Délmagyarország, 1973. december (63. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-31 / 305. szám

IO HÉTFŐ, 1973. DECEMBER 31. Európa -1974 E lődeink kedvelt olvasmánya volt a Százesztendős jövendőmondó. Ebben minden benne volt, fel­tárva mindenki jövője, aki megvá­sárolta a könyvet; pénz, szerelem, bol­dogság, de még politika, időjárás, háború, járványok és más veszedel­mek is. Manapság megmosolyognánk a Százesztendős jövendőmondó naivságait, de tulajdonképpen nem is másoknak szólt, mint a naiv, hiszékeny, jámbor olvasó­nak. Ami a politikát illeti, ma is sokan fog­lalkoznak. jövendőmondással, akiknek egy része a tudós komoly ábrázatát ölti és mesterségét úgy hívja, hogy politikai fu­turológia. A komputerek korszakában elég a megfelelő tények, adatok, variációk és más szükséges kellékek betáplálása és függően a betáplálás objektivitásától, ki­kerekedik valami a „jövendőből". Már mint abból a jövendőből, amit a kom­puter — na meg az azt kezelő ember — elképzel. Másféle politikai jövendőmondók egy­szerűen leülnek az íróasztalhoz, töprengő arckifejezést öltenek és megjövendölik,, amit szívük szerint szeretnének, hogy megtörténjék. Ilyenből nagyon sok talál­ható a politikusok, zsurnaliszták, kutató­intézeti alkalmazottak között. Ezek több­nyire a vágyaikat szeretnék ténynek te­kinteni. Mi e helyen nem szeretnénk jövendő­mondásra vállalkozni. Nem dolgozunk komputerrel, s bár vágyaink valameny­nyiünknek vannak, nemcsak a vágyainkat megerősíteni látszó tényeket ismerjük és elemezzük, hanem az akadályokat, nehéz­ségeket is. Amikor e meditáció címeként felír­tuk: Európa — 1974, arra gondoltunk, hogy mivel e kontinensen élünk, e világrész jö­vője a mi jövőnk is, attól függetleníteni magunkat nem tudjuk, nem is lehet, — összegezzük hát a múlt esztendő tanulsá­gait és próbáljunk egy kicsit előre is te­kinteni: mit várhatunk az új esztendőtől. Nem jövendölésről van tehát 6zó, hanem aféle hangos töprengésről. Mindenképpen az európai biztonsági és együttműködési rendszer létrehozására irá­nyuló erőfeszítések jutnak ílőször az eszünkbe. Mi azt mondtuk 1973 nyarán, hogy az év hátralevő része elegendő lehet az új biztonsági rendszer megalkotására. Ma is fenntartjuk: elég lehetett volna. Helsinkiben a nagyköveti, sokoldalú elő­készítő tárgyalás, majd a konferencia meg­kezdése külügyminiszteri szinten, jó re­ményeket keltett. Elfogadott egy terjedel­mes munkaokmányt, amely az Ajánlások címet viseli és azzal a rendeltetéssel szü­letett, hogy a konferencia második sza­kaszában, Genfben ennek alapján kimun­kálják Európa Chartájának részleteit és végső formába öntsék azt az okmányt, amelyet aztán majd a konferencia har­madik, magas szinten tartandó része emel nemzetközi jogerőre. Erre minden lehetőség megvolt. Genf­ben azonban működésbe léptek különféle „fékek". A pedálra elsősorban a NATO­tagállamok némelyike taposott rá. Indí­tékuk legalább kétféle volt: egyes po­litikusoknak nincs ínyükre az enyhülés, mert gyűlölik a szocializmust, félnek tőle es a vele való együttműködéstől; a NATO katonai berkeiben pedig felborzolódtak az idegek (mi legyen a marsallbottal, ha Európa békéjét hosszú távú nemzetközi egyezmény garantálja?) S mindkét csoport mögött ott vannak a hadianyag-gyárosok, akik — dehát ez nem szorul magyarázat­ra, • Nyíltan persze nehéz lenne fellépni az európai biztonság eszméje ellen. De sza­vakban, ünnepi nyilatkozatokban támogat­ni, és háttérben pedig gáncsot vetni, ez igen, ez feltűnés nélkül elvégezhető. Nos, valami ilyesmi történik Genfben. Azt mondják egyesek, hogy minek annyit be­szélni a biztonság és együttműködés po­litikai kérdéseiről, minek a gazdasági együttműködésről, a közös kulturális mun­káról, amikor — úgymond — ebben köny­nyű lesz a megállapodás, beszéljünk csak egy dologról, az emberek és eszmék úgy­nevezett „szabad áramlásáról". Mi termé­szetesen erről is hajlandók vagyunk be­szélni, és mindenkivel kielégítő komp­romisszumos megállapodásra jutni. A magunk részéről tehát mindent elkövet­tünk, hogy Genfben kezdjenek hozzá és fejezzék be időben a záróokmányok meg­fogalmazását. Miután azonban harmincöt ország ta­nácskozásáról van szó, s csak az kerülhet a záróokmányba, amiben mindenki egyet­ért, elegendő egyetlen ország képviselőjé­nek időhúzó magatartása, hogy megálljon az egész gépezet. Sajnos, Genfben néhá­nyak magatartása indokolatlan időhúzást eredményezett. S mi lesz 1974-ben? Mint mondottuk, jósolni nem akarunk. Bizonyos azonban, s nem jóslat, hogy az időhúzás nem nyúl­hat a Végtelenségig. 1974-től tehát azt re­méljük, hogy Genfben mindenkiben felül­kerekedik a józan megfontolás és ez az év meghozza a szocialista országok követ­kezetes békepolitikájának nagy történel­mi eredményét, az európai biztonsági és együttműködési rendszer életbelépését. S ez kontinensünk békéjének hosszú távú biztosítéka lesz. Párhuzamosan Genffel. Bécs is nemzet­közi tárgyalások színhelye, a napirend itt a közép-európai haderőcsökkentés. A dolog természete miatt — katonai kérdésről lé­vén szó — a tárgyalások zárt ajtók mögött folynak. Az elvek azonban ismertek: mi azon az alapon tárgyalunk, hogy a haderő­csökkentés nem mehet egyik fél biztonsá­gának a rovására sem. Ha például a NATO azzal a „trükkel" próbálkozik, hogy a kö­zép-európai haderőcsökkentéssel egyidőben megerősíti a szárnyakon levő erőit, s ily módon bekeríteni kívánja a Varsói Szerző­dés Közép-Európában maradt erőit, akkor határozott nemet mondunk. A példát azért említjük, mert léteznek ilyen NATO-áb­rándok. Hogy mennyi idő kell ezek szét­oszlatásához. tehát mit hoz e tekintetben 1974. az a jövő titka. Hasonlóképen állunk a SALT-tárgyalá­sokkal. Ezeken, mint ismert, a szovjet és az amerikai stratégiai fegyverzet, tehát a rakétarendszerek csökkentése van a napi? renden. Az első szakaszban megállapodás született a védelmi rakétarendszerekről, s ez annakidején része volt a szovjet—ame­rikai viszony általános javulásának. Bár e tekintetben történtek előrevivő lépések, nem kizárt, hogv a támadófegyverek kor­látozását célzó mostani szakasz hosszabb lesz. ....... A Kelet—Nyugat közti közeledés dolgá­ban 1974-től további előrelépést várunk. A csehszlovák—NSZK kapcsolatok rendezése után most már hazánk és Bulgária is dip­lomáciai viszonyra lépett az NSZK-val, s ezzel egy fontos folyamat tetőződött be. Várakozásunk szerint az országok közti kétoldalú kapcsolatok fejlesztése a Kelet­Nyugat közti párbeszédben 1974-ben is a fejlődés fontos eszköze marad. Az általános képből kitűnik, hogy mi optimisták vagyunk 1974 eseményeit ille­tően. De nem feledjük, hogy a „fékek", az enyhülés ellen dolgozó reakciós, militaris­ta erők a tavalyi naptár eldobásával nem változnak meg. Európában a Strauss-típu­sú politikusok, a bajkeverők is a maguké­nak tekintik 1974-et. Arra is figyelünk, hogy az Egyesült Államokban Nixon el­len folyó kampány nem egyszerűen egy politikus személy szerinti kompromittálá­sának céljait szolgálja, hanem egy politi­kai vonal aláásását próbálja előkészíteni. Ez a politikai vonal az enyhülés, a szov­jet—amerikai együttműködés, amelynek sok ellenfele van az Egyesült Államokban S ott vannak a kínai vezetők, akiknek ugyan nem sok az európai befolyásuk, de Peking itt is minduntalan megpróbálja ke­resztezni a békeerők útját. S most megkérdezhetjük: nem bocsát­koztunk mégis jóslásokba? Vagy nem a vágyainknak adtunk hangot? Döntse el az olvasó. C. Tóth Béla Szovjet­amerikai kereskedelem • New York (TASZSZ) „Az 1973. évet a szovjet— amerikai kapcsolatok törté­netének egyik legfontosabb lapjaként fogják számon tar­tani. Ebben az évben a két ország kormánya között lét­rejött egész sor megállapodás eredményeként kialakult a kereskedelmi és gazdasági kapcsolátok továbbfejleszté­sének biztos alapja" — mon­dotta Donald M. Kendall, is­mert amerikai gyáriparos, a Pepsico társaság és egyben a szovjet—amerikai kereske­delmi kamara igazgatótaná­csának elnöke. Egységes chilei ellenállási t r szervezet Kuba nemzeti ünnepe Magyar államférfiak üdvözlő távirata Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczl Pál, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnö­ke, Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke. Kuba nem­zeti ünnepe alkalmából üd­vözlő táviratot küldött dr. Fidel Castro Ruz elvtárs­nak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága el­ső titkárának, a forradalmi kormány elnökének és dr. Osvaldo Dortlcos Torrado elvtársnak, a Kubai Köztár­saság elnökének. „A forradalom győzelmé­nek napja, a kubai nép nagy nemzeti ünnepe alkalmából az MSZMP Központi Bizott­sága, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa, kor­mánya és dolgozó népe ne­vében szívélyes, elvtársi üd­vözletünket és őszinte jókí­vánságainkat küldjük Önök­nek, és önökön keresztül a testvéri kubai népnek — hangzik a távirat. A kubai nép a forradalom győzelme óta eltelt 15 év alatt sikeresen védte meg országa függetlenségét, nagy eredményéket ért el a szo­cialista társadalom építésé­ben, a gazdaság és kultúra felvirágoztatásában. Törté­nelmi eredményeik őszinte elismerést váltottak ki a ma­gyar dolgozókban, a szocia­lista országokban, az Impe­rializmus és a neokolonializ­mus éllen harcoló népekben, és az egész világ haladó köz­véleményében. A Kubai Köztársaság dolgozóinak hő­si helytállásából erőt merí­tenek egész Latin-Amerika népei. Nagy öröm számunkra, hogy népeinknek a proletár­internacionalizmus elvén alapuló testvéri barátsága és országaink sokoldalú együtt­működése napról napra erő­södik. Meggyőződésünk; hogy pártjaink, kormánya­ink, társadalmi és tömeg­szervezeteink szoros kapcso­latai tovább fejlődnek né­peink, a szocializmus és a világbéke javára, A forradalom győzelmé-' nek 15. évfordulóján pár­tunk, népünk és a magunk nevében szívből kívánjuk az egész kubai népnek, hogy kommunista pártja vezeté­sével újabb, nagy sikereket érjen el, a Kubai Köztársa­ság szocialista jövője építé-_ sében, és nemzetközi tekin­télyének növelésében.'* Háború és béke - Indokínában 0 Moszkva (TASZSZ) Az Illegalitásban levő chi­lei hazafias erők hozzáláttak egy egységes ellenállási szer­vezet alapjainak megterem­téséhez — írja a Pravda va­sárnapi száma. A Chiléből érkező jelenté­sekből azt a következtetést lehet levonni, hogy a haza­fiak ebben a szakaszban a katonai junta ellen küzdő pártok és szervezetek tevé­kenységének összehangolását tűzték ki feladatul. Feltételezhető, hogy az el­lenálló erők konszolidációjá­nak folyamata az országon belül még bizonyos időt vesz igénybe. Ezzel összefüggés­ben növekszik azoknak az akcióknak a jelentősége és súlya, amelyek a fasiszta junta ellen hajtanak végre a nemzeti és nemzetközi ha­ladó szervezetek, valamint az emigrációban levő chilei demokraták. „A Vietnami Demokra­tikus Köztársaság és a Dél­vietnami Köztársaság párt­és kormányküldöttségeinek a Szovjetunióban tett látogatá­sai meggyőzően alátámasz­tották annak a testvéri ba­rátságnak a megbonthatat­lanságát, amely a Szovjetuniót összefűzi a vietnami néppel, a béke napjaiban éppúgy, mint a háború idején." Ez a mondat, amely a moszkvai Pravda vasárnapi vezércikkében vol\ olvasha­tó, sok mindent elmond a vietnami helyzet néhány fontos vonatkozásáróL Mindenekelőtt azt, hogy bármit hozzon is Indokíná­ban a közelebbi és a távo­labbi jövő, egy alapvető, döntő körülmény változásá­ra nem számíthatnak a viet­nami nép belső és külső el­lenségei: a Szovjetunió, a szocialista országok Indokí­nával kapcsolatos álláspont­ja — és ami ebből egyértel­műen következik, magatar­tása — nem módosul. Az SZKP központi lapjá­nak ez a megállapítása most két szempontból is különö­sen időszerű, Az egyik ok az, hogy Le.Duc Tho, a Vi­etnami Dolgozók Pártjának PB-tagja, a VDK kormá­nyának . különleges tanács­adója Párizsból úton haza­felé meleg, szívélyes meg­beszéléseket folytatott az SZKP néhány magas rangú vezetőjéveL A másik ok éppen az, amiért a sok esztendős pári­zsi tárgyalások egyik fősze­replőjének ismét meg kellett tennie a sok ezer kilométe­res utat Hanoiból a francia fővárosba, hogy ismét talál­kozzék tárgyalópartnerével, Henry Kissinger . amerikai kölügyminissiterreL: „.;.A béke napjaiban éppúgy, mint a háború idején..." — hangzott fentebb a Pravda­idézet. Csakhogy az eszten­dő fordulóján éppen az a baj, hogy Indokínában csaknem egy évvel a fegyverszüneti ok­mányok aláírása után még mindig nincs igazi béke. .1954-ben a genfi értekez­let rendelkezett Indokína jövőjéről. Saigonban akkor — amerikai segítséggel — mindent, egyszerűen min­dent elszabotáltak. Sajnos; nem alaptalan annak a ld-; jelentése, hogy most ugyan­ez történik. Amnesztia he­lyett még jobban lesújtanak a haladó politikai foglyokra. Közeledés helyett legfőbb gondjuk a jogtalan terület­szerzés. Emiatt tovább dö­rögnek a fegyverek, és em­berek halnak meg. Nincs ja­vaslat, amit Thleuék ne uta­sítanának vissza. Közeledik a párizsi ofcJ mányok aláírásának egyéves évfordulója. A vietnami nép, barátai támogatásával mindent megtesz, hogy 1974. az igazi béke esztendejeként vonuljon be Indokína viha­ros történelmébe. Folytatódik a genfi békeértokoziot 0 Kairó (MENA) A közel-keleti konfliktus rendezéséről folytatott genfi békeértekezleten el-Magdub tábornok vezetésével részt vevő egyiptomi katonai kül­döttség visszaérkezett Kai­róba, és vasárnap beszámolt Ahmed Ali Iszmail egyipto­mi hadügyminiszternek a csapatok szétválasztása ügyében folytatott eddigi megbeszéléseiről. Vlsszauta. zott Tel Avivba a tanácsko­záson részt vevő izraeli ka­tonai küldöttség is, amelyet Gur tábornok vezet. Gur tábornokkal egy re­pülőgépen utazott Tel-Aviv­ba Ensio Siilasvuo tábornok, a Közel-Keleten állomásozó ENSZ-csapatok főparancs­noka is, aki rövid izraeli tartózkodás után tegnap Kairóba érkezett. A genfi békeértekezlet ka­tonai csoportjának következő ülését, mint ismeretes, janu. ár másodikára tűzték ki. # Washington (Reuter) Szíria akkor kíván majd csatlakozni a eenfi békeárte­kezlethez, amikor a tárgya­lások az arab-izraeli konf­liktus rendezésének komoly szakaszába jutnak — jelen­tette ki a Washinston Post­nak adott nyilatkozatában Mohamed Zakarla Iszmail, szíriai külügymlniszter-he­lyettes. • Iszmaij közölte, hogy Szí­ria három feltételhez köti az októberi háború idején fog-, lyulejtett izraeli katonák szabadonbocsátását. Ezek: Izraelnek vissza kell enged­nie otthonaikba azt a húsz. ezer szíriait, akit a Golan fennsíkról üldöztek ei a há. ború idején; Tel Avivnak hivatalosan is magáévá kell tennie a genfi konvenciónak azokat a rendelkezéseit, amelyek a megszállt terüle­tek lakosaival való bánás, módra vonatkoznak; végül Izraelnek ki kell vonulnia a tűzszünet után megszállt te­rületekről. # Tel Aviv (AFP) Hírügynökségek egybe­hangzó jelentése szerint vá­sárnap teljes riadókészült­ségbe helyezték az izraeli hadsereget. Noha az izraeli katonai hatóságok, úgymond szíriai támadástól tartanak, megfi­gyelők kapcsolatba hozzák az intézkedést az izraeli vá­lasztásokkal. Nem tartják kizártnak, hogy Golda Meir kormánya ezzel is nyomást akar gyakorolni a választók, ra. A tigris éve Sokan vannak Japánban, akik számon tartják, hogy a beköszöntő 1974-es esz­tendő a kínai kalendárium szerint a tigris éve lesz. A tokiói jövendőmondók azt jósolják, hogy a tigris éve a kackiás menyecskék­nek, a katonai agresszo­roknak, és általában azok­nak kedvez majd, akik egyrészt erőszakos termé­szettel, másrészt éles nyelvvel bírják. A gyer­meket váró családok azért fohászkodnak, hogy ne lány, hanem fiúgyerme­kük szülessen 1974-ben, mert köztudott, hogy a tig­ris évében születő lányok erőszakos természetűek, és nagyon nehéz férjhez adni őket. Nyilván a tigris évének várható megpróbáltatásai késztetik a japánokat arra. hogy az új esztendő elején elzarándokoljanak a budd­hista és sintoista szenté­lyekhez, és pénzáldozattal nyerjék el az istenek ke­gyét.

Next

/
Thumbnails
Contents