Délmagyarország, 1973. december (63. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-11 / 289. szám

KEDD, WR DECEMBER U. Ma, Szegeden: Ergonómiai kezdődik Ma, kedden délelőtt kez­di meg munkáját Szegeden, a II. Ergonómiai konferen­cia, amelyről dr. Geréb György, Dulin Jenő, Kiss György és Jenei Tibor tar­tott tájékoztatót. Elmondták többek között, hogy a most megnyíló konferencián több mint négyszáz hazai szak­ember vesz részt, s külföldi országokból is várnak ér­deklődőket. A három éven­ként sorrakerülő konferencia első ízben került vidéki vá­rosba. Azért választották Szegedet színhelyül, mert Itt van legrégebbi és legnagyobb eredményeket felmutató bá­zisa az ergonómiai kutatás­nak és munkának. A három napig tartó kon­ferenciát az MTESZ Szerve, zési és Vezetési Tudományos Társasága, a Magyar Üzem­egészségügyi Tudományos Társaság és a Magyar Pszi­chológiai Társaság üzemlé­lektani szekciója közösen rendezi. Bevezető előadást Buda István munkaügyi mi­nisztériumi államtitkár tart. A legfontosab témák: az er­gonómia helye és szerepe iparfejlesztésünkben; a mun. kához való adaptáció prob­lémái; a gyártás- és gyárt­mányfejlesztés ergonómiai kérdései. A fő témakörökben iclváló szakemberek tarta­nak előadásokat, majd ke­rekasztal beszélgetésekre ke. rül sor a szekció témáiból. A konferenciát a Tisza szál­ló koncerttermében tartják. A szarvaskirály A Békés megyei Jókai Színház vendégjátéka Gyereksereg töltötte meg a Szegedi Nemzeti Színház nézőterét tegnap, hétfőn dél­után. Régi és jogos igény j vált valóra: a szegedi gyer­: mekszínház, mely a Szegedi Nemzeti Színház és a Békés megyei Jókai Színház dicsé­retes együttműködésével jött l létre. A békéscsabai sziné­' szek a Carlo Gozzi művéből ! Heltai Jenő által írt A I szarvaskirály című mesejá­j tékot játszották a gyerekek­ének, melyet a szegedi szín­ház a Pomádé király új ru­hája című meseoperával vi­szonoz. Az érdeklődésre jel­lemző, hogy a négy decem­beri előadásra már minden bérletnek van gazdája, csak a január 2-i előadásra vált­hatók belépők. Mi kell egy jó mesedarab­hoz, mi kell egy olyan szín­padi játékhoz, aho] a néző­téren gyerekek ülnek? Va­rázslat. mesebirodalom. jó királyfi, gonosz ellenség... Mindenekelőtt olyan cselek­mény, mely megindítja gyer­meki fantáziájukat, olyan mozgalmas és dinamikus színpadi helyzetek, melyek egy pillanatra sem hagyják tétlenül a nézőtéren ülők fi­gyelmét S kell még lát­vány, humor, színesség. Eze­ket a kívánalmakat jól isme. ri A szarvaskirály című me­sejáték rendezője, Balogh Géza. Egyszerű színpadképe — Suki Antal terve —, bár kissé statikus, arra ls alkal­mas. hogy a gyerekeket megtanítsa a színpadi jelzé­sek továbbgondolására. Ér­dekes és tanulságos színpadi játékot formáltak a békés­csabai alkotók Heltai Jenő művéből. S erre a bizonyí­ték. hogy a gyerekek szinte együtt éltek a darabbal, nem titkolták véleményüket, han. gosan drukkoltak a főhős­nek, sikongva féltették az ármánykodótól. Sajnos, az önfeledt kétoldalú játék, a még szorosabb kapcsolat színpad és nézőtér között nem valósulhatott meg a meglehetősen nagy távolsá­gok miatt. A felnőtt nézőnek az az érzése támad hogy még pergőbb, még dinamiku. sabb is lehetne a játék, még több alkalmat lehetne ki­használni a „visszacsatolás­ra". Fiatal színészek játsszák az előadás szerepeit. Alakí­tásukon látszik, hogy nem egyszerű gyerekek előtt fi­gurákat formálni. Hiszen a mesejáték minden egyes sze­replője egyúttal egy-egy tu­lajdonság, típus statikus képviselője is. A szereplők közül kiemelkedik Flórián Antal, aki igencsak ellen­szenvesen formálta meg a királyi trónra vágyó, s ezért a célért semmitől vissza nem riadó jellemtelen miniszter­elnököt. Kárpát Tibor mint Derámó király, fiatal és fér­fias volt, mint egy valódi ki. rály. Szerelme, Angéla, akit Maday Emőke formált meg, pedig bájos és tisztaszívű. Nagyszerű színfoltja volt az előadásnak Garai Róbert fő­főmadarásza Tóth Gabriella mint. Smeraldina és Lukács József mint főmágus. T. L. Éjszakai előadás KEPERNYO A hűséges tévénézőknek több okuk van, hogy szom­batonként ébren tartsák ma­gukat az éjszakai film kezde. téig. Kezdjük a kellemetle­nebbel. A nap hosszú műsor­ideje, úgy látszik, feljogosít­ja a szerkesztőket, hogy a szokásosnál több ismétlést iktassanak be, délután tehát örülhetnek, akik először el­mulasztották megnézni eze­ket, másféle időtöltést keres­hetnek, akiknek már volt szerencséjük. A Tv-híradó után vagy kabaré jön, vagy egy-egy jó régi külföldi film, amelyeket valószínűleg szin­tén a könnyű hét végi szó­rakozást keresőknek szánnak. Néhány ilyen, kevésbé si­került alkotás után .azonban úgy véljük, jobban jár. aki még ebben az időpontban is „tévén kívüli" szórakozást folytat. Tíz óra utánra te­hát kellő „tévééhségben" szenvedünk, fokozott várako­zassal ülünk végre a készü­lék elé. Az esetek, illetve a szom­batok többségében nem csa­lódnak az ébren maradók. A már hagyományokkal rendel, kező éjszakai előadásokon ugyanis vagy filmtörténeti jelentőségű, régi, nagy alko­tásokat, világhírű rendezők műveit láthatják, néha — helyes elv alapján — soro­zatban is, gondoljunk pél­dául a nemrégiben közvetí­tett Kozincev-sorozatra. Ha pedig újabb idők filmjei ke­rülnek elénk, általában ott olvashatjuk a tévéújságb 111, melyik fesztiválon nyertek díjat. A tartalmas, gondolat­gazdag. jól megcsinált, nem ritkán művészi erejű alkotá­sok általában már nem. vagy még nem szerepelnek a mo­zik műsorán, ezért csak kö­szönet jár a tévének, ha hoz­zásegít, megismerésükhöz. Teljes elégedettségünket csak az akadályozza időnként, hogy a film. és a televíziós alkotások közötti megkülön­böztető jellegzetességeket, a felhasznált művészi eszközök közötti különbségeket nem lehet eltüntetni. Gondoljunk például arra, hogy a filmi Uebmann Béla felvétele Solti Bertalan. Máthé Erzsi és Szalay Edit a Vanyusin gyermekei című tévéjátékban monumentalitás a tévében mennyit veszít értékéből-ér­telméből; ami a mozivásznon még jól látható, az a kép­ernyőn alig észrevehetővé zsugorodik stb. A legutóbbi filmben, J. Skolimowski Mélyvíz című nagy erejű al­kotásában például a hatal­mas üres úszómedencét, ben­ne a főszereplőket befogó kép nem képes betölteni a képernyőn azt a funkciót, amelyet a rendező szánt ne­ki a filmben. A bekövetke­ző tragédia érzékeltetése, a drámai hatás helyett majd­hogynem mosolyt fakaszt ez a kép. hiszen a medencé­ben alig láthatókká, komiku­san mocorgókká válnak az alakok. Ne beszéljünk most a feltehetően elmúló techni­kai problémákról, amelyek­nek „köszönhetjük" például a széles, vagy még szélesebb fekete csíkokat a szélesvász­nú filmek közvetítésekor, mert végül is jó filmek se­gítenek eltekinteni az emle­getett kisebb kellemetlensé­gektől. A Vanyusin gyermekeit. Sz. A. Najgyonov színművét Osztovits Levente alkalmaz­ta televízióra, megtartva sok színpadra való elemet. Mi­hályfi Imre szerencsére si­kerrel igyekezett tévészerű­en elrendezni a jeleneteket, és a sok kitűnő színész se­gítségével élvezhető tévéjá­tékot formált. * Ma, kedden este Jókai An­na: Tartozik és követel című színművét közvetítik a Thá­lia Stúdió előadásában, fel­vételről. Csütörtökön Az ár­nyak délben tűnnek el című szovjet sorozat hatodik ré­szét, majd a Színházi album újabb adását láthatjuk, amelynek ezúttal Huszti Pé­ter lesz a vendége. 8. E. Szombat este — eleget té­ve a meghívásnak — én is ott ültem Mihályteleken, a Móricz Zsigmond művelődé­si ház nagy sokadalmában. Pöttöm kis tündérek — óvo­dások —, úttörő kislányok, serdülő fiatalok, fiatal szü­lők, öreg, sokat megélt em­berek hozták a hála sok cso. korba kötött, vagy csak egy­szerű, keresetlen, szívből jö­vő szavak drága virágait. Egy idős embernek, dr. Fü­löp Pál orvosnak, aki most, 73 éves korában, 45 évi gyó­gyítómunka utón — amiből huszonkettőt a mihálytelkiek szolgálatában töltött el — maga is pihenni tér, nyug­állományba vonul. A mi­hálytelkieknek nem volt még másik orvosuk. Még azok ls emlékeztek rá, akik már régen elmentek a „falu­ból". A messzi Zalából is ér­keztek dísztáviratok. A huszonkét esztendő tör­ténetéből Szalma János, a mihálytelekiek másik meg­szeretett embere, nyugalma­zott iskolaigazgató idézett emlékeket. Először a mindig vigasztaló barátot, aztán a gyógyító orvost, végül pedig az építő orvost köszötötte Virágot hoztak a picinyek, akiket ő segített a világra, ők is az életet köszönték ne­ki, épp úgy. mint a hófehér hajú Karsai Józsi bácsi, aki a nagy meghatódottságban csak kérdezni tudott: „Hány­szor állt, doktor úr, a sok év alatt az én nagy betegágyam előtt éjszaka és nappal? Azt egyikünk sem tudhatja. Ke­vés most a szó. nem tudok többet, csak azt, hogy kö­szönöm." Kasza Julianna, a művelő­dési ház igazgatója ipeg azt mondta el: azért szerették nagyon Pali bácsit, mert ő testi és lelki bajokat egyfor­mán tudott gyógyítani. Most. hogy feleségével együtt — aki végig orvos­asszisztensként dolgozott mellette — valósággal kör­befogva a virágokkal, meg­köszönte ezt a meghatóan sok szeretetet, mint valami jó­ságos nagyapó, mesélt még néhány igaz történetet a mi­hálytelekieknek. A háború után, amikor elbocsátva a szovjet hadsereg szolgálatai­ból. hazatért Szegedre, egy zimankós, havas éjszakán egy súlyosan sérült beteghez Gyálára hívták ki. A beteget kihozták elébe az útra, hogy hamar megtalálja. — De. emberek — mondta nekik —. hát vigyük be in­nen a fagyból a rendelőbe. Azt mondták, nem tehetjük, doktor úr. mert nekünk nin­csen rendelőnk. Néztem a beteget, és csak azt tudtam kinyögni, hogy akkor majd lesz. Mór a jövő héten épí­teni fogjuk. (A történet vé­gét sokan ismerik, a „szivek házát" annak idején a Kos­suth rádió is bemutatta.) Aztán Gyálóról Nagyvá­radra repült az idős orvos emlékezete. Ott volt kisdiák, gimnazista. A Szigligeti és a Rimóczi utcai sarokház előtt meleg napokon kint üldögélt a kispadon az akkor már nagybeteg Ady Endre. ..Kö­rülálltuk sokszor, beszélge­tett velünk, verseket olva­sott nekünk. A lármás diák­had egyszer aztán személye­sen is bemutatott engem Ady Endrének. Nézzen meg en­gem, mert én egy „betoji" alak vagyok. Jól megtanul­tam a latin verset, de a la­tinórán mégsem mertem el­mondani. Ady rám tekintett és annyit mondott: Pedig az életben mindig csak akkor születhettek nagy dolgok, ha voltak bátrak, akik mertek. Ez volt Ady útravalója ne­kem — mondta a most Is mosolygó dr. Fülöp Pál. Ezután egy fiatal főhad­nagyot, egy kedves moszkvai fiatalembert idézett meg a mihálytelekiek közé. akik a dunántúli szörnyű csatákban a karjai között halt meg, szívlövéstől elvérezve. „Sem­mim sincsen, doktor, amit átadhatnék neked, csak a szívem, azt vidd el az em­bereknek ..." Később még álmaiból mesélt, hogy ő, aki egész életében mindig a ha­után lállal viaskodott, álmodta né­hányszor azt is, hogy meg­halt a halál. Ezt az álmot látta akkor is. amikor el­kezdték építeni a mihályte­leki orvosi rendelőt. „Felrik­kantottam álmomban, hogv­hát akkor jól van, nem hal­nak meg többé az emberek, nem kell mór a mihálytelekl rendelő sem. De valaki meg­szólalt mögöttem: Ne'örülj, doktor, mert én vagyok a halál fia." ...És a gyálai után gyor­san felépült azután a mi­hályteleki rendelő ls. de még a ságváritelepi is. Egyiket sem tervezték állami költ­ségvetésből. nem is csinálták abból. Bölcsőde, csecsemőott­hon. zöldkeresztes tanácsadó, óvoda is épült. Szépek, gye­rekzsivajtól hangosak ezek ma is. Az építő orvos „be­léjük építette" Ady bátorsá­gát, a moszkvai fiú szívét és a sajátját. Csépi József Kiállítási napló H. Dinnyés Eva kerámiái Zászlórudak A Parlament zászlórúdjai elöregedtek. Pótlásukra a soproni tanulmányi erdőgaz­daság területén 100 éves fe­nyőfákat vágtak ki. A sudár fákat gondosan tisztítják, szárítják, s csak azután fa­Or­A rágják ki belőlük az szágház zászlórúdjait. munkával tavaszra végez­nek. Az új zászlórudakat helikopterekkel szállítják majd a fővárosba. Vajon lezárva tarthatók-e még a különböző műfajok közötti mesterségesen létre­hozott sorompók? Hol van­nak, s egyáltalán vannak-e még határai a különböző műformáknak? Egy szí­nezett terakotta figura, egy körbe járható, samottból égetett madár szobor-e vagy kerámia? Hová soroljuk a kék-fehér-piros lapocskák­ból összeállított kompozíciót — kerámia falikép, mozaik, falburkoló vagy épületplasz. tika? Megannyi kérdés, me­lyekre a válasz csak kör­mönfont lehet és talán feles­leges 'is. Mert a lényeg nem a megnevezéseken, a műfa­ji skatulyákon, a rájuk ra­gasztott címkáken múlik, hanem magukon a műalko­tásokon. Ez a meggyőződés erósckjhetett mindenkiben, aki "látta H. Dinnyés Éva kerámikusművész vasárnap délben Szelesl Zoltán mű­vészettörténész beszédével megnyílt kiállítását a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában. A szobrásznak indult szegedi kerámikusművésznek, aki évekig volt a Tömörkény István gimnázium és művé­szeti szakközépiskola mű­vésztanára, ez első önálló tárlata, ötéves kerámikusi munkásságának legjavát tárja a látogatók elé. H. Dinnyés Éva művésze­te két gyökerű. Edényei, funkcionális tárgyai, italos­készletei megőrizték, s ma­gukon viselik a népi faze­Icasmesterség évszázadokon át jól bevált, kikristályoso­dott jegyeit, a funkció elsőd­legességét, a visszafogott földszínek melegét, a díszí­tés egyszerűségét. A másik gyökereken a modern szelle­miség a korszerű ízlést, a forrongó stílusok nedveit szívta magába. Ebből az in­díttatásból születtek modern alkotásai, dekoratfvan ls gondolatgazdag faliképei, | újszerű napórái, izgalmas és dinamikus falburkoló kerá­miái. Különösen megragadó­ak a Kibontakozás című fa­liképsorozatának darabjai. Olyan művészi gondolat va­lósul meg e variációsoroza­ton, mely egyszerre tágítja kozmikussá világunkat s mégis megőrzi a bensőséges emberi gondolat és az alakí­tó-formáló kéz nyomait. Az egyik falikép robbanássze. rűen dinamikus, a másikon a szertehullott valóságcsere­pek szinte szemünk előtt rendeződnek új egységgé. Az egyiken szinte érezzük a ki­tárulkozás felszabadító leve. gőjét, a másikon átéljük az új születésének gyötrelmét. Organikus, izgalmas felüle­tek alkotnak itt művészi rendet, örvénylenek, szik­ráznak, tovább segítik gon­dolatainkat. Az egyik kép előtt napraforgóra asszociá­lunk. a másik előtt magára a Napra, a harmadikon holdbéli tájakat vagy éppen napkitör!st vélünk felfedez­ni. H. Dinnyés Évának nem elegendő ezen gondolatok megfogalmazásához a sík felület, az egyszínű máz a homogenitás. Motívumai, sejtjei kilépnek a síkból, iz­galmas és feszültségekkel teljes művészi alkotásokká nemesednek. Madarai szob­rászi erényeket csillogtat­nak, falburkoló elemei, va­riálható plasztikus lapjai napjaink egyik égető kör­nyezetesztétikai problémáira keresik a választ. H. Dinnyés Éva tárlata magas mesterségbeli felké­szültségről, tiszta emberség­ről. hagyományőrzésről és újat keresésről, fegyelme­zettségről és tisztaságról ta­núskodik. Harcában társa a porcelán az agyag, a samott, a máz és a tűz. T. L ez ui tápszergyárban Megkezdődött a próba­gyártás hétfőn az új kör­mendi tápszergyárban. A 300 millió forintos költséggel felszerelt üzem feladata a hazai tápszerszükséglet ki­elégítése. az utóbbi időben gyakran tapasztalható hiány teljes felszámolása. Hazánk­ban a csecsemők 58 százalé­kát 2 hónapos koráig mes­terségesen táplálják. A vi­lágszínvonalon álló dán gép­sorok naponta 41 000 liter tejből készítenek majd táp­szert, ami kielégíti az igé­nyeket. Az EGYT gyógyszer, vegyészeti gyár szakemberei — gyermekgyógyász profesz­szorok bevonásával — há­| romfajta korszerű tápszert fejlesztettek ki, s ezeket ál­lítják elő az új üzemben. A forgalomba „Robébi A" ..Robébi B" tápszer és Pro balacta gyógy tápszer név kerülnek.

Next

/
Thumbnails
Contents