Délmagyarország, 1973. november (63. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-24 / 275. szám

4 SZOMBAT. 1973. NOVEMBER U. Jogeset tanulságokkal Az egyik általános fo­gyasztási és értékesítési szö­vetkezet gépkocsivezetője 1970. július 8-án olyan uta­sítást kapott, hogy a szövet­kezet Moszkvics furgon gép­kocsijával szállítson szikvi­zet a szövetkezet italboltjó­ba. A gépkocsivezető ezt a feladatát teljesítve olyan ut­cán közlekedett amely ke­resztezte a Szeged-felé ve­zető műutat. Ennek az ut­cának a forgalma alá volt rendelve a szegedi műút for­galmának. Amikor a gépko­csival az útkeresztezéshez ért ott egy pillanatra meg­állt, nem figyelt fel azonban a hozzáképest bal felől közle­kedő motorkerékpárra. Ek­kor ugyanis a szegedi mű­úton haladt Szeged-felé mintegy 50—60 km/óra se­bességgel a felperes. Amikor a gépkocsivezető behajtott az útkereszteződésbe, akkor a motorkerékpáros tőle mindössze 20—25 méterre volt. A motorkerékpór veze­tője nyomban fékezett és Irányváltoztatással is próbál­2310 forintot tett. kl. A bal­eset során az 1949-ben szüle­tett felperes, jobb lábán szenvedett maradandó testi fogyatékossággal járó sérü­léseket, s egyben kisfokú vérnyomósemelkedése is be­következett. Ezek együttes hatásóra csupán könnyebb, kevesebb testmozgással és erőkifejtéssel járó munkát tud végezni. Miután kereső foglalkozásában így munka­képtelenné vált, a társada­lombiztosítási szervek részé­re 1146 forint rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg, amelyet 1973. március 1-től 1242 forintra emeltek fel. Az is megállapítható volt a Per­ben, hogy ha a felperes ká­rosult jelenleg is szakmun­kásként dolgozna, akkor a keresete az általa betöltött munkakörben előzőleg elért 2310 forinthoz képest 2495 forintra emelkedett volna. Mindezekre figyelemmel a felperes a részére folyósított nyugdíj és a baleset előtt el­ért. illetve a szakmájában jelenleg elérhető keresete ta elhárítani az összeütkö- közötti különbözet megfizeté­zést, azonban eredménytele­nül. Nekiütközött a gépkocsi bal oldali elejének. Mintegy 5 méteres zuhanás után a földre esett. A büntetőbíró­ság a gépkocsivezetőt foglal­kozás körében elkövetett sú­lyos testi sértést okozó gon­datlan veszélyeetetés miatt elítélte. A felperes a i balesetet megelőzően a Szegedi Fém­ipari Vállalat szakmunkása volt, ahol átlagos keresete sére kérte kötelezni az Álla­mi Biztosítót. A bíróság ezt az igényt csak részben találta alapos­nak és a felperes részére megítél); kártérítési járadé­kot úgy állapította meg, hogy a nyugellátás és a bal­eset előtti kereset, illetve a nyugellátás és az elérhető kereset közötti különböztetet havi 500 forinttal csökken­tette. Ebben a perben is abból a Sátor — o zsebben Az időjárás viszontagságai ellen biztosító turistasátor súlya eddig a legegysze­rűbb változatban is legalább néhány kilót tett ki: fel­építéséhez karókra és cöve­kekre volt szükség. Lengyel­országban legutóbb olyan sátrat találtak fel, amelynek meter vanyzatot nem igényel, minthogy váza pillanatok alatt felfújható. A minisó­tor súlya nem egészen egy kiló. Az Összehajtogatott műanyag sátor zsebben is elfér. Felfújt állapotban 2,1 hosszú és 1 méter felállítása semmiféle áll- széles. A Föld „portréja 99 Moszkva. Befejezéséhez kö- ívek nyomdatechnikailag tel­zelednek az egyedülálló, jesen azonosak. szabványosított. általános­földrajzi világtérkép elkészí­tésének munkálatai. Ezt a hatalmas munkát a szocia­lista országok szakemberei együttesen végzik. Nemcsak a földrajz — hanem a kü­lönböző tudományágak szak­emberei is tudják, mennyire zavaróak a más és más or­szágokban készült világtérké­pek különbségeiből adódó eltérések. Ezért is volt nagy szükség már igen régen egy­ségesített világtérkép elké­szítésre. Az új kiadású térkép va­lóban hatalmas. Kiterítve 120 négyzetméter, 200 000 földrajzi név található rajta, a súlya pedig 33 kiló. A szovjet térképészek már el­végezték a munka nagyobb részét — a térkép 115 ívét készítették el. Magyarországon az ívek hatodrésze készült, ezenkí­vül magyar szakemberek ellenőrizték az ötvenhat nyelven készült földrajzi ne­vek fordítását is. Az NDK tudósai „feleltek" a domborzati ábrázolás be­lvesséfféért. a csehszlovák térkénés'ek pedig azt hatá­rozták mee. me'v települé­seket kell megjelölni a tér­képen. A munka folvamán techni­kailag telies volt az össz­hang. Függetlenül nUól, mely országban nyomták — az Az új térképet a világ nagy könyvtárai már meg is rendelték. (APN — KS) szabályból kellett kiindulni, hogy a kártérítési járadék révén a felperes arra az ösz­szegre tarthat igényt, amely­lyel a baleset előtti jövedel­me csökkent. Az ilyen ter­mészetű igények elbírálásá­nak további szempontja azonban az, hogy a törvény rendelkezéseiből eredően a károsultat is úgynevezett kárenyhítési kötelezettség terheli. Ez azt jelenti, hogy a károsult is köteles kifejte­ni az adott helyzetben min­den olyan általában elvárha­tó magatartást, amely a kár csökkentésére, irányul. Ez magában foglalja á károsult­nak azt a kötelezettségét, hogy maradék munkaerejé­nek racionális felhasználá­sával megkíséreljen elhe­lyezkedni, olyan munkakört keresni, amelynek betöltésé­re képes. A kárenyhítési kö­telezettség azonban kiterjed arra is, hogy a károsult gyó­gyulása. egészségi állapotá­nak javítása érdekében a lehetséges és ésszerűen igénybevehető orvosi segít­séggel éljen. Az orvosszakér­tői vélemény szerint a bal­esetet szenvedett, felperesnek az elhízás és vémyomás­emelkedéses megbetegedése okozati összefüggésben volt ugyan a balesettel, de az or­vosi előírások szerinti táp­lálkozással és enyhe vérnyo­máscsökkentő szerek szedé­sével ez rendezhető. A fel­peres tehát akkor járt. volna el helyesen, ha egyrészt, megkísérli az elhelyezkedést, ugyanakkor egészségi állapo­ta javításáért igénybe veszi az orvosi segítséget. A bíró­ság tehát abból kiindulva, hogy helyes eljárás esetén a • felperes a havi 500 forint | keresete) a nyujellatásának korlátozása nélkül elérhette volna, ezzel csökkentette a járadék összegét. Talán feltűnt, hogy a ká­rosult nem a gépkocsiveze­tőt, hanem az Állami Bizto­sítót perelte. Az általános szabály az. hogyha alkalma­zott munkakörében, vagy hatáskörében harmadik sze­mélynek kárt okoz a káro­sulttal szemben a munkálta­tó felelős. Csakhogy az al­kalmazott példánk szerint a munkáltató által üzemben tartott gépkocsit vezette a károkozás alkalmával. A gépkocsi pedig olyan veszé­lyes üzemnek minősül, amelyre a kötelező felelős­ségbiztosítás kiterjed. Ennek folytán a károsult az igényét, az Állami Biztosítóval szem­ben közvetlenül érvényesít­heti és az Állami Biztosító a kártérítési összeget az 6 kezeihez teljesíti. Az Állami Biztosító pedig csak kivéte­lesen léphet fel a kárt tény­legesen okozó gépkocsiveze­tővel szemben. Jelen esetben ennek feltételei nem álltak fenn. így a kár rendezése teljes egészében az Állami Biztosítóra hárult. Dr. Fala György Lehet-e 5 mázsával több? Hála agrárpolitikánknak, a búza ma már hazánkban nem „politikai növény", termesz­tése nem igényel társadalmi segítséget; nem kell orszá­gos kampányokat szervezni azért, hogy minél több gaz­daságban vessenek Bezosztá­ja búzát. Búzaföldjeinken az idén hektáronként átlag 34,7 má­zsa termett, ami pillanatnyi­lag a világranglista elején biztosít számunkra helyet Csupán egy-két szocialista és néhány kapitalista állam előz meg bennünket termésátla­gok tekintetében. Tavalyról idénre kelve négy mázsával fokoztuk a hektáronkénti ho­zamot. (Nem teszem hozzá, hogy „az aszály ellenére", mert ez az esztendő a bú­zára nem volt rossz.) Ebből az alkalomból ke­rültem ismét kapcsolatba a búzatermesztés gondolatával. Megkérdeztem a legjobb szakembereket, hogy érde­mes-e, lehet-e még ezeket a hozamokat fokozni? Nem­csak dr. Kasza Béla minisz­tériumi főosztályvezető-he­lyettes, de a többiek ls a leg­határozottabban igennel vá­laszoltak. Speciális helyzet­ben vagyunk ugyanis, szá­mos ponton tárhatunk fel tartalékokat. A közel 35 mázsás hektá­ronkénti búzatermésünk húsz és 55 mázsa közötti hoza­mok átlagából adódik. Egy­forma persze nem lesz soha, Borsodból 50 esztendő múl­va se várhatunk annyi bú­zát, mint Fejér vagy Csong­rád megyéből. De mozdulni azért lehet. Hol vannak a tartalékok? Kezdjük talán a Bezosztá­jával. Ez a szovjet fajta meg­fizethetetlen szolgálatokat tett nekünk. Hozzásegített, hogy több évtizedes egyhely­ben topogás után az élvonal­ba lendüljünk. Azonban el­járt felette az idő, a minisz­térium mér 1970-ben új, jobb fajtákat ajánlott. A Bezosz­tája el is vesztette hegemó­niáját, nagy területen terme­lik ma már az ugyancsak szovjet Auróra, Kavkáz, Ju­bilejnaja fajtákat, és ezek többre képesek. (Sajnos, a magyar fajták csak kicsi te­rületen lelhetők fel, mert alig versenyképesek.) A leg­jobb gazdaságok ügyesen vá­logatnak a fajták között, hogy széthúzzák az érési időt, megosszák a kockázatot, ki­használják talajuk adottsá­gait. Lenne vélogatntvalójuk a gyengébb gazdaságoknak is. Másik „titok" a műtrágya. Ma 233 kilót használunk hektáronként, hatóanyagban számolva. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt még nyerssúlyban se használtunk ennyit. Az igazi titok azonban talán nem is ez, hanem, hogy a legjobb gazdaságokban laboratóriumi vizsgálatok alapján állítják össze az adagokat. A sereg­hajtók, sajnos, nem használ­nak sok műtrágyát, nem is nagyon jut rá pénzük, de amit kiszórnak, azt is csak úgy találomra. Kémia. A gyomirtó és ta­lajfertőtlenítő szerek arze­nálja áll már az agronómus rendelkezésére. Nem min­denki él a lehetőségekkel. Technika. A kép vegyes. Annyi traktorunk, ekénk és vetőgépünk már van, hogy jó talajmunkát végezzünk, a legkedvezőbb pillanatban te­gyük talajba a magot. Saj­nos, az aratás, ami régebben egy hónap alatt volt, még mindig 16—18 napig tart, mert a mai termésátlagok­hoz nincsenek megfelelő tel­jesítőképességű kombájnja­ink. Tíz-tizenkét nap lenne az eszményi, mert akkor az időjáráshoz is alkalmazkodni tudnánk. Néhány éven belül talán megoldjuk. A már ki­csépelt magot esetleg szárí­tani, de mindenképpen tá­rolni kell. Szárítónk, sajnos, inkább csak a gazdagabb vi­dékeken van, a magtárkapa­citás pedig mindenütt kevés. Sok mindent tehetünk te­hát azért, hogy több búza te­remjen (fajta, műtrágya stb.), és még többet azért, hogy ami megtermett, az meg is maradjon (növényvédelem, betakarítás, szárítás, tárolás stb.). Adott lehetőségeiket a kiváló gazdaságok már mais csaknem teljes mértékben kihasználják. A mostohább adottságú, vagy gyengébb szakértőkkel rendelkező gaz­daságoktól az úgynevezett optimumot nem kívánhatjuk. De ha ezeken a helyeken is több figyelmet fordítanak a lehetőségek felhasználására és főleg a tökéletesebb ösz­szehangolásra, akkor már a jövőben sem kell húszmázsás termésekről beszelnünk. Mert a harminc mázsa búzát hek­táronként a Nagykunságban is meg lehet termelni azon a technikai színvonalon, aho­va már felkapaszkodtunk. A kukoricatermesztésben csodákat művelő zárt rend­szereket végeredményben a búzaföldekre is át lehet te­lepíteni. Olcsóbb és gyorsabb megoldás azonban, ha a zárt rendszerek tudományos logi­káját és szigorú fegyel­mét általánosítjuk a búza­termesztésben. Szakemberek óvatos becslése szerint az át­lag alatt termelő gazdaságok felzárkóztatásával néhány év alatt — persze nem ingyen — hektáronként akár öt má­zsával is fokozhatjuk az or­szágos átlagokat. És a felső sávban? Ott, ahol már most is 55 mázsa búza terem, van-e még le­hetőség? Van. mert nálunk nagyobb mézőgazdaság ls lé­tezik a világon, ahol az or­szágos átlag 50 mázsa búza. Csakhogy az már más kate­gória. Ha egy gazdasag 50 helyett 70 mázsál akar ter­melni hektáronként, akko­újra végig kell zongorázni az igesz skálát. Olyan faj­tát találni, amely többre ké­pes, ehhez kiszámítani a mű­trágyaadagot, megkeresni, megvásárolni azt a gqpet, amely ezt a hatalmas meny­nyiséget időben le is tudja hozni a földről. Nyilván napirendre kerül előbb-utóbb ez a fajta útke­resés is. Egyelőre azonban úgy tűnik, járhatóbb út a most még alacsonyabb hoza­mok felemelése. És a gaz­daságoknak érdemes búzát termeszteniük. Saját érdeké­ben cselekszik az a gazda­ság, amely kihasználja az adottságokat. Azt. hogy rá­fizetéssel termeljen búzát, senkitől nem kívánja az ál­lam. Földeáki Béla Ismét népszerűek a fúvós hangszerek Ismét népszerűek a fú­vós hangszerek. Az utóbbi években — mondják a Tri­álnál — kétszer akkora arányban nőtt a trombita, a fuvola, a vadászkürt. s a társaik iránti érdeklődés, mint a hangszerforgalom összessége. A legtöbb azon­ban még mindig a klasszi­kus gitárból fogy: tavaly négyezer, az idén már ötezer került forgalomba, mégis mind vevőre talált. Pianínókból. zongorákból az idén 1200 került az üzle­tekbe. Az igénynek ez a szám megfelel, de egyes ke-' resett márkák sokszor hiá­nyoznak. Mind többen vásá­rolnak otthoni muzsikálás­hoz elektromos orgonát: a kis méret, a tetszés szerint szabályozható hangerő olyan előny, amely egyre népszerűbbé teszi. 1 Pásztor Ferenc: Véletlenül katona 59. Alig dörgölte ki szeméből a kurtára szabott álmot, az ügyeletes már jött érte. A lépések koppanásáról tudta, hogy itt valami egészen hi­vatalos dolog készül. Keményen csattantak a kö­vön a csizmaszegek. Nem állt meg egyetlen ajtó előtt sem. Nem fütyörészett, nem dúdolta a: Hej, mikor Sári gatyát mos..." kezdetű dalt, s nem fütyülte azt az áriát, amelyben Turidu azt mondja egyetlen vszülőanyjának, hogy „Kedves anyám, sokat is ittam, megyek friss levegőre". Nyilvánvaló volt tehát, hogy szigorú szolgálati ügyben csattog a folyosó. Aki ismeri a naposok lélektanát, annak már valóságos muzsika az a sokféle zaj, zörgés, csörgés, amit egy ilyen laktanyában hallani lehet. S lőn, miként képzelő. — Hallja, maga Rajna menti ősember! Mél­tóztassék kinyitni mélytüzű szép szemét, mert a kerülettől van itt egy bajszos kapitány, önnel óhajt csevegni. — Tedd lóvá, kedves rokon, azt, kinek föléje tartottad keresztvíz, kit ékes magyar nyelvjárás­ban mondanak tisztes matróna keresztmamuká­nak... — Zsanó, ne hülyéskedj, tápászkodj fel, mert hozzádverem a Muraközi keményfa-csizmahúzó­ját. Azt mondják, a legkeményebb bükkfából csinálta neki a nagyapja, amikor bevonult. Eset­leg a harci ridikült húzom a fejedre. — Figyeljen, maga nyelvromboló, maga gram­matika-diverzáns! Numero egy: nem vagyok ma­gának per Zsanó, mikor szolgálati ügyben mo­lesztál. Ilyenkor vagyok Tóth. Méghozzá elvtárs! Jobb embereknek, esetleg, netalán, véletlenül, mondjuk: kérlek Zsanó! Numeró kettő: Murakö­zinek magántulajdona van a csizmahúzóban. Az pedig szent. Hozzám csapása annak függelem sértés, miért kioszthatnak rád egy-két mondjuk hetet. Numeró három: harci ridikül ocsmány szó. Járőrtáska a becsületes név. így van benne határőrizeti utasításban. Aki nekem gúnyozódik magyar nyelvvel, azt hasítom ketté, mint fél paradicsom, esetleg görögdinnye. Numeró négyi Menj a fenébe, mert álmos vagyok... Numeró öt: Nem tudom, mit akarnak? Ezzel kezdődött az új szakasz. Ha egészen az elején akarom kezdeni az életrajzírás itteni fe­jezetét, akkor ilyen képet kell festeni. Két vastag pokrócon, még vastagabb matra­con áll egy kockás molinó alsóban valaki. Alul ez takarta. Felül egy méreteiben még nagyobb gallértalan ing. A fejből sem lehetett többet kisi­labizálni. mert a koponyát is vastag szőr fed­te, az állát kis sörteszerü feketeség borította, mintha életében nem látott volna borbélyollót és zsilettpengét. Valahol a két szőrzet metszéspont­ján egy kerekre tátott, hangszórószerű nyíláson hosszú, nagyon hosszú, elnyújtott ááááá-sorozat gurgulázott. És akkor belépett a szobába Móricz Győző százados. Csendben jött. mert tudja, hogy az éjszakai szolgálat utón többen még alszanak. Az ajtót is csendesen zárta, hogy fel ne kelt­se a horkoló együttest. — Na, tessék — súgta apacsmód félrehúzott szájjal Muraközi — már Itt van. Olyan süket vagy, mint egy tengeri búvárharang. Legalább ugorj fel, és jelents neki. Zsanó tudja, mi a kötelesség. Lerúgta a lóször­takarót, két öklével katonás iramban kitörölte szeméből az álmot, s az ágy tetején ugyan, de szabályosan jelentett: (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents