Délmagyarország, 1973. december (63. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-24 / 301. szám

14 HÉTFŐ, 1973. DECEMBER Sfc Ruházati iparunk megújhodása Irta: Keserű Jánosné, könnyűipari miniszter A negyedik ötéves terv, a X. kongresszus útmutatása alapján a kiemelt ipárágak közé sorolta a ruházati ipart, amelynek fejlesztése a gépi rekonstrukciókon alapszik. Mind gyakrabban hangzik el iparunk tevékenységét említve a „rekonstrukció" megfogalmazás. A ruházati iparban ez valóban megújhodás, a korábbinál gyorsabb ütemű korszerűsödést jelent, ami együttjár a meglevő üzemek műszaki-technológiai szervezési színvonalának emelésével, a célszerűbb, divatosabb termékek termelékenyebb előállítását szolgáló berendezések munkába állításával, a hazai és a külföldi vásárlók igényeihez jobban igazodó árustruktúra kialakításával. Mindezeknél nem kevésbé fontos a rekonstrukció során a dolgozók szociális és munkakörülményeinek javítása. * 1973-ban túljutottunk a negyedik ötéves terv időszakára megjelölt rekonstrukciós program első felén. A program megvalósításának menetéről az év folyamán — amikor beszámoltam a Minisztertanácsnak és a parlament Ipari Bizottságának — elmondhattam, hogy a rekonstrukció kisebb ütemű lemaradás ellenére tervszerűen halad. Az eddigi munkát figyelembe véve felmértük azt is, mi valósítható meg a továbbiakban, vagyis 1975-ig. A kilenc szakágazatot magába foglaló ruházati ipar, amelyhez természetesen a textilméteráru-gyártáson kívül a konfekció-, a kötszövő, a bőr- és bőrfeldolgozó ipar is tartozik, a könnyűipar termelésének kétharmadát, exportjának pedig 80 százalékát adja. A szakágazat termelésének értéke megközelíti az 50 milliárd forintot. A termelés 5 év alatt 40—42 százalékkal, a kivitel azonban ennél jóval nagyobb arányban növekszik. A korszerűsítésre — beruházásokra és a forgóeszközök gyarapítására — a tervidőszakban együttesen 17,2 milliárd forintot fordítunk. Eddig már több mind 10 milliárd forint értékben kezdődtek meg a beruházások, amelyeknek egy része be is fejeződött. Az elmúlt két évben a korszerűsített üzemek egész sora kezdte meg termelését. A pamutiparban például, ahol erőteljesen folyik a szövödék és a szövőelőkészítőüzemek automatizálása, az alapvetően új technológiát biztosító orsó nélküli fonógépiek alkalmazása és megkezdődött a kötött-hurkolt kelmék előállításának bevezetése, befejeződött a Pamut»nyomóipari Vállalat kelenföldi, a Pamuttextilművek angyalföldi szövödéjének n rekonstrukciója, a tolnai új szövöde építése, a Pamutfonóipari Vállalat cérnázójának a rekonstrukciója, a Győri Textilipari Vállalatnak a szövődéi rekonstrukciója, a Győri Pamutszövő és Műbőrgyárnak pedig az egyedi nagyberuházása. A gyapjúiparban a szövőgépek egy részének cseréje, szintén az automatizáltság fokát növeli és a gyórtmánystruktúra-változás érdekében a kórtolt fonodák egy részét fésüsfonodákká alakítjuk át. A lakáskultúra emelése, a lakásépítési program végrehajtása a gyap.iúiparhoz tartozó lakástextíliákat előál lító vállalatoktól is megkívánta a kapacitásbővítést. Ezért került sor Sopronban a szőnyeggyártás fejlesztésére, s ezért épült a Lakástextil Vállalat új fonodája. Ugyancsak befejeződött a Szegedi Ruhagyér, a Habselyem Kötöttárugyár, a Magyaróvári Kötöttárugyár és több más nagy üzem és szövetkezet kapacitásának bővítése. Termel a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat újszegedi szövödéje ls. # E néhány példából is kitűnik, hogy a budapiesti egységek mellett gyors ütemű a vidéki üzemek fejlesztése. Ebben közrejátszik az, hogy már korábban 24 budapesti üzem vidékre telepítésére volt döntés. Ennek megoldása több-kevesebb zökkenővel, de viszonylag ütemesen halad. Ettől függetlenül is tudatosan törekedtünk a főváros és a vidék könnyűipari arányénak megváltoztatására az utóbbi javára, mivel az ágazatra a csökkenés ellenére is még mindig a budapesti koncentráltság jellemző. A fővárosi székhelylyel rendelkező vállalatok adják a termelésnek mintegy 57 százalékát. Korábban o. könnyűiparban foglalkoztatott munkások 42—45 százaléka dolgozott a fővárosi üzemekben, részarányuk 1972-ben már 31 százalékra csökkent. A munkaerőgondok arra késztetik a vállalatokat, hogy vidéken, a még bevonható munkáskezekkel rendelkező területeken létesítsenek új telephelyet. Egyik felmérésünk nyomán megállapíthattuk, hogy 1968—72 között 90 új vidéki telephely kezdte meg működését. Üzemeink sok ezer újabb dolgozónak nyújtanak munkaalkalmat. Az új Üzemeket úgy is kell tekintenünk, mint a szocialista embernevelés, a munkásosztály új, zömmel fiatal tagjainak nevelésében közreműködő első állomésokat. Ezért sem mellékes számunkra az, hogy az üzemek hogyan fogadják a munkásosztály soraiba került új -dolgozókat, milyen munkakörülményeket, szociális kulturális és egyéb ellátást nyújtanak. Az új üzemek mellett vidéken is nagy számban találhatók régi, felújításra váró munkahelyek. Ezért is figyeljük féltő gonddal a munkakörülmények javítása iránti törekvéseket. Erre a célra egyébként az ágazathoz tartozó üzemek 5 év alatt mintegy 2 milliárd forintot fordíthatnak. Ágazatunk irányító munkájában olyan módszert alakítottunk ki, hogy minden megyével egy-egy miniszterhelyettes tart közvetlen kapcsolatot. A megyék vezetőivel együtt időnként áttekintjük a könnyűipari vállalatok, üzemek működését, öszszehangoljuk iparfejlesztési elképzeléseinket. Míg korábban a fővároson kívül csupán néhány megyére, elsősorban Győr-Sopronra, Csongrádra, Borsodra kellett kiterjednie a kapcsolatoknak, most már ez elengedhetetlen az ország valamennyi megyéjében. Mindenütt növekszik, erősödik a könnyűipar súlya, s ebben része van a rekonstrukciónak is. * Amint arra a bevezetőben is utaltam, a rekonstrukció egyik fő célja a lakosság ellátásának javítása volt. Hogy ez mennyiben sikerült eddig, azt leginkább a vásárlók mérhetik le, s remélem, hogy az elmúlt hetekben a karácsonyi ajándékok beszerzése során is mind többen vásároltak elégedetten. Arra törekszünk, hogy árukínálatunk a differenciált keresletnek is megfeleljen, ne hiányozzanak a kisebb pénztárcával rendelkezők által keresett, úgynevezett olcsó cikkek sem, s azok is legyenek tetszetősek, alkalmazkodjanak a divathoz, s aki jobb használati értékkel rendelkező, korszerűbb terméket keres, az is megtalálja, ha meg akarja fizetni érte a magasabb árat A rekonstrukciók során üzembe helyezett gépeken a legújabb gyártmányfejlesztés eredményeképpen előállított új termékek közé tartozik a lánchurkolt frottír, a nyomott mintás trevíra és a mérettartó hurkolt nylonvelúr nyomott ágyneműkelme, a kötött női és felsőruházati anyag, kötszövött műszőrme stb. Terjed a vegyitechnológiák, vegyi eredetű alapanyagok alkalmazása nemcsak a textil-, hanem a bőrfeldolgozó-iparban is. A rekonstrukció eredménye a termékek mennyiségének növelését is nagymértékben elősegítette. Ebben az évben minden eddigit meghaladó ütemben, mintegy 10 —12 százalékkal növekedett a ruházati ipar termelése, ennél azonban még erőteljesebb a növekedés a korszerűbb ruházkodásban nélkülözhetetlen kötszövőipari termékek előállításában. * A rekonstrukció és az annak megvalósítása nyomán jelentkező gazdaságosabb, hatékonyabb termelés általában kedvezően hat a dolgozók kereseti arányainak, nyereségének alakulására is. A központi és vállalati intézkedések hatására ebben az évben több mint 10 százalékkal növekedett a ruházati ipari dolgozók átlagkeresete. A kiosztható nyereség is előreláthatólag több lesz mint az előző években volt. A fejlesztési alapok az elmúlt három évben azonban —'az időközben megváltozott gazdasági körülmények és egyéb tényezők hatására — nem érik el az eredetileg tervezett szintet. Ezért szükségessé vált, hogy újabb központi forrásokat és hiteleket biztosítsunk. A rekonstrukció további zavartalan folytatásához ezzel is megteremtettük az anyagi feltételeket. Döntés született arra is, hogy az ötödik ötéves tervre való felkészülés és a zavartalan átmenet érdekében újabb beruházásokat készítünk elő. A kormány a közelmúltban jóváhagyta két kötöttárugyár létesítésére és a bőrgyártás fejlesztésére vonatkozó javaslatainkat. Szinte már természetszerű, hogy az új kötöttárugyárak vidéken, Debrecenben és Mátészalkán, illetve Kiskunhalason létesülnek. A bőrgyártás fejlesztésének egyik fontos bázisa pedig Simontornyán lesz. A határainkon túli magyar irodalom A „Kritika" karácsonyi számából Közvéleményünk — kiváltképpen annak az a rétege, amely érdeklődik az irodalmi, művészeti alkotások iránt — érzékeny figyelemmel kíséri a határainkon túli magyar irodalom helyzetét. A figyelem, természetesen, elsősorban a szomszédos országok — Csehszlovákia, a Szovjetunió, Jugoszlávia, Románia — felé irányul, de a világ sok részén írnak magyar nyelven, másfele is. Ezt az érdeklődést igyekszik kielégíteni a Kritika című folyóirat decemberi száma, amely teljes terjedelmét a határokon túli magyar kultúra bemutatásának szenteli. Mit csinálnak — mit alkotnak — a szomszédos szocialista országokban élő magyar írók? Mit produkálnak a kultúra műhelyei — színházak, folyóiratok, kiadók? Milyen kulturális alkotások születnek, amelyek Ilyen vagy olyan formában a szocialista magyar kultúrát is gazdagítják? Az olvasó ezekre a kérdésekre kap választ a Kritika mostani, ünnepi számából. A lap az internacionalizmus szellemében keres feleletet a kérdésekre — s neves írókat, eszszéistákat, kritikusokat, történészeket szólaltat meg — az ő segítségükkel deríti fel, milyen szellemi értékekre kell felfigyelnünk. Csak néhány címet ragadhatunk ki, s néhány témakört. Diószegi István, „Igazságok és tévhitek a Monarchiában" címmel írt cikket, amelyben az osztrák—magyar monarchia mai külföldi és hazai történeti értékeléseit elemzi. A csehszlovákiai magyar irodalommal és színházi élettel négy publikáció foglalkozik. Lőkös István A jugoszláviai magyar irodalomról címmel írt cikket. Béla Duránczi a vajdasági művésztelepek munkájával ismerteti meg az olvasót. Fehér Pál a romániai magyar irodalom legújabb eredményeit összegezi. Labányi Ágnes a romániai magyar színjátszásról is. Külön fejezet foglalkozik az emigráció magyar irodalmával — ennek nyitóírása Bélád! Miklós Szempontok a nyugati emigráció irodalmához című cikke. A határokon túli irodalmak ilyen teljes áttekintésé, re hosszú évek óta nem került sor hazai folyóiratban^ — nyilván sok olvasója lesa a Kritika igen érdekes vállalkozásának. Lúdtoll ban kézbesített küldemények Pestújhelyre India, Brazília és Afrika trópusi őserdőiből származó pillangók sorakoznak egyebek között az ország legértékesebb lepkegyűjteményében, amely egy pestújhelyi család ruhásszekrényeit tölti meg üvegfedelű dobozokba rakva. A különleges gyűjtemény Bezsilla László tulajdona, ak; 11 éves korától — több mint 60 éve — gyarapítja a gombostűre kifeszített kollekcióját. Kapcsolatban áll öt világrész lepkegyűjtőivel, ismeretei és 20 ezres gyűjteménye iránti szakmai elismerést jelzi, hogy évtizedek óta Lepkekirálynak titulálják gyűjtőtársai. Ej a rang a postások előtt sem ismeretlen, kézbesítettek például már Paraguayban feladott levelet is, amelyen csak ennyi állt: Magyarország, Lepkekirály. A gyűjtemény nagy részét nappali. szövő és szender lepkék alkotják. Ez utóbbiakra a viszonylag nagy test, és a vékony szárny jellemző, s az, hogy fajtái a leggyorsabban repülnek. Értékes példányait őrzi az idős gyűj. tő a trópusokon élő fecskefarkú lepkének, a Brazíliában röpdöső bagolylepkének és a Madagaszkárban honos szivárványszínű uránikusznak. A pillangók többsége — a szárnyukat borító hímportól — a legszínesebb virágnál is tarkább. A Lepkekirály gyűjteményét a legnagyobb ismert pillangó is gazdagítja, a pápuák földjén is csak ritkán felbukkanó Coscinocera Hercules: a denevér nagyságú lepkének 22 centiméter a szárnyátméró* je, értéke 5 ezer forint. Külföldi gyűjtőkkel is gyakran csereberél a Lepke, király. A szállítmány, a megrendelt fajta petéje rendszerint lúdtollban érkezik. A tapasztalatok szerint ugyanis ez a legbiztonságosabb „csomagolás" az értékes, és érzékeny küldemény számára. A petét azután infralámpa alatt kikelti, s a lárvából lepkét nevel. Legutóbb Indiából kapott lúdtollcsomagot, benne az úgynevezett Edwardszi lepkefajta petéjével. Pásztor Ferenc: Véletlenül katona 8S. — őrmesterkém, engedsz tegezni? — Persze, legalább mi, tisztek, tartsunk össze. — Mondj te ilyeneket a nagybácsidnak, akinek fél lába puhafából van, de az is rövidebb, mert feléből örömtüzet gyújtottak Waterloonál. Ha elkezdek köhögni itten, akkor hívják dögész nevű egészségügyies katonát, mehetek gyengélkedésre. Másik: annak a hadnagynak csak anynyi esze. hogy velem függelmen sértegetteti főszerkesztőd. akkor annak vállára olyan véletlenül esett csillag, mint nekem új tavaszi kabátra galambgané bazilika árkád alatt, civil koromban. — Hét. hátrább az agarakkal — intette Nyalka. — Azért ne vesd el a súlykot Egy hadnagyof akkor sem sértegetünk, ha mókás kedvében találjuk. — Hadnagy, nem hadnagy. Zsanó tudja ősi törvényt. Fehér ember nem felejt. Hadnagytól szép. hogy bolondnak nézi dolgozó nép fíjúját? Azért nem jár feketedés. Ha dolgozó nép fijúja függelmen sértegeti hadnagyot, akkor azt küldik hajóra. — Mit beszélsz? — ámult Nyalka. — Te sem tudsz, mit jelent hajó? Fogda. Benne van belszolgálati utasításban. Akinek feketedni kell fogdában, az nem hagyhatja el laktanyát, repülőteret, hadihajót. Nem akarlak bántani, őrmesterkém, de te is csak törpeészmű vagy, ahogyan ezt neked mondaná a nagy hadvezér, maga Kincses szakaszvezető. — Jól felvágták a nyelved, fiú! — Azt mondta Józan hadnagy is csapatnál, mikor mondtam neki hosszabb szövegeket. — No, jól van, Zsanó elvtárs. Térjünk a lényegre. Tudsz fotografálni? — Dehogy tudok. Tud Juszuf Karsch, az örmény, aki Kanadában él. és van neki magánrepülőgépe, azzal röpköd, mint egy méhecske madár. — Ha nem tudsz, mi a ménkőnek jöttél ide? — Csinálni egy, tudni kettő. Én csinálok, nem tudok úgy, mint Juszuf, az örmény. — Mit akarsz azzal az örménnyel? — Semmit, csak jutott eszembe, mert olyan mókás neki a neve. Meg az is jutott eszembe, hogy nekem nehéz lesz egyszerre katonaságot viselni, meg fényképezgetni tiszteket. Mert az a Juszuf például fotografálta Churchillt, és ukmukfuk, vette ki szájából szivart, csak úgy önkényeskedve. Az öreg lord lett pulykamérges, akarta Juszufot karóba húzatni, de nem húzta, mert világ legnagyobb fotója lett. Ha én. mondjuk, akarom, hogv egy mogorva őrmester nevesse el magát, akkor azt tiltja, reglama, meg dolgok komolysága Hogy fér egy zsákba művészet meg katonaság? — Művészet? — kuncogott az őrmester. — Mondok én neked egy nagyot. Az az Igazság, hogy az ember száméra tökéleteset nem lehet alkotni. írhatnád te a világ legszebb regényét, biztosan akadna, aki másként írná meg, okosabban fogalmazná, szebben mondaná el. Látod ezt a könyvet? Ezt olvasom, ez tökéletes. Nyalka előhúzta a fiókból azt a fehér bdritós könyvet, amelynek lapjai szűztiszták, mint a frissen esett hó. Nincs egyetlen lapján, egyetlen betű sem. De könyvforma, lapozni lehet, az olvasó tarthatja okosan, nézheti érdeklődéssel, forgathatja avatottan, fitymálhatja becsmérlően. Még azt az előnyt is élvezheti, hogy a benne levő történet pontosan ígozadik lelkivilágához, világszemléletéhez. esztétikai ítéletéhez. A lényeg, hogy mások lássák — én olvasok, könyvet tartok a kezemben, és okos képet vágok hozzá. — No. Zsanó. ezt olvasd, okosabb leszel! Zsanó kézbe vette a könyvmaketett. Megforgatta elölről, hátulról. Kinyitotta az első oldalon, s máris fennhangon olvasni kezdte: — Igaz történet egy félbolond őrmesterről, aki azt hiszi magáról, hogy neki már senki nem tud újat mondani világról. Jó cím, mit szólsz? — Azt szólom, hogy egy kissé szemtelen vagy — Bolondokkal őszinte beszéd kell! — Te bolondnak tartasz? — Ah. dehogy, csak vagy originál.... A főszerkesztő véget vetett a disputának. — őrvezető elvtárs! — Parancs. — Készüljön fel. holnap utazik. Vegye át a felszerelé-tt. fényképezőgép meg ami hozzá .jár, filmet, miegvebet. s reggel a ház elöl indulnak szolgálati gépkocsival. — Oui. mon eolonel. — Hogy mondta? (Folytatjuk.)