Délmagyarország, 1974. február (64. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-17 / 40. szám

IO VASÁRNAP, 1974. FEBRUÁR JX El El m El B SOS Tasnádl Varga Éra Hol van a perc? Ötménj Ottó Énekel egy lány Sötét antennák ívei nőnek AS ólom égre, • vibrál bennem a február vad türelmetlensége. Hol ven a perc, e vérpiros cseresznyék stép nyugalma? — tollas kalapot szőtt a nap, ügy bocsátott utamra. Hol van a legstebb nyárt nap? köd-sapka hull fejemre, — párnám, paplanom veit a fft, • agy két tulipán selyma. Almomban hallom csak Beaved, s nappal djra elhagylak. Üvölt a síel. Es valahol becsukódik egy ablak. Éneke! egy lány Ő6régi tiszta éneket a gépzene a magnó korszakában olyan egyedül mint a hold csak a hangja fényeskedik csak varkocsa tündérkedik egyetlen eszköze a hangja énekel szépen nagyszerűen nem figyel csak sajátmagára magából is csak as örömre a dal gyönyörű áramára ami körülöleti Öt egyenes mozdulatlan törzsét összefont nyugodt kezeit a majd könnyedén elssökve tökbetölti e széles világot szeretném ha sohase válna belőle több mint as ami ba együtt maradna e hanggal önnön szépsége szószólója a hold a nap a csillagok fényének hű közvetítője könnyű tiszta és egyszerű énekszó ami messze szárnyal A magas ideológia A

z emberek nagy réssé azt gondolja, hogy az ideológia — amiről a mai világhelyzetben többét beszélünk, mert a nemzetközi osztályharc egyik nagy ütközője — csupán valamiféle „magas" tudomány, s akadémikusok dolga, hógy rendben tartsák. Vitatkozzanak rajta a tudósok, győzködjék és cáfolják egymást — a hétköznapi ember meg hizlaljon szarvasmarhái, rakjon falat, tanítsa meg (mi, olvasni n gyereket, vezesse a vonatot és tervezze meg az üj gyárat! Csakhogy az esz. mék harcában szó sincs ilyen szereposztásról, mert a nézetek nemcsak világrendszerek méretében birkóznak meg egymással, hanem minden koponyában. Hiszen az ideológia nem könyvtár. nem tételek logikus halma, za, hanem amellett, hogy tudomány. egyúttal gondolkodásunk, cselekedeteink, magatartásunk pillére is. Tudatosan vagy megfontolás nélkül cselekszünk, viselkedünk, reagálunk, világnézeti hovatartozásunkról küldünk apró jelet g közösségnek, amelyben élünk. S ha valamikor fontos volt ezzel szembenézni, ma különösen az. Azt halljuk, olvassuk és tapasztaljuk. hogy aK ideológiai harc pengéit köszörülik mindenfelől. Ma nem fenyeget a két világrendszer fegyveres konfliktusa; a politikai nézetkülönbségekben nem halmozódik úgy fel robbanóanyag — a talán annál nyilvánvalóbb, hogy micsoda eszmei nézetkülönbségek vannak a világon! Élhetnek egymás mellett sőt együttműködhetnek különböző fejlődési Irányú társadat, mak, de eszméik sohasem simulhatnak egybe. Nem Kisslnger találta ki, de mostanában A Is felmondta nemegyszer az új világhelyzetben követendő magatartást — valahogy így i a nemzetkőzi tárgyalóasztalnál partnerek, a politikában ellenfelek, az ideológiában ellenségek vagyunk! S hogy ez az ideológiai ellenségeskedés addig taft, amíg az egyik eszmerendszer — minden meggyőződésünk szerint a marxizmus-leninizmus — teljes hegemóniát nem szerez az egész vilégon, teljesen kézenfekvő. Nyílt világban élünk. Eszmék áramlanak, szokások, erkölcsök ütköznek meg mindennap. A Szabad Európa bebeszél a konyhánkba, a televízió Nixon beszédét is sugározza. Mi la elvisszük a mi Világnézetünket az eszmei harc mindenféle „csatatereire", miközben magunkban is Őrölgetjük az igazság és a hamis nézetek szemelt. S leheletlen nem látni, högy hétköznapi ellentétpárok egész rendszere küzd egymással. Csak egymás mellé kell sorakoztatnunk az emberi maga. tartás, a társadalmi erkölcs néhéhy elemét — s ilyen ellenpárokat fedezünk fel: az ideológia koordinátarendszerébe tartozó egolzmus — közösségi érzés; kispolgári önzés, harácsolás — együttes boldogulás; az ember termelőerővé alaeaonyílása — az emberméltóság tisztelete; az anyagi javak fetisizálása — a teljesebb és gazdagabb emberi élet megteremtése; az alkotó erőknek a tőke jármába fogása — az emberi képességeknek az összehangolása az egyéni és kollektív érdekékkel: hafigos látszatdemok. ráeia — valóságos társadalmi demokratizmus stb.... Tűz és vfz mindegyik. Világméretű ellentmondások mellett kisebbek és hétköznapibbak tömege fakad föl, s ezekben állást foglalni, ezekben kiállni — ez is Ideológia. Így az eszmék harcát nem lehet csupán filozófusokra, közgazdászokra, történészekre, esztétikusokra bízni. Sőt bizony, amikör alapjaiban kidolgozott eszmerendszerek öszszeütközéséröl van szó, ez az ideológiai háború nagyon is hétköznapi fTOntokoh folyik: osztályok, csoportok, egyes emberek tudatéban! Vagyis az ideológia rangjára emelkedik a cselekvés, a gondolkodás, az etika, az er. köles, a magatartás számos közönséges. mindennapi megnyilvánulása. Fontossá válik, hogy mindezek megméressenek és öszszeméressenek. Hiszen azt tud. juk, hogy hol húzódik a szocialista világrendszer határa, de az ideológiák még egy fejben is gyakran elkeverednek. S ha a polgári, kispolgári ideológiát vesszük: hány meg hány fajta ruhája, Csomagolása van; hány meg hány hajszáléren buzog föl; mennyi maradéka megülepedett. Ezt az Ideológiai háborút tehát két fronton kell megkarcolni: a világban, történelmi és társadalmi méretekben egyrészt, aaját közösségünkben és önmagunkban másrészt. Baért. ezekért kell nagytöbb figyelmet és éberséget tanúsítani ideológiai kérdésekben, mindenekelőtt Itthon, saját sorainkban, Nemegyszer tapasztaljuk! Ugyanis, hogy a változó világ jelenségeinek é'tékelése számos fejben gohdot és zavart okoz. Emlékezzünk csak a szudáni kommunistaüldözésre vagy a tragikus chilei eseményekre! A részvét, az együttérzés, áz aggodalom és a támogatás természetes érzései mellett nem egy fejben születtek olyan gondolatok, amelyek megkérdőjelezik a világ, fejlődés fő tendenciájának, a szocialista erők fokozatos és folyamatos térhódításának ideológiai értékű megfogalmazását e szomorú történelmi tények alapján. Még kommunisták köreiben is előfordul, hogy nem tudják ideo. lógiallag összeegyeztetni a nemzetközi osztályharc marxista elméletét az általános enyhüléssel, a békés egymás mellett éléé új szakaszát az antiimpefializmussal, a nemzetközi munkásmozgalom bizonyos belső ellentmondásalt vagy ellentéteit a klasszikus marxista tanulmányokkal. Saját házunk táján még mindig gyakran eltérünk az ér. dekek ütközésének, együtthatásának, és harmóniájának megítélésében a reális közgazdasági alapoktól, s torz Érdekrendszer érvényesül helyenként a gazdálkodásban. Nem egy szájból hallottam már, hogy időnként azért szemtelenednek el a szocialista rendszer ellenségei, mert túl szélesre nyitottuk a társadalmi demokratizmus kapuit. S hányan értelmezik a törvényességet egoista módon — vagyis úgy, hogy saját ügyükben messzemenően tisztéltetik a törvényeket, miközben maguk átgázolnak paragrafusokon. Vajon egységesek vagyunk-e a tartalmas szocialista élet normáinak felfogásában, az anyagi boldogulás esz. közeinek megválogatásában? A közvéleményben hányszor elkeverednek antimarxista nézetek történelmi vagy szellemi múltunk egy-egy alakjának megítélésében! Amikor évfordulókra, születésnapokra stb. emlékezünk, mintha nem lenne mindig kéznél a kritikai mérce. Mintha szocialista jelenünkhöz és elvárásainkhoz akarnák szabni erővel régen kinőtt kosztümöket Bizonyos nekrológokben vagy méltatásokban megbocsátó szeretettel hallgatunk el olyan egykori magatartásokat, amelyek pedig vízválasztók voltak annak idején! Így lopakodnak be szellemi életbe lassan-lassan re. vízlós ideológiai törekvések, hiszi, térlés túllihegések — a marxis, ta ideológia fegyvere pedig na. gyon sok esetben lábhoz van eresztve. De nemcsak a múlt bizonyos személyiségeinek vagy jelenségeinek megítélésében kfsért ilyen ideológiai passzivitás — túl gavallérosan osztogatjuk a korszerű, a tartalmas, a haladó, a szocialista jelzőket arra meg nem ' érett alkotásoknak, életművek, nek ls. Mindez különösen feltűnő manapság, amikor — mint már mondottam is — az ideológia frontján a legélénkebb a hazai és a nemzetközi osztályharc. Érzékenyebbeknek és ébereknek kell lennünk a legapróbb dolgokI i-u-L LanyoK Ápolónő Rákóczi Zsigmond