Délmagyarország, 1973. december (63. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-02 / 282. szám

a VASÁRNAP, 1113. DECEMBER t A tudományos-technikai fejlődés és a társadalmi előrehaladás az emberiség történelmében mindenkor szükségszerű dialektikus összefüggésben alakult. „Azok az emberek — írta Engels —, akik a XVII. és XVIII. században a gőzgép előállításán dolgoztak, nem sejtették, hogy elkészítették azt a szerszámot, amely majdan minden máinál jobban forradalmasítja az egész világ társadalmi állapotait, és,.. előbb a burzsoáziának megszerzi a társadalmi és politikai uralmat, azután pedig olyan osztályharcot hoz létre a burzsoázia és a proletariátus között, amely csak a burzsoázia megdöntésével és minden osztályellentét eltörlésével végződhetik." Napjainkban, a tudomány ás a technika forradalmának időszakában e gyorsütemű fejlődés csak a társadalom forradalmi átalakulásával lehet szinkronban. Ahol ez nem így történik, ott n tudományos-technikai fejlődés, amely a termelőerők szintjén realizálódik, előbb-utóbb élesen szembekerül a változatlan termelési viszonyokkal. „A tudományos-technikai forradalom és a proletárforradnlom egy és ugyanazon történelmi szakasz két oldala: az egyik a folyamatnak a termelőerők, a másik a termelési viszonyok szintjén megnyilatkozó jelensége, s mint Ilyen dialektikus egységet alkot" — állapítja meg egyik tanulmányában Miklós Pál. A tudományos-technikai forradalom ezért is teremt új viszonylatokat és feltételeket a nemzetközi életben. Az Ismeretek bővülése forradalmasította a haditechnikát is. A tudomány katonaruhába öltözött. Bár ez nem új Jelenség a történelemben, a mllltarizált tudomány először most juttatta oda alkotóját, az. emberiséget, hogy képes azt megsemmisíteni is. Az emberiség által felhalmozódott pusztító anyag elegendő lenne a civilizáció többszörös elpusztítására. Ugyanakkor az atom igazi feladata a békés fejlődés szolgálata kell legyen. Ennek bekövetkezése pedig mindenekelőtt annak a társadalmi rendszernek a jellegétől függ, amely e csodálatos és szörnyű eszközt birtokolja. „.,. Amikor a világ 1045-ben az atombomba felfedezéséről értesült, kiváló tudósok és kiváló politikusok többé-kevésbé egyhangúlag uzon a véleményen voltak, hogy legalább ötven évig fog tartani, amig felfedezzük, hogyan lehet az atomot megfékezni, hogy békés energiát termelhessünk vele. Mégis már 19!>4 júniusában Moszkva mellett egy 5 ezer kW-os atomerőmű kezdett működni" — írja könyvéhen S. Lilley. - Érthető hát, hogy a tudományos-technikai forradalom új szerepet ad a közért, a civilizáció fennmaradásáért érzett felelősség megnyilvánulásának, az erre történő nevelésnek. A kérdést nehezíti és bonyolítja, hogy az emberiség által létrehozott „második természet" nemcsak fegyveres, de „viszonylag békés" formában ls reálisan veszélyezteti az „első természet" fennmaradását. Gondoljunk csak az emberi élet évmilliók során kialakult feltételeinek gyors romlására, a nap sugárhatásának csökkenésére, a levegő szennyeződésére, a vízszennyeződésre, a rovarirtó vegyszerek mérgező hatására és más problémákra. Vagyis miközben az emberi tudomány sikerrel legyőz évezredes népbetegségeket, eredményesen küzd n természeti csapások ellen, a világűr végtelenjét kutatja, közben arra is kell ügyelnie, hogy sikerrel kiküszöbölje a tudomány és technika káros hatásait. E harc eredményességének feltétele az, hegy az emberi társadalom minden erőt a tudomány és technika eredményeinek az emberiség javára történő felhasználására Tudományos-technikai forradalom és társadalmi fejlődés* /ordíthasson. Amig azonban fennáll az osztálytársadalom, az agresszív imperializmus, a nagy hatalommal rendelkező, de már pusztulásra ftélt burzsoázia, a közös erőfeszítésnek óriási akadályai vannnk. Nekünk meggyőződésünk, hogy a szocialista világrendszer és a béke mögé sorakozott erői biztosítják a civilizáció fennmaradásáért és továbbfejlődéséért folytatott harc sikerét a mai körülmények között is. Mint Ágoston László megállapítja: „Az emberek nemcsak nem mondanak le a már egyszer megszerzett, bevált termelóerőkről, s nem hagyják veszendőbe menni az anyagi kultűra elért eredményeit, hanem új szükségleteik kielégítése érdekében — az adott kor lehetőségei között — tovább fejlesztik termelőerőiket, benne a technikát la." És ha a fennálló társadalmi rendszer — mint korunkban a kapitalizmus — akadályozza a termelőerők fejlődését, a változásnak a kapitalista társadalom termelési, emberi viszonylataiban keli bekövetkeznie. A tudományos-technikai forradalom a kapitalizmusban meggyorsítja az emberi viszonylatok megváltozásának történelmi Igényét. Napjaink munkásmozgalma, ifjüsági megmozdulásai a fejlett tőkésországokban ezt a követelést írják zászlajukra. A társadalmi felelősségre, cselekvésre növelés óriási jelentőségűvé vált a jövőért folytatott küzdelemben. „Napjainkban a tömegek a technikai, gazdasági és., társadalmi átalakulás következtében a lét mélyéből a cselekvés előterébe léptek ki" — írja Roger Cal. A mi dolgunk e cselekvésre úgy nevelni, hogy a tett eredménye legfontosabb céljainkat szolgálja. A tudományos-technikai forradalom a természet és az ember kapcsolatát változtatja meg, a társadalmi forradalom az emberek egymás közötti viszonyát helyezi új alapokra. Mindkettő objektív folyamat, de az embernek, mint a történelem Irányításában növekvő szerephez jutó. tényezőnek ebben egyrp nagyobb • szorept van. ' . • A tudományos-technikai és a társadalmi forradalom viszonyát korunkban az jellemzi, hogy míg a szocialista országokban a társadalmi forradalom megelőzte a tudományos-technikai forradalmat — s így ez utóbbi a társadalom .egészének érdekében és kontrolljával bontakozik ki —, a fejlett tökésországokban a tudományostechnikai forradalom előzte meg a társadalmi forradalmat, így a tudomány és technika fejlődését a burzsoá hatalmi elit Igyekszik saját önző érdekében felhasználni. A szocialista társadalom ezáltal történelmi távlatokban lehetőségeit tekintve behozhatatlan előnyökre tett szert a kapitalizmussal szemben. Sz. P. Trapeznyikov megállapítása szerint: „A szocializmus sikerei, a tudomány kibontakozásának lehetősége a szocializmusban vonzza a haladó erőket... A világban objektíve olyan helyzet alakult ki, hogy minden haladó erő — ha különböző utakon is, különböző elképzelésekkel, tudatosan vagy ösztönösen —- valamiképpen a szocializmushoz vonzódik." Hiszen még a kapitalista országokban — éppen a tudományostechnikai forradalom kibontakozása által y — tovább mélyülnek a társadalom antagonisztikus ellentmondásai, a szocializmusban túljutottunk az antagonisztikus politikai osztály-összeütközéseken. Míg ott a tudomány-technika eredményeit a tömegek gondolkodásának deformálására, manipulálására használják fel, a szocialista társadalomban az emberi gondolkodás felszabadítása, a sokoldalúan fejlett nktív és harmonikus embereszmény formálása is a cél. „A szocializmus létezése magáénak mondhatja azt nz érdemet, hogy n termelőerők fejlődésének az a határvonala, amely mögött a régi társadalom hagyományos ösztönzői önmagukban a stagnálás íelé hajlottak, nem vált a civilizáció fejlődésének határává, hanem túljutottak rajta." — olvashatjuk Radovan Riehta és munkaközössége „Válaszúton a civilizáció" című könyvében. A tudományos-technikai és a társadalmi fejlődés egységének és kölcsönhatásának vizsgálata szükségszerűen felveti 02 ideológia szerepének megfogalmazását az áj feltételek között. A burzsoá teoretikusok ugyanis gyakran fogalmazzák meg azt a tételt, mely szerint „az ideológia mesterséges képződmény", szerepe napjainkban csökken és átadja helyét a technikának. E tételtől csupán egy lépés annak kijelentése, hogy n „technika korában a társadalom vezető tényezője a technokrácia, az értelmiség és nem a munkásosztály és annak pártja". Nem nehéz felismerni azt, miért érdeke a burzsoáziának, sőt gyakran a munkásmozgalom jobboldali revlzionlstáinak ls az ideológia alkonyáról, n munkásosztály történelemformáló szerepének csökkentéséről beszélni. A burzsoázia tudja, hogy ideológiája — amely tartalmát tekintve statikus eszmerendszer — egyre kevésbé válik alkalmassá arra, hogy általa adjanak választ a mai feltételek között soha nem látott dinamizmussal kibontakozó tudományos-technikai, társadalmi -"í^lMffi^fMtctetf problémáira. Ufc?oiH«kbr a mai kot Wéológjal lét8Z(iks£gletc egy olyan eszmerendszer, Amely tartalmát' ós a kérdések megközelítésének módszerét tekintve egy és oszthatatlan, mégsem lezárt dogma, amely éppen helyes alkalmazása által megújulni képes tudati vezérfonal. Ilyen eszmerendszert a burzsoázia társadalmi-történelmi helyzetéből következően nem képes alkotni. Számára nem marad más, mint régen megfogalmazott ideolégtal nézeteket új köntösbe öltöztetni és egyidejűleg az ideológia megszűnését hirdetni. Ez az összkép ulakul ki, ha összerakjuk az ellenünk folyó ideológiai harc mozaikjait. Az ideológia alkonya helyett a valóság az ideológia növekvő jelentőségéi mutatja a tudományos-technikai, társadalmi fejlődés mai szakaszában. A tudományos ismeretek gyors ütemű halmozódása, lezártnak vélt tételek és törvényszerűségek űj megközelítésű felszínre kerülése mind gyakrabban teremt a tudomány világában olyan szituációkat, amikor a válaszadás, a továbblépés nélkülözhetetlen feltétele a biztos ideológiai talaj^ Lenin így fogalmaz a húszas évek elején*: „A természettudomány ... olyan gyorsan halad, olyan mély forrudalmi átalakuláson megy át minden téren, hogy filozófiai következtetések nélkül semmiképpen sem lehet meg." E megállapítás különösen időszerű napjaink gyorsuló világában. A szilárd ideológiai talaj nélkülözhetetlen tényezője a tudomány minden területén az. eredményes kutatásnak, de különösen kiemelkedő jelentőségű a társadalomtudományok művelésénél. A társadalmi fejlődés objektív jellegének, a tudományos elmélet és a forradalmi gyakorlat elválaszthatatlan egységének elfogadása és alkalmazása mentheti meg a kutatót a tudományos eltévelyedéstől. A tudományos-technikai forradalom által felvetett nagy társadalmi kérdések megoldásának irányítására, vezetésére a marxizmus—leninizmus ideológiája alapján egyedül a munkásosztály és annak pártja képes. Tudománytalan és ellenséges minden olyan nézet, amely kétségbe vonja vagy tagadja a munkásosztály vezető szerepét; vagy annak csökkenését hirdeti a tudományos-technikai forradalom feltételei között. A munkásosztály funkciója az ideológiai és politikai vezető szerep korunk minden haladó változásában. A korunk fő tartalmát meghatározó társadalmi átalakulás, amely a kapitalizmusból a szocializmusba történő átmenet tömegméretűvé szélesedésében és felgyorsult ütemében testesül meg a munkásosztály és pártja vezetésével realizálódott és Izmosodik. Korunk létkérdése, a béke megvédése érdekében kibontakozó világméretű összefogás kezdeményezője, derékhada és irányítója mindenütt u munkásosztály és vezető pártja. Ugyanakkor nem tagadjuk, hogy változott az értelmiség és különösen a tudomány közvetlen munkásainak feladata, felelőssége napjainkban. Ez a változás azonban nem a társadalmi struktúrában betöltött szerep módosulásában jelentkezik, hanem abban fogalmazható meg, hogy a munkásosztály politikájának megvalósításában, a munkásosztály ideológiájának alapján, a tudományos-technikai forradalom feltételei között mind nagyobb feladat és felelősség hárul az értelmiségre is. Az értelmiség a termelőeszközökhöz való viszonyából adódóan nem lehet vezető erő, de lehet a vezető erő szövetségese. Erre alkalmassá teszi az is, hogy az értelmiség létszámának gyors növekedése következtében egyre több munkás vagy gyermeke kerül soraiba, másrészt a munkásosztály és az értelmiség érdekel történelmi méretekben egybeesnek. A munkásosztály ugyanis, azáltal, hogy a táfSátfáliíTSt megszabadítja a korábbi uralkodó osztályoktól, biztosítja a tudomány, kultúra óriási mértékű kibontakozását és alkalmazását az emberi személyiség harmonikus és teljes kifejlődését. A munkásosztály a társadalom érdekében teszi szabaddá az emberi alkotó erő kibontakozását és annak eredményeit képes az emberiség szolgálatába állítani. Clara ZeU kin írja Leninre történő visszaemlékezésében: „Roppant nagy és Igen hálás feladatok várnak értelmiségünkre — hangzik a mának szóló lenini figyelmeztetés. Ezeknek megértésével és megvalósításával lerónák tartozásukat a proletár forradalommal szemben, amely az ő szárhukra is szélesre tárta a szabadság kapuját." Azokban az országokban pedig, ahol a proletár forradalom még nem győzött, az értelmiség érdeke és feladata, hogy a munkásosztály és annak pártja szövetséges harcostársaként vívja küzdelmét az ellen a társadalmi rend ellen, amely éppen túlhaladottságnnál fogva reakciós, és valójában a tudomány kibontakozásának ellensége. KONCZ JÁNOS » Risztet egy nagyobb tanulmányból. Kölcsönös haszon Tízmillió forint értékű elfekvő alkatrészt vásárolt az Ikarus gyártól a Volán 17-es szombathelyi vállalata. Egyik üzemága ugyanis régebbi típusú autóbuszok felújításával foglalkozik. Az ország egész területéről Ide hozzák felújításra n 311, 630 és 66-os típusú autóbuszokat Az Ikarusnál már évek óta „lefutott" jármüvek alkatrészei régóla raktaron hevertek, s most azokat termelői áron, tehát kedvezményesen adták el a vásárlóknak. (MTIJ Pásztor Ferenc: Véletlenül katona 63. „Hej, Pierrel Nem tudod, mennyire izgalmas itt az elet. Most egy újabb nagyszerű néprajzi eseményben volt részem. Az egyik déli tartomány népe azzal szórakozik, hogy ijesztgeti egymást. Ijednek a lányok, az asszonyok, amikor jönnek a Busók! Hogy kik azok a Busók? Kizárólag férfiak, furcsa maszkokkal, bikafejekkel, ördögpofákkal. Raffiafonatú mellény, meg csüngő van rajtuk. Furcsa botokat, kereplőket, meg mindenféle dorongokat tartanak a kezükben. Csak a zene szól. Tamburákon pengetik a dalokat. Négyféle tamburájuk van. Kisebb is, nagyobb is. Van, amelyiken csak négy húr. van, de vav, olyan ts, amelyiken tíz. Erre vonulnak fel a busók. Nem énekelnek, nem adnak egyetlen hangot sem, csak illegetik magukat, olyan táncot !• : -'iiek, mint a szellemek, mint az ördögök. A lányok meg visítanak, az öregasszonyok meg keresztet hánynak maguknak, hogy elűzzék az ördögöket. Azt hiszed. Plerre. hogy ez csak egyszerű mulatság? Nem! Nekem elmondták, hogy ennek nagyon fontos szerepe volt egy időben, amikor a törökök nagy haddal hódoltság alatt tartották Magyarország nagy részét. Igaz. ennek már nagyon régi a története, de annál érdekesebb. Tulajdonképpen monda már, hogy ezek a Busók, először 1526 körül öltözködtek fel ijesztő maszkokba. Ez az évszám érdekes. Ekkor volt, hogy egy magyar király. II. Lajos, csúnya vereséget szenvedett a törököktől Mohács alatt. Látod. Pierre. nem érdemes felvágni, nekünk is volt Lajosunk, nemcsak nektek, franciáknak! Azt mondják, hogy ennek a Lajosnak akartak segíteni ezek a Busók. Felvették magukra ezeket az ijesztgetőket, s úgy mentek a török tábor felé. Azok a törökök pedig, mert nem voltak keresztényi hiten, nagyon féltek a szellemektől, mert azt hitték, hogy Allah küldte valamelyik gonoszabb prófétáját őket rémisztgetni. Mikor a kontyos törökök meglátták ezeket a Busókat, szaladtak. Nem hiszem, hogy Konstantinápolyig, mert anynytra azért nem csúnyák, s úgy tudom, a zenét a törökök is szerették. Bár. nem akarok illúzióromboló lenni, de olyasmit is mondott nekem egy néprajztudós, bizonyos Raffay Anna, hogy az egész csak egy nagy vicc, csak monda. Mert vannak más vidéken is hasonló ijesztgetések, de ezek a termékenységért ijesztgetnek, a meddőséget kergetik el, s nem a törököket. Azt mondják, hogy volt a húszas években, már az 1920as években, egy okos polgármester, aki felélesztette a mondát, s azóta ismét felöltöznek ezek a Busók. Okos volt az a polgármester. Gondolta, nem rossz üzlet. Lesz a városában egy nagy karnevál. Az hozza ide a vendéget. A vendég pedig fizet. A pénz jó dolog! Hogy az akkori hazafiakat is kielégítse, hát átalakította kissé a tavasz előtti terméketlenségúzést egy hazafias felvonulással. Mert a törökökre itt mindenki haragszik. Nem is csodálom. De azért nagyon furcsa dolog. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha Zrínyit. Hunyadit emberrel, katonával, pénzzel támogatja az akkori király, a Habsburg-ház, s nem ezek a délszláv parasztok jönnek a maskaráikkal. Meg is lett az eredménye. Ügy tanultam a történelemben, hogy emiatt nem lettek nagyon szívbajosak a törökök, mert az ország fővárosát, Budát is 150 évig megszállva tartották. Ha meggondolom, akkor nem sokat számít nekik a Busó. De még azt is mondják, hogy a délszlávok erre a vidékre későbben jöttek, mint a törökök. Ki tud már ennyi év után kiigazodni ebben a históriában. íFolytatjuk^