Délmagyarország, 1973. december (63. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-01 / 281. szám

8 SZOMBAT, 1973. DECEMBER L Világlátás — és láttat ás Iszlám. Több szempontból tanulságos volt végignézni Folco Quilici és Alberto Pi­nelli filmjét. A nyolcrészes alkotás a nézők „sorozatelle­nes" táborának egy csomó jól ismert érvét cáfolhatta meg. Nemcsak az derült ki, beri-lelki ferdülések, torzu­lások bemutatására is alkal­mas lett volna a választott téma. Ha n tévéjáték alkotói tisztelik azokat a speciális belső törvényszerűségeket, amelyek az ágybérlök külvi­lágtól elválasztott szobájá­hogy vannak témák, amelyek ban uralkodnak — hiteles szinte elkívánják ezt a mű- lélektani dráma kerekedhe. formát, majdnem kizárólag tett. volna, tévés sorozatban dolgozhatók Az Orosz Szovjet Szocia­fel legtökéletesebben. De lista Köztársaság Televíziója úgyszintén nyilvánvulóvá változatos. szórakoztató vált, hogy az önmagában is programmal töltötte meg • • • csütörtöki műsoridőt. Kultu­rális körképet kaptunk a rövidfilmekből portrékból, riportokból összeálló műsor­ban, amelyben a mai művé­mel­érdekes téma ezt a tulajdon­ságát csak rendkívül körülte­kintő. munkaigényes feldol­gozásban őrizheti meg. Az olasz forgatócsoport — mim megtudtuk — két évig dol- szeti élet bemutatása gozott. nem mindennap lát­ható helyszíneken forgattak, számunkra megoldhatatlan­nak látszó, nagy utazásokat tettek olyan emberekkel be­széltek, akiknek életéről, szokásairól nekünk, a mű­holdak és az Információk gyors cseréjének korában sem volt elég fogalmunk. Bár ez nem kevés, hogy mégis hiányérzetünk támadt, kíváncsiak és érdeklődők lettünk — erénye inkább, mint hibája a sorozatnak. lett helyet kapott a Csehov írásaiból összeállított film, a Mesélő körhinta is. Mégis talán Maria Popovicsról, a berepülő pilótanőről készített riportfilm tetszett legjobban, elsősorban a rokonszenvesen közvetlen pllótanő személye miatt. * Ma. szombaton Kellér De­zső kabaréja ígér sok vi­dámságot n kikapcsolódni vágyóknak. Éjszakai előadás­ban a Tiszta égbolt című Csuhraj-íilmet láthatjuk. Holnap, vasárnap este Oscar Wilde művének angol tévé­filmváltozata az Eszményi férj kerül a képernyőre. S. E. Mi az, ami mindig fenn­tartotta az érdeklődésünket? Természetesen a jól fényké­pezett. önmagukért beszélő különleges tájak, emberek, az egzotikumok, a kuriózu­mok is. Mégis elsősorban annak az oknyomozó mód­szernek a logikája tartott fogva bennünket, amelyet a rendező választott roppant szerteágazó, bonyolult téma­körének, az Iszlámnak minél teljesebb bemutatására. Ágyak a horizonton. Min­den magyar tévéjátékért el­ismerő szó jár lassan az al­kotóknak, hiszen nagyon rit­kán kerül Ilyen a képernyő­re. Vészi Endre kamarajá­tékából az ágyrajárók lélek­tanához kaptunk adalékokat. Ügy tünt pedig, az író szán­déka több volt ennél: „hús­bavágó" társadalmi kérdések és a nyomukban születő em. Rigoletto Az Újvidéki Opera vendégjátéka Szegeden Érzékeny lelkiismerettel A szabadtéri játékok vala­melyest elkényeztetik a sze­gedi közönséget, a kultúra szép hagyományú, gondosan ápolt klshatárforgalmában, azért nem számít hétköznap­nak, ha az Újvidéki Opera teljes együttese látogat at hozzánk. Így aztán a csü­törtöki Rigolettóra megtelt a színház, a várakozást némi­képp fokozhatta is, hogy Az utcai plakátokon ismeretlen szereplőkkel találkoztunk, akiket még nem hallottunk Szegeden. Mégis ismerőssel kezde­ném. Topiák Imre dirigálta az előadást, a tőle megszo­kott fűtöttséggel, szenvedély­lyel. temperamentummal — valószínűleg kevésbé tehet róla, ha a zenekara meglepő indiszponáltsággal játszott. Topiák Verdi-értelmezese lendületes, láthatóan kerülni igyekszik a patetikus túlzá­sokat, fölös frázisokat, me­lyekkel szólisták önkénye fűszerezi túl néha ezt a vér­A mai zene követei Az Üj Zenei Stúdió Buda­pesten fiatal zeneszerzők kezdeményezésére indult Tagjai többnyire a zeneaka­démia hallgatói, vezetője Si­mon Albert. A csütörtöki szegedi, erő­sen rendhagyó koncertet két „egyszerűen csak előadott" darab tette filharmónia-ké­pessé. Az egyik Kadosa Pál fiatalkorú Zongoraszvitje Schifj András előadásában. Sokféle elem sorakozik Itt föl, de nem olvad egységbe; s az előadás sem tudta fe­ledtetni a darab összeíüggés­telenségét. Berkes Kálmán szép klarinéthangon játszot­ta Láng István Monódiáját. A darab a mai zene szoká­sos elemeiből épül föl, kü­lönösebb megrázkódtatást azonban nem okoz. Kis vo­nószenekar játszott kettőt Anton Webern: Opus 5. című művének tételeiből. Simon Albert magyarázatában rá­mutatott néhány összefüg­gésre. A két, valóban csodá­latos tétel előadóitól kicsit több vibrátót is elfogadtunk volna. A többszöri eljátszás viszont eléggé nem dicsérhe­tő módszer a mű közelebb­hozására. A befejező szám Vidovszky László 405. című darabja volt, preparált zongorára és zenekarra, jellegzetes példa a fiatal zeneszerzők egy cso­portjának — Jeney, Sáry, Vidovszky — munkásságára. A szólista Kocsis Zoltán volt. Hadd írjak ezzel kapcsolat­ban néhány gondolatot. Való Igaz, hogy ingerküszöbünk igen magosra emelkedett, kis hangzáskülönbségekre már nem is reagálunk. Ez a zene megkísérli, hogy tel­jes koncentrálásra és a leg­kisebb különbségek érzéke­lésére kényszerítse & hallga­tót. Ezért tudatosan mellőz sok megszokott zenei elemet: dallamot, ritmust, változato­sabb hangszínskálál. De va­jon a hangszín egyforma, vagy a mi fülünk érzéket­len? Úgy érezzük, hogy a ze­nei elemek kihagyásával a zene emberi mivolta szenved csorbát. De nem a zenének az idők folyamán lerakódott érzéki, materiális elemeit kérjük-e csak számon? Az érzéki elemek bizonyos ko­rokban fölszaporodnak a ze­nében, ilyenkor a zenetörté­net dialektikája reakciót hoz létre, és új, tisztultabb, sal­langtalanabb irányzat kezdő­dik. Talán a mai zenének ugyancsak az érzéki felé tar­tó tendenciája .váltotta ki Vidovszkyék reakcióját. Most senki semmit nem dönthet el. Egy bizonyos: akik ezt a zenét művelik, rendelkeznek a szakma aranyfedezetével, és amit csi­nálnak, becsülettel, kitar­tóan, komolyan csinálják, ha kissé negatív vllágérzésből indulnak is ki. A mi felada­tunk egyelőre: meghallgatni ezt is, mint mindent, amit nem ismerünk ... Huszár Lajos bő muzsikát; s hogy szándé­kát olykor nem értették, tu­lajdonképpen talány, hiszen nem most találkozott először n karmester és zenekara. Ha már az együttesnél tartunk, kellemes meglepetést is tar­togatott számunkra az Újvi­déki Opera — remek kóru­sával. Persze csak azoknak meglepetés a rendkívül ki­egyensúlyozott. átütő erejű, tömör basszusokra fölívelő férfikórus, akik az újvidékl­ek korábbi szegedi bemuta­tóit elmulasztották. Jóllehet a Rigoletto inkább szólisták­ra, mint kórusokra épül, ép­ben a szólisták változékony, hullámzó teljesítményétől támadt hiányérzetünket kár­pótolta a férfikar míves, át­ható, mégis cizellált hangzá­sa. A címszereplő Dusán Bugarin nélkülözi a darab tragikumához szükséges söté­tebb tónust, Rigoletto hang­színekben választékosabb, hellyel-közzel „vérfagyasz­tóbb" baritont kíván. Buga­rin a hallottak alapján in­kább buffó. vagy legfeljebb mozartos bariton, egyelőre. Játéka is bizonyos fajta éret­lenséget mutat még. Techni­kailag viszont képzett, és néhány igen szép megoldás (mint például a harmadik felvonás híres bosszúkettősé­ben, Illetve azt megelőzően) elvitathatatlanul jelzi képes­ségeit. A mantual herceget kissé vaskosra rajzoló Slme Mardesics jobbára technikai bravúrokkal igyekezett meggyőzni hallgatóságát, már-már legyőzni, oly erő­vel harsogott, ami még nz „Ella mi fu rapita" áriában sem valami stílusos. Az ő igazi szerepköre sem kifeje­zetten a mantuai herceg. Ve­ra Bergovicsnak ugyan érez­hetően rokon szólam a Gil­dáé, s pár megkapó pillana­tot tőle is hallottunk, egészé­ben azonban erőtlennek, máskor túl visszafogottnak tűnt. A „nagy hangot", ami betöltötte a színházat, s ami végső soron maradandó élmé­nye volt az előadásnak, Szve­tizár Drakulicstól hallottuk. Sparafucileje úgy zengett, mint pedálon lenyomott or­gonabasszus, sűrűn, masszí­van. áthatolhatatlanul. A kisebb szerepekben Németh Rudolf tekintélyt parancsoló Monteroneju tűnt ki. A görög vendégrendező, Szerzs Vafijadisz. megoldásai közül a harmadik felvonás­beli arcképfestést és az ott­maradt portré dramaturgiai szerepét emeljük ki; a legutóbbi szabadtéri játékok belgrádi előadásainak kitűnő szcenírozása óta előnyösen ismert Vladimir Marenics díszleteiből pedig a színpa­dot fémes csillogással beborí­tó. ötletes tükörablak felüle­tet, melyhez viszont a pad­lózatra fölpakolt ütött-kopott kellékek szegényessége, saj­nos, nem nagyon illgtt. N. I. Vannak, akik fehér kö­penyben érkeznek erre a tag­gyűlésre. A vita alatt né­hányszor felberreg a gorom­ba hangú, öreg telefonkészü­lék: kérik az ügyeletes or­vost. Az egyes kórház ki­csiny ebédlőjében ülünk — itt tartja beszámoló taggyű­lését az egyes és u kettes kórhúz kommunistáit magá­ba foglaló pártalapszervezet. Politikai munka — gyógyí­tótevékenység — hivatástu­dat — emberség. Egy rajzo­ló koncentrikus körökkel áb­rázolhatná a témakörök ösz­szetartozását: izzó színekkel, s a középpontban egy szen­vedő emberi arccal. Mert ez az emberközpontúság a leg­fontosabb itt, ennek jegyé­ben szólnak tettekről és ten­nivalókról az orvosok, nővé­rek. gazdasági vezetők, mű­szakink egyaránt. A cél: a gyógyítás. Arról az arcról eltüntetni a szenvedő voná­sokat. * Dr. Deák György párttitr kár ismerteti a vezetőség be­számolóját. ..Az elmúlt évben lényege­sen megváltozott kórházunk politikai élete és tevékeny­sége. Jelentős ez a változás, mert a mostani állami és gazdasági vezetés, a megfia­talodott pártvezetés és az új, függetlenített titkárral mű­ködő szakszervezett vezetés megteremtette a kiegyensú­lyozott és nyugodt légkört a jó gyógyító munkához." Ennyiből is látható, hogy fontos állomás ez a taggyű­lés, s ha visszatekintésre még nem sok a lehetőség — az eltelt idő, s a megtett üt rö­vidsége miatt —, annál in­kább alkalom az előretekin­tésre. A már elért eredmé­nyek ls Ilyen előremutatóak, perspektivikus ígéretek is egyben. Minden hétfőn információs megbeszélést tartanak, me­lyen a személyzeti főelőadó, a szakszervezeti tanács titká­ra, és az újonnan megválasz­tott KlSZ-tltkár is Jelen van. Itt tanácskoznak minden fontos politikai, gazdasági, személyzeti és egyéb intézeti témáról. A jobb munka ér­dekében, a segítés szándéká­val rendszeressé tették az ál­lami és gazdasági vezetők beszámoltatását. — Részt veszünk a kétha­vonta megtartott igazgatói viziten is, hogy az egyes osz­tályok és részlegek szakmai­politikai és gazdasági termé­szetű munkáját, a vezetők magatartását megismerjük. Részletesen elbeszélgetünk az osztály vezetőivel és dolgo­zóival. A hiányosságokat Igyekszünk feltárni és meg­szüntetni, a Jó eredményeket, módszereket pedig terjeszte­ni. • Jobb tájékozódás és tájé­koztatás, szélesebb körű de­mokratizmus — ezt tűzte ki célul az alapszervezet. „A jövőben törekednünk kell ar­ra. hogy a társadalmi érde­kek elsőbbségben legyenek a csoport- és az egyéni érde­kekkel szemben" — bővíti a tennivalósort a beszámoló. Még többet akarnak tenni a gyógyító munka anyagi és erkölcsi megbecsüléséért ls. Az oktatásról, továbbkép­zésről, a politikai tanfolya­mokról, a nők helyzetéről, segítésükről, a személyzeti munka kérdéseiről éppúgy gondos elemzést ad a beszá­moló, mint a tömegszerve­zeti munkáról, a KlSZ-szer­vezet tevékenységéről. Meg­nyugtatóan hangzik a megál­lapítás: Javul az etikai hely­zet, a kórházi orvosok és szakdolgozók magatartása megfelel az orvosi rendtar­tásban előírtaknak. Sok mindenben különbö­zik más alapszervezetek éle­tétől az itteni. De közös vo­nás: a kórházbeli kommunis­ták is áldozatkészek, szíve­sen vállalnak többletmunkát, társadalmi munkát, hivatás­szeretetük példamutató. Ért­hetően rosszul esik hát né­hányuknak. ha a párt-, a szakszervezeti vagy KISZ­munkát némelyek rossz szemmel nézik. A lelkiismeretesebb, szín­vonalasabb gyógyítást, a hi­vatástudatot a szocialista brigádmozgalom kezdemé­nyezésével is szolgálják. Ed­dig három osztályban alakul­tak ilyen lelkes kis közös­'ségek — tevékenységükhöz, a szocialista betegellátás kitel­jesedéséhez nagy reményeket fűz az alapszervezet vezető­sége. • Az alapos elemzés után kezdődhet a vita. Elsőnek Horváth Lászlóné kér szót. a városi pártbizottság képvise­letében. Minden pártalap­szervezet munkáját értékelik a pártbizottságon, s ezt a mi­nősítést olvassa fel elöljáró­ban Horváth Lászlóné, • hogy ehhez is kapcsolódhassanak a hozzászólások. „A szervezeti élet rendsze­res. Kezd javulni a taggyű­lések aktivitása. Gondosan megszervezték a pártoktatást és az egyéb oktatási formá­kat" — hangzanak a meg­állapítások. — „Az alapszer­vezet élén egy éven belül megválasztott párttitkár és vezetőség éli. A munkát lel­kiismeretesen és kellő poli­tikai körültekintéssel végzik." A kővetkezőkben azonban céltudatosabb pártépítésre lesz szükség. Vannak osztá­lyok. ahol egyetlen párttag sincs, s a fiatalabb nővérek között is igen kevés Felül kell vizsgálni a pártmegbíza­tások rendszerét is, további aktivizálásra van szükség." Ezek a gondolatok is arra utalnak: valóban az előrete­kintés az aktuális most, a Jelzett folyamatok gyorsítá­sa, erősítése. Megvan ehhez az egészséges szellem — ez tűnik ki a felszólalásokból. Dr. Csonka Lajos, a KISZ­titkár az ifjúsági szervezet munkájáról, gondjairól, tö­rekvéseiről beszél. Dr. Csizmadia Alice hi­giéniai hiányosságokat tesz szóvá: oka az átalakítási munkák a kórházban, hosszú Időn át fennállt a fertőzés veszélye, hisz poros, piszkos terepen kellett a műtőhöz mennlök. Bizony, 160 éves öreg épü­let az egyes kórházé, néme­lyik falrészt jelenleg is áll­ványok állják körül, nyilván nem könnyű a gyógyító mun­ka zavartalanságát itt garan­tálni. Ez mások szavából ls kiderül. A műszaki személy­zetet ls azért kellene növel­ni: a gyógyításban ma már elengedhetetlen korszerű gé­pek, berendezések mellett komoly szakgárdára van szük­ség. Nem ebben az egészség­ügyi Intézményben láthatja először az újságíró: sokszor igen nehéz körülmények kö­zött érik el eredményeiket az orvosok, ápolónők, több külső segítséget érdemelné­nek. Szenzációhajhásznak tán téma lenne, hogyan viselke­dett a beteggel egy ittas be­teggondozó. Bennem a „sze­gény ember vízzel főz" köz­mondás rémlik fel: olyan sze­mélyzettel kell dolgozniuk, amilyen van. Csak a „tűrési határ" kérdéses: mint utóbb, a titkári válaszból kiderül, egy ízben elbocsátásra is sor került a beteggel való rossz bánásmód miatt. S nyilván szükség is van a példastatuá­lásra; olyasmiért, amit lelki­ismeretlenül, sőt embertele­nül végez valaki, nem húz­hat fizetést szocialista társa­dalmunktól. Fekszik a2 idős, tén 80 esztendős néni a tolókocsin, a röntgen előtt, reggel 8-tól délutánig, még nem regge­lizett, nem ebédelt — ez a kép rajzolódik ki Bánft An na szülésznő szavaiból. A mentővel odahozták, á rönt­gennél óriási a forgalom, sürgős esetek ls vannak, igaz. de a néni ezt nem fogja föl, sem a hozzátartozója, csak azt tudja, hogy ez a kettes kórházban történt vele. S hogy nemcsak egyetlenszer fordult elő ilyesmi. Slnko Fcrencné pártcsoportvezető szava ls bizonyítja: — Mn ls lementem, levest vittem egy néninek, aki rosszul lett — mondja. Hozzátéve; valaho­gyan kooperálni kellene a mentősökkel. Azért idéztem éppen ezek­ből a hozzászólásokból, mert érzékeltetik a gondokat, az érzékeny lelkiismeretet. Ez a szókimondás is a gyógyulá­sért van. Dr. Bánfalvi Gé­za igazgatóhelyettes emlékez­tetett rá; volt idő, mikor a csönd jellemezte a taggyűlést. Most pedig kritikus, épito szellem bontakozik kl, ami­nek csak örülni lehet, hisz a kommunista közösség így tudja betölteni szerepét. Dr. Pataki Lajos gyermek­gyógyász főorvos azt fejte­geti, mennyire nehéz mérni, paraméterekben kifejezni az orvosi munkát, mennyi szub­jektív tényező befolyásolja a véleményalkotást. — Azt hisszük, úgy érez­zük, megteszünk mindent, de hallani felelőtlen megjegyzé­seket is a munkánkról, és ez elkeserítő dolog. Próbál­juk az igazi kontrollt meg­keresni; mi a véleménye a kórházáról ennek A várói­nak, ennek a megyének? Szükségünk van reális visz, szajelentésekre, Jelzésekre. Nem azt mondom, hogy a közvéleménynek dolgozzunk. De adni kell azokra az em­berekre. akik innen kikerül­nek és elviszik a ml hírün­ket, értékelik a munkánkat. Azt hiszem, sok beteg jó­érzéssel hallgatta volna ezen A taggyűlésen a beszámoló és a hozzászólások felelős hang­vételét. s a hozott határoza­tokat És ez a leglényege­sebb, az egészséges légkör — a gyógyuláshoz is. Simái Mihály Előadóülés Szeged árvízvédelméről Tegnap, pénteken délelőtt Szegeden, az ATIVÍZIG mű­velődési termében előadó­ülést rendezett Szeged árvíz­védelméről a Hazafias Nép­front városi bizottsága, a Magyar Hidrológiai Társaság szegedi csoportja, valamint az Alsótiszavidéki Vízügyi, Igazgatóság. A nagy érdeklő­déssel kísért előadóülést Sa­lamon István, a Hazafias Népfront Szeged városi bi­zottságának titkára nyitotta meg, majd Dévény István, a Magyar Hidrológiai Társa­ság szegedi csoportjának el­nöke tartott bevezető elő­adást. Simády Béla, az ATIVÍZIG igazgatója Árvízvédelmi rendszereink korszerűsítése címmel tartott előadást. Kardos Imre igazgatóhe­lyettes főmérnök Szeged ár­vízvédelmi rendszerének je­lenéről és fejlesztési lehető­ségeiről számolt be. Dr. 'Kováts Gábor terme­lési igazgatóhelyettes az elő­adóülésen a szegedi partfal építésének kiviteli munkái­ról tartott előadást. Az előadások után hozzá­szólások hangzottak el. Hoz­zászólt Berzsenyi Lajos, dr. Nagy Miklós, Király József, Gyöngyösi László, Török Im­re György és Forgó László. Az előadóülés Dévény Ist ván zárszavával ért végei

Next

/
Thumbnails
Contents