Délmagyarország, 1973. december (63. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-31 / 305. szám

IO HÉTFŐ, 1973. DECEMBER 31. Európa -1974 E

lődeink kedvelt olvasmánya volt a Százesztendős jövendőmondó. Ebben minden benne volt, feltárva mindenki jövője, aki megvásárolta a könyvet; pénz, szerelem, boldogság, de még politika, időjárás, háború, járványok és más veszedelmek is. Manapság megmosolyognánk a Százesztendős jövendőmondó naivságait, de tulajdonképpen nem is másoknak szólt, mint a naiv, hiszékeny, jámbor olvasónak. Ami a politikát illeti, ma is sokan foglalkoznak. jövendőmondással, akiknek egy része a tudós komoly ábrázatát ölti és mesterségét úgy hívja, hogy politikai futurológia. A komputerek korszakában elég a megfelelő tények, adatok, variációk és más szükséges kellékek betáplálása és függően a betáplálás objektivitásától, kikerekedik valami a „jövendőből". Már mint abból a jövendőből, amit a komputer — na meg az azt kezelő ember — elképzel. Másféle politikai jövendőmondók egyszerűen leülnek az íróasztalhoz, töprengő arckifejezést öltenek és megjövendölik,, amit szívük szerint szeretnének, hogy megtörténjék. Ilyenből nagyon sok található a politikusok, zsurnaliszták, kutatóintézeti alkalmazottak között. Ezek többnyire a vágyaikat szeretnék ténynek tekinteni. Mi e helyen nem szeretnénk jövendőmondásra vállalkozni. Nem dolgozunk komputerrel, s bár vágyaink valamenynyiünknek vannak, nemcsak a vágyainkat megerősíteni látszó tényeket ismerjük és elemezzük, hanem az akadályokat, nehézségeket is. Amikor e meditáció címeként felírtuk: Európa — 1974, arra gondoltunk, hogy mivel e kontinensen élünk, e világrész jövője a mi jövőnk is, attól függetleníteni magunkat nem tudjuk, nem is lehet, — összegezzük hát a múlt esztendő tanulságait és próbáljunk egy kicsit előre is tekinteni: mit várhatunk az új esztendőtől. Nem jövendölésről van tehát 6zó, hanem aféle hangos töprengésről. Mindenképpen az európai biztonsági és együttműködési rendszer létrehozására irányuló erőfeszítések jutnak ílőször az eszünkbe. Mi azt mondtuk 1973 nyarán, hogy az év hátralevő része elegendő lehet az új biztonsági rendszer megalkotására. Ma is fenntartjuk: elég lehetett volna. Helsinkiben a nagyköveti, sokoldalú előkészítő tárgyalás, majd a konferencia megkezdése külügyminiszteri szinten, jó reményeket keltett. Elfogadott egy terjedelmes munkaokmányt, amely az Ajánlások címet viseli és azzal a rendeltetéssel született, hogy a konferencia második szakaszában, Genfben ennek alapján kimunkálják Európa Chartájának részleteit és végső formába öntsék azt az okmányt, amelyet aztán majd a konferencia harmadik, magas szinten tartandó része emel nemzetközi jogerőre. Erre minden lehetőség megvolt. Genfben azonban működésbe léptek különféle „fékek". A pedálra elsősorban a NATOtagállamok némelyike taposott rá. Indítékuk legalább kétféle volt: egyes politikusoknak nincs ínyükre az enyhülés, mert gyűlölik a szocializmust, félnek tőle es a vele való együttműködéstől; a NATO katonai berkeiben pedig felborzolódtak az idegek (mi legyen a marsallbottal, ha Európa békéjét hosszú távú nemzetközi egyezmény garantálja?) S mindkét csoport mögött ott vannak a hadianyag-gyárosok, akik — dehát ez nem szorul magyarázatra, • Nyíltan persze nehéz lenne fellépni az európai biztonság eszméje ellen. De szavakban, ünnepi nyilatkozatokban támogatni, és háttérben pedig gáncsot vetni, ez igen, ez feltűnés nélkül elvégezhető. Nos, valami ilyesmi történik Genfben. Azt mondják egyesek, hogy minek annyit beszélni a biztonság és együttműködés politikai kérdéseiről, minek a gazdasági együttműködésről, a közös kulturális munkáról, amikor — úgymond — ebben könynyű lesz a megállapodás, beszéljünk csak egy dologról, az emberek és eszmék úgynevezett „szabad áramlásáról". Mi természetesen erről is hajlandók vagyunk beszélni, és mindenkivel kielégítő kompromisszumos megállapodásra jutni. A magunk részéről tehát mindent elkövettünk, hogy Genfben kezdjenek hozzá és fejezzék be időben a záróokmányok megfogalmazását. Miután azonban harmincöt ország tanácskozásáról van szó, s csak az kerülhet a záróokmányba, amiben mindenki egyetért, elegendő egyetlen ország képviselőjének időhúzó magatartása, hogy megálljon az egész gépezet. Sajnos, Genfben néhányak magatartása indokolatlan időhúzást eredményezett. S mi lesz 1974-ben? Mint mondottuk, jósolni nem akarunk. Bizonyos azonban, s nem jóslat, hogy az időhúzás nem nyúlhat a Végtelenségig. 1974-től tehát azt reméljük, hogy Genfben mindenkiben felülkerekedik a józan megfontolás és ez az év meghozza a szocialista országok következetes békepolitikájának nagy történelmi eredményét, az európai biztonsági és együttműködési rendszer életbelépését. S ez kontinensünk békéjének hosszú távú biztosítéka lesz. Párhuzamosan Genffel. Bécs is nemzetközi tárgyalások színhelye, a napirend itt a közép-európai haderőcsökkentés. A dolog természete miatt — katonai kérdésről lévén szó — a tárgyalások zárt ajtók mögött folynak. Az elvek azonban ismertek: mi azon az alapon tárgyalunk, hogy a haderőcsökkentés nem mehet egyik fél biztonságának a rovására sem. Ha például a NATO azzal a „trükkel" próbálkozik, hogy a közép-európai haderőcsökkentéssel egyidőben megerősíti a szárnyakon levő erőit, s ily módon bekeríteni kívánja a Varsói Szerződés Közép-Európában maradt erőit, akkor határozott nemet mondunk. A példát azért említjük, mert léteznek ilyen NATO-ábrándok. Hogy mennyi idő kell ezek szétoszlatásához. tehát mit hoz e tekintetben 1974. az a jövő titka. Hasonlóképen állunk a SALT-tárgyalásokkal. Ezeken, mint ismert, a szovjet és az amerikai stratégiai fegyverzet, tehát a rakétarendszerek csökkentése van a napi? renden. Az első szakaszban megállapodás született a védelmi rakétarendszerekről, s ez annakidején része volt a szovjet—amerikai viszony általános javulásának. Bár e tekintetben történtek előrevivő lépések, nem kizárt, hogv a támadófegyverek korlátozását célzó mostani szakasz hosszabb lesz. ....... A Kelet—Nyugat közti közeledés dolgában 1974-től további előrelépést várunk. A csehszlovák—NSZK kapcsolatok rendezése után most már hazánk és Bulgária is diplomáciai viszonyra lépett az NSZK-val, s ezzel egy fontos folyamat tetőződött be. Várakozásunk szerint az országok közti kétoldalú kapcsolatok fejlesztése a KeletNyugat közti párbeszédben 1974-ben is a fejlődés fontos eszköze marad. Az általános képből kitűnik, hogy mi optimisták vagyunk 1974 eseményeit illetően. De nem feledjük, hogy a „fékek", az enyhülés ellen dolgozó reakciós, militarista erők a tavalyi naptár eldobásával nem változnak meg. Európában a Strauss-típusú politikusok, a bajkeverők is a magukénak tekintik 1974-et. Arra is figyelünk, hogy az Egyesült Államokban Nixon ellen folyó kampány nem egyszerűen egy politikus személy szerinti kompromittálásának céljait szolgálja, hanem egy politikai vonal aláásását próbálja előkészíteni. Ez a politikai vonal az enyhülés, a szovjet—amerikai együttműködés, amelynek sok ellenfele van az Egyesült Államokban S ott vannak a kínai vezetők, akiknek ugyan nem sok az európai befolyásuk, de Peking itt is minduntalan megpróbálja keresztezni a békeerők útját. S

most megkérdezhetjük: nem bocsátkoztunk mégis jóslásokba? Vagy nem a vágyainknak adtunk hangot? Döntse el az olvasó. C. Tóth Béla Szovjetamerikai kereskedelem • New York (TASZSZ) „Az 1973. évet a szovjet— amerikai kapcsolatok történetének egyik legfontosabb lapjaként fogják számon tartani. Ebben az évben a két ország kormánya között létrejött egész sor megállapodás eredményeként kialakult a kereskedelmi és gazdasági kapcsolátok továbbfejlesztésének biztos alapja" — mondotta Donald M. Kendall, ismert amerikai gyáriparos, a Pepsico társaság és egyben a szovjet—amerikai kereskedelmi kamara igazgatótanácsának elnöke. Egységes chilei ellenállási t r szervezet Kuba nemzeti ünnepe Magyar államférfiak üdvözlő távirata Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczl Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Kuba nemzeti ünnepe alkalmából üdvözlő táviratot küldött dr. Fidel Castro Ruz elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a forradalmi kormány elnökének és dr. Osvaldo Dortlcos Torrado elvtársnak, a Kubai Köztársaság elnökének. „A forradalom győzelmének napja, a kubai nép nagy nemzeti ünnepe alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya és dolgozó népe nevében szívélyes, elvtársi üdvözletünket és őszinte jókívánságainkat küldjük Önöknek, és önökön keresztül a testvéri kubai népnek — hangzik a távirat. A kubai nép a forradalom győzelme óta eltelt 15 év alatt sikeresen védte meg országa függetlenségét, nagy eredményéket ért el a szocialista társadalom építésében, a gazdaság és kultúra felvirágoztatásában. Történelmi eredményeik őszinte elismerést váltottak ki a magyar dolgozókban, a szocialista országokban, az Imperializmus és a neokolonializmus éllen harcoló népekben, és az egész világ haladó közvéleményében. A Kubai Köztársaság dolgozóinak hősi helytállásából erőt merítenek egész Latin-Amerika népei. Nagy öröm számunkra, hogy népeinknek a proletárinternacionalizmus elvén alapuló testvéri barátsága és országaink sokoldalú együttműködése napról napra erősödik. Meggyőződésünk; hogy pártjaink, kormányaink, társadalmi és tömegszervezeteink szoros kapcsolatai tovább fejlődnek népeink, a szocializmus és a világbéke javára, A forradalom győzelmé-' nek 15. évfordulóján pártunk, népünk és a magunk nevében szívből kívánjuk az egész kubai népnek, hogy kommunista pártja vezetésével újabb, nagy sikereket érjen el, a Kubai Köztársaság szocialista jövője építé-_ sében, és nemzetközi tekintélyének növelésében.'* Háború és béke - Indokínában 0 Moszkva (TASZSZ) Az Illegalitásban levő chilei hazafias erők hozzáláttak egy egységes ellenállási szervezet alapjainak megteremtéséhez — írja a Pravda vasárnapi száma. A Chiléből érkező jelentésekből azt a következtetést lehet levonni, hogy a hazafiak ebben a szakaszban a katonai junta ellen küzdő pártok és szervezetek tevékenységének összehangolását tűzték ki feladatul. Feltételezhető, hogy az ellenálló erők konszolidációjának folyamata az országon belül még bizonyos időt vesz igénybe. Ezzel összefüggésben növekszik azoknak az akcióknak a jelentősége és súlya, amelyek a fasiszta junta ellen hajtanak végre a nemzeti és nemzetközi haladó szervezetek, valamint az emigrációban levő chilei demokraták. „A Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Délvietnami Köztársaság pártés kormányküldöttségeinek a Szovjetunióban tett látogatásai meggyőzően alátámasztották annak a testvéri barátságnak a megbonthatatlanságát, amely a Szovjetuniót összefűzi a vietnami néppel, a béke napjaiban éppúgy, mint a háború idején." Ez a mondat, amely a moszkvai Pravda vasárnapi vezércikkében vol\ olvasható, sok mindent elmond a vietnami helyzet néhány fontos vonatkozásáróL Mindenekelőtt azt, hogy bármit hozzon is Indokínában a közelebbi és a távolabbi jövő, egy alapvető, döntő körülmény változására nem számíthatnak a vietnami nép belső és külső ellenségei: a Szovjetunió, a szocialista országok Indokínával kapcsolatos álláspontja — és ami ebből egyértelműen következik, magatartása — nem módosul. Az SZKP központi lapjának ez a megállapítása most két szempontból is különösen időszerű, Az egyik ok az, hogy Le.Duc Tho, a Vietnami Dolgozók Pártjának PB-tagja, a VDK kormányának . különleges tanácsadója Párizsból úton hazafelé meleg, szívélyes megbeszéléseket folytatott az SZKP néhány magas rangú vezetőjéveL A másik ok éppen az, amiért a sok esztendős párizsi tárgyalások egyik főszereplőjének ismét meg kellett tennie a sok ezer kilométeres utat Hanoiból a francia fővárosba, hogy ismét találkozzék tárgyalópartnerével, Henry Kissinger . amerikai kölügyminissiterreL: „.;.A béke napjaiban éppúgy, mint a háború idején..." — hangzott fentebb a Pravdaidézet. Csakhogy az esztendő fordulóján éppen az a baj, hogy Indokínában csaknem egy évvel a fegyverszüneti okmányok aláírása után még mindig nincs igazi béke. .1954-ben a genfi értekezlet rendelkezett Indokína jövőjéről. Saigonban akkor — amerikai segítséggel — mindent, egyszerűen mindent elszabotáltak. Sajnos; nem alaptalan annak a ld-; jelentése, hogy most ugyanez történik. Amnesztia helyett még jobban lesújtanak a haladó politikai foglyokra. Közeledés helyett legfőbb gondjuk a jogtalan területszerzés. Emiatt tovább dörögnek a fegyverek, és emberek halnak meg. Nincs javaslat, amit Thleuék ne utasítanának vissza. Közeledik a párizsi ofcJ mányok aláírásának egyéves évfordulója. A vietnami nép, barátai támogatásával mindent megtesz, hogy 1974. az igazi béke esztendejeként vonuljon be Indokína viharos történelmébe. Folytatódik a genfi békeértokoziot 0 Kairó (MENA) A közel-keleti konfliktus rendezéséről folytatott genfi békeértekezleten el-Magdub tábornok vezetésével részt vevő egyiptomi katonai küldöttség visszaérkezett Kairóba, és vasárnap beszámolt Ahmed Ali Iszmail egyiptomi hadügyminiszternek a csapatok szétválasztása ügyében folytatott eddigi megbeszéléseiről. Vlsszauta. zott Tel Avivba a tanácskozáson részt vevő izraeli katonai küldöttség is, amelyet Gur tábornok vezet. Gur tábornokkal egy repülőgépen utazott Tel-Avivba Ensio Siilasvuo tábornok, a Közel-Keleten állomásozó ENSZ-csapatok főparancsnoka is, aki rövid izraeli tartózkodás után tegnap Kairóba érkezett. A genfi békeértekezlet katonai csoportjának következő ülését, mint ismeretes, janu. ár másodikára tűzték ki. # Washington (Reuter) Szíria akkor kíván majd csatlakozni a eenfi békeártekezlethez, amikor a tárgyalások az arab-izraeli konfliktus rendezésének komoly szakaszába jutnak — jelentette ki a Washinston Postnak adott nyilatkozatában Mohamed Zakarla Iszmail, szíriai külügymlniszter-helyettes. • Iszmaij közölte, hogy Szíria három feltételhez köti az októberi háború idején fog-, lyulejtett izraeli katonák szabadonbocsátását. Ezek: Izraelnek vissza kell engednie otthonaikba azt a húsz. ezer szíriait, akit a Golan fennsíkról üldöztek ei a há. ború idején; Tel Avivnak hivatalosan is magáévá kell tennie a genfi konvenciónak azokat a rendelkezéseit, amelyek a megszállt területek lakosaival való bánás, módra vonatkoznak; végül Izraelnek ki kell vonulnia a tűzszünet után megszállt területekről. # Tel Aviv (AFP) Hírügynökségek egybehangzó jelentése szerint vásárnap teljes riadókészültségbe helyezték az izraeli hadsereget. Noha az izraeli katonai hatóságok, úgymond szíriai támadástól tartanak, megfigyelők kapcsolatba hozzák az intézkedést az izraeli választásokkal. Nem tartják kizártnak, hogy Golda Meir kormánya ezzel is nyomást akar gyakorolni a választók, ra. A tigris éve Sokan vannak Japánban, akik számon tartják, hogy a beköszöntő 1974-es esztendő a kínai kalendárium szerint a tigris éve lesz. A tokiói jövendőmondók azt jósolják, hogy a tigris éve a kackiás menyecskéknek, a katonai agresszoroknak, és általában azoknak kedvez majd, akik egyrészt erőszakos természettel, másrészt éles nyelvvel bírják. A gyermeket váró családok azért fohászkodnak, hogy ne lány, hanem fiúgyermekük szülessen 1974-ben, mert köztudott, hogy a tigris évében születő lányok erőszakos természetűek, és nagyon nehéz férjhez adni őket. Nyilván a tigris évének várható megpróbáltatásai késztetik a japánokat arra. hogy az új esztendő elején elzarándokoljanak a buddhista és sintoista szentélyekhez, és pénzáldozattal nyerjék el az istenek kegyét.