Délmagyarország, 1974. február (64. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-16 / 39. szám

SZOMBAT, 1974. FEBRUÁR 16. A magánházépítés dilemmája Á lehetőségek és területek kérdőjelei Irumár jó néhányan elmondották, hogy a magánház nem magánügy. Valóban nem az, még formájában, esztétikai megjelenésében sem. hiszen — ha tetszik, ha nem — befolyásolja a városképet. Közügy tehát, hogy milyen családi házak épülnek, milyenné formálják 80—100,vagy még több esztendőre egy-egy városrész képét. Kétezer családi ház Ám nem csupán ezért, városképformáló hatása miatt közügy a magánház, hanem azért is, mert Szeged lakásépítési terveiben — csakúgy mint országosan — meglehetősen tekintélyes számban szerepelnek a magánerőből épített házak, lakások. A város átdolgozott IV. ötéves lakásépítési terve például 10 és fél ezer lakás építését irányozza elő 1975 végéig, s ezek közül közel 1100 lakás magántársasházban, közel 2 ezer pedig családi házban kell, hogy helyet kapjon. Ismerve az igényeket, az építkezési kedvet, várhatóan ennél több magánlakás épül föl Szegeden is az ötéves tervben. Csakhogy a családi házak építése is meglehetősen sok gondot okoz. Mert akárhogyan is nézzük, mindenképpen ez a lakásépítkezések leginkább területigényes, formája. Márpedig a lakásépítkezésre alkalmas területek mindenhói egyre inkább ritkaságszámba mennek egyegy város határain belül. S ráadásul a magánházak nemcsak egyedi megjelenésükkel, formájukkal befolyásolják a városképet, hanem tömegükben is. Földszintes kertvárossá alakítanak városnegyedeket. Már e két szempont is amellett szól, hogy hasznos, ha fontos szerepet tulajdonit a város a magánépítőknek, s a számukra biztosított területek kijelölésénele És nem is elsősorban a mostani ötéves tervben, hanem hosz. szabb távon. Hiszen már eldőlt, hogy 1975 végéig hol tud a város telkeket biztosítani. Baktóban a telekmegosztások révén szabadulnak fel területek családi házak építéséhez, új utcák nyitásával. A városhoz csatlakozott községek területén is van valamelyes lehetőség telkek vásárlására, Algvőn pedig négylakásos, házgyári elemekből épülő társasházakhoz biztosítanak területet az olajipar dolgozói számára. Erre a célra az idén -félmillió forint áll a város rendelkezésére. Hogyan tovább? Érdekes és érdemes feltenni a kérdést: hogyan tovább? Milyen lehetőségek lesznek 1975 után a magánházak építésére? A városi tanács által tavaly elfogadott átdolgozott lakásépítési tervben az ötödik ötéves terv lakásépítési területeinek felsorolásánál szerepel a következő mondat: „Családi ház építési területek előkészítése Kiskundorozsmán, Tápén, Szőregen és Algyőn folyamatban van. Szegeden a Ha. ladás Tsz előtti terület beépítését tervezzük." Mindez sokat elárul. Mindenekelőtt arról vall, hogy a város régi területén már képtelen volt további tömeges lehetőséget biztosítani a magánépítőknek, tehát régi igazgatási határai között egészséges fejlődésre nemigen lett volna módja. Ám az éremnek másik oldala is van. A Szegedre irányuló mozgás, az ipar vonzása miatti lakosságáramlás mindenképpen a városhoz csatlakozott községek területén járt volna együtt nagyobb arányú családiház-építkezésekkel, mint ahogyan erre már korábban is bőven akadt példa. Tehát mindenképpen hasznos, ha egységes irányítással és szervezéssel lehet az egész, egységes rendszert alkotó terület fejlődését szabályozni. S a tervek már eszerint készülnek. Nem csupán a volt peremközségek még szabad területeit veszik számításba, hanem mindinkább összeépülnek ezek a területek Szeged régi határaival. Hiszen például Dorozsmától Szeged felé eső, még beépítetlen terület is szerepel a tervekben, és — igaz. a város régi határain, belül — Mihálytelek is egybeépül Szegeddel. A kisvasút és a Mihálytelekre vezető út által határolt terület lesz a következő ötéves tervben a családiház-építkezések egyik központja. Már elkészült a terület vízvezetékterve, erről kap különben majd vizet Mihálytelek is. Vízvezelékterv? Igen. A családi házak építésére kijelölt területek járdát és vízvezetéket kapnak az építkezések kezdetekor, s meg kell oldani a felszíni vizek elvezetését is. Az említett részen például mintegy 200 telek jelölhető ki, Egy „minivárosközpont" számára is biztosítanak helyet, néhány többszintes társasházzal, üzletekkel és így tovább. S ez — csak a terület előkészítése — mintegy 20 millió forintba fog kerülni. Tekintélyes summa. Hallatára az ember megérti, hogy miért nem tud a város többszintes társasházak építéséhez telepszerűen helyet biztosítani. Ahhoz ugyanis csatornázni is kellene, s ugyanennek a területnek az előkészítése úgy már mintegy 80 millióba kerülne. Hát erre egyelőre még nincs pénz, mert mindenekelőtt a főcsatornát kell befejezni. Addig társasházak építésére javarészben csak foghíjakon, már közművesített, csatornázott területeken van lehetőség. A város számára azonban mégiscsak ezek, a magánerőből épült társasházak telepei adnák a jobb megoldást, legalábbis a központhoz közelebb eső, egyelőre még szabad területeken, melyekre nincs szükség a célcsoportos lakásépítkezések számára. Hiszen " ezáltal ugyanakkora területen háromszor-négyszer annyi lakást lehetne elhelyezni. A nagyobb laksűrűség pedig számos előnnyel jár, a közlekedéstől a kereskedelmi ellátáson át az útépítésekig, és így tovább, mind a lakók, mind a város számára. Csakhogy ehhez pénz kell, s nem is kevés. Mindenesetre jó lenne erre a célra is területeket tartalékolni, immár s:ámot vetve a tágasabb határok közé került Szeged új városszerkezeti lehetőségeivel. Hiszen húsz-harminc éves távlatban — a kedvezőbb hitelfeltételek és a változó emberi igények miatt is — várhatóan mind kedveltebb lesz a magánépítkezéseknek ez a formája. S szabad hely erre a célra már nem sok van. Márpedig a régebben földszintes családi házakkal beépített területeken — melyekkel a városrendezési terv önszanálásos, többszintes társasházépítési területekként számol — tömeges társasházépítésre nemigen lesz mód. csak néhány évtizedre széthúzva. Szükség lenne tehát előre gondolva tartalékolni erre a célra megfelelő, üres területeket. Szávay István A versengést a szakma kiváló tanulója címért indították, évekkel ezelőtt. Sportnyelven az „ifjú reménységek tornája" elnevezés illetné, hisz itt is egy-egy szakma ifjú reménységeiről, a legjobbaknak ígérkező holnapi szakmunkásokról van szó. Az arcokon, s a szemekben izgalom, a mozdulatokban szándékolt fesztelenség. A Móra Ferencről elnevezett szegedi szakmunkásképző intézet egyik termében vagyunk, tízegynéhány fiatalember üli körül az asztalokat. őszre már kőművesek lesznek, Szegeden, Csongrádon, Vásárhelyen vagy másutt építik majd az új házakat, téglából, panelből. Üjabb csoport érkezik; a vásárhelyi intézet válogatottja. Akik itt vannak — megintcsak sportnyelven szólva — egy selejtezősorozat után kerültek a megyei döntőbe. Tehát valóban a legjobbak. S mind győzni szeretnének. — Jó lenne bejutni az országosra — mondják a vásárhelyiek. VERSENY. IZGALOM Változatok és (intések Küldöttgyűlés a szegedi ÁFÉSZ-nél A szegedi fogyasztási sző- kosségra hívta föl a figyelvetkezet tegnap délelőtti met, és sürgette a belső elküldöttgyűlése számos olyan len6rzés megszigorítását. ÜjrtobS^"n%áabmó! donságnak számít, hogy a nagyon fontos. Ezzel vég- közgyűlés elfogadta azt a eredményben nem mondtunk javaslatot, hozzák létre a újat, hiszen minden kül döttgyűlésnek az a feladata, hogy fontos dolgokban döntsön. A tegnapi azért érdemel külön figyelmet, mert a kézfölemelés nem annyit jelentett csupán, hogy „elfogadom", vagy „elutasítom", hanem két változatból emelte ki azt az egyet amivel egyetért. A küldöttek döntötték el például, hogy a vásárlások arányában mennyi legyen a visszatérítés összege, mennyit fordítsanak a vezetőségi tagok jutalmazására, a kulturális nevelésre, a sportolási lehetőségek bővítésére, gyermekintézmények támogatására és idős tagok segélyezésére. Közel 400 ezer forintot tesz ki ez az összeg. A vásárlási visszatérítésnél a nagyobbat, a vezetőségi tagok jutalmazásánál a kevesebbet hagyták jóvá. A gyermekintézmények támogatására közel 30 ezer forintot szavaztak meg. Megvitatta a küldöttgyűlés a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának állásfoglalását és kifejezte egyetértését. Messzemenő takaré-. dolgozók intéző bizottságát. Azzal a gondolattal támogatták ezt, hogy a szövetkezet dolgozói is közelebb érezhessék magukat a kenyéradó közösséghez. A javaslat végleges elfogadása a soron következő részközgyűlésen feladata lesz. A küldöttgyűlés megtárgyalta a szövetkezet tavalyi munkájáról készült összefoglaló jelentést, észrevételeivel kiegészítve elfogadta a részközgyűlések szervezéséről adott tájékoztatást, egyetértett az 1974. évi tervjavaslatokkal, és a részközgyűlések elé terjesztését javasolta. A tervekben szerepel, hogy megteremtik a feltételeit a munkás- és parasztfiatalok tömeges belépésének. Három új bolt forgóeszközeinek fedezésére célrészjegyeket bocsátanak ki, Szeged és Röszke felszabadulási -ünnepségeire munkaversenyt hirdetnek, külön vállalásokkal ünnepi műszakokat is szerveznek. Részt vállalnak a kultúrházak anyagi támogatásában, az alapító és nehéz körülmények között élő tagokat külön is segítik, korszerűsítik a vásárlási visszatérítés rendszerét és nyilvántartását, Tarjánban pedig munkásszövetkezetet hoznak létre. Ezzel . egyetértenek a szegediek is — persze a maguk szempontjai szerint. — Nagyon izgalmas így a verseny előtt — válaszol a kérdésemre Lovai Mihály, egy fekete hajú, szimpatikus legény. — A műit héten a megyei szakrajzversenyen már volt részem ilyen versenyizgalomban, szerencsére nem eredménytelenül. Lovai 56 ponttal második helyezést ért el; az elsőséget — 57 pontjával — Bodó Zoltán érdemelte ki. Itt van ő is —• piros pulóvere fölött vidámság ragyog az arcún. A versenyt párosok vívják. Lovai Miska mellé a vékonyarcú Presir József ÜL — Melyik vállalatnál tanulnak? — A DÉLÉP-nél. Szente Ferenc a mesterünk. Miska bordúnyi, Jóska bokrosi születésű. Mindketten ugyanazt mondják: megtetszett a szakma, megkedvelték. — Miért? — Talán mert látszata van a munkánknak. S meg is marad sokáig. Egyébként mindkét legény erős jórendű tanuló. Zoltán az öntödében, József a DÉLÉP-nél készül a jövőre, Zsufa Miklós, illetve Paragi János szakmai irányításéval. Jönnek kifelé a többiek is. Szemenyei kackiás sapkát csap hosszú hajára. A kerekárcú, mosolygós Makra Jóska közben sorolja, holmerre dolgozott már a városban: — A vágóhídon, aztán Tarjánban, nv>st pedig az odesszai építkezésen. Már most érzi, ami a szakmához tartozik: egy kőművesnek csupa emlék a város. Munkaemlékmű minden épület. Egy kis tízórait hoznak a fiúk, jófarkasétvággyal foViccelnek, hogy majd igazán az előkerülnek szatyrok; GYŐZTESEK ÉS NYERTESEK Mozgóműhely Mozgó gépjavítóműhely tervét dolgozták ki a Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalatnál. A mintapéldány elkészült. Lényege, hogy megfelelő, nagy teherbírású alvázszerkezetre olyan kocsiszekrényt szereltek, amely alkalmas egy kisebb javítóműhely befogadására. A kocsiban munkapadot, kisebb szerszámgépeket, s megfelelő kéziszerszámokat helyeztek ei. Falait hőszigeteléssel látták el, így télen olajkályhával jól fűthető. A műhelykocsi erőgéppel tetszés szerinti helyre vontatható. Nógrádi CSUPA László EMLÉK szakoktató tá_ jékoztat a versengés módjáról: először elméleti kérdésekre kell írásban felelni, aztán jön a gyakorlat. Válaszfalazás lesz: a „lecke" amott van az intézeti kollégiumépítkezésen, az elsősök már ott sürögnek vagy harmincan, készítik a téglát, a habarcsot. Hofgesang Péter, a 600-as intézet igazgatója mond néhány üdvözlő szót még: az iskolának megtiszteltetés, hogy itt rendezik a versenyt, s ez nyilván annak is szól, hogy 530 szakmunkástanuló készül itt az éRÍtőhivatásra. Említi szorgalmukat ízűen, gyasztják. most kell energia. Aztán szerszámtáskák, ^OV a kalapács, a fándlinak becézett kőművesserpenyő kandikál kifelé. A colstok (amit viszont csuklós mérőlécnek magyarítottak) ott billeg a munkaruhák felsőzsebében. Ballagnak kifelé a versenyzők, átvágnak a széles udvaron. Csányi József és Széli József építésztechnikusok irányításával az elsősök csapata már mindent előkészített: téglát, habarcsot, az egész terepet. Ez lesz hát a kollégium. Az igazgató azt mondta: négyszintes lesz, 200 tanuló otthona. Most a harmadiknál tartanak. Térülnek, fordulnak, a habarcsosládákkal, a kisebbek, s amint odakészítették kézügybe az anyagot, indul is a verseny. Kalapács szól, pattog, röpköd a téglaszllánk, terül a serpenyőből a habarcs, illesztgetik a téglákat, a hajladozók. Bodó Zoltán mellett Márta Márk ügyeskedik. Amott meg, ni, Szemenyeiék már végén járnak az első sornak. Illő, hogy Ideírjuk a győztesek nevét, úgy, ahogy a sorrendet a Horváth Ferenc mérnöktanár vezette versenybizottság megállapította. Első a Tirpák József—Pászti s tudásukat, amit az intézet P.ár' a «s5?nt®?' 803-as újabb szárnyának falai, a leendő tornaterem és a majdani kollégium falai is ékesen bizonyítanak. A feladatok kiosztása után kezdődhet a feszült koncentrálás, homlokráncolás. Másfél őrájuk van a megoldásra. Szemenyei Zoltánnal és társával, Makra Józseffel már a határidő letelte előtt találkozunk a folyosón. — Kész? Sikerült? — Most jöttünk rá. hogy valamit mégis elszámítottunk — mondják, s láthatólag sajnálják már, hogv nem voltak türelmesebbek a megoldásnál. — No, majd a gvakorlati résznél megpróbáljuk. intézetből. Második ugyanonnan — a Fekete István—Sipos Sándor pár. ök négyen jutottak föl az országosra. — El kell ismerni, hogy — főleg elméletben — jobbak, fölkészül tebbek voltak a szentesiek. — Ezt maguk a vendéglátók állapítiák meg. Szegednek csak a Sromenvei —Makra pár hozott vigaszt: az ötödik helyre kerültek. Bodó és Márta a hatodikra. De ha a bahér másnak termett is ezúttal, hozzátehetjük: ennek a versenvnek sok nyertese van Az égvén, a szakma számára egyaránt nyereség. Simái Mihály