Délmagyarország, 1973. december (63. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-16 / 294. szám

6 • •!• II VASÁRNAP, 1973. DECEMBER 16, Ifl a Mondott szóból írott szó Szőllisl Enikő Szathmáry Gyöngyi Mizser Pál Simal Mihály négy pici ujjmozdulatul ablakot metszünk az égbe angyal is letekinthetne rajta de ő hajol ki halotti hajával eleven arccal — szökevény kórházi ruhája csupaseb teste most ki se látszik csukott szemhéja kékrefestve akár a nyúlánk diáklányoké flam piet sírokat rajzol a homokba babaarcú nagymama fekszik benne alvóbaba pillantóbaba mellébe döfött acélkulccsal 3. férfikor magasából repiilőablakból nézem őket élni mar nem volt ideje most tündér anyám fiammal játszik ringispilt forgat a Tejút bálján unokáival keringőző hűséges igavonó szívét befonja az örök napküllőkbe repiilőablakból nézem őket szemembe-zárulva hordom őket mérem a távolságot kettejük közt szédület ben zuhanórepülésben Anárássy Lajos Déli verőben Zuhog a fény — szikrázó ablaktáblák mögött verítékébe fúl a szerelem bódultan leng a pára a platánod között — ásítva számhoz emelem a habzó sörrel színig poharat s elnézek arra hol a pipacsok mint a vércseppek fel-felizzanak halk széldöfésre — Belehallgatok emlékeimbe, s hallom a mezőt leszes mellű szűz vadóc integet a fehérfiirtös akácok kőzött... — olvad az aszfalt s tikkadt hárs alatt várom a mindig késve érkezőt A

z elmúlt héten nyílt meg a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában az a kiállítás, mely 15 szobortervet mutat be. Azok a tervek kerültek nagyközönség elé, melyek a Szeged megyei városi tanács pályázati felhívására készültek, melyeknek java Tarján városrészt fogja szépíteni-építeni. A beérkezett 94 pályamű közül a zsűri által legjobbnak vélt 15-üt állították ki. melyek közül lapunk olvasóinak 9 műalkotás tervét mutatjuk be. Szöllősy Enikő, Szathmáry Gyöngyi, Mizser Pál, Meszes Tóth Gyula és Bányai József szobortervei, térplasztikái modern szellemben fogant művek. A különböző térformák egymáshoz és környezethez való viszonyóból született e művek jelképes mondanivalója. Vasas Károly, Csikai Márta. Veszprémi Imre és Szanday Sándor alkotásainak témája az ember. Az ember, mely a művészet számára az örök és kifogyhatatlan téma. A korszerű plasztika nyelvén szólnak az alkotók. Olyan helyre tervezték-álmodtók ezeket a szobrokat, ahol fiatalok élnek, akik fogékonyak a szépre, az újra, az eredetire. A művek reprodukcióinak bemutatásával szeretnénk elősegíteni, hogy a Tarjánban élő emberek. Szeged lakói, már a tervek stádiumában találkozzanak azokkal a műalkotásokkal, melyek környezetüket fogják emberivé varázsolni. Lássák. és véleményt is mondjanak róluk. Véleményt: melyikkel élnének szívesen együtt, melyik az, mely mellett jól esne megpihenni, mely felé vennék gyakran sétáikat. Nagyszerű: bent áll egy taxi az állomáson. Akkor látom, a sofőr telefonál, visszateszi a kagylót a helyére, bevágja magát a kocsiba, indít. Alig húsz méterre vagyok tőle, integetek is, hogy álljon meg. Elrobog. De még ahhoz sem marad időm, hogy mérgelődjek, befuf az állomásra egy másik. Akkorra érek oda: — Szabad a kocsi? — Hová menne? — A Ganz-MAVAG-ba. — Mehetünk. Beszállok. A sofőr indítana, de közben mellénk lép egy egyensapkás ember: — Jó napot kívánok — köszön nekem, az utasnak is. — Adjam a menetlevelet? — kérdezi tőle a sofőr. — Nem, ne adja. csak Ide írok be — forgat a kezében valamilyen papírlapot. Visszaadja, tiszteleg, mehetünk. —- Ez miféle ellenőrzés volt? — kérdezem, amikor már elhagyjuk a környéket — Á. maga miatt nem akart kukacolni. — Ez szép volt tőle, utóvégre azért szálltam taxiba, mert sietek. — Higyje el. ki sem nézné belőle valaki, hogy milyen vadállat Intelligens, művelt, pacák, akkor is udvarias, amikor elkap valakit A taxisok meg tudnák fojtani egy kanál vízben. Hallgatok. — Engem ls meg akart már fogni néhányszor, de csontra esett En azt is beírom, ha a családomat viszem. Még a kollégákat is. ha bekéredzkednek. — Az nem számít szolgálati útnak? — Nem bizony. — Soha egy lépést nem teszek bekapcsolt óra nélkül — folytatja. — Ma már nem érdeke a taxisnak, hogy csaljon, magának keresi a pénzt Meg aztán az sem mindegy, mi a véleménye az em. ugyanis. Felcsattant a pali. mit bizalmaskodok vele: Mondom: ,,Ez nem bizalmaskodás, maga miatt vagyok itt, ennyit megtenni emberi kötelessége." Na, majd 6 megmutatja, hogy így, meg úgy. mérgelődött. Azután egy óra múlva kiengedtek. — Utólag tudtam meg, hogy közben felhívták a vállalatot, s tájékoztatták róla, mi történt. Addigra már az is kiderült, hogy akit elütöttem, annak tényleg csak a lába törött. A főnököm pedig azt mondta, hogy „Mivel ezzel az emberrel soha semmi baj nem volt, s ezek szerint, most sem követett el semmit, ha csak egy mód van rá, engedjék ki azonnal." Ha csibész vagyok, bizonyára egy Jó szót sem szól értem. Mire a történetnek vége, éppen bekanyarodunk a gyár elé. — Itt dolgozik? — kérdezi. — Nem, egy megbeszélésre jöJ vök. — Talán csak nem újságíró? — Ezt meg honnan veszi? — Megérzés. — De hiszen maga beszélt, én csak hallgattam. — Tudja, ebben a szakmában szerez az ember némi emberismeretet. — Gratulálok. — Éppen ezért arra szeretném kérni, hogy ne írja meg, amit elmondtam. Megígértem, de úgy látszik, mégis hibázott az emberismerete. Nem tudta, hogy a mi szakmánkban viszont minden mondott szóból. előbb-utóbb írott szó lesz. Különösképp, ha olyasmiről esett, ami érdekes, netán tanulságos is. FEHÉR KÁLMÁN bérről a vállalatnak. Erről megbizonyosodtam. A körtér sarkához értünk, lassít a kocsi. A 107-es busz előtt éppen akkor szalad ót egy kosaras néni. Paraszthajszálon múlt, hogy el nem ütötte. Nézni is szörnyű volt.. — így csaptam el egyszer egy öreg embert. Itt. Jobbról a kocsi tetejének ütközött. Kapom el a kormányt erre két rendőrt, meg egy asszonyt is feldöntöttem. Letartóztattak. Na persze, rendőrt ütött él: — Nem azért, semmi bajuk nem lett, csak a kerékpár tört össze. Az öreg miatt, úgy vitték ei a mentők. Mondom, a rendőröknek: „Rendben van, vigyenek, bár szerintem az öregnek csak a lóba tört el" — nem is kívántam, hogy komolyabb baja legyen szegénynek, pedig ő volt a hibás. — „Csak annyit engedjenek meg, hogy telefonáljak a feleségemnek. Két gyerek van otthon." Beleegyeztek. Jött velem az egyik a sarki közértbe. Hívom a feleségem, mondom neki, ne várjanak haza. hosszabb útra küldtek. Nem akartam megijeszteni. Csodálkozott is a rendőr, hogy nem mondtam meg, mi történt „Miért mondanám meg, nem én vagyok a hibás, nem követtem el semmit, maguk csak 72 óráig tarthatnak bent, semmivel sem tovább." — Bent a rendőrségen elkezdtek velem vacakolni. Mondom a Slezáknak, akkor még százados volt: „Slezák úr, kérem, legyen szíves délután beszólni a feleségemnek, mi történt velem." Véletlenül egy házban laktunk '