Délmagyarország, 1974. január (64. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-12 / 9. szám

6 • SZOMBAT, 1974. JANUÁR TT Viszont van egy veszedelmes divata a hagyományos népi díszítőművészet gyűjtésének. A magyar sajtóban több hasznos cikk figyelmez, tet erre a veszedelmes divatra, legutóbb a Parlament kulturális bizottságának ülé. sén is szóba került. Ez pedig. egyszerűen az, hogy íor. télyos ügynökök, kereskedők vásárolják össze falvainkban, padlásokon, szobákban — ahol találják — a régi pa_ raszti művészkedés tárgyi emlékeit, bútorokat, faragá. sokat, szép cserepeket, szőt. Hányszor felfedeztek már! együtt hangzik a különböző kompozíciókat teremtsenek, teseket, hímzéseket — amit Megszámlálhatatlanul. Ogy népek népdalaival, de a nagy Ez sem lesz szocialista nép- Fsak. talalnak- Í1agyjr? , tűnik, most Ismét új felfede- zeneszerzők dalaival is. művészet, hanem értékes ™™ ,.,8,ny é8lj ' la" léséről — szigorúbb szóval: A népdal ilyen felfedezése, hagyományokra épülő ónál. ^Kultúránknak ad egy-egy divatjáról beszélhetünk. Nem ilyen beleépülése a magyar ló, egyéni alkotás, része szo. ked,ves, színfoltot. Mégis különöseboen magyar „fel- műveltségbe csak teljesebbé clallsta művészetünknek. fz.eknek ,a tárgyaknak infedezés", .divat" ez — euró- teszi a szocialista műveltsé- Más, bonyolultabb kérdé. kabb múzeumainkban, épüR

sőt világméretű jelenség, get, — nem lesz külön szo- seket vet fel a népi díázitő- ' szabadtéri muzeumainkemes néhány vonását fi- cialista népművészet. Ezt a művésze, újabb felfedezése. ban: tudományos gyujtemé. gyelembe vennünk: a jót Is, felfedezést, ha úgy tetszik, Tudjuk, hogy az úgynevezett nyemkben van a helye. Kü• hamisat, a félrevezetőt is. ezt a divatot mindnyájan primitív, archaikus művésze. }ö"osa" ftkk°1j lla az aggályhelyeselhetjük. egészségesetek is hányszor megterméke. talan ügynökök külföldi ve. A népművészet új felfedezése » Irta: Ortutay Gyula Napjaink kék madara Különös témát választott egyéniségétől, jellemétől é» kandidátusi disszertációjához világnézetétől. A boldogság imreiné Péter nrzsébet, a megszerzésének folyamata: az Gödöllői Agrártudományi ember célokat tűz maga elé, Egyetem filozófiai tanszéké- s azok megvalósításáért harnek adjunktusa: a boldogság coL filozófiai értelmezését. Két- — Milyen feltételei vanSZfZ tanuimá1nyót nak e belső élmény megmér elküldte a moszkvai Lomonoszov Egyetemre, ahol az etikai tanszék aspiránsa. szerzésének? — A marxizmus ebben el... . , ,, tér minden más felfogástól. T-J^J* Azt mondja: a boldogság alapvető feltételei társadale témával, s először Is a nyítették a képzőművészet y6k"?k, frulják, kl e I^egvé. mestereit. Elég, ha a modern de"dő k»ncseinket. Egyszer sérhetném végié a népdal kártékony divattá válna, ami képzőművészet történetére Pflar megírta Siklossy László népmese, díszítőművészet - kizárólagosságot parancsol, emlékeztetünk: Picasso, Cha- ^ kI£be^ • gazdag áramlat. Ha a maE rövid cikkben nem kl- népdal kultusza olyan közös szóval az egész nép. ami elzárkózik más népek gall, s annyi íestő, szobrász, művészet felfedezéseinek tör" dalkultúrájától, a neves szer. ténetét. Ki hinné, hogy egy z6k müveitől, s valami ha időben, a 10. százaiban a romantikával belemerül francia szalonokban a kü- nc a paraszti múltba — fel cseink Bécsbe vándorlásának keramikus'"'stb^kapott "índtó történetét. Azok főúri, nemetást, motívumot, formai Öt- 8l„ kl?C85k' képzőművésze i letet ezektől az alkotásoktői, ajtósok, történeti ereklyék a paraszti díszítőművészet voltatc- La8San tobb kötetre íönböző egyre nyakateker- kellene lépnünk ellene. Ilyen elemeitől is. A mi társadal- <8 nemcsak Bécsre) terjedne tebb tündérmesék mondása jelenség nem mutatkozik munkban is a díszítő művé- ki. annak a leírása, hová is é* hanStSTmf a divat - s*m elméletben, sem a gya. szet indítására ösztönző pél. vándorolnak a falus, porták s természetesen a divat so- korlatban. Kodály tanítása ls dójára eleinte egyes csopor- névtelen paraszti, de szárán e^^ tóvolabb kerültek arról szólt, hogy a magyar tok alakultak, majd a HI- ™nkra ,ge" értékes k ncsei. a néwnöe awLtlmwu népdal tudásával Induljunk SZOV Irányításával egész or. Ne engedjük elherdá m ezetóráuSl műráLS el az egyetemes kuttúra szágos hálóza, született a né. kat ^^SS^M^SÍSt S aztán következett ennek a minden szép értéke felé: a pi díszítőművészet hagyomá. ^..r^V.lJ?1 SÜS1, divatnak nemcsak megunó- tlszta forrósok felé. sa, hanem kicsúfolása is. ^ Vagy a magyar diszitőművé. nyalnak tanítására, tovább. d'va kedvéért; őrizzük fejlesztésére, és hazai, kül- és sédjük minden törvényes földi értékesítésére. Ez már ??zküzz,el: A. külföldi érdekszet egyik divata, a „tulipán- , Minden népművészeti mfl. ném a hagyományos népi gzöv szövetkezeteinek" nép mozgalom" - rossz, szecesz- ^Jon nem haladhatunk vé- művészkedés: paraszti pász- szövetkezeteinek, nép. lődő vásárolja csak a HISS^?f.T3E tj-C^rtnek- ^SSSStSS^uSSSi divatok mellett van olyan játékok országos terjedése, népi Iparművészetnek nevez- pek' neKorativek azok is. felfedezés is ami tiszta for újraelevenedése az iskolai hetnők, szervezeti formája, A. magyar múlt paraszti rásokhoz" vezei (Bartók sza* oktatásban Is, tánccsoportok az oktatás, a továbbfejlesztés alkotásai nemzeti hagyomá^ - - " műsoraiban is követi a nép. tudatossága megkülönbözte- nyunk, kultúránk részét te. tanulásának tudatos ti a hagyományostól, bizo- szik — itt ne engedjünk aj vai!), s ezek a források ne szennyeződjenek el. Ilyennek dal, .. , tekinthetjük ebben a népdal, módszereit rokon népzene szeretetét, hódító- rekkkel építi tovább a ha. gyomány anyagát Külőnö módsze. nyos iparszerűsége ls. Mégis kereskedelmi divatnak, nem a hagyományosból nőtt ki, csempészáru az, hanem maértékét részben ez is adja, 8a a paraszti történelem, egy Egy időben szívesen vitéz • táncoknál a koreográ. rangja van: hazai és nemzet, elmúló világ, de a miénk, gattak azon, hogy szocialista fus egyéni tehetségének arra közi kiállításon szerepel, al- nékünk kell őriznünk, s ak. társadalomban lehetséges-e »8 van lehetősége, hogy a —— k a népművészet, illetőleg, ml. hagyományos minták köveiyen a szocialista népművé- tűsével egyéni hangulatú, ér. mondhatjuk, hogy része szet? Nyilvánvaló. hogy a népművészetnek az a hagyó, mányos, „klasszikus" jellege, amilyen az elnyomott paraszti osztályban a feudaliz. mus Idején kialakult, nem lehet szocialista, s nem fej. lődhet a hagyományos mádon tovább. Mór a kapitalizálódás Idején szétzilálódott sok archaikus vonása, de ott, ahol az Írástudatlanság, elnyomottság uralkodott, még sokáig élhetett A szocialista társadalomban kettős helyzet alakult az öregek kö. rében, vagy az öregek tanítására (s ilyen „tanító" Gal. gamácsán Vankóné Dudás Juli, aki nevelgeti fiatal énekeseit táncosait, 8 közben festegeti a maga úgynevezett naiv képeit faldekorációit), tovább él a régi stl. lus, őriznek dalokat meséket táncokat Ez a fogyó múlt. Viszont épp Kodály Zoltán kezdeményezésére általános iskoláinkban az ének. lés, zenetudás alapja a népdal megtanítása, s a Rádió, a Televízió különböző műso. rai az egész országot nevelik, tanítják a népdal tudására is, szeretetére is. (Hadd ne szóljak most, a „magyar nóta", a münépdal kérdéseiről, nem a mi témánk —egy '„magyaros" divatnak hajtása ez.) S a mostani Pávaversenyek azt bizonyítják, hogy a népdalénekesek versenyében az öreg paraszti előadók, énekesek mellet azok ls föl, lépnek, akik zenei iskolákon, főiskolákon tanulták a nép. dalt — nem hagyományos módon, a falutól, a nagyszü. léktől, hanem tanároktól, akik a legősibb. évezredes előadásmód sajátosságai) is megtanították. S most már a versenyen a falu és a város is verseng együtt, egy ran. gon: a spontán, hagyományos falusi, és a szigorú fegyelemmel megtanított. Ez az utóbbt a növekvő, ez épül bele, lesz részévé a szocialista kultúrának. Minden ér. téké, felmutatja a magyar népdal törteneti rétegeinek, s továbbadja majd növendékeinek, az egész társadalomnak. S a magyar népdal Ilyen módon része lesz az egyetemes dalkultúrának, tékes alkotásokat, modern szocialista kultúrának. kotói, munkásai nevét ls- , „ _ . ,. ,. . . merjük, munkájukról is azt kor nem lesz ures divat' ha" a nem mindig megújuló — megújító fölfedezés. nyoztam — mondta. — Az idealisták szerint a boldoga békét, a demokráciát, a szabadságot, az egyenlőséget, a létbiztonságot, a foglalkoztl1; hetőségét kell megteremteményeitől, a világtól. Ezen belül is sokfajta eltérő vélemény van. A vallás például azt mondja: a túlvilágon van csak boldogság. A nl. Az egyén csak ezeken az alapokon szerezheti meg saját boldogságélményét. S hogy sikerül-e. azon múlik: az illető felismeri-e lehető2S része tagadja az élet értei mét, ezzel a boldogság leheakar-e részesedni a társadalmi boldogságalapból, s hajÍÖLÍt IdteT^Hnt* land6"e eZért tennl Í8 Vala" ídeologusa pedig a boldog- u végeredményben a bolság elérésének útját egyedül doesáff k(jk madarát usrvanaz anyagi javak, a pénz hal- embereTanVagl ^tó mozásában látják. Ez utób- fém? él sSlis íkteösséri) bi elvnek nálunk még sok ml es 8 01818 <k0Zosse6i> hivője van. A materialisták szerint a boldogságot a földön kell ke. doosá'tan'' 7, resni. Elérhető, de senkinek ^sagtan szerzője. sem hullik az ölébe. Marx csak egyetlen utalt erre: „A kielégülése szükségleteinek röppentheti feL — Vajon boldog-e a „bol_ — Az lettem. Apám napmondattal 8Zámos, anyám mosónő volt, boldogság kltünő tanuló létemre is harc." Egy Időben ezt téve- csak két napi« Járhattam kösen értelmezték, s egyedül zépiskolóba, belőlem ls napa harcot tartották a boldog- számos lett. A háború után ság forrásának célját, ered- tanultam, dolgoztam, eljuményeit nem. tottam az egyetemi katedrá. • „ ig, családom van, s a régóta --Végül is tehát mi a bol- dédelgetett tervemet is megvalósíthattam, megírhattam csak ezt a tanulmányt Az igazi boldogságot csak küzdelem, munka, alkotás árán lehet külső körülmények váltanak elérni, másképpen csak a ki benne. Hogy kinek mi boldogság illúzióját kapja az dogság? . — Tartalmát lehet körülírni: az ember olyan belső élménye, amelyet a okoz boldogságot, Oz nagy- ember, mértékben, függ az illető Czippán György Pásztor Ferenc: Véletlenül katona Még süt ránk az aranyló őszi nap, még talpon van a faluban mindenki, amikor Tompára í rünk. Egyikünk sem tudja, merre van a laktanya. így aztán megállunk, ahol kettőnél többen állnak. Zsiga ugyanis azt tartja, hogy egy faluban soha nem kérdez olyantól az ember, aki egyedül álldogál. Ogy kell ezt. hogy legalább hárman álljanak együtt mert akkor tanakodnak rajta, három ember bölcsebb mint kettő, s még bölcsebb egynél. így aztán hamar kitudódik az igazság. De nem Zsiga kérdez, hanem Zsanó, mert a lovaskaland óta nagyon buzog benne a szolgálatkészség. — Jó napot. Lesznek szívesek informálni, merre van a laktanya? Alinak vagy négyen egy kupacban. Mind aszszony. Nem is lehet más, mert a férfinép nem áll így az utcán. Ha kettőnél többen vannak, akkor a kocsmában társalognak, nem a poros utcán. — A vőlegényiskolát keresik? — Iskolát, csuda. Laktanyát keressük! — Azt mondom, fiam. Vőlegényiskola az, nem? — Engem ott olyanra nem tanítottak —, mondja a magáét Zsanó. mert sehogyan sem tudja felvenni az éle elejét. — Látszik is azon a sörtés ábrázatán, fiam. Aki legénynek érzi magát, az nem hordja az arcán a smirglit. De csak menjenek egyenesen, egyből nekimennek a kerítésnek — mondja az asszony, és jól megnéz bennünket — Azt hiszem, hogy nekimegyünk kerítésnek. Karburátor Matyi nem tudja kiszámolni, hol kell pontosan megállni. — Jobban teszed, ha hallgatsz. Zsanó. Neked 361 megmondták. Reggel óta kinőtt a szakállad. Biztosan a nagy Ijedtségtől bújtak elő ezek u sörték. Jobban tennéd, ha elmennél a borbélyhoz, mielőtt a bálba megyünk. — A bál nekem egy nulla. Én ott csak leszek egy közeg. Hivatalból vagyok ott, csinálok totó, aztán Jő éjt bál! Zsanő elvtárs csinál hátra arc, menet indul, nyugvás biztosítva. Ha te vagy kerge, akarsz. táncolni, tessék, ugrálhatsz, mint pojáca moziban. A bálig volt időnk másra ls. Körbejártuk a határt. Megnéztük a frissen szántott földeket, a kazalba rakott szénát, a magtárba ömlesztett gabonát Végigjártuk a nagy gazdaság sötét borospincéjét, ahol már forrni kezdett a bor. Azt mondják, jó már, mert nóta is van benne. Zsanó oda is szorította a fülét egy ménkű nagy hordó farához. — Hogy van ebben nóta? Tettek bele szerkezetet, mint szivarosdobozba? A pincemester furcsán nézett Ogy láttam, jobban tisztelt a kelleténél, s csak azért nem nevetett. A pince után a sertéstenyészet kissé szagos karámjait néztük végig. Még fotókat is készített Zsanó a nagy, piros bőrű hízókról. Egy nagyobb ólnál tisztelettudóan odaszól az elnöknek: — Kérek bocsánatot. Nem akarom zavarni, beszélgetést, de szeretnék egy igazán jó fotó. Kérem, tessék állni oda ólba, bele a többi disznók közé. Hirtelen nem tudtam, hogy merre lakik a teremtő. Az elnök úgy tett. mintha nem értené. Zsanó nem is vette észre, hogy fogalmazása egy kissé félreérthető. Csak Zsiga sompolygott odébb, a xállán a nagy készenléti táskával, hogy egy alkalmas szögletben könnyítsen nevető Izmain. Aztán az elnök engedelmesen, mit sem mutatva, odaállt a hízók közé. Mit tehetett volna! A lovaglástól, a határjárástól roskatagon értünk oda a bálterembe. Se testünk, se lelkünk nem kívánta a táncot. Zsanó leült a színpad előtt egy padra, s kétségbeesetten nézett maga elé. Csak Zsiga toporgott türelmetlenül és várakozással telítetten. — Mi történt. Zsanó elvtárs? Egy kis lovaglástól teljesen lelombozódsz? Olyan vagy. akár decemberben a fügefa. — Látsz, te nagy okos, megint vagy korlátozott. Nekem nagyobb gondom, mint hülyeséget beszélni, Zsanó bácsi nem fárad el soha. Zsanó bácsi nem álmos soha. Csak van egy kicsi gondba. Ezt nem érheti fel ésszel ilyen kormányos biztos. Mert figyelj, okos katona. Nekem van villanólámpa. mit be kell dugni falba dugaszolásba. Ezzel lehet csak fényképezni. De itt van falban csak szúrágó bogár, nem áram. Kapitány adta parancsot, hogy kell fotózni szép lányot, meg katonát együtt. Sötétben nem lehet. Itt van petróleumlámpa, annak fénye nulla. Ha te vagy olyan nagy törpeészmű. akkor találgass ki valami okosat! Zsiga vállat vont. neki semmi köze a művészethez. ö tudja, hogy az autó benzinnel megy. a kerékbe levegő kell, a többi nem az ő dolga. Azon törje a fejét Zsanó. Ö pedig törte is. Alit a színpad előtt, mérgesen tépdeste a mennyezetről lelógó krepp-papír szerpentineket. Ha ezzel látszott volna reggelig, akkor sem ér a végére, mert erdőnyi papírt aggattak a lányok a mennyezetre. De ettől még nem Wlet elég okos. Odament a századoshoz: — Mon Captain! Van egy kis zűrzavar! Vaku nincs, áram nincs, a terem sötét, itt csak bagoly tud csinálni fotó. Most mit csinál Zsanó bácsi.? Én sem tudtam. Ez a pillanat, amikor Zsanó azt mondja, ez van! De jött egy nyurga tizedes, akit még nem ismertem. Zsanó azonban úgy fogadta. mintha egy ismerős hóhér hozta volna utána az elveszített kötelet. — Baj jön mindig kettesével. Tihanyi, ha nekem teszel most óriási javaslat, szétverem képeden egész fotóapparát. A tizedes nevetett, és jól megszorongatta Zsanó kezét. — Idefigyelj, möszjő. Forradalmi javaslatom van. Minden fotót kétszer csinálj meg. kapsz egy ötvenest. Addig én táncolhatok. Szívügy, öregem, szívügy, érted te ezt? — Szívügy, meg fogok hasadni részvételtől. Neked van másnaponként két szívügy... — Ez komoly. Bele vagyok esve egy lányba. — Én meg legnagyobb slamasztikába, tisztelt Tihanyikám, mert nekem nemcsak albumfotó kell készíteni, hanem tömegeket tájékozódtatní. Vaki nincs, lámpa nipcs. Kész. Tihanyi, hess, mind madár, mert pulykaméreg van rajtam. — Nyugi, Zsanó elvtárs. Tihanyi úr mindenre felkészült. Tihanyi úr tudja, hogy ezek a vidéki helyek még nem mindenütt villamosítottak. Aztán magnéziummal fényképeztek. Tihanyi exponált. Akkorát villant a magnézium, mint a front alatt a Sztálin-gyertya. De most sógorostól jött a füst is, mert Tihanyi. Zsanó szerint ez az elfuserált törpeészmű. olyan magasra tartotta a magnézium gyertyát, hogy a mennyezetet keresztül-kasul szelő szerpentinek és krepp-papír szalagok egy pillanat alatt tüzet fogtak. A lányok sikongtak, az asszonyok jajveszékeltek, a zenészek takarodót fújtak, a katonák pedig elkezdték oldozni a derékszíjakat. Egy tiszt hangosan parancsot adott, hogy tüzet oltani. meg ablakot nyitni. Zsanó mindebből arra a következtetésre jutott, amit Pierre barátjától hallott. Ha égni kezd a hajó, ne várd meg. amíg a kazánja felrobban, hanem az első kajütablakon ugorj a tengerbe. Lélekszakadva összekapkodta a felszerelést, és gondolkodás nélkül kilépett az egyik ablakon. Közben a katonák derékszíjjal, zubonnyal, asztalterítővel, miegymással pillanatok alatt eloltották a tüzet. ... Reggel így szólt Zsanó: — Begáldobtad, hogy az barha Tihanyi hol sértegette tűzi reddet. Kellett annak féleszüdek állni székre? Baradd volna földön, akkor csak füst barad bálban és nem tűz. Kellett dekeb hallgatdi arra jampecfődökre. Jelenteb. máskülödbeb vagyok egészséges, akár bakk! (A befejező rész következik^ %