Délmagyarország, 1973. november (63. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-11 / 264. szám

VASÁRNAP, 1973. NOVEMBER 11. 3 A várospolitika — cselekvés együtt a város lakóival Irta: Dr. Németh Lajos, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára A

jó politika alapja az eleven, tartalmas és folyamatos kapcsolat a tömeggel. A kommunista pártnak — különösen, ha hatalmon van — létkérdése, hogy együtt éljen, szinte együtt lélegezzen az emberekkel. Csak így lehetséges, hogy a tömegek együtt haladjanak vele a távlati és időben közelebbi, kisebb célok felé. Követelmény ugyanakkor, hogy a párt szüntelenül véleményt, bátorítást kérjen a cél felé menetelés tempójához, erőbeosztásához, szinte az út minden lépéséhez. Ez a megállapítás nemcsak az általános, az országos, az úgynevezett nagy politika esetében érvényes. Helytálló a területi vagy másképp: helyi politika esetében is. Ez olyan kívánalom, amelyet munkánkban — a kongresszustól a pártalapszervezetekig — mindenütt és mindenkor érvényesítenünk kell. Természetes, hogy ez igaz a városi pártpolitika esetében is. Ha a várospolitika legáltalánosabb meghatározásából indulunk ki, és ezt a definíciót elfogadjuk, hamar eljutunk ahhoz a megállapításhoz, hogy megfelelő tömegkapcsolat nélkül nincs várospolitika. Mit értünk várospolitikán általában? A várospolitika egy adott, és az urbanizáció magasabb szervezettségében élő település lakóinak élet-, munka- és lakóterületi igényei tudatos és egyre magasabb szintű kielégítése. S ha a várospolitikán elsősorban azoknak a gazdasági, kulturális, szociális kérdéseknek összességét értjük, amelyek a városi emberek problémáit tükrözik, akkor hamar rájövünk arra, hogy a várospolitika alatt nemcsak a fejlesztést értjük, hanem a városi élet minden, társadalmi és politikai hatást kiváltó mozzanatát Ebből már egyenesen következik az, hogy nem lehet a várospolitikára gondolni anélkül, hogy ne a tömegekre gondolnánk. Nem lehet várospolitikát megrajzolni, célt megjelölni anélkül, hogy ne ismernénk az emberek véleményét. És ne is számítsunk semmiféle eredményre, ha a célok megjelölésén, elfogadtatásán túl, a városlakók nem vesznek részt a gyakorlati megvalósításában. Ilyen szempontból nagyon egyszerű a várospolitika definíciója: a párt számára a várospolitika nem más, mint cselekvés a város lakóival, az ott élő emberekkel. E meghatározásban megjelöltek megvalósításához semmiféle új módszert nem kell elképzelnünk, vagy kitalálnunk. Az alaprecept egyszerű: a proletárdiktatúra jelenlegi szervezeti rendszerében létrejött, s a most tevékenykedő társadalmi és tömegszervezetek útján szervezni, és főleg mozgósítani az adott város minden osztályát, társadalmi rétegét, csoportját és lakosát a közös és egyéni érdek érvényesítésére. És nem általában, hanem nagyon is konkrétan: egy területen, egy körzetben vagy utcában, a városban. S

zámos akcióban eredményesen kipróbált, évtizedes módszerei vannak ilyen vonatkozásban kivétel nélkül minden városi pártbizottságnak. Ezeket kell most újból áttekinteni, kiigazítani, ha úgy tetszik korszerűsíteni, és az eddiginél tudatosabban és következetesebben alkalmazni. A Politikai Bizottságnak a városi pártbizottságok helyzetéről, munkájuk fejlesztéséről hozott határozatát enélkül nem lehet eredményesen végrehajtani. A várospolitika vezérfonala természetesen csak a párt általános politikája lehet. Minden területi, helyi célkitűzést csak az országos, a megyei célkitűzésekkel összhangban lehet megfogalmazni. A városi lakosság sajátos területi, illetve csoportérdekei érvényesítése csak a társadalmi érdekkel szinkronban lehetséges. A társadalmi érdek biztos, hogy nem nyomja el a városlakó területi érdekét, felszínre jön és a társadalmi érdekekbe beépül a városlakónak, mint polgárnak az egyéni érdeke is. A várospolitika jelenlegi és távlati célkitűzéseit jól megfogalmazni csak a X. pártkongresszus határozatai, illetve a Központi Bizottság múlt év, novemberi ülése állásfoglalása alapján lehetséges. S ha igaz, hogy a X. kongresszus hazánk társadalmi, gazdasági fejlődésének legáltalánosabb, de egyben legkonkrétabb problémáit hozta felszínre, s egyben megjelölte e problémák megoldásának útját, akkor igaz az is — s ezt a KB múlt év novemberi állásfoglalása óta eltelt egy év ország-világ előtt igazolta —, hogy a novemberi párthatározat biztosította a X. pártkongresszus határozatának végrehajtását, sőt némely vonatkozásban meg is gyorsította. S

ha a X. pártkongresszust fogadjuk el kiinduló alapnak, akkor magától értetődő, hogy a másik kiinduló pont., a megyei, illetve a városi pártértekezlet határozata. Ezek a határozatok már eleve egybevágtak a később megtartott kongresszus célkitűzéseivel, s ahol eltérés volt, akkor menet közben módosítottunk a pártértekezleti határozatokon. A várospolitikai célokat csak az adott város társadalmi, kulturális, történelmi vagy gazdasági hátterének figyelembevételével lehet megnyugtatóan megfogalmazni. A megye mind az öt városának sajátos arculata van, amelyre a redőket főleg a múlt, színét, üdeségét, frisseségét pedig a jelen és a jövendő ígérete adja. A városok múltja, jelene és jövője közötti településfejlesztési kapcsolatot általában a városok általános rendezési és fejlesztési tervei jelentik. Mindegyik városunk rendelkezik ilyen rendezési és fejlesztési terv valamilyen formájával. Tudomásom szerint legkomplexebb, legmagasabb szintű terve Szegednek van. Amikor a várospolitika magasabb szintre való emeléséről van szó, ezeket az általános rendezési és fejlesztési terveket feltétlenül figyelembe kell venni. Mindig a valóságból, a realitásokból, az objektív városépítési sajátosságokból kell kiindulni. A történelmi múlt, a jelenlegi helyzet, és főleg a mostani társadalmi tagozódás számbavétele nélkül nem lehet hosszabb, vagy rövidebb távú programot adni Csongrád megye egyetlen városának sem. Országosan is jellemző, s ez hatványozottan érvényes Csongrád megyére, hogy a munkásosztály többsége a városok falai között él és dolgozik. Emellett a városokban — igaz, nagy eltérésekkel — nagyszámú paraszt is él, ugyanakkor a Csongrád megyei városok a maguk vonzáskörzetében jelentős értelmiségi központok is. Ezt is figyelembe kell venni a várospolitika kialakításánál. A

várospolitikai célokat a gazdasági és társadalmi struktúrának megfelelően, differenciáltan kell kialakítani. Mindenkor számolni kell a célok, a tervek és konkrét intézkedések tömeghatásával, az osztályokra, a társadalmi rétegekre és csoportokra gyakorolt konkrét hatásával. Azt hiszem, nem szükséges külön hangsúlyozni a szocialista várospolitika osztályjellegét, azaz: mindenekelőtt a munkásosztály anyagi és politikai érdekeinek érvényesítését. Ez nem jelenti a szövetségi politika megmásítását, a szövetségi politikában eddig követett gyakorlatunk megváltoztatását. A szocialista várospolitika, ha valóban szocialista, és igazában városi politika, felszínre hozza és érvényesíti minden társadalmi réteg vágyát és pozitív törekvéseit. A várospolitikának nemcsak módszere, hanem egyenesen célja is a társadalmi aktivitás felkeltése, szüntelen élesztése. S nemcsak a várospolitikai célok helyes kialakításában, hanem azok társadalmi munkával is történő végrehajtásában. Ennek megállapításánál szükséges kitérőként egy megjegyzést tenni. Nem arról van szó, hogy országosan, vagy a megyében nagyon háttérbe szorulna a társadalmi tevékenység. Hiszen a megye városaiban ezrek és ezrek járulnak hozzá önzetlen társadalmi tevékenységgel a városfejlesztéshez. Mégis megfigyelhető egy nem kívánatos jelenség, amit én professzionalista gyakorlatnak neveznék. Azaz: a társadalmi tevékenység fejlődésével ellentétben. bizonyos profiszellem is lábra kap. Ezen azt értem, hogy elkezdődik egy társadalmi akció, amelynek folytatása nyomban státuszokat kíván. Holott Szegedtől— Csongrádig, minden városunk új történelmének legszebb napjait és lapjait azok a nagy társadalmi akciók, az együttes álmodozások és közös tettek adják, amelyek nyomán minden városban remek dolgok születnek, jó elgondolások, kiválóan szervezett és irányított társadalmi öszszefogás formájában. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy Csongrád megye városainak történetét izgalmasan és valósan, és főleg a további jövőre ígéretesen megírni nem lehet azok nélkül a nagy társadalmi akciók nélkül, amelyeket a városi pártbizottságok irányítottak, kezdve a Szegedi Szabadtéri Játékok visszaállításától, a Csongrád Körös-toroki üdülő- és pihenőközpont létrehozásáig. Kultúrpolitikai és szociálpolitikai létesítmények összességükben ugyancsak figyelemreméltóak: sok-sok utcakövezés, az ;~'">1ék kimeszelése stb. valósult m. _>k, a parasztok, az értelmiségiek önzetlen, ingyenes —• vagy minimális ráfordítást igénylő — társadalmi munkájával. A tudatosan irányított és vállalt társadalmi tevékenységnek több változata lehetséges. Egyik formája a konkrét akció valaminek a létrehozására, javítására, korszerűsítésére. A másik — magasabb szintű formája —, a városok egy-egy fejlődési szakaszának együttes komplex bemutatása a mostani, divatos rendezvények — ünnepi napok, hetek, hónapok, bemutatók, kiállítások, előadások, ankétok stb. — formájában. Igaz, mindkét — s a most nem említett változatok — alkalmazása során is, számos szervezési hiba, kezdetlegesség, színvonaltalanság, vagy vidékiesség is akadt, s akad a jövőben is. De végül is ezek összességükben komoly és remek dolgok. Főként azért, mert pluszként jönnek létre, bizonyítva az egyén, a város polgárainak érdeklődését, tettrekészségét a közügyek, az előrehaladás érdekében. A társadalmi aktivitás elkötelezettséget jelent a rendszer, a szocialista fejlődés ügye mellett. E

zért nem helyeseljük, hogy amikor a város lakóinak összefogásával, társadalmi alapon létrejön egy akció, ez mindjárt státuszt vonz, amikor főfoglalkozásként szervezik, irányítják és éltetik tovább, és kiölik belőle az amatőrizmus szikráját, s az önzetlen társadalmi munkát végül is tiszteletdíjas, félállású vagy főhivatású irányító váltja fel. Azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy a várospolitika céljainak meghatározásakor korszerű módszerekkel kell dolgoznunk, ami alatt elsősorban a sokoldalú felmérést, az elemző feldolgozást, a célok társadalmi egyeztetését, a célok konkrétságát, elhatároltságát, megvalósíthatóságát, azaz realitását értjük. S végül a végrehajtás ellenőrizhetőségét. A célok helyes felmérésében jól bevált és sok eredményt ígérő módszer a sokcsatornás információszerzés. Nem vitás, hogy mindenekelőtt számba kell venni a városfejlesztés céljainak kijelölésekor a városban működő pártszervezetek, tehát a kommunisták összességének véleményét, javaslatait Különösen azokét a pártszervezetekét, amelyek működési területüknél, vagy helyzetüknél fogva — legyen az akár tanácsi csúcsvezetőség, vagy termelési-forgalmazói tevékenységet folytató szerv alapszervezete — leginkább véleményt formálhatnak. A pártszervezetek sorában külön számba kell venni a körzeti pártszervezetek véleményét, mind az általános, mind a lakóterületi célkitűzések megfogalmazásában. Hiszen ezek különösen jól érzékelik a lakossági szükségleteket, illetve a konkrét várospolitikai célkitűzések realizálását, annak hatásait. Nem nélkülözhető az állami, társadalmi szervek, szervezetek kollektív állásfoglalása sem, kezdve a tanácsoktól, a Hazafias Népfronton át, az olyan — létszámban ugyan kicsiny, de várospolitikai szempontból olykor jelentőssé válható — szervezetig, mint az MTESZ. A szervezetek fontosságuk, jelentőségük folytán különböznek ugyan, és közöttük bizonyos sorrend alakul ki, ez nem jelenti azonban, hogy akár egyet is kihagyhatunk. F

ontos információforrást jelentenek a döntéshez a közérdekű javaslatok, amelyek részben benne vannak az állami és társadalmi testületek állásfoglalásaiban, de szüntelen áramlanak a városi pártbizottsághoz, a tanácshoz és minden társadalmi szervezethez. Kiváló segítséget jelenthetnek mind a távlati, mind a közelebbi várospolitikai célok helyes meghatározásához a városi pártbizottságok számára a szakemberek észrevételei, javaslatai. Ezek felszínre juthatnak a most létrehozandó várospolitikai munkabizottságokban, vagy a városi pártbizottságok alkalmi szakértői csoportjaiban, a társadalmi szervezetekben működő kommunista és párton kívüli szakemberek révén. Hatalmas erőforrás törhet fel, ha a várospolitikai célokat a város közvéleménye elé tárjuk, már az első fogalmazásban, az újság, a népfrontgyűlések, a tanácstagi beszámolók, vagy a TIT előadásai útján. Szegeden például mindenkor százak ülnek be egy-egy előadásra, ha a tanács szakemberei, vagy más tervezők egy-egy varosrész, a terület fejlesztésével kapcsolatos elgondolásait ismertetik. Jönnek az észrevételek, javaslatok özönével. Ezek közül talán kevés valósítható meg, de mindegyike jelzi az észrevételezők kötődését, közvetett kapcsolódását lakóhelyéhez, városához, az azt formál: várospolitikához. A városi pártbizottságok helyzetéről, munkájuk továbbfejlesztéséről szóló határozatában a Politikai Bizottság csak poíttikailag emeli ki városainkat, ad újabb rangot a várospolitikának. Ez nem jelenti egyben az anyagi eszközöknek az eddiginél nagyobb mértékű átcsoportosítását, a városok fejlődését szolgáló tanácsi és más állami, gazdasági alapokba. Mégis tovább kell fejleszteni városainkat, de azzal, ami van. Jobban kihasználni, eredményesebben felhasználni a rendelkezésre álló forintokat. Ebből az is következik, hogy a várospolitikai célok és feladatok meghatározása már a tervezés stádiumában sem épülhet másra, mint a legutóbbi tanácsválasztásokon elfogadott és költségvetésben lefedezett tanácsi programokra, tervekre. És még valamire: már a célok megjelölésénél. de a végrehajtásban a tanácsi költségvetési előirányzaton kívül figyelembe kell venni a kollektívák, egyének önkéntes társadalmi munkája nyomán jelentkező megtakarításokat, új forrásokat, s a városban levő vállalatok, üzemek, szövetkezetek alapjaiból e célra törvényesen fordítható összegeket is. S

zámos vállalati vezető azt mondja s ehhez olykor a vállalati pártszervezet és több esetben a helyi szakszervezeti bizottság is támogatást ad —, hogy a vállalati alapok annyira túlterheltek, hogy nem tudnak részt vállalni a területfejlesztésből. Ez az álláspont politikailag is tarthatatlan. A legfontosabb területi problémákat, a szükséges szociális, jóléti vagy éppen kulturális objektumok létrehozását, vagy fenntartását igaz. elsősorban az állami, tanácsi forrásokból biztosítjuk. De ez nem elegendő. Igénybe kell venni" a vállalati erőforrásokat is. Egy tanácsi területen az üzemi dolgozókat közvetlenül érintő gond megoldása a városi érdekkel teljesen egybeeső vállalati érdek is. Hiszen, a vállalati hozzájárulás fejében kapott óvodai vagy újabb bölcsődei férőhely, például enyhíti az adott vállalat női munkaerő gondjait is. A dolgozó anya ma már szinte kizárólag olyan munKahelyre megy, ahol biztosítják gyermete számára az óvodai elhelyezést. A vá•osi pártbizottságok is törekedjenek arra, hogy a vállalatok, a szövetkezetek vezetői a lehető legjobban gazdálkodjanak alapjaikkal, és azokból adjanak — nem könyöradományként, hanem elsősorban saját dolgozóik jól felfogott érdekéből eredően — a területi közös feladatok megoldásához. Ez egyaránt vonatkozik a termelőegységekre és a vállalati központokra. A hozzájárulás nem csak a vállalati alapok nagyságának kérdése, hanem elsősorban szemléleti kérdés. És ebben a vonatkozásban a területfejlesztésből történő hozzájárulásból nem hagyhatjuk ki sem a városokban levő kisipari szövetkezeteket, sem a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket, mert ezek is segíthetik a városi gondok enyhítését. A tanácsi-vállalati-szövetkezeti összefogás javíthatja saját tagságuk helyzetét. Csak jól, gondosan meg kell jelölni, hogy milyen célokra kérjük a szövetkezeti csoportérdek nagy sáncfalával védett ksz- és tsz-forintokat A

várospolitikai célok kialakításánál nemcsak a felmérés, a többcsatornás információgyűjtés, hanem az információk tömegéből a megfelelők kiválasztása, és így a cél helyes meghatározása ls nagyon fontos mozzanat. Ennek módszereit egy másik cikk tartalmazhatja, de egy fontos kérdésre érdemes még felhívni a figyelmet. Ha a céloJc már mindent egybevetve megfogalmazódtak, most már végleges szövegezésben, ezeket ismét érdemes társadalmi ellenőrzés, társadalmi bírálat alá vetni. A céloknak ilyen formájú „második olvasásban" való ellenőrzése egyben már átmenetet jelent a várospolitikai munka másik fázisához — a végrehajtáshoz. A végrehajtás nagyszerű nyitánya lehet, ha a pártszervezetek, de főleg a tanácsok és azok különböző szakbizottságai, vagy a társadalmi és tömegszervezetek testületei mégegyszer áttekintik, mihez adtak javaslatot, ezekből mi szerepel a célok immár végleges szövegében. S ekkor a társadalmi szervezetek, mint testületek mondják ki: igen, körülbelül ezt képzeitül;, most már a városi pártbizottságon a sor Állapítsa meg, véglegesítse a célokát. és egyben adjon jelt az indításra: ki, hol. mikor és mily módon fogjon hozzá. A városi pártbizottság lapozza " tehát — képletesen szólva — a várostörténet új lapjait. Ezekre a lapokra a városi pártbizottság vezetésével a várostörténet új fejezeteit, majd a város lakossága írja.