Délmagyarország, 1974. január (64. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-27 / 22. szám

12 VASÁRNAP, 1974. JANUÁR M, — Drágám, ma valahogy nem voltál formában! — ásított nagyot Tímea, még az ágyban elnyúlva. Egy korty bort ivott, aztán megint átölelte a férfi nyakát. — Majd ezt még kielemezzük, hogy ki volt formában, ki nem — morogta kissé ingerülten Árpád. — De most sietnem kell. Dolgozó emberek is vannak a világon. Felugrott, s sietve öltözködött. — Ó. hogv oda ne rohanjak! — nevetett Tímea teliszájjal. — össze ne törd már magad! Hogy szúrlak ilyenkor, amikor ily okos mondatok jönnek ki a burádból! Csak nem Lukács Györgyöt idézted?! Tímea orvostanhallgató volt; olvasott és tájékozott, s ezt fitogtatni sem átallotta. — Mondd. Árpi. te sohse hallottál a „szerelmi előjátékáról? Ne engem okolj, a formámat illetően. inkább olvasd el Fritz Kahnt. mit ír e tárgyban ... — Légy szíves, ne tarts nekem kiselőadást az erogén zónákról, jó?! Beszéld meg ezeket a bölcsességeket medikus barátaiddal. Akik közül bizonyosan meglátogat valamelyik, miután a „vén krapek", aki ezt a kéglit bérli neked, elevezett... Tímea felült az ágyban. Rugékony harciassággal buggyantak elő mellei. — A gyanúsítgatás nincs a tartfában. anám — mondta hidegen. — Először ls. nem esküdtünk egymásnak örök hűséget, ha jól tudom! Másodszor ... — Jó-jó! — legyintett békülékenyen Árpád. — Azért nem kell egyből bepörögnl... Szia. drágaságom! Légy Jó kislány! Odolszagú csókot nyomott Tímea kezefejére. Charmos gesztus volt. gavallérhoz méltó... Kicsörtetett a garázshoz. — Konyakot ls találsz, ha a bort megunod! — kiáltott be az ablakon. Alighogy felbúgott a motor. Tímea a szekrénykébe kotort. Cigarettát keresett, nem konyakot De csak egy köteg írás akadt a' kezébe. Belelapozott: — „Drága Árpádom! Én Mindenem! Megkaptam Tőled áhítattal várt leveledet..." Jóízűt nevetett: — Hát Ilyen oltári csajok is léteznek még?! Tatjána levele Anveglnhez — a la Bugac?! — pukkadozott félhangosan. Na, nézzük csak! Apróra, szisztematice! S elölről kezdte böngészni a leveleket. ELSŐ LEVÉL Kedves Árpád! Először is be kell mutatkoznom Magának, hogy egyáltalán tudja, kitől kapott levelet. Évekkel ezelőtt a szilaspusztai téesz könyvtárát vezettem. Szakmámra nezve esztergályos vagyok, de könyvéhségem miatt engem tettek meg ideiglenesen könyvtárosnak. A könyvtár ellenőrzésekor Maga volt kint; aztán még többször találkoztunk. Leánykori nevem Barna Magda. Talán azért is vagyok barna; a szemem zöld. az alakom sovány. Különös ismertető jelem: minden második mondatomban azt mondon: „Tudod, én így képzelem". Persze, most már leszoktam erről, de akkoriban ment ez nálam. Ezeket mind csak azért írtam, hogy emlékeztessem a személyes ismeretségre. Ne vegye tolakodásnak levelemet. de én. mint személyes jó ismerőst. szeretném ezennel üdvözölni. és nagy kérésem volna Magához. Mivel a Közgazdasági Technikumban szeretném folytatni tanulmányaimat. több könyvre lenne szükségem, amiJcheg a Tankönyvellátón keresztül nem tudok hozzájutni. A kérésem az volna, ha. a mellékletben felsorolt könyvek a könyvtárban megvolnának, tegye félre, vagy küldje el címemre. (Könyvcímek....) Kartársa: Magda. MÁSODIK LEVÉL Kedves Árpád! Köszönöm szívességét és a gyorsan küldött csomagot. Szombaton kaptam meg a levelét és a könyveket. Köszönöm a jótanácsot a könyvtárközi kölcsönzésre vonatkozóan, ez nekem eszembe se jutott. Ha szokott Szilaspuszta felé iönni. látogasson meg engem a tsz-ben. vagy otthon. Édesanyámmal és kislányommal élek, férjemtől különváltam A könyvekre nagyon vigyázok, és mihelyst nem kellenek, azonnal visszaszolgáltatom őket. Búcsúzom, kartársi üdvözlettel: Magda. ÜAKMADIK LEVÉL Kedves Árpád! Igazán szívesen vettem, hogy levelemre ilyen gyorsan válaszolt. Köszönöm a küldött kiadványt is. egy kicsit megint könyvtárosnak érzem magam. Kislányom, Tündiké. valóságos tündér, aki ragyogó afpcal mutatta, hogy ő is kapott "levelet (arra a lapra gondolt, amit Maga küldött neki). Bámulatosan aranyos, kedves Árpád, s be kell vallanom, a rajtam levő sötétzöld kockás kosztümben hirtelen nem jól éreztem magam, mivel öregnek nézek ki benne, a hajam varkocsba szedve, s az eddigi féktelen erőfeszítések fölösleges nehezékként szorítottak. Most néma csend honol a lakásban. Szeretem az esti csendet. Szerintem sokkal sokszínűbb, mint a nappali csend. A csend megnyugtat és erőt is ád. Hogy személyemre visszaemlékeztessem. kivágtam egy régi Népszabadság-cikket, ahol a fotón én is szerepelek, s éppen Maga mellett. A hajam azóta is olyan hosszú, ha csak nem hoszszabb. és oktalanul konok is vagyok. Sajnos, friss „cikkel" nem rendelkezem, s a tarsolyomban" nem hordok magamról képet. Minek? Tündikém másodikos, napsugárlelkű kis őzike. Szeret nagyokat nevetni, különben koravén. Állandóan az arcomat lesi. hogy felvidámítson engem ... Ügy látszik, mindenáron el akarom mondani Magának házasságom történetét. De majd egy későbbi levelemben. Talán jobb is. hogy félig meg ismeretlen. s teljes bizalommal lehetek Maga iránt. Ügy érzem, nagyon sok mindent tudnék írni Magának. No. majd legközelebb. Szeretettel gondolok Magárat Magda. (— Ahá! Most már „szeretettel gondolok magára?!" — beszélt félhangosan Tímea. Árpád fénykéotartóban díszelgő. új fényképéhez fordulva. — Hisz ez nem is „Tatjána"! Ez „Noémi", az ..Aranyember"-ből! Lássuk, ml telik még Tőled. Noémi!) NEGYEDIK LEVÉL Kedves Árpád! Már nagyon vártam levelét. Én, aki világ életemben rossz levélíró voltam, élvezem, hogy válaszolhatok. Látja, milyen szemtelen vagyok. Hiszen tulajdonképpen én kezdtem a levelezést. Persze, amiért én olyan hosszan ír-1 tam, az nem kötelezi Magát arra, hogy szintén ugyanúay írjon. Lehet, hogy nekem még több időm van a levélírásra, mint Magának. És nekem létszükséglet is. Várom a megígért fényképét, kedves Árpád. Ha megkapom Magától az ígért hosszú levelet, szombaton, vagy vasárnap esté újból írok. ha nem. akkor erre a levelemre fogom a válaszát várni. Tündiké köszöni a naptárakat, én pedig a bulgáriai fotókat. Idővel megpróbálom majd valamivel viszonozni. Majd gondolkozom valami érdekes dolgon, ami Póso Zoltán Távollévő Anyám Jazz Sápadt arcbőrödre első vészjelelt festi fekete hold alakjában lassan a várakozás, bár tudod, hogy nem kopog be soha legbelső szobád ablakán az kinek vészjeleit y örökre fölvéste tudatod íalára éjjel föltámadó rettegésed. A fény becsületből még nem kattan néhány percí&, lezárja halálod kiszabott egységét a mai napra ls. elszenderedsz, minden arcodra tetovált barázda egy sor az én tollam megírt Szenvedés könyvéből olvasni tanulom Mindenség zenéjét véled felfedezni pedig zsigereid biztatón remegnek félve bizseregnek. lassan elvetélik nagy remegésben felszakadó lényegedet finomuló félelmedet még esetleg nincs ú Maga birtokában. Annak csak örülök, hogy sokszor gondol rám, csak gondolatai mindig igazi emberi érzésekből fakadjanak. Azok a gondolatok értékesek számomra, amelyek az embert magát tükrözik. Látja, én milyen tapintatlan vagyok Magával szemben, leckéztetem, és kérdőre vonom, holott én vasárnap este már másra sem gondoltam, csak Magára. És ezt természetesnek vettem. Kedves Árpád! — most pedig egy bizalmas kérdés következik, amire csak akkor válaszoljon, ha akar. Sok emberrel levelez? ... Tudom, tolakodó kérdés, mégis érdekel, talán azért, mert nő vagyok. Nagyon szívesen levelezek Magával. mert ilyenkor úgy érzem, van valaki, aki megért. De terhére senkinek nem akarok lenni: A személyes találkozás, beszélgetés, valószínűleg kellemes lesz — legalább is. bízom benne. Szeretném, ha olyannak ismerne meg, amilyen vagyok, se többnek. se kevesebbnek. Oh, ha tudná. hogy várom ezt a találkozást? Persze. minden nagyon távolinak tűnik, dé a remény azért napról napra éltet. Szeretném tudni, miről írjak, mi az, ami érdekli? írjon Maga is sokat, és kérdezzen bátran, ígérem, mindig őszintén fogok válaszolni. Amit pedig leírok, azért vállalom a felelősséget. Ez Szinte fogadalomszerűen hangzik, látja. Magának még fogadkozok is. Szeretném, ha barátságunk. kapcsolatunk sokáto tartana, mert igaz barátot az ember nehezen veszít eL Már levélen keresztül is barátnak érzem, nem tudom, miért van ez. Olyan gyorsan, spontán keletkezett ez a mi ismeretségünk. Lassan befejezem a levelem, mert hajnal felé jár az idő. Jó lenne, ha itt volna most nálunk, úgy érzem, reggelig tudnék beszélgetni Magával. Persze, az i» lehet, hogy a személyes találkozáskor majd némán hallgatók, de az az első találkozás izgalma lesz... Mindig szeretettel gondolok Magára, és várom válaszát: Magda. Tímea ölébe ejtette a leveleket Aztán cigarettája parazsával sorra-gyűjtotta valamennyit Nem égtek el. Csupán megpörkölődtek kissé... DÉR ENDRE ; ;