Délmagyarország, 1974. január (64. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-27 / 22. szám

12 VASÁRNAP, 1974. JANUÁR M, — Drágám, ma valahogy nem voltál formában! — ásított na­gyot Tímea, még az ágyban el­nyúlva. Egy korty bort ivott, az­tán megint átölelte a férfi nya­kát. — Majd ezt még kielemezzük, hogy ki volt formában, ki nem — morogta kissé ingerülten Ár­pád. — De most sietnem kell. Dolgozó emberek is vannak a vi­lágon. Felugrott, s sietve öltözködött. — Ó. hogv oda ne rohanjak! — nevetett Tímea teliszájjal. — össze ne törd már magad! Hogy szúrlak ilyenkor, amikor ily okos mondatok jönnek ki a burádból! Csak nem Lukács Györgyöt idéz­ted?! Tímea orvostanhallgató volt; olvasott és tájékozott, s ezt fi­togtatni sem átallotta. — Mondd. Árpi. te sohse hal­lottál a „szerelmi előjátékáról? Ne engem okolj, a formámat il­letően. inkább olvasd el Fritz Kahnt. mit ír e tárgyban ... — Légy szíves, ne tarts nekem kiselőadást az erogén zónákról, jó?! Beszéld meg ezeket a böl­csességeket medikus barátaiddal. Akik közül bizonyosan megláto­gat valamelyik, miután a „vén krapek", aki ezt a kéglit bérli neked, elevezett... Tímea felült az ágyban. Rugé­kony harciassággal buggyantak elő mellei. — A gyanúsítgatás nincs a ta­rtfában. anám — mondta hide­gen. — Először ls. nem esküdtünk egymásnak örök hűséget, ha jól tudom! Másodszor ... — Jó-jó! — legyintett békülé­kenyen Árpád. — Azért nem kell egyből bepörögnl... Szia. drága­ságom! Légy Jó kislány! Odolszagú csókot nyomott Tí­mea kezefejére. Charmos gesztus volt. gavallérhoz méltó... Ki­csörtetett a garázshoz. — Konyakot ls találsz, ha a bort megunod! — kiáltott be az ablakon. Alighogy felbúgott a motor. Tí­mea a szekrénykébe kotort. Ci­garettát keresett, nem konyakot De csak egy köteg írás akadt a' kezébe. Belelapozott: — „Drága Árpádom! Én Min­denem! Megkaptam Tőled áhítat­tal várt leveledet..." Jóízűt nevetett: — Hát Ilyen oltári csajok is léteznek még?! Tatjána levele Anveglnhez — a la Bugac?! — pukkadozott félhangosan. Na, nézzük csak! Apróra, szisztema­tice! S elölről kezdte böngészni a le­veleket. ELSŐ LEVÉL Kedves Árpád! Először is be kell mutatkoz­nom Magának, hogy egyáltalán tudja, kitől kapott levelet. Évek­kel ezelőtt a szilaspusztai téesz könyvtárát vezettem. Szakmám­ra nezve esztergályos vagyok, de könyvéhségem miatt engem tet­tek meg ideiglenesen könyvtá­rosnak. A könyvtár ellenőrzése­kor Maga volt kint; aztán még többször találkoztunk. Leánykori nevem Barna Magda. Talán azért is vagyok barna; a szemem zöld. az alakom sovány. Különös ismertető jelem: minden második mondatomban azt mondon: „Tu­dod, én így képzelem". Persze, most már leszoktam erről, de akkoriban ment ez nálam. Ezeket mind csak azért írtam, hogy em­lékeztessem a személyes ismeret­ségre. Ne vegye tolakodásnak levele­met. de én. mint személyes jó is­merőst. szeretném ezennel üdvö­zölni. és nagy kérésem volna Ma­gához. Mivel a Közgazdasági Techni­kumban szeretném folytatni ta­nulmányaimat. több könyvre len­ne szükségem, amiJcheg a Tan­könyvellátón keresztül nem tudok hozzájutni. A kérésem az volna, ha. a mellékletben felsorolt köny­vek a könyvtárban megvolnának, tegye félre, vagy küldje el cí­memre. (Könyvcímek....) Kartársa: Magda. MÁSODIK LEVÉL Kedves Árpád! Köszönöm szívességét és a gyorsan küldött csomagot. Szom­baton kaptam meg a levelét és a könyveket. Köszönöm a jótanácsot a könyvtárközi kölcsönzésre vonat­kozóan, ez nekem eszembe se ju­tott. Ha szokott Szilaspuszta felé iönni. látogasson meg engem a tsz-ben. vagy otthon. Édesanyám­mal és kislányommal élek, fér­jemtől különváltam A könyvekre nagyon vigyázok, és mihelyst nem kellenek, azon­nal visszaszolgáltatom őket. Búcsúzom, kartársi üdvözlettel: Magda. ÜAKMADIK LEVÉL Kedves Árpád! Igazán szívesen vettem, hogy levelemre ilyen gyorsan válaszolt. Köszönöm a küldött kiadványt is. egy kicsit megint könyvtárosnak érzem magam. Kislányom, Tün­diké. valóságos tündér, aki ra­gyogó afpcal mutatta, hogy ő is kapott "levelet (arra a lapra gondolt, amit Maga küldött ne­ki). Bámulatosan aranyos, ked­ves Árpád, s be kell vallanom, a rajtam levő sötétzöld kockás kosztümben hirtelen nem jól éreztem magam, mivel öregnek nézek ki benne, a hajam var­kocsba szedve, s az eddigi fék­telen erőfeszítések fölösleges ne­hezékként szorítottak. Most né­ma csend honol a lakásban. Sze­retem az esti csendet. Szerintem sokkal sokszínűbb, mint a nap­pali csend. A csend megnyugtat és erőt is ád. Hogy személyemre visszaemlé­keztessem. kivágtam egy régi Népszabadság-cikket, ahol a fo­tón én is szerepelek, s éppen Ma­ga mellett. A hajam azóta is olyan hosszú, ha csak nem hosz­szabb. és oktalanul konok is va­gyok. Sajnos, friss „cikkel" nem rendelkezem, s a tarsolyomban" nem hordok magamról képet. Mi­nek? Tündikém másodikos, napsugár­lelkű kis őzike. Szeret nagyokat nevetni, különben koravén. Ál­landóan az arcomat lesi. hogy fel­vidámítson engem ... Ügy látszik, mindenáron el akarom mondani Magának házasságom történetét. De majd egy későbbi levelemben. Talán jobb is. hogy félig meg is­meretlen. s teljes bizalommal le­hetek Maga iránt. Ügy érzem, nagyon sok mindent tudnék írni Magának. No. majd legközelebb. Szeretettel gondolok Magárat Magda. (— Ahá! Most már „szeretet­tel gondolok magára?!" — be­szélt félhangosan Tímea. Árpád fénykéotartóban díszelgő. új fényképéhez fordulva. — Hisz ez nem is „Tatjána"! Ez „Noémi", az ..Aranyember"-ből! Lássuk, ml telik még Tőled. Noémi!) NEGYEDIK LEVÉL Kedves Árpád! Már nagyon vártam levelét. Én, aki világ életemben rossz levél­író voltam, élvezem, hogy vála­szolhatok. Látja, milyen szemte­len vagyok. Hiszen tulajdonkép­pen én kezdtem a levelezést. Per­sze, amiért én olyan hosszan ír-1 tam, az nem kötelezi Magát ar­ra, hogy szintén ugyanúay írjon. Lehet, hogy nekem még több időm van a levélírásra, mint Ma­gának. És nekem létszükséglet is. Várom a megígért fényképét, kedves Árpád. Ha megkapom Magától az ígért hosszú levelet, szombaton, vagy vasárnap esté újból írok. ha nem. akkor erre a levelemre fogom a válaszát vár­ni. Tündiké köszöni a naptárakat, én pedig a bulgáriai fotókat. Idő­vel megpróbálom majd valami­vel viszonozni. Majd gondolko­zom valami érdekes dolgon, ami Póso Zoltán Távol­lévő Anyám Jazz Sápadt arcbőrödre első vészjelelt festi fekete hold alakjában lassan a várakozás, bár tudod, hogy nem kopog be soha legbelső szobád ablakán az kinek vészjeleit y örökre fölvéste tudatod íalára éjjel föltámadó rettegésed. A fény becsületből még nem kattan néhány percí&, lezárja halálod kiszabott egységét a mai napra ls. elszenderedsz, minden arcodra tetovált barázda egy sor az én tollam megírt Szenvedés könyvéből olvasni tanulom Mindenség zenéjét véled felfedezni pedig zsigereid biztatón remegnek félve bizseregnek. lassan elvetélik nagy remegésben felszakadó lényegedet finomuló félelmedet még esetleg nincs ú Maga birto­kában. Annak csak örülök, hogy sok­szor gondol rám, csak gondola­tai mindig igazi emberi érzések­ből fakadjanak. Azok a gondolatok értékesek számomra, amelyek az embert magát tükrözik. Látja, én milyen tapintatlan vagyok Magával szemben, leckéztetem, és kérdőre vonom, holott én vasárnap este már másra sem gondoltam, csak Magára. És ezt természetesnek vettem. Kedves Árpád! — most pedig egy bizalmas kérdés következik, amire csak akkor válaszoljon, ha akar. Sok emberrel levelez? ... Tudom, tolakodó kérdés, mégis érdekel, talán azért, mert nő va­gyok. Nagyon szívesen levelezek Ma­gával. mert ilyenkor úgy érzem, van valaki, aki megért. De ter­hére senkinek nem akarok len­ni: A személyes találkozás, be­szélgetés, valószínűleg kellemes lesz — legalább is. bízom benne. Szeretném, ha olyannak ismerne meg, amilyen vagyok, se több­nek. se kevesebbnek. Oh, ha tud­ná. hogy várom ezt a találkozást? Persze. minden nagyon távolinak tűnik, dé a remény azért napról napra éltet. Szeretném tudni, mi­ről írjak, mi az, ami érdekli? ír­jon Maga is sokat, és kérdezzen bátran, ígérem, mindig őszintén fogok válaszolni. Amit pedig le­írok, azért vállalom a felelőssé­get. Ez Szinte fogadalomszerűen hangzik, látja. Magának még fo­gadkozok is. Szeretném, ha ba­rátságunk. kapcsolatunk sokáto tartana, mert igaz barátot az em­ber nehezen veszít eL Már levé­len keresztül is barátnak érzem, nem tudom, miért van ez. Olyan gyorsan, spontán keletkezett ez a mi ismeretségünk. Lassan befejezem a levelem, mert hajnal felé jár az idő. Jó lenne, ha itt volna most nálunk, úgy érzem, reggelig tudnék be­szélgetni Magával. Persze, az i» lehet, hogy a személyes találko­záskor majd némán hallgatók, de az az első találkozás izgalma lesz... Mindig szeretettel gondolok Magára, és várom válaszát: Magda. Tímea ölébe ejtette a levele­ket Aztán cigarettája parazsával sorra-gyűjtotta valamennyit Nem égtek el. Csupán megpörkölődtek kissé... DÉR ENDRE ; ;

Next

/
Thumbnails
Contents