Délmagyarország, 1973. december (63. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-29 / 303. szám

fcSOMBAT, 1973. DECEMBER 29. jelentés a KB 1972. novemberi állásfoglalása végrehajtásának tapasztalatairól — flz 1974. évi gazdasági es politikai feladatok — Az 1974. évi munftaprogram Ülést tartott a megyei pártbizottság A Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád megyei Bizottsága tegnap, pénteken az Oktatási Igazgatóság újszegedi székhazának nagytermében megtartotta ez évi utolsó ülését A tanácskozást dr. Ágoston József elvtárs, a megyei pártbizottság titkára nyitotta meg, köszöntötte a résztvevőket, és terjesztett elő javaslatot az ülés napirendjére. A javaslat egyhangú elfogadása után Győri Imre elvtárs, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára fűzött szóbeli kiegészítést a „Jelentés a Központi Bizottság 1972. november 14—15-i állásfoglalása végrehajtásának Csongrád megyei tapasztalatairól" című, írásban előterjesztett anyaghoz. Ugyancsak szóbelileg egészítette ki a „Javaslat a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai állásfoglalására, az 1974. évi gazdasági és politikai feladatokra" című írásos előterjesztést Szabó Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság titkára. A megyei pártbizottság Vésztvevőinek döntése alapján a két előterjesztést együttesen vitatták meg. A vitában a következő elvtársak szólaltak fel: dr. Szániel Imre, a Gabonakutató Intézet igazgatója, a megye mezőgazdaságának adottságaival, a lehetőségekkel és a jövő évi feladatokkal foglalkozott; Gőg Mihály Csongrád város pártbizottságának titkára az exporttermelés, a munkafegyelem, valamint a'takarékosság néhány kérdését tette szóvá; Juratovics Aladár, a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat szegedi üzemének vezetője a szolgáltatóipar hiányosságait említette fel, és kérte a szerelöszakipar intenzívebb fejlesztését, és szólt a földgázhasznosítás egy-két kérdéséről; dr. Szilágyi Júlia, a megyei Oktatási Igazgatóság vezetője a KB-határozatokból az intézményre háruló oktatótevékenységet ismertette; Varga Dezső, a szegedi pártbizottság titkára — többek között — a lakásépítésről, a járulékos beruházásokról, valamint a sajáterős bérfejlesztés körül kialakult problémákról szólt; Szabó Sándor, a Szegedi Ruhagyár igazgatója a tisztességes és tisztességtelen haszonszerzésről, a munka- és üzemszervezés problémáiról beszélt; dr. Komócsin Mihály, a megyei tanács elnöke a negyedik ötéves terv megyei viszonylatú várható teljesítéséről, és az ötödik ötéves terv előkészületeiről szólt; Juhász József, az SZMT vezető titkára az üzemi demokrácia gyakorlati érvényesüléséről, a bérek körül tapasztalt eltolódásokról, és a túlóra-gazdálkodás kinövéseiről ejtett szót; Bartha László,' a makói pártbizottság titkára a város fejlődéséről; Csápénszki István, a Tejipari Vállalat igazgatója a tejipar eredményeiről, annak fejlesztéséről beszélt; Sípos Mihály, a DÉLÉP igazgatója a beruházások, kapacitásbővítések egynémely problémáját elemezte. A vitában elhangzott megállapításokra, javaslatokra Győri Imre elvtárs válaszolt. Ezután a pártbizottság egyhangúan elfogadta az írásos előterjesztéseket, a szóbeli kiegészítéseket, s úgy döntött, hogy — a vita tapasztalatait is felhasználva — megfogalmazza, és a megye két napilapjában január folyamán nyilvánosságra hozza az elfogadott dokumentumokat. Ezt követően dr. Németh Lajos elvtárs, a megyei pártbizottság titkára terjesztett elő — írásban előzetesen kiadott — javaslatot, a megyei pártbizottság 1974. évi programjára, a pártbizottság és a végrehajtó bizottság 1974., első félévi munkatervére vonatkozóan. A pártbizottság a javaslatot egyhangúan elfogadta. Végül a megyei pártbizottság ülésén elnöklő dr. Ágoston József elvtárs mondott köszönetet a pártbizottság tagjainak az ez évi odaadó és áldozatos munkájukért, és a közeledő új év alkalmából jó egészséget, boldogságot kívánt a pártbizottság valamennyi tagjának, rajtuk keresztül megyénk párttagságának, minden dolgozójának, lakójának. A beleszólás joga Űj hidat avattak Pénteken a szlovák—magyar határon, Pozsony és Komarom között felavatták a több mint 100 millió forintos költséggel újjáépített medvei Duna-hidat. A szalagot a magyar oldalon Kiss Dezső közlekedés- és postaügyi miniszter, a csehszlovák oldalon pedig dr. JarosJav Podzinek szövetségi közlekedési miniszterhelyettes vágta át a magyar és a csehszlovák himnusz hangjai közepette. Az avatóünnepsegen képviseltették magukat mindkét ország illetékes területi párt- és állami szerveinek vezetői. A medvei hid az újabb dunai hidak közé tartozott. 1342-ben avatták fel, es a háború végén a visszavonuló német, csapatok felrobbantottak. Még 1945-ben szovjet hidászai akulatok kezdték meg az ideiglenes helyreállítást, amelyet néhány hónap alatt befejeztek, és 1946 februárjában már ismét megindulhatott a forgalom a hídon, amely Szigetköz és Csallóköz sűrűn lakott területeit kötötte össze. E szerepe mellett egyre növekvő nemzetközi tranzitforgalmat is lebonyolított Ezért vált szükségessé teljes átépítése A generálkivitelező a hídépítő vállalat volt A GanzMÁVAG, az Országos Szakipari Vállalat és még számos cég munkásai végezlek jó munkát a híd újjááépítésén. A munkaerő egy részét a Duna menti magyar és a szlovák községek adták. A munkák ideje alatt is a barátság hídja volt ez a hely, és a jövőben még Inkább az lesz. A győri textilüzemekben dolgozo csallóközi lányok és asszonyok az átépítés idején is naponta átjártak rajta. A medvei Duna-híd az átépítés után két nyomvonalú lett. A hídfőt a magyar oldalon 35, a szlovák részen pedig 226 centiméterrel emelték meg Ezzel együtt megemelkedett az egész hídpálya és valamennyi pillér, a híd alatt nagyobb hajók zavartalanul átúszhatnak rakományaikkal. Az avatóünnepségen az újjáépítésben legjobb munkát végző szakembereket megjutalmazták, illetve kitüntették. Önjáró úszódaruk A Magyar Hajó- es Darugyár termékszerkezetének javítása a tengeri hajógyártás csökkentésével kezdődött és a hagyományos portálés úszódaruk készítésének mérséklésével folytatódik. 1974-ben bővítik az idén elkezdett folyami uszálygyár. tást. Tovább fejlesztik az önjáró tengeri úszódarucsaládot ennek első 16 tonnás tagja idén kitűnően vizsgá. zott. H

a egy-egy „beoltott" emberrel találkozom, mindig fellelkesedem. Ramragad lelkesedése, ha terveiről beszél, de akkor is, ha ecseteli: ezt vagy azt rosszul csinálták, így kellett volna. Hallgatom, örömmel könyvelve, hogy vannak olyan emberek, akik nemcsak elfogadják, hogy a világ magától nem javul, de hajlandók is dolgozni, nemcsak iavasolni. kritizálni. „Mi az, még mindig nem kérdezi, értek-e én ezekhez a dolgokhoz, amikkel most hamarjában előhozakodtam?" — kérdezi egy újdonsült ismerős. Szabadkozom, hogy magam se értek mindazokhoz, s mégis napnál világosabb. ami mellett nem mehet el szó nélkül az ember. Csakhogy ő megszokta, neki már az első tízpercben „kijár" a válasz: nem értesz te ehhez! Hát mondják meg nekem: mihez érthet valaki? A szakmájához, jó esetben. Ha ezt kiindulási alapnak tekintjük, akkor a logika szerint realitás, hogy más szakmájában mindenki laikus. Az építészmérnök a szövőnő munkáját nem végezhetné, a gázszerelőnek eszébe se jut, hogy ha [már ott jár a klinikán, tö'rött csontokat gipszeljen, az utas csak elméletben vezetné jobban a2 autóbuszt, a vegyész nem biztos, hogy simább aszfaltutat építene, a kritikus se szokott drámát írni — és így tovább. Ezzel bezárul a kör? Maradjon mindenki sorsába zárva? Szónoki kérdés, mondhatják, de a szónoki kérdés azért hangzik el, többnyire, mert megpróbálnak rá feleletet. adni. Próbáljunk, mert példákat mindenki tud. Csak előtte még: mindenkinek mindenhez köze van, ami itt történik. Akkor se mindegy, hogy hibás-e a szövet, ha nem én veszem meg, s akkor is hibátlanul forrjon öszsze a láb, ha nem a rokonom bicegne miatta, s akkor se késsen a busz, ha nem nekem kell a megállóban topogni. Ha így tekintjük a dolgokat, sosem csak magunk baja miatt nyílik panaszra, kritikus szóra a szánk. így válik a kimondott szó, a leírt beadvány közérdekűvé — és fontossá. Gondolom, megértik: nem az önzőknek s nem is a félművelteknek akarok szobrot állítani. Mihez értünk? Egyik városunk szép új kórházat kapott. A vezető orvosokat a kórház átadása előtt fél évvel szerződtették, abból a MoforoH a vasútnak Kétszáz Rába—MAN HM—6 típusú Diesel-motort épített bc a felújítás során a MÁV Szombathelyi Járműjavító Üzeme a mellékvonalú motorkocsikba, valamint a kis teljesítményű Diesel-mozdonyokba. A Rába—MAN motorok lehetővé teszik a nagyobb sebességet jól meggondolt ötletből kiindulva, hogy ki-ki rendezze be osztályát, az alapgépeken kívül szerezze be a szükséges felszerelést, műszereket, s javasoljon, mi minden kell a szakkönyvtárba, sőt: toborozhat munkatársakat is. Odahajtott a kíváncsiság — Ajka volt ez a város különben — s kérdezem a gyermekgyógyászati osztály főorvosát: hogy is tudta kiválogatni a mások által szinte alig ismert műszerparkját. Mérnök képesítése is van talán? Elcsodálkozott Ezt tőle senki sem kérdezte. Mégis természetesnek tartották, hogy a megérkezett műszereket maga csomagolta ki, állította össze — mert figyelemmel kísérte mindig az orvostudomány technikai berendezéseinek fejlődését is, ért hozzá. Annyira, hogy javaslatára mégoly világhíres cégek gépei helyett is néhány magyar műszert vettek meg, amelyek ugyanolyan jók, de legalább olcsóbbak. S hozzátette: hát még ha javasolhatott volna egyet s mást az építkezés során is! C

sodálatos érzés lehet: hitele van szavának, még ha nem is tud róla semmiféle papírt felmutatni, hogy ért a műszerekhez is. Társszerzővé avatták ezzel a megbízatással, bízvást érezheti, hogy kétszeresen is köze van ahhoz, ami munkahelyén történik. Igen, mindannyiunknak köze van ahhoz, ami itt nálunk történik. Mégis „belebeszélésnek" veszik, ha azt mondjuk: kár volt Tarján lakónegyed szép látványát elzárni a József Attila . sugárút* felől egy nagy, szürke tízemeletes szalagházzal. Laikus beszéd — mondhatja a tervező, ha hallja a véleményt: szebb lett volna oda alacsony házat, négyemeletest tenni, vágy legalább akkor három-négy tízemeletes pontház kellett volna, amelyek között belát az arra járó, az országúton elsuhanó "idegen is a lakóházak belső csoportjára. Hogy jöjjön be az idegen, ha várost-látni óhajt? Megengedem. De aki ott lakik, nem ére'zné-e jobban magát, ha kilátása lenne a házak közül a zöldre, amelyet hovatovább csak a' kertes házak környékén láthat? Mert festésre nem jut, jó, fogadjuk el: az árából néhány lakassal többet lehet építeni. A sima, szürke homlokzatok aligha gyönyörködtetik a szemet, majd a parkok, a parkok! Viszont: a házak közötti kis területeken, az aprócska tereken betonlapok ezreit rakják le, ahelyett, hogy fű zöldellne ott, meg bokrok, tgy tervezte a kertépítő mérnök — de miért? S mert legtöbben nem kertépítő mérnökök vagyunk. fogadjuk-e el, hogy igaza van? Megkérdeztem:a betonlapok darabja 17 forint 50, a szállítás, a szakmunka ugyancsak nem aprópénz, s ráadásul: ezer és ezer ember és gyermek zöldre, fűre vágyott! „Hova jut a világ, ha mindenbe bele , lehet beszélni!" — szörnyülködik a szakember az efféle „eretnek beszédre". Mindenbe nem is kell. De ha nem én fizetem is a város villanyszámláját, azt tudom, hogy fölösleges a tarjám' buszvégállomásnál egész éjjel díszkivilágítást hagyni,' meg arra is gondoltam már: jó lenne a salakos labdajátékpálya is, a gyerekeknek, aszfaltozás nélkül esetleg kétszer annyi pályára is futná a pénz, kétannyi gyerek: rúghatná-dobhatná a labdát igazi, szabályos pályán. Ne higgye ám el olyaa könnyen a legelismertebb szakember se, hogy szakmájában mindenhez egyesegyedül csak ő ért, így hát a laikusok beleszólását kézlegyintéssel is el lehet intézni. A diplomát, a „papírt", bizonyítványt kérjük csali akkor, ha mérnöknek, tanárnak. vagy éppen művezetőnek akarnak alkalmazni valakit, mert egyre több, aki értő szemmel néz egy s mást, aki nemcsak szakmájában értő, de szabad idejében nemcsak horgászik vagy bélyeget gyűjt, hanem elmélyülten foglalkozik egy-egy szakmával, problémakörré!, amihez kedve-hajlandósága volt ugyan, de lehetőség^ nem, hogy azelőtt foglalkozzék vele. Ebben az orszagban nem mindenki .jogász, és hány ezer ember hallatta szavát, mondta el véleményét legutóbb a Hazaíiaa Népfront által rendezett vitákon a készülő, új családjogi törvényről! A jogtudományban laikusok, az élet dolgaiban járatos emberek szava segít a törvényalkotóknak is. E

gyre több az olyan ember, aki szigorúan vett munkaköri kötelességén túl is szeretne közös ügyünk érdekében tenni, s ha ezeknek a közéleti-töltésű embereknek a javaslataira legyintünk, nagy kényelmünkben „már megint mit akarsz"-al válaszolunk — esetleg jó ötletek halnak hamvukba. Sok ember vao aki élete kiteljesedését nem a szerzésben, az élvezetek hajszolásában vagy a tunya nyugalomban látja. Azokat nem értékelni, akik a közösségért való erőfeszítésben, ennek eredményeiben lelik meg egyéni boldogságukat is — bizony, fényűzés, SZŐKE MARIA Felkutatott lignit vagyon Befejeződtek a kutatások Bükkábrány térségében, s a Mátraaljai Szénbányák Vállalat központjában összegezték a részletes vizsgálatok eredményeit. Megállapították, hogy Bükkábrány, Ernőd, Mezőkeresztes, Mezőnyárád és Vatta községek között — a hármas számú főútvonal mentén — gazdag lignittelepek helyezkednek el: az előzetes számitások szerint több mint 800 millió tonna lignit vár kitermelésre A felkutatott lignitvagyou fűtőértéke 1600 kalória, hasonló a visontaihoz, de annál többszörösen nagyobb kiterjedésű. A széntelepek vastagsága igen változó, egy-tizenhárom méter között váltakozik. A geológiai adottságok is kedvezőbbek a visontainal. (MTD