Délmagyarország, 1973. november (63. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-25 / 276. szám

VASÁRNAP, 1973. NOVEMBER 35L KISS ATTILA BAJZA Az autókonstruktőrök fejlesztési munkáját sokáig az jellemezte, hogy a fejlesztés célja általában valamelyik szerkezeti rész technikai tökéletesítése volt: nagyobb gyorsulás és sebesség, kisebb üzemanyag-fogyasztás stb. Fő vonásaiban — legalább az alapelveket illetően — nem történt lényeges változtatás a motoron. Az automobilizmus világméretű terjedése azután az autó vezetője és utasai érdekének a szolgálatába állította a konstruktőröket. Fejlesztési céljaik közül egyre fontosabb lett az autóvezetés minél jelentősebb egyszerűsítése, illetve a kocsiban ülők életének a védelme. Napjainkban ismét új cél megvalósítása jelentkezett a konstruktőrök előtt. A cél most már az egész emberiség védelme. Az automobilizmus terjedésének feltartóztathatatlan folyamata parancsolóan Írja elő, hogy valamit tenni kell annak megakadályozására, hogy a mérgező égéstermékek ne szennyézzék tovább légkörünket. Ez a probléma különösen égető a fejlett motorizációjú államokban, de nem is olyan lassan egyre több ország válik ilyenné, hiszen például Budapest már ma is nagy forgalomsűrűségű városnak számít. A megoldást a kutatók több Irányból szeretnék megtalálni. Az egyik, sokat ígérő kutatási irány Japánból indult ki. Ismeretes, hogy a japán autóipar nagy harcot vív az amerikai piacért. S ha sikerül rövid idő alatt kihozniuk olyan autómotort, amelynek szennyező hatása alatta marad a megengedett szintnek, egycsapásra biztosítja az elkövetkező években az exportot. A japán Honda autógyárban olyan motort szerkesztettek, amely a jelenleg világszerte legszigorúbb légszenynyezési előírásoknak is megfelel. Az új motor működése az úgynevezett rétegezett keverékképzési eljáráson alapszik, mely tulajdonképpen egyidős a hagyományos, úgynevezett Otto-motorral. Ismeretes, hogy ez a motor meghatározott arányú levegőbenzin gázkeverékkel működik. A törekvés régi, hogy ez a keverék minél kevesebb benzint tartalmazzon, hiszen ez fokozná a motor gazdaságosságát. Rájöttek, hogy noha a gázkeveréket nagy benzincsökkentés esetén már nem lehet meggyújtani gyújtógyertyával, de egy, már'előzőleg kialakított stabil lángfáklyával igen A rétegezett keverékképzésű Honda-motor először olyan minőségű keveréket állít elő a hengertérben, amely szikrával meggyújtható. A kialakult lángfront azután már képes az igen szegény keverék meggyújtására is. A Honda-motornál tehát az Otto-motoroknál szokatlan előkamrát alkalmaztak, amely dús keveréket kap. egy viszonylag kis átmérőjű szelepen keresztül. A normál szívószelepen viszont szegény keverék, de a töltet nagyobb része áramlik a fő égéstérbe. Ezzel a módszerrel ugrásszerűen csökkent mennyiségű mérgező égéstermék jut a levegőbe. A környezetszennyezés elleni küzdelemnek másik irányzata a merőben új motortípusok alkalmazása. E tekintetben a Wankelmotorral szerezték eddig a legtöbb tapasztalatot, az eredmények azonban nem egyértelműen biztatóak. Ismét másik irányzat szerint a jövő autómotorja a gázturbina lesz. Különösen Amerikában tartják vonzónak a korábban csak a repülőgépeken, később vízi és szárazföldi járműveken is alkalmazott hajtóműveket. Európában az a vélemény kezd kialakulni, hogy a gázturbinák csak a teherautók esetében jöhetnek szóba. Két, további motornak van még esélye arra, hogy a jövőben nagy szerepet kapjon. Az egyik a földgázzal hajtott, hagyományos Otto-motor. A környezetszennyezés szempontjából nagyon előnyös lenne, de súlyos gondot okoz az üzemanyagtartály elhelyezése a gépkocsiban. Balesetnél ugyanis rendkívül veszélyes a gázpalack az autóban. A levegő tisztaságának a megőrzése érdekében ideális megoldás lenne az elektromos autó. Régóta folynak a kísérletek az ilyen autók, autóbuszok kialakítására, de a villamos energia tárolása, illetve a tüzelőanyag-cellás energiaszolgáltatás kérdése mindeddig nincs megoldva. A levegőszennyezés probléma megoldásának másik nagy irányzata az. hogy nem változtatnak a jelenlegi motoron, hanem a kipufogógázokat tisztítják meg. A leggazdaságosabbnak az úgynevezett kétágyas katalizátor ígérkezik. Segítségével mind a káros szénhidrogéneket, mind a szénmonoxidot és nitrogénoxidot ki lehet vonni a motor véggázaiból. Sajnos, azonban még nagyon sok technikai akadályt kell leküzdeni ez előtt, a talán legkézenfekvőbb megoldás előtt. Gondot okoz például a benzin ólomtartalma, valamint a katalizátorok élettartama. Eddig 15 ezer kilométernél tovább tartó katalizátort még nem találtak. És a legnagyobb probléma: egy ilyen rövid életű, méregtelenítő berendezés körülbelül annyiba kerül, mint maga az egész motor. . Kísérleti irányok tehát vannak a jövő autómotorjával kapcsolatban. végleges megoldás még nincs. Egy látszik csak biztosnak: akármelyik irányzat is győzedelmeskedik, a jövő motorja — drágább lesz. N. £. Afrikai dobok, kubai táncok A néger dob: Kuba afrikai eredetű vallásaiban az ősök és az istenek hírnöke, amelyet hol elkoboztak, hol fölhasogattak a fajüldöző hatalmasok; osztozott a vele összenőtt emberek sorsában, és a néger rabszolga történetét mindennél hívebben kifejezi. Bármilyen megaláztatás érte a fekete kubaiakat, visszhangja a legjellemzőbb hangszeréből tört fel. Kubában a dob ma is a hangszerek királya. A néger rabszolgák, akiket Kubába hoztak, folytatták ősi hangszereik készítését, mert nem végezhették el vallási szertartásaikat nélkülük. A néger vallasok az afrikai kultúra számos olyan elemét megőrizték - tancokat, dalt, természetszemléletet, eteleket és közmondásokat, nyelvhagyományt és szobrászstílust —, amely később a spanyol eredetű kultúrával egészen összeolvadt Afrika legkülönbözőbb törzseinél használatos dobokon játszottak a néger vallásos gyülekezetekben (cabildos), amelyekbe az egymásnak való segítségnyújtás eszméje tömörítette a rabszolgakat. A gyarmati korszak a dobot a négerbarakkokba és a már említett vallási közösségekbe száműzte. Megvetésre méltó dolog lett volna „rabszolgazenére" táncolni. Mivel azonban a zenekarokban jórészt négerek játszottak, a dob velük együtt makacsul beszivárgott az előkelőbb szalonokba is. A kubai történelem során a fajüldöző eszme gyakran próbálta szembeállítani a spanyol hatásra emlékeztető zenei termést azzal a muzsikával, amelybe afrikai befolyás keveredett, és csak az előbbit fogadta el igazi kubainak. A kubai táncokat — a danzát és a danzont — némelyek afrikai, némelyek viszont kubai „fehér" muzsikának tartották. Holott mindkét tánc hű maradt származásához, a francianégyes (contredanse) Kubában a 18. század végén átvett formájához. De a ritmus, a tempó, és az előadói stílus félreérthetetlenül a néger és a félvér zenészek nyomában terjedő afrikanizálódásra vall. A független Kubai Köztársaság első kormányai a gyarmati korszakból öröklött előítéletek és az európai önteltség bűvöletében megpróbálták kitörölni a négerek kubai jelenlétének minden nyomát. Még a spanyol gyarmati tisztviselők kegyetlenségét is meghaladták túlkapásaik. Üldözték az afrikai vallásokat. A néger dob használatát megtiltották. A rendőrség rátört a szertartásházakra, ahol a négerek az isteneiknek hódoltak; széthasogatta. vagy elégette a szent hangszereket. De az üldözött vallások fokozott rokonszenvre és új követőkre találtak a félvérek és a fehérek körében. A dobokat, amelyek leginkább viselik Afrika bélyegét, és a legszentebbek voltak, a hatóságok elzárták minden „avatatlan szem" elől. Erdők mélyén, a folyók parti zúgaiban és rejtekhelyeken azonban változatlanul tartott az ősi istenek dobbal és tánccal való tisztelete. Kibúvókat kerestek a törvény alól: a dobok felépítését módosításokkal álcázták, fémcsavarokkal szerelték fel, vagy hordódongákból állították össze őket. Az első zenei műfaj, amely a puszta kézzel eldobolt ritmust megismertette Kubával, a son volt. Eredete Oriente tartomány hegyei közé, a századfordulóra nyúlik vissza. Ez a félvér zene ízig-vérig kubai, és a legkülönbözőbb spanyol és afrikai hangszerekből kialakult hangszerváltozatokon csendült fel, többek között gitáron, és egy jellegeztes kubai dobon, a bongón. Az uralkodó osztály nyomban tüzet nyitott rá. Rabszolgatartó elődei véleményéhez teljesen hasonló felfogás szerint, az alsóbb rétegek minden alkotását bujának, kezdetlegesnek és illetlennek kellett tekinteni. A sont hivatalosan betiltották, de a nép megszegte a tilalmat. Csak a fehér társadalom nem táncolt rá, és a „csiszolt" négerek, akiket az előkelősködésük miatt tüntettek ki ezzel a szóval. Mégis, a son apránként átszivárgott a társadalmi válaszfalakon, és benyomult a fehérek szalonjaiba, sokkal hamarabb, mint ahogyan a néger újgazdagok meg. adták magukat neki. Kubában a son a dobok egész serege előtt nyitott utat A bata típusú dobok 1936-ban lépnek ki először a négerek titkos szentélyeiből. A szent hangszerek óvatosan a „beavatatlan"-ok elé merészkednek és felfedik lenyűgözően gazdag hangzásukat. Nemsokkal később a batá már szimfonikus zenekarban hangzik fel, és 1937-ben ismét feltűnnek a táncoló körmenetek (comparsas), nem kis megrökönyödésükre azoknak, akik a „provincializmusba való visszasüllyedés" jelét látják bennük. Ám az afro-kubai hangszerek szétáradnak az egész világba és mindenütt fölbukkantak a szórakoztató zenében. ROGELIO MARTINEZ FURE v •( - >I'. -•-v-v/É s f