak a tavaszi hónapok munkájának túlzsúfoltsága, s ebből adódóan az év végi tanári tennivalók felszaporodása miatt. Csepiga Pál győri igazgató a Köznevelés hasábjain megoldásként például elképzelhetőnek tartja, hogy „a záróértekezlet egybeessék a tanévnyitással, annál is inkább, mert az elmúlt tanév eredményei és hiányosságai döntően meghatározzák az új tanév feladatait." Nagyon sok az olyan elzetek vetélkedői stb. —, amelyek elsősorban az iskolai KISZ-munka hatékonyságát növelik. Másrészt olyan művelődési és szórakozási legondolatát hetőségeket kívántunk biztosítani, amelyekre a hagyományos iskolai keretek között eddig csak a sokszor fárasztó délelőtti órák után vagy vasárnap volt lehetőség." A részvétel az igazgató szerint nem volt kötelező, de következetes és állandó agitációval arra törekedtek, hogy a diákok minél nagyobb számban vegyenek részt a különböző rendezvényeken. Így kívánták a fiatalokat hozzászoktatni a szabad iáő tartalmas kitöltéséhez. Mit szóltak ehhez a diákok? Ács Gábor tanuló a Köznevelés hasábjain így vélekedik: „A diákok mindenféleképpen valami kötetlenséget várnak a szabad szombattól, s ugyanakkor egy kétoldalú munkatervben meghatározott programáradatot kapnak cserébe." Hol akkor a hiba? A kísérletvezető erre így válagondolás, ámelyik a túlterhe- szol: még hosszabb időbe telés megszüntetésének az oldaláról közelíti tneg a kérdést. Többen is javasolták már, hogy például két vagy két és fél hónap után legyen a tanulóknak 3—4 nap szabadnapja, mikor is kirándulásokkal töltenék el az időt, és ez jelentené számukra a kikapcsolódást. A másik, ugyancsak sok pedagógust és diákot foglalkoztató kérdés: a szabad szombat ügye. Ez sem újkeletű téma, hisz tudott dolog, hogy hazánkban több iskonítási napok száma. Zavarja Iában is folynak kísérletek a év? közben a decemberi félévi értékelő munkát egy, a pálya elnőiesedéséből adódó probléma, miszerint az ünnepek miatt a családanyák magánjellegű elfoglaltsága, gondja is nagyobb ebben az időben mint máskor. Van-e jobb megoldás? A javaslat többágú! Az egyik „tábor" például azt kívánja — meghagyva a két féléves tagozódást —, hogy az első félév január végével fejeződjék be, s január végén és február elején legyen a félévi szünet. A másik „tábor" teljesen elveti a mai struktúrát és azt javasolja, hogy osszák fel három részre a tanévet. (Lényegében a régi lik, amíg igénnyé fejlődik a tanulókban a szabad idő minél hasznosabb és tartalmasabb kitöltésének a vágya. Hogy külföldről is idézzünk, Csehszlovákiában néhány év óta az iskolában minden szombat szabad. A tanulók megterhelése — szaklapok szerint — bizonyos mértékben itt is fokozódik. S> mennyivel jobb az, ha például úgy oldjuk meg a szabad szombat ügyet, hogy kevesebb lesz a téli és a tavaszi szünet, s hosszabb az iskolai szabad szombatos oktatási forma megvalósulása érdekében, valamint külföldön is már számos megoldási változattal találkozunk. Tallózgattam a folyóiratokban, s a Köznevelésben ugyancsak nagyon érdekes vitára leltem. Az újságíró megkérdezte Thomann Mártont, a pesterzsébeti gimnázium igazgatóját — ahol többek között e kísérlet folyik —, hogy a szabad szombatról mi a tapasztalatuk? „Célunk az volt — mondta Thomann Márton —, hogy a tanítás nélküli szabad szombaton egyrészt lehetővé tegyük tanulóink számára azoknak az S természetesen: anyagi igények is gátolják még a szabad szombatos formát. Megszervezése (sportpálya, uszodahasználat, az étkeztetés biztosítása stb.) pénzigényes. Azonkívül: a szülők mindegyike sem óhajtja, mert szombaton sem tud foglalkozni a gyermekével. (Sőf~ vannak, akik a szabad szombaton többet dolgoznak, mint máskor.) Nehéz kérdés még többek között a vidéki tanulók szabad szombatja. A megoldás ma még nem olyan egyszerű. Balázs Mihály a Köznevelés főszerkesztője írta: „a mai Iskola képtelen ráfizetés nélkül lemondani a szombati tanulásirányított tevékenységi forelemi iskola gyakorlatát ki- máknak a gyakorlását — po- ról." Igaza van! Idő kell ehvánják visszahozni — bár litikai vitakörök, honvédelmi hez is, hogy kikristályosodmodernebb formában — ab- versenyek, társadalmi mun- jék... ból az időből, amikor még ka, a vertikális alapszerve- Bánfalvi József Hegedűs András: Móra Ferenc hétköznapjai -15. Mindenre, ami szent, kérlek benneteket, ha csak egy kicsit szerettek engem, ha nem akartok nekem szomorúságot okozni: ne szóljatok errül a bolondos sorsomrul az édesanyáméknak!... ... és nekem olyan szerencsétlenül ostoba természetem van, mint tán senkinek. Minduntalan tl Juttok eszembe, meg az otthon. Ha sétálok, ha olyasok, ha eszem, ha pénzem nincs, ha rossz kedvem van... Írj. írj. kicsi szentem, sokat, nagyon sokat! Es ha valamelyik héten bélyeg nélkül kapnál levelet, ne haragudj meg érte! Nem írok tovább, mert a füstöt, a cigarettám ftistjit a szél a nyitott ablakon mind a szemembe verte, hogy egész könnybe borult, de csak a füsttől..." Ez volt az első vagy legalább is az első levelek egyike, amiben Móra pesti egyetemi éveiről, életkörülményeiről tájékoztatta menyasszonyát. Az a létbizonytalanság, kiszolgáltatottság, könnyfakasztó nyomor, állás utáni futkosás és szakadatlan hazavágyás, ami ebből a levélből elénk tárul, Móra pesti tanulmányi éveire mindvégig jellemző maradt. Az a sokirányú érdeklődés és szellemi mohóság, ami Mórát eddig is jellemezte, ^z egyetemi évek idején felfokozódott benne. Az egyik szaktárgyáért, a természetrajzért különösképpen rajongott. Azok közé a ritka természetrajz szakos tanárjelöltek közé tartozott, akik az elméleti stúdiumokon kívül a „mikroszkópi gyakorlatokat" is szerették, s akik a tanulmányi kirándulásokon a rozsot a búzától meg tudták különböztetni. Professzorának. Mágócsy-Dietz Sándornak az volt a terve, hogy egyetemi tanulmányai befejezése után maga mellé veszi asszisztensnek. De Móra minden serleget az ajkához érintett az egyetemen, amit „a lélek pohárnoka, a szellem" töltögetett. Egyforma lelkesedéssel hallgatta az esztétikát, a magyar irodalmat, a földrajzot. a botanikát, a történelmet, a görög művészetet, a keresztény régészetet és a csillagászatot. Egyetemi éveit a tudományok meghódításának szentelte. Nemcsak rajongott a tudományokért, kritikus szemmel is figyelte az egyetem munkáját. Az egyetemi tananyagot olykor-olykor kétes értékűnek tartotta. ..A nyelvészetben a hangtani szőrszálhasogatásokba utáltam bele. A természetrajztól a hónaposretek szöktetett meg. A biológia azt tanítja, hogy a virágok azért festik magukat pirosra, kékre, sárgára, mert úgy látják meg őket a rovarok, akik a házasságot közvetítik a hímvirágok meg a nővirágok közt. Ez rendben van. A gyümölcsök színe is csalogatásra való. A fekete bodzaszemet messziről látja a veréb, lecsípi. elröpül vele. a húsosát megeszi, a magját kiköpi, elszórja, így terjeszkedik a bodza a világi életben. Ezt is eihiszem. De mi haszna van abból a hónapos reteknek, hogy szép pirosba öltözködik a föld alatt? Csak nem azért, hogy a cserebogár kukaca könnyebben lássa megrágni?" Jogosult Móra cinikus kérdése, mert az általános törvény — a színeződés, mint célszerű alkalmazkodás — nem érvényes egyaránt minden egyedi jelenségre. Az egyetemi oktatás módszerét ls elégtelennek tartotta, ö azt várta az egyetemtől, hogy az ottani oktatás problémalátását fejlessze. Azonban azt kellett tapasztalnia, hogy a professzorok viszszaborzadnak azoktól a diákoktól, akik tudományos problémáikkal nyugtalanítani, zavatnl merészelik őket. A sok irányú érdeklődés és polihisztori szenvedély Mórának az egyetemi évek után is jellemzője maradt. Igaz, ennek az a negatív következménye lett. hogy nem tudott véglegesen lehorganyozni egy hivatáshoz, állandóan csapongott a szépirodalom és a tudomány kózótt. sőt, képtelen volt arra ls. hogy a tudományok közül csak egy mellett állapodjék meg. Élete végén úgy 'látta, hogyha ez a szellemi nyugtalanság nem űzi. talán nagyobb és maradandóbb alkotásokat hozhatott volna létre. Viszont arról is vallott, hogy az élete befelé éppen azért lett „telt és dús", mert ez a szellemi mohóság jellemezte. mert ,,a Cassiopeia magasságától a sírok mélységéig mindenbe belenézett, amin érdemes elbámulni.. (Folytatjuk^ 5