Délmagyarország, 1973. december (63. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-24 / 301. szám

14 HÉTFŐ, 1973. DECEMBER Sfc ÁZ „év sportolói11 ^ Tordasi Ildikó, Csapó OrUnT Géza és a vízilabdaválogatott Csendélet a Tiszán Alapoznak a SZEOL kajak-kenuzói Szegedi atléták a válogatottban A MASZ elnöksége a napokban hagyta jóvá a válogatott atlétakeretek összeállítását. Az 1974-es esztendő feladataira legjobb atlétáink a felnőtt A válogatott keretben készülnek. Megtisztelés számunkra, hogy Szegedről ebben a keretben Antal Andor (SZVSE), Pavlovics László (SZEOL), és Tégla Ferenc (SZVSE) kaptak helyet a gyalogló-, kalapácsvető, illetve diszkoszvető csoportban. Antal és Pavlovics idei teljesítményeivel alaposan rászolgált e kitüntetésre. Tégla, Ferenc pedig bizonyára megtalálja önmagát, és így nem lesz akadálya annak, hogy ismét elérje régi formáját, mely az X971. évben 65,44 m-es, világraszóló eredményt jelentett A Magyar Újságírók Országos Szövetségének sportújságírói szakosztálya az idén is megrendezte hagyományos szavazását az „év legjobb sportolója" cím odaítéléséről. A nőknél Tordasi Ildikó, a férfiaknál pedig Csapó Géza személyében új név került a győztesek közé. Csapatban a vízilabda-válogatott érdemelte ki a kitüntető címet. 1973. legjobb női sportolója: Tordasi Ildikó, vívó (VM Egyetértés) 261 pont, 2. Gyarmati Andrea, úszó (FTC) 172 pont. 3. Medveczky Krisztina, tornász (Vasas) 110 pont. 1973. legjobb férfi sportolója: Csapó Géza, kajakversenyző (SZÉOL) 304 pont, 2. Hargitay András, úszó (KSI) 290 pont, 3. Magyar Zoltán, tornász (FTC) 108 pont. 1973. év legjobb csapata: Vízilabda-válogatott, 316 pont (Molnár Endre, Cserve. nyák Tibor, Faragó Tamás, Görgényi István, dr. Bodnár András. Sárosi László, Szívós István, Csapó Gábor, Kásás Zoltán, dr. Konrád Ferenc, Balla Balázs), 2. Kardválogatott 205 pont, 3. NIM női röplabdacsapata 139 pont. A sportújságírók díjait az év legjobbjainak 1974 januárjában adják át a Magyar Sajtó Házában. A sportújságírók 1958 óta már 16 alkalommal szavaztak az év legjobbjairól. A másfél évtized alatt 10 női, 11 férfisportoló, továbbá 6 csapat került az első helyre. Legtöbbször az öttusa-válogatott végzett az első helyen, öt alkalommal. A nők versenyében Pap Jenőné és Gyarmati Andrea 3—3 győzelemmel holtversenyben el. ső az „összetettben" A férfiaknál Balczó András a rekorder, ugyancsak három első hellyel. Ritka sorozattal büszkélkedhet az idén második helyen végzett Gyarmati Andrea: 1967-ben, mint ötödik került fel először a legjobbak listájára, 1968-tól, vagyis az egymásutáni hatodik szavazásban a második hely a „legrosszabb" eredménye, győztes volt 1970-ben, 1971ben és 1972-ben. Három világbajnokságot nyert Csapó Géza révén először került a kajak-kenu sportág a győztesek közé. Olimpiai döntő — törött bordákkal Az elmúlt negyedszázad — ha nem is legeredményesebb —. de kétségtelenül egyik legkiemelkedőbb ökölvívó-egyénisége, Kajdi János volt. A 34 esztendős sportember ma már edzőként igyekszik átadni tapasztalatait a jövő bajnokainak. Az emlékek már letisztultak, és a pedagógus Kajdi sok mindent másként lát, mint a versenyző Kajdi nem is olyan régen. A BHSE Klapka utcai edzőtermében a Honvéd-öklözők újdonsült mesterével az elmúlt évtized „kesztyűs" eseményeiről váltottunk szót. A beszélgetés elején félszemmel fiait ügyelte, később annyira beleélte magát az egykori nagy csaták izzó hangulatába, hogy rögtönzött bemutatóval tette plasztikussá mondandóját. Becsületére legyen mondva; győzelmeit éppúgy felidézte, mint egyegy vesztes mérkőzését, mint például a Baranyikov elleni „zakót". • — Oj, Puma-cipőm talpa kicsit megcsúszott a ruganyos laticelpadlón és elestem. A vezetőbíró annak rendje és módja szerint álljt vezényelt, és kesztyűtörlésre szólított fel. Ekkor a szovjet fiú előugrott a fehér ruhás mögül és... Az anyját Jancsi, valaki leoltotta a villanyt! Mikor imbolyogva felálltam, éreztem, hogy alaposan „megfogtak", alig találtam oda Énekes Árpádhoz .., Az 1964-es tokiói olimpia nagy csalódást hozott a Budapesti Honvéd kisváltósúlyú versenyzője számára. Mikor hazajött, napokig nem találta a helyét. Aztán a munkába vetett hit, a hazai és külföldi versenyeken aratott győzelmek, ismét meghozták az önbizalmát. Az 1963-ban. Moszkvában kiharcolt Európa-bajnoki, cím kötelezett! 1967-ben Rómában rendezték meg a kontinens legjobbjainak bajnokságát. A döntőbe jutásért a lengyel Kulejjel kellett megmérkőznie. A pontozók a lengyel fiút látták jobbnak — de csak ők. Az olasz közönség szűnni nem akaró füttykoncertje, valamint a későbbi győztes, a szovjet Frolov sportszerű gesztusa — te vagy Róma igazi győztese, ez az érem tulajdonképpen a tiéd —, mondta bajnokunknak —, is azt bizonyította, hogy Kulej ellen csupán a k. o. teszi egyértelművé a győzelmét. A mexikói olimpián már az első fordulóban összesorsolták a két régi vetélytársat. Bajnokunknak törött kézzel nem sok esélye volt, de így is csak minimális különbséggel kapott ki. Az emlékezetes áruházi eset kapcsán a magyar válogatott kapitányát egy évre tiltották el a versenyzéstől. A kénvszerpihenő alatt megszállottként dolgozott. Erőtől duzzadva, lehiggadva tért vissza a kötelek közé a gyöngyösi Gayer legnagyobb bánatára, hiszen az első hazai versenyén mindössze tíz másodpercre volt szüksége ellenfele lerohanásahoz. 1971-ben Madridban adtak randevút egymásnak e férfias sportág legjobb európai versenyzői. Félelmetes mezőny gyűlt össze váltósúlyban. A legnehezebb akadályt a török Sandal jelentette: — Az első menetben alaposan „állon csípett" ellenfelem. Keresztbeálló szemekkel egy teljes meneten keresztül úgy csüngtem rajta. mint gyermek az anyján. Aztán valahogy kitisztultam, és jól megdorgáltam a bajuszos fiút. A harmadik: menetben, 25 másodperccel a gong megszólalása előtt felpislantottam a sportcsarnok időjelzőjére. Na most aztán mindent bele Jancsi, biztattam magam, és fergeteges hajrával sikerült megnyernem a mérkőzést. A döntőben az NDK-s Wolke már nem volt komoly ellenfél. A Himnusz alatt valósággal remegett a lábam a meghatódottságtól, és arra gondoltam, hogy de jó lenne tizenöt hónappal később is a „világ tetején" állni. Az olimpiára az egész magyar csapat kettőzött szorgalommal készült. Októbertől a szabadság-hegyi edzőtábor volt az otthonunk. A kolostor egyik szobájának lakói — Badart, a két Orbán és Kajdi, egymást biztatva gyakorolt a nagy erőpróbára. És az eredmény? Orbán László és váltósúlyú bajnokunk a döntőig verekedte magát. És ott... — Az elődöntőben a kenyai Műrunga ellen nagyon ment a bjinyó. A harmadik menet vége előtt a kenyai egyik ütése után azt hittem, leszakadt a sportcsarnok mennyezete. Iszonyatos fájdalmat éreztem a mellkasomban. Másnap alig tudtam felkelni. Tulajdonképpen nem is kellett volna kiállnom Correa ellen. Az első menetben padlóra küldtem ugyan a kubait, de később a fájdalomtól alig tudtam felemelni a kezem, sőt egy ízben a padlót is közelebbről szemrevételeztem. Megérdemelten vesztettem! 580 mérkőzés; 568 győzelem, 2 döntetlen és 10 vereség! Tekintélyt parancsoló számsor! Pályafutása során nyolcszor szenvedett kézfejtörést és a kritikus pillanatokban a pontozói ceruzák is mindig ellene fogtak. Ma már sporttörténeti kérdés: mi lett volna, ha néha a szerencse is mellészegődik? Nos, akkor bizonyára trófeái között őrizné egy sikeres pályafutás méltó koronáját; az olimpiai aranyérmet. - Thékes István Nem is olyan régen kajakoktól, kenuktól, no meg motorcsónakoktól tarkállott a sárga vizű Tisza, az Ifjúsági Vízitelep környékén, de máshol is. A hűvösre forduló időjárás, a tél beállta azonban szárazra, tető alá parancsolta a „vizeseket". Téli pihenőre vonultak a hajók, elcsendesedett a vízitelep környéke. Legalábbis látszatra. Mert a versenyzők nem pihennek. A hajótárolók mellett meghúzódó tanmedencét és edzőtermet magába foglaló helyiségben szorgos munka folyik. A SZEOL kajak-kenuzói alapoznak itt. Az estébe nyúló délután szürkesége sem tudta félbeszakítani, az ártéren folyó izgalmas focicsatát Csapó Géza, a tamperei „kajakkirály", a háromszoros világbajnok is ott lótott-futott a labda után. Mint később kiderült — nem eredménytelenül. Csapata fölényesen győzött. Az edzőterem kellemes melegében három edző, Hingl László, Vörös László és Kovács László beszélgetett. A versenyzők egy csoportja Kemccsey Imrével éppen futóedzést tartott a töltésen. — A bevezető szakasz után kezdünk belelendülni az alapozásba — ismertette felkészülésük menetrendjét Hingl László, a kenusok vezető edzője. — A szokástól eltérően ebben az , évben nem volt holtidény, mert jövőre már május 25-én idénynyitó verseny lesz Budapesten. Hogy a kenusok — de a kajakosok is — akkorra megfelelő formában legyenek, korán kell vízreszállnunk. Ezért már december eleje óta a tanmedencét is rendszeresen használjuk. — A szakmai munka színvonal-emelkedésének lehetőségét biztosítja, hogy januártól hárman foglalkozhatunk az ötvenfős kenusgárdával. Váradi Márton az ifjúságiakat, Kása Ferenc a kezdőket, én pedig az első osztályúakat, illetve felnőtteket készítem fel a versenyekre. A munka megoszlásából eredően, több időm jut egyes szakmai feladatok megoldására, jobban oda tudok figyelni a kenuzással összefüggő, speciális problémákra. Időközben benépesült az edzőterem. Példamutató szorgalommal, noszogatás nélkül láttak munkához a különböző korosztályú versenyzők. Ki a súlyzókat vette kezelésbe, ki a tanmedence hajójába ülve, szapora evezőcsapások közepette csiszolgatta technikáját, gyűjtötte az erőt. — Edzőkollégáimmal van egy közös megegyezésünk — folytatta rövid időre megszakadt beszélgetésünket Hingl edző. — Mégpedig az, hogy a meghatározott irányvonalak betartásával, a versenyzőkre szabva mindenki alakítsa ki, valósítsa meg egyéni elképzeléseit. Váljanak egyéniséggé az edzői munkában is. Vallom, ebben a módszerben — főleg, ha jól csináljuk — sok, mindannyiunk hasznára váló lehetőség rejlik. Ezt ki kell használni. Annál is inkább, mert jelen pillanatban igen nagy az űr a felnőtt és ifjúsági kenusok között. Ma még utópisztikusnak tűnik, hogy a SZEOL saját nevelésű kenusokkal szeretne a sportág élvonalába törni. Ügy érzem viszont, az utánpótlás megfelelő nevelésével leraktuk az alapokat. S edzőtársaimmal karöltve, a jövőben is mindent megteszünk azért, hogy elképzeléseink mielőbb megvalósuljanak. * \ Csípős széltől kipirulva, nagyokat fújtatva nyitott be Kemecsey Imre edző. Nem csoda, nyolcezer métert futottak. — Jelenlegi legnagyobb problémám a főiskolások edzésidejének egyeztetése — mondta, miután kifújta magát. — Horváth Erzsi, Csapó Géza és az MVSC-től igazolt Svidró József a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola első éves hallgatója. Nem kis gond megtalálni a megfelelő ritmust az iskolai elfoglaltságok, a tanulás és az edzések kőzött. Ök válogatott kerettagok. Minden idegszálukkal a jövő októberi, mexikói Szocsimiífcóban rendezendő VB-re koncentrálnak. A felkészülés oroszlánrészét, az alapozást itthon végzik. A formába hozást már nem én irányítom, az a válogatott kerettel történik. A kajasok is sokan, nyolcvanan vannak. Kemecsey Imre vezető edző mellett Vörös Teodóra a nőkkel. Vörös László az ifikkel, Kovács László a közvetlen utánpótlással, Némethy Gyula a serdülőkkel, Mészáros Lajos pedig a kezdőkkel foglalkozik. A népes versenyzőgárda naponta kétszer edz, korán reggel és délután. Az edzők szavaiból kitűnt, feltételeik ideálisak, minden lehetőségük adott a jó és eredményes munkához. Ez meg is látszik. Válogatottjaik mellett ifjúsági versenyzőikre is felfigyeltek. Szilágyi Katalin, Kovács Beáta és Busi Sándor az ifjúsági válogatott keret „A" csoportjának tagja. Az IBVre készülő ifjúsági utánpótlás-válogatott keretbe Király József és Korom Ferenc kapott meghívást. Az aranyjelvényes Lábdi Ágnes eredményei is kerettagságot jósolnak. * Amíg beszélgettünk, teljesen besötétedett. A focicsata is véget ért. A közel kétórás játék után Csapó — mintha mi sem történt volna — beült a hajóba, s negyven percig, megállás nélkül evezett! Miután befejezte, gyorsan letusolt, majd indult haza tanulni. Miközben a FIAT 850-sel a városba tartottunk, a sportról, a tanulásról váltottunk szót. A háromszoros világbajnok a kajakról, a következő VBről szokásához híven nem sokat mondott. — A múltról beszélni minek — célzott Tamperére —, a jövőről szólni még korai — említette, a tőle megszokott, természetes szerénységgel. — Egyre jobban belejövök a tanulásba, s ez sem egy utolsó dolog. Éppen most fogadtak el egy beszámolómat, ami igen megnyugtató, jó érzés, a közelgő vizsgák előtt. Célunkhoz érvén felvetettem, minden bizonnyal ő lesz az év férfisportolója. — Na, ezt hagyjuk, erről ráérünk akkor is társalogni, ha netalán úgy lenne — mondta meglepett mosollyal, majd búcsút intve, tovarobogott. Gyürki Ernő fgy kellett volna tippelni L Cagliari—Juventus 2. Cesena—Sampdoria 3. Genoa—Bologna 4. Napoli—Milán 5. Roma—Fiorentina 6. Torino—Foggia 7. Verona—Lazio 8. Arezzo—Ascoli 9. Bari—Como 10. Brindisi—Brescia 11. Catania—Atalanta 12. Reggiana—Avellino 13. Spal—AS Rcggina +1 14. Palermo—Parma m x 1 X 1 m II Csak" tekéző?... Nem kétséges, hogy akiről most szó lesz, jelenleg a legeredményesebb szegedi sportolók egyike. Képességeit nemrégiben, a Budapesten megtartott, magyar— osztrák válogatott mérkőzésen ismét bebizonyította: 418-as eredményével a mezőny második legjobb dobójának bizonyult, s ezzel nagyban hozzájárult a mieink győzelméhez. Igaz, Tompáné Berta Anna „csak" tekézőnő, olyan sportággal foglalkozik, amelyiket sokan nem tekintenek elég komoly játéknak. Ezt most nem akarjuk vita tárgyává tenni, bár kétségtelen, hogy megfelelő színvonalon mindegyik sportág érdekes lehet a maga nemében. Külön érdem például a tekézésben válogatottnak lenni. Elsősorban azért, mivel egy csapatban csak hatan játszanak, és a válogatott keret is csak hét tagból áll. Hogy ez milyen kicsiny létszám, arra példának említjük a lapunkban is közölt hírt, amely szerint az atlétáknál jövőre létszámcsökkentést hajtanak végre: a megyei felnőtt válogatottakban, illetve felnőtt klubcsapatokban ezentúl „csak" 30 férfi- és 20 női versenyző szerepelhet... * i Tompáné Berta Anna Tompáné alig két évvel ezelőtt került először a legjobbak közé, és azóta megszakítás nélkül tagja a válogatottnak, eddig tizenkétszer öltötte magára a címeres mezt. Az idei, NB I legeredményesebb dobójának bizonyult, az összeredmények alapján és a csak idegenben játszott mérkőzések tekintetében is. Érdeme, hogy mindig lehet rá számítani, küzdenitudása, akaratereje legyőzi az esetleges pillanatnyi indiszpozíciót. ami ebben a sportágban fontos tényező. Bizonyára sok szegedi szurkoló emlékszik még arra az időre, amikor, mint kézilabdás bizonyította be képességeit, s bár ott nem vitte válogatottságig, néhány éven át NB I-ben szerepelt: a Makói VSE NB l-es csapatának volt a leggólképesebb játékosa. Két gyermek édesanyja, s mindemellett a munkából is kiveszi részét. Ha nem hivatalos valamelyik edzőtáborba, ugyanúgy dolgozik a Szegedi Konzervgyárban, mint az üzem bármelyik alkalmazottja. Valamikor éppen a konzervgyári kézilabdacsapatban (a Móravárosi Kinizsiben) kezdte el sportpályafutását. Akkor még csak általános iskolás volt, de hamarosan kitűnt, és többször szerezte meg a megyei gólrekorder címet. Móravárosból ihár sok jó sportoló került az élvonalba, labdarúgók és tekézők egy. aránt. <5 is odavalósi, a Cserepes sori sporttelep fogadta be először, s ha*azóta „pályát", illetve sportágat is változtatott, ez csak Tompáné sokoldalúságát, tehetségét bizonyítja. Ma IL