Délmagyarország, 1974. február (64. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-17 / 40. szám

•MARNAP, NN. FEBRUÁR ÜT 7 Az első tárlat után Elválik, ki tartja be Rudnal Gábor Mese Seholshtes-orgságbMi lakik az én mátkám, soha-napi nászon asszonnyá Imádnám, Friss fenyőszappannal dörzsölném bé testét, hűvös vizhuHámok tisztává ereznek. Velem saárftkozna, velem nedvesedne, hűvösröi tüzesre hozzám kedveseden. SeboIsInos-orssdffbM lakik as én mátkám, soha-napl nászon , asszonnyá imádnám. bán is, amelyeknek ideológiai tar. talmuk van. ha ebben az eszmei háborúban helyt akarunk állni l Ez nem barrikádharc, melyben az ellenséget le lehet pufiantant, s hft a fő frontok kontúrjai világosak ls, még a hátországban is vah mivel csatáznunk. Egyszersmind megnyugtató is számunkra, hogy aa osztályhéborűnak ezen a frontján hem emberek hullanak, hanem téves eszmék, szokások, magatartások és erkölcsök. V

álamikör született nálunk egy gúnyolódó kifejezés, egy nyelvileg ls torz saó: „mégideolögizálás". Arra az esetre mondtuk, amikor két statisztikai mutatóból vagy egy egyszeri emberi esetből mindjárt elméleti rangú következtetést vontunk le. Ám van enhek egy ellentétpárja, egy másik csúnya szó: a dezideológtzálás. Ez meg annyit tenne, hogy mindent megfosztanak ideológiai tartal. muktól, összeöntenek kiáltóan ellentétes dolgokat. A két szélsőség között nem nehéz kitapintani a helyes és követendő ma. gatartást, amit így lehetne körülírni: érzékenység a szellemi áramlatokra, megfelelő kritikai reagálás a téves nézetekre, S mindezzel együtt a marxista ideológia offenzívája. Nemcsak magas elméleti régiókban, hanem itt, a mihdennapi együtt, élésben, a mindennap kisugáraó magatartásban és gondolkodásban ls. SZ. SIMON ISTVÁN Szathmáry Gyöngyi műhelyében Az első önálló bemutatkozás minden képzőművész életében jelentős, nemegyszer sorsdöntő mozzanat. Először állni a vélemények és kritikák kerettüzét vállalva, közönség elé úgy, hogy csak a müvek, a kiállított alkotások adhatnak Igazolást, felmentést, biztatást: igent vagy nemet. Szathmáry Gyöngyi az egyetlen szobrásznő Szegeden. Első önálló kiállítása sok mindenről meggyőzte a tarlatlátogatókat. Meggyőzött bennünket tehetségéről, érzékeny alkatáról, nagyszerű formálókészségéről, megfigyeléseinek pontosságáról, kísérletező kedvéről, harmónlaker esés érői, A kiállított művek legnagyobb része terrakotta-kisplasztika volt. Ezek a kisméretű szobrok az anyag kezelésének frisseségéről, a pillanatok hangulatainak megragadásáról, életközelségről tanúskodtak. Ezeket a szobrokat el sem tudnánk képzelni más anyagban. Ott őrzik ezek a kisplasztikák az agyag tulajdonságalt, gyűrődéseit, szemcséit éppúgy, mint a szobor minden négyzetcenliméterén JeElmúit idő lenlevő formáló kéz nyomát, a mintézókés futását, karcait. De láthattunk ezeken a terrakottaszobrokon kívül kőplasztlkát és bronzszobrot is. — A Képzőművészeti Főiskolán szinté kizárólag agyagban dolgoztunk. A sikerült agyagszObfokat öntöttük kl gipszből. Más szobrászati anyaggal szinte nem is találkoztunk. A főiskola elvégzése Után a különböző anyagokkal való ismerkedés ével következtek. Ki kellett ,próbálnl mindent, hiszen egészen más törvényei vannak az agyagnak, a kőnek, a bronznak, a fának. Meghatározzák a müvét, annak szerkezetét, építését. Például drótvázra felrakott gipszből szinte mindent meg lehet oldani; áttört, légies formákat is. Az agyag már korlátokat szab. hátárt méretben, és megoldásban egyaránt. Az agyagban a tovaillanó pillanatok egyszeri tmpreszszióit lehet gyorsan rögzíteni — a friss benyomások, vázlatok készítésére alkalmas. Szathmáry Gyöngyinek őt köztéri szobra készült az elmúlt tíz esztendő alatt. Szegeden, a Béke utcai általános iskolában láthatjuk Fiú kutyával cfmfl szobrát. Hódmezővásárhelyen két művét állították fel. A szerencsi várkert fái alatt áll Rákóczi Zsigmond emlékszobra, a nyíregyházi tanárképző főiskolán pedig a Lányok című kútftgurája. — Minden szobrom adott környezetbe készült. Az építészeti architektúra, a természetes környezet mindig meghatározza a müvet, feltételeket, határokat szab. Ügy kell tehát ezeket a köztéri szobrokat megoldani, hogy környezetükkel harmonikus egységet alkossanak. Ügy, hogy hozzájuk közeledve mindig új és új szépségei, értékei villanjanak elő. Messziről csak a környezet és a befoglaló forma viszonya jelenik meg a szemlélő előtt, közelebb haladva a szobor felfedi magét a szerkezetet, megvilágosodnak a fő- és részarányok, s közelben már feltárja szépségeit a felület ls, és élvezni lehet a részleteket. Az igazi köztéri mfl mindig több rétegű. Figyelembe veszi a szemlélőt is, s minden nézetből, minden távolságról mást és mást, mindig ;üjat tud nyújtani. A környezet koordinátái meghatározzák a szobor építkezését ls. Az ilyen köztéri alkotások nem bírják el a spontán, lírai megnyilatkozásokat. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy bizonyos méret fölött minden ma átalakul, s ez kihat a környezetre, s átalakítja annak viszonyait. Többé is válik ezáltal az alkotás, de veszít 1b értékeiből. Szathmáry Gyöngyi kiállításán Dr. Szerényfalvi Zsigmondot mér a hatodik lakodalomba hívták meg, amióta a szövetkezet jogtanácsosa. S ezen az esküvői vacsorán ls olyan energikus szónoklattal üdvözölte a fiatal párt, mint három éve, amikor jogtanácsos lett a szövetkezetben, • először hívták lakzlba. — Kedves ifjú párl Szívem teljes melegével kívánok sok boldogságot. Kísérje egész életeteket a szerencse, és minél kevesebb bánat, szomorúság érjen benneteket. En ugyan ajándékot nem tudtam hozni, mivel szegény bojtár vagyok, de ünnepélyesen kijelentem, hogy válópereteket díjmentesen intézem ell A három év folyamán házasságot kötött Ifjak közt beszéd tárgya lett a jogtanácsos Ígérete. Valahányszor összetalálkoztak, legelsőnek ezt kérdezte valamelyikük: „Megkaptátok már a jogtanácsos nászajándékát?" A hatodik lakodalmas párnak az esküvő Után jó fél évvel eszébe jutott: kipróbálják dr. Szerényfalvl Zsigmondot, meglartjae a szavát? S előadták neki, hogy közös megegyezés alapján be akarják adni a házassági bontópert. — Nem gondoltam, hogy ilyen hamar — merevedett meg még jobban holdképe. — A többlek még nem jelentkeztek, pedig azok hamarabb esküdtek, ügy látszik, most hátulról kezdődik a sor. Ezután Szerényfalvl Zsigmond meghallgatta az Ifjú házasokat, felvette a tényállást, majd mégszövegezte a bontóper Iránti kérelmet. — És cBakugyan nem kell fizetnünk? — kérdezte a fiatalaszszony, miután dr. Szerényfalvl Zsigmond elkészült a kérelemmel. — Szavamat adtam a lakodalomban — húzta ki még jobban peckes nyakát a jogtanácsos. — Mt is szavunkat adtuk — szólt ismét a fiatalasszony —J hogy hűek leszünk egymáshoz. Ezután kibuggyant az ifjú párból a nevetés. CSEREI PAL Móri portréja jó néhány szobor őrzi Kovács Márlnak, Tornyal egykori modelljének, a Vásárhelyen élő, népszerű Márt néninek alakját. Egyiken fejét mintázta meg, másikon széken ülő alakját. Megörökítette domborművön, áttört szoborban, kisplasztikában. — Márt néni csodálatosan szép, gyermeklen tiszta aregaszszony. Sokszor jártam nála, s miközben mintáztam, ő minden alkalommal véget nem érő mesékbe fogott. Kilencvenéves elmúlt. Szellemi frissesége túlélte töpörödött testét. Arca az ezernyi ránc ellenére is gyermeíken szép Különös méretű domborművön, mely már nem plakett, de még nem ls igazi domborműméret, a Márlt körülvevő kis világot ls sserettem volna ábrázolni. Azt a parányi ajtót és ablakot, ami a világba való kitekintés lehetőségét jelentette neki. Szűk világ ez, de ezt a szűk sá ?ot ő nagyon mélyen ismerte. Erről tanúskodnak festményei is. A két tér, a valahonnan, valahová nézés problémája. a bezártság és kitárulkozás kérdései Ősidők óta foglalkoztatják a művészeket. Két tér találkozása egyszerre egybekapcsolódás, s egyúttal taszítás, elválás ls. Ennek képzőművészeti ábrázolása roppant izgalmas probléma. Az építészet évezredeken keresztül lényeges mozzanatként kezelte ezt, újabban a modern szobrászat keres rá plasztikai megoldásokat. Mert ez a kérdés tulajdonképpen a létezés problémája. Ezt kerestem én is Márt néni szűk világában, a ezt akartam a plasztika nyelvéneszközeivel megfogalmazni. A lakésbah rengeteg gyönyörű népművészeti tárgy. Cserepek, szőttesek, hímzések. Szathmáry Gyöngyinek erős a kötődése a paraszti kultúrához. A népművészet ismeretéből, szeretetéből vajon mit használhat fel alkotásaiban a szobrász? — Nem a közvetlen vonal-J forma- és motívumkines az inspiráló és hatóerő. Sokkal inkább a népművészet tiszta anyagszerűsége és a funkció tisztelete. Az anyag minden esetben meghatározza a díszítés módját ls. Azon túl a paraszti kultúrának határozott és egyértelmű Jelképrendszere van, s ez a sajátos, kristálytiszta nyelv példaként szolgálhat a ma képzőművészének is. TANDI LAJOS