Délmagyarország, 1973. december (63. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-15 / 293. szám

/toU^b YílÁŐ PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYAR0RSZA6 MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 63. évfolyam 293. szám 1973. december 15., szombat Ára: 80 fillér Ünnepélyesen elbúcsúztatták a DVK küldöttségét Magyar- dél-vietnami közös közleményt adtak ki Mindent az emberért teszünk Országos tanácskozás Szegedon a tanyákról Pénteken délelőtt eluta­zott Budapestről a Dél-viet­nami Köztársaság küldött­sége, amely Losonczi Pál­nak, a Népköztársaság El­nöki Tanácsa elnökének meghívására hivatalos, ba­ráti látogatást tett hazánk­ban. A küldöttséget dr. Nguyen Huu Tho, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottsága elnök­ségének elnöke, a Dél-viet­nami Köztársaság ideigle­nes forradalmi kormánya mellett működő tanácsadó testület elnöke vezette. A de­legáció tagja volt Nguyen Thi Binh asszony, a DNFF Köz­ponti Bizottságának tagja, külügyminisztere is. A testvéri vietnami nép kű'dötteit meleg, baráti sze­re' zttel. ünnepélyesen bú­cs ztatták a Ferihegyi re­pü'őtéren. Az elutazás idő­pontjára, délelőtt 11 órára töl b ezer fővárosi dolgozó gyúlt össze a repülőtéren, an-elynek főépületét viet­nami, magyar és vörös zász­lók, magyar és vietnami üd­vözlő feliratok díszítették. Az épület előtt felsorakozott a néphadsereg csapatzászlós dísze gysége. A kedves vendégek bú­csúztatására megjelent Lo­sonczi Pál, a Népköztársaság elnöki Tanácsának elnöke, Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának főtitkára, Cseterki Lajos, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának titkára is. Ott volt a Népköztársaság Elnöki Tanácsának több tagja és sok más személyi­ség. A vendégek érkezésekor díszjel harsant, majd a dísz­őrség parancsnoka jelentést tett dr. Nguyen Huu Tho­nak. Elhangzott a vietnami és a magyar himnusz, s közben 21 tüzérségi díszlö­vés dördült el a Dél-vietna­mi Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottsága elnöksége elnökének tiszte­letére. Dr. Nguyen Huu Tho Losonczi Pál társaságában ellépett a díszegység arc­vonala előtt és köszöntötte a katonákat. A Dél-vietnami Köztársaság küldöttsége szí­vélyes búcsút vett a magyar vezetőktől, a diplomáciai képviseletek vezetőitől. Dr. Nguyen Huu Tho Losonczi Pál társaságában elhaladt a búcsúztatására összegvűlt b-t. danestiek hosszú sorai előtt. Dél-vietnami és magyar zász­lócskák emelkedtek a ma­gasba a jelenlevők hossza­san éltették a hős vietna­mi népet, a magyar és a vietnami nép megbonthatat­lan testvéri barátságát. A díszegység díszmenete után fehéringes, vörösnyak­kendős úttörők és színes népviseletbe öltözött viet­nami lányok virágcsokrokat nyújtottak át a dél-vietnami vendégeknek, akik ezután a különrepülőgéphez in­dultak. Itt a magyar veze­tők szívélyes búcsút vettek a vietnami vendégektől. Dr. Nguyen Huu Tho a repülő­gépbe beszállva még egyszer búcsút intett a fővárosi dol­gozóknak, akik tapssal, zász­lócskáik lengetésével viszo­nozták az üdvözlést. Néhány perccel később magasba emelkedett a Dél­vietnami Köztársaság kül­döttségének különgépe. A Dél-vietnami Köztár­saság küldöttsége a hivata­los látogatás és a program befejeztével néhány napig vidéken pihen. A DVK küldöttségének ha­zánkban tett hivatalos láto­gatásáról és tárgyalásairól közös magyar—dél-vietnami közleményt adtak ki. A közleményt lapunk 2. ol­dalán ismertetjük. Enyedl Zoltán felvétele Az országos tanácskozás elnöksége Illést tartott az Országos Béketanács Beszámoló a békeerők világkongresszusáról Tegnap, pénteken a Par­lament vadásztermében ülést tartott az Ország is Bé­ketanács. Kállai Gyulának, az MSZMP Politikai Bi ott­sága tagjának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökének megnyitója után a békeerók világkongresszusá­ról készült jelentést szóban kiegészítette dr. Pál Lénárd akadémikus, a magyar de­legáció helyettes vezet "js. Ezután Sebestyén Nándorné, az Ors"á»os Béketanács fő­titkára tartott ugyancsak szóbeli kiegészítést a magyar békemozgalom további fel­adatairól megfogalmazott irányelvekhez. Mint ismeretes, október 25 —31. között rende ték Moszkvában a Békeszerető Erők Világkongress usát. Előkészítésében 130 ország, mintegy száz nemzetközi szervezet — köztük a Béke­világtanács, s az ENSZ kü­lönleges bizottságai — vett rés t. A kongresszuson rend­kívül széles körű volt a kép­viselet Afrikáb 1 s Latin­Amerikából. A küldötek több mint négyötöde nem tartozott kommunista szer­vezetekhez. A hétnapos ta­nácskozás lehetővé tette, hogy a küldöttek a nemzet­közi helyzetet részletesen megvizsgálják, s kidolgoz­zák a nemzetközi békemoz­galom hosszú távú pro'rom­ját. A különböző politi ai áramlatok képviselői azt ke­res ék, ami őket öss'ekao­csolja, s amiben rrrgval­sítható az együttműködés, így alakult meg az 59 tagú Nemzetközi öss e'.cötő Bi­zottság, amelyben a magyar békemozgalom is képvisel­teti magát. A világkongresszuson ak­tív és jó munkát végzett a magyar delegáció. Ott s er­zett tapasztalatai — kapcso­lódva a VIII. magyar béke­kongresszus határozataihoz — világos utat szabnak a to­vábbi munkánkhoz. — Munkaprogramunk ösz­szeállítasánál — mondta Se­bestyén Nándorné — szem előtt keli tartani, hogy az 1974-es esztendő a nemzet­közi és a magyar békemoz­galom kibontakozásának 25. évfordulója. Továbbra is nagy gondot kell fordí'a­nunk az egész országot át­fogó akciók szervezésére. Hagyományainkhoz híven ja­vasoljuk, hogy 1974-ben is rendezzük meg — május 9­től kezdődően — a „Bé'.te és barátság h "napot". A jövő esztendő ismételten kivál I alkalmat teremt arra, hegy a békemozgalmunkban részt vevő va'amennyi szervezet­tel, mozgal ómmal közös programot dolgoznunk ki és közösen dolgozzunk a VIII. magyar békekongresszus és a békeszerető erők moszk­vai világkongresszusa hatá­rozatainak szellemében, azok végrehajtásán. Ezután élénk vita követ­kezett. (MTI) Segély Szíriának A Szíriai Arab Köztársa­ság háború által sújtott la­kosságának megsegítésére a' Magyar Vöröskereszt pénte­ken a kormány nevében öt­millió forint értékű — egész­ségügyi felszerelésekből, be­rendezésekből, gyógyszerből, tejporból és egyéb anyagok­ból álló — segélyküldeményt indított útnak Damaszkusz­ba. (MTI) Másodszor rendezett ta­nácskozást országos közvéle­mény előtt a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa és a Magyar Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség Központi Bi­zottsága, a tanyavilág mai gondjairól. Az elsőt egy év­vel ezelőtt Kecskeméten tar­tották, a másodikat tegnap Szegeden, a megyei tanács székházában. A két tanács­kozás gyors egymásutánja már önmagában jelzi, hogy a rendezők mennyire fontos­nak tartják a sók ezres lel­ket számláló tanyavilág számtalan apróbb-nagyobb problémájának körültekintő föltárását ahhoz, hogy dön­téseiket e gondok ismereté­ben, minden esetbén a fej­lődési tendenciákat érzékel­ve hozzuk meg. A feltérké­pezés, a vélemények cseréje volt az egész napos tanács­kozás célja, eleve számolva azzal, hogy egy átlagos, minden vidékre érvényes ta­nyaképet most sem sikerül kialakítani, hiszen szinte minden vidék más-más jel­leazetességgel szolgál. Dr. Ortutay Gyulának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa alelnökének meg­nvitója után dr. Komócsin Mihály, a megyei tanács el­nöke. és Illisz László. a KISZ KB titkára tartott elő­adást a hét, tanyás megye — Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Haidú-Bihar, ^est. Szabolcs-Szatmár és Szolnok megye — e témá­ban érdekelt képviselői rész­vételével rendezett tanács­kozáson. Az elnökségben foglalt helvet többek köz*tt Poden Gyula, az MSZMP Köznonti Bizott«ágán~k munkatársa. S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titká­ra, dr. Ágoston József, a megyei pártbizottság titkára és Császár Ferenc, a Pénz­ügyminisztérium főosztály­vezetője is. A megyei tanács elnöke előadásában alapos felméré­sekre támaszkodva részletes áttekintést adott a tanyán élő lakosságunk életkörül­ményeiről. Évről évre foko­zatosan csökken megyénk­ben a tanyai lakosság szá­ma, elsősorban azokon a te­rületeken, ahol a nagyüzemi mezőgazdaság gépesítésével új termelési rendszereket alakítottak ki. Mostani sta­tisztikánk szerint Csongrád megyében 90 ezer 615 ember él tanyán. A csökkenő ten­denciát az előbb említett ok mellett elsősorban a fiatalok elköltözése magyarázza. A tanyák többsége egyszobás, alapozatlan vályogház. Igen sok az 1900. előtt emelt épületek száma is. Az ér­vényben levő építési tilalom ellenére tíz év alatt 500 új tanya épült Csongrád me­gyében. A tanyán élők jöve­delme gyorsabban emelke­dett az utóbbi években, mint a belterületen lakóké, de a nagyobb jövedelem •több munka eredménye. Mosta­náig a tanyák negyedrészé­be vezették be a villanyt, felében palacjcos gázzal főz­nek, és egyre többen fűte­nek olajkályhával. Az előadó kitért azokra a tényezőkre is. amelyek o tanyához kötődést napjaink­ban is erősítik, de a falúba, városba költözés ösztönzői­ről is beszélt. Végkövetkez­tetésként azt szögezte le, hogy egyéni és társadalmi érdekek egyaránt a tanya­világ fokozatos fogyásához vezetnek, ezt a folyamatot azonban adminisztratív esz­közökkel gyorsítani vagy hátráltatni káros lenne. Kü­lönböző intézkedésekkel, előnyök adásával minden­képpen segíteni kell a be­költözőket — a gazdaságok közvetlen segítségére is szükség van —, de a kint­maradók élet- és munk-kö­rülménvemek a javítására az eddieinél ' is nagyobb gondot kell fordítani. Igen lényeges gondolat az élő­adásból: a fejlődés nem konzervál. Nem kell attól félnünk, hogy a bevezetett villannyal, a jobb üzletháló­zattal, a jobb szolgáltatással a tanyavilág életét nyújtjuk. Az eddigi tapasztalat az, hogy további előrelépés lép­csőit rakjuk le vele. A második előadó, Illisz László, arról beszélt, hogy az ifjúsági szervezet sokáig ezen az állásponton volt: miért segítenénk azt, amit meg akarunk szüntetni. Ez a vélemény időszerűtlen, a tanyák segítése halaszthatat­lan politikai üggyé vált. Ha számba vesszük gondjainkat, a tanyák gondja is benne van, és a tanyán lakó fiata­loké is. A tanácskozás aktualitá­sát jelzi, hogy a két előadást követő vitában huszonket­ten mondták el véleményü­ket, köztük számosan Csong­rád megyeiek, szegedi járá­siak is. A hozzászólók be­számoltak körzetük fejlődé­sének szép eredményeiről, csakúgy, mint a meglevő gondokról. Tekintve, hogy a rendező szervek gondjainkat igyekeztek felszínre hozni, ezek közül említünk néhá­nyat. Sokan foglalkoztak a tanyai művelődés nehézse.^1 gével. Egyik megyénkbeÚ fölszólaló a tanyára rendel­tetett művelődési autók „pályamódosításáról" be­szélt: közülük néhány hiva­tali emberek szállítását vég­zi, és az égetően fontos nép­művelési tevékenységre nem mindig jut idő és ener­gia. A működő és megszűnő tanyai iskolák kulturális centrummá szervezése több­ször is szóba került. Az egyik fiatal említette: sok olyan problémánk van, ami az össztársadalmi méretek mellett eltörpül ugyan, de akit közvetlenül érint, föl­emelheti vagy lesújthatja. Gondoskodásunknak ilyen aprónak látszó ügyekre is úgy kell kiterjednie, hogy az emberséges szándék min­dig kézzelfogható legyen. Járásunkból két felszólaló is bírálta az úgynevezett építé­si rendbírság kiszabásának tíz évre visszatekintő válto­zatát. A községbe települést sokszor akadályozza a telek­hiány, vagy a telek igen ma­gas ára. vaay az. hogy tú­lontúl szűkre szabják né­hány közséaben az építendő házak portáját. A posta új kezdeményezése — a csomó­pontokban elhelyezett levél­szekrények —. néhány hoz­zászóló megállapítása szerint akadálva annak, hogy a ta­nyán élő öregek rendszeres kapcsolatot tartsanak hozzá­tartozóikkal, vaev újságok útján a nagyvilággal. A vita néhánv kérdésére dr. Komócsin Mihály adott választ, összefoglalót S. He­gedűs László, a Népfront Országos Tanácsának titká­ra mondott. Egyetlen gondo­latot idézünk összefoglalójá­ból: yrA szocializmus ember­központú, mindent, amit te­szünk, az emberekért tesz­szük. Nem bomlasztani, nem felszámolni akarjuk a ta­nyavilágot, hanem az ott élőkkel együtt — sorsukról nem nélkülük, hanem velük döntve — akarunk előbbre lépni." 4 4

Next

/
Thumbnails
Contents