Délmagyarország, 1973. november (63. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-22 / 273. szám

CSÜTÖRTÖK, 1973. NOVEMBER 28. 3 l/^ ^W-'í1 * • • ^ • • •-.fffx.-r, • y eg . r *rA„ Háromgyermekes csceládideál — Hogy merre vannak, a siófoki telefonosok?... — millió forint értékű munkát.. Megerősödtünk, a hajdani Talán ott, az ipartelepen. De néhány fős brigád helyett nem biztos — kapom a tétova választ Algyőn. Egy 120 műszerészünk, munkásunk van. No meg az egész ni, hogy másként dolgozzam. A hibát úgyis nekünk kell kijavítani, miért csinálnánk valamit kétszer — ha egyszer érdemesebb? darabig együtt lépdelünk, a dél-magyarországi olajos tesisakos olajbányász mentege- rület hírközlésének gondja, tődzve hozzáteszi: — Ne haragudjon, valahogy még sosem voltunk ráutalva, hogy keressük a híradósokat. A telefon, a rádió mindig megszólalt, ha kellett... feladata. FELELŐSSÉGGEL MEGERŐSÖDTEK szerészeknek legtöbbször ugyanúgy szaA hírSEGÍTENEK Apró történet Pár nappal ezadós mű- előtt este nyolckor tönkrement a szanki automata alközpont. Az üzemvezető vidéken tartózkodott — az üzemben csak ketten voltak. A régi bad ég alatt, esőben, szél udvaron ben, hóban-fagyban kell dol- De ahogy a két műszerész át nehéz gozniuk, mint az olajbányáautók Siófoki szoknak. Ök is építenek ve- eset hírét, azonnal zetékrendszert — csak nem ült és az éjszaka meghallotta a műszaki balkocsiba rendbe feltörte út vezet Kőolajvezeték Vállalat sze- acélcsőből, hanem rézhuzal- hozta a berendezést, gedi híradástechnikai üzemé- bőt; készülékeiket ráadásul hez. A tetőn portól beszür- nagyon szigorú minőségi kö- mi nem tudunk gépkocsikült olajfoltok, az ot évvel vetelmények szerint szerelik, pénzt fizetni — mégis saját ezelőtti, nagy 168-as kútki- Az olajiparban nem szabad autóval mentek. És túlórát törést idézik. Igazi olajipari megengedni a hírközlő esz- Sem számolhatok el — ezt és közök hibáját, itt percek sem nézték. Itt valóban úgy út alatt milliós értékek sorsa érzi mindenki, hogy a híremlékek ezek itt Algyő Szeged között, a 47-es — Pedig jól tudják, hogy É

rtelmesen élni sokféleképpen lehet. Értelmesen él az az ember, aki munkájában, hivatásában örömet talál, eredményeket produkál, aki alkot, létrehoz, teremt valamit; aki a közösségért, másokért tevékenykedik, s aki mindenekelőtt a jövőre is gondol: családot, gyermekeket nevel. A család, a társadalom legkisebb közössége, szándékosan — de nem célzatosan — a végére került ebben a felsorolásban. Napjainkban a „családprobléma" élesen és nyugtalanul vetődik fel. S nemcsak a népesedés pillanatnyilag elszomorító helyzete miatt, hanem a teljes, értelmes emberi élet érdekében. Ismeretes, hogy a népszaporulat évenkénti aránya, ha nem is csökken számottevően. de stagnál. Mintha nem vennénk tudomásul, hogy ez konzekvenciáiban azt jelenti: a keresők-eltartottak száma hamarosan aránytalan lesz, elöregedünk. A Minisztertanács népesedéspolitikai intézkedése felhívta a figyelmet a társadalmi felelősségre, egyben maximális segítséget biztosít a családok támogatására, s felvetette a háromgyermekes családideál szép, nemes és elgondolkodtató perspektíváját. A ma felnőttjeinek, az állampolgároknak — fogalmazhatnék úgy is: akikre ez a nagyszerű program, összességünkben, leginkább számíthat — valamire gondolni kell még. Ami kiegészíti, egyénhez szólóvá teszi, és gondolati-érzelmi oldalról támogatja a nagy közösség szempontjából kitűzött célokat. Ez az értelmes élet megvalósításának igénye. Az alkotás, a hivatás, a másokért élés, a család — összetartozó fogalmak. Az idősebb generáció tagjaitól, akik nagyobb családban nőttek fel általában, mint mi, és akik nagyobb családot is neveltek, nemegyszer hallhatjuk: „...ha mi is így gondolkodtunk volna!" Ügy, hogy minden előbbre való, mint a gyermek. A hivatali ranglétrán, munkahelyen előrehaladás, a nagyobb fizetség, a lakásszerzés, a civilizáció javainak begyűjtése, és az általában hangoztatott „előbb élni akarunk"-jelszóJó. ha ezek megvannak, s azután tervezünk családot. De gondolkodjunk: és ha elkésünk vele? Ha hiába minden — a lakás és társai, a pozíció, az úgynevezett modern életforma, a takarékbetétkönyv — már nem lehet gyerekünk, vagy túlságosan elkényelmesedtünk, és nem vállaljuk? Természetesen nem arról van szó, hogy minden körülmények között, könnyelműen, alapok nélkül nekivágjunk a családalapításnak. Arról a rétegről van szó. amelyik a túlracionalizált életformát vallja. Tagadhatatlan, hogy társadalmi feszültségek, gazdasági nehézségek bonyolítják a népesedési arány növelésének amúgy sem könnyű kérdéseit. A nők kétségtelenül nagyobb terhelése, a lakásproblémák, a bölcsőde- és óvodahelyzet — amely még mindig az egyik legégetőbb gond —, és sorolhatnánk. De nem szabad figyelmen kívüV hagyni, hogy országos viszonylatban mind nagyobb erőfeszítéseket tapasztalhatunk — és tapasztalni is fogunk a határozatok végrehajtása során — a gondok megoldására. A

családokat tehát nem hagyják sorsukra. Szülessen több gyermek, hogy ne egvkés családok — vagy ami még szomorúbb — családtalanul megöregedett emberek legyenek többségben. Az ember akkor teljes lény, ha nemcsak önmagára, hanem másokra is gondol. Elsősorban a családjára, amely az ő jövőjének is záloga, s ezen tűi, ezzel együtt — mert a nagyobb közösség teljesebb, jobb életét tervezi ezzel — a társadalomra is. szomszédságában. Az egysze- dől el. Ismerik-e felelőssé- adósügyet ránk bízták, ez a 1 , 1 : Ul — 4. — VM."? —T- O - - . . „ .. . giiket a műszerészek? ber adó-vevő készület javít. Abt Ferenc technikus Szérű panelirodában rajzok fö lé hajolva találom a fiatal üzemvezetőt, Czirmai Dezsőt. — Jól „elbújtak", alig lehet megtalálni a híradósokat. — Nem az a fontos, hogy ter először mi meglegyünk, hanem a munka eredménye, hogy az de nem vették fel, hát kitárni legfontosabb kötelesséA műhelyben két fiatalem- günk. Ne kérdezze, hogy ki volt az a két műszerész, hiszen ilyesmi ennél a társakesfehérvárról jött, Tarján- ságnál egészen hétköznapi ban lakik. Társa, Judik Pé- dolog, akár 60 nevet fölsobölcsész akart rolhatnák. Azokét, akik lenni a szegedi egyetemen, ugyanígy, ugyanilyen önzetlenül és önként indultak segíteni, ha kellett. Czirmai Dezső jegyzeteibe pillant, majd még hozzáfűzi: mondat a kis létszámú üzem günkre mindenekelőtt az jel- ~ niíf.1?AtJaJírönkbő1 jelszava is lehetne, öt évvel femző, hogy 1968 óta senki ™gy°bb. onállo munkakra URH-készülékek, a telefonok nulta a postaműszerész szaksose mondják fel a szolgá- mát. Előbb Abt Ferenc válatot — válaszol mosolyogva, laszol: Mint megtudom — ez a — A mi URH-s részleezelőtt Dunántúlról érkezett nem lépett ki. Kilencen va- £ A írlo PTirmní Dűttc a c rr»óci~»rl_ rt-irnnlr L-iölácfíta Pav*>+árta<- cilAU/. [JUI1LU l KeSZlide Czirmai Dezső, s másodmagával alakította meg a gyünk, kielégítő egyetértés ben dolgozunk. Ismerjük-e a c?„i>í?lc!lj ^ . , . szegedi telefonos stábot. Az munka felelősségét? -Ezen ^ílaltimk az °rosházl olajipartól azt a feladatot sosem gondolkoztam. És azt mcJfp„ \ kapták, hogy teremtsék meg hiszem, nem szükséges rajta az olajmező teljes telefonhá- gondolkozni. Elég, ha azemlózatát, építsék ki a kutak, ber vérében van a szakmailletve berendezések között szeretet. Meg az: csak tötünk és szerelünk. Ugyanunk az Oros Gépgyárnak is, mert a postának nagyon sok a rendelése. Segítünk Eger- rületen a jövő tanévtol bőben, Hajdúszoboszlón, meg vítjük a szakok számát. A Á fövő fan évtől: Új szakok a művészeti szakközépiskolában Sokszor hallottunk, sokat jük a szakmai skálát Terírtunk már a Tömörkény veinkben szerepel textilműIstván gimnázium és művé- vészeti, fém- és ötvösműszeti szakközépiskolában fo- vészeti képzés beindítása. A lyó munkáról. Hogy most is- tehetséges fiatalok felkutamét szóba kerülnek, annak tása céljából az idei tanévaz oka, hogy dr. Diós Jó- ben 8. osztályos tehetséges zsef, az iskola igazgatója a tanulók részvételével képzőMűvészklub legutóbbi össze- művészeti szakkört indítotjövetelén tartott előadásában tünk. néhány újdonságot, érdekes Az iskola alkotóműhelyétervet is elmondott. Ezek- bői a közelmúltban is kéről érdeklődtünk az iskola rült ki néhány olyan alkoigazgatőjától. tás, mely Szeged városának — Mindkét művészeti te- is dísze ,ett- Például nemrég avatták fel a múzeuma rádióösszeköttetést. Persze kéletes dolgot adhatsz ki a közben saját helyüket is vessék meg Szegeden, hozzanak kezedből. Azt hiszem, akik itt vannak, azok szeretik. létre megbízható szolgálatot, amit csinálnak és elég pon— Tehát most jubilálnak? tos emberek.'.. — Úgy is mondhatnánk. De nem lesz ünnepség, csak — Én is így tartom — helyesen Judik Péter. — Észmagunkban emlékezünk az revétlenül hozzászoktunk a elröppent évekre, öt év alatt követelményekhez, egyszeelvégeztünk körülbelül 50 rűen nem tudnám elképzelahová hívnak bennünket. Tudja, a szegedi olajmező hálózata megvan, a központi ipartelepen „él" a dél-alföldi nagy központ, mi pedig hozzászoktunk az állandó permanenciához, az új munka ízéhez. És sem én, sem társaim nem szer-etnének lemondani róla... Matkó István Szolgáltatások támogatása Az Országos Tervhivatal zetére. Ugyancsak 800 ezer beszerzésére. fejlesztésére az idén a központi szolgál- forintot kapott Kistelek az kapta a támogatást. A fenntatásfejlesztési alap pótkere- új GELKA-s:erviz költség- maradó 400 ezer forintot tótéból a Csongrád megyei la- növekedésének fedezés'.re. A vábbra is tartalékolja avégnács számára 4 millió fo- Szegedi Patyolat Vállalat in- rehajtó bizottság. tenzív gépesítést tervez. Emiatt és az árváltozások rintot adott. Ez 1973-ban a megyei tanács számára lehetővé teszi, hogy — az öt- következtében a tervezettnél éves terv időszakára jutta- mintegy 4 millió forinttal tott 36 milliós fejlesztési többre van szüksége a válzeneművészeti képzés területén táncművészeti szakot indítunk, melynek célja a meglehetősen elmaradott színházi tánckultúra fejlesztése. Színházi táncosokat képeznek majd ezen a szakon, a képzéshez jelentős segítséget és támogatást nyújt a Szegedi Nemzeti Színház vezetése. A képző- és iparművészeti tagozaton eddig három területen folyt a képzés: kerámiakészítés, díszítőszobrászat és grafika szakterületeken. A bővülést jelezte a tavaly bevezetett animációs-képzés, melynek célja az animációs- és rajzfilmstúdiókba középkáderek képzése. Jövőre ismét bővítalapból származó 2 milliós tartalékkerettel együtt — 6 millió forinttal támogassa lalatnak beruházásaihoz, melyet saját forrásaiból nem tud fedezni. A végreidén az időközben fölmerült hajtó bizottság most 2 műigényeket. A megyei tanács lió forintot biztosított a vál végrehajtó bizottsága époen lalatnak. Ugyancsak 2 müüó a legutóbbi ülésén döntött e forintot kapott a s'eieü pénz felosztásáról. Shell-s'erviz. amely fontos A végrehajtó bizottság 800 szerepet tölt be a kisebb jaezer forintot adott a csöngJó minőségű a gyapjú Csongrád megyében az Forgalmi Vállalat kirendeltidén átvett negyvenhat va- ségvezetője elmondotta, hogy gon gyapjú nagy részét már a juhtenyésztő gazdaságok elszállították a szegedi re- egyre inkább rátérnek a kopülőtéri raktárból a bajai rai nyírásra. Ennek köszönválogatóüzembe. Az eddigi hető, hogy tisztább, ipari félezer túlimul, ouuu a i^uup,- .,. . . .. , megállapítás szerint kim~n- dolgozás szempontjából kedrádi szolgáltatóház közel 8 vltasok elvégzésénél, éppen dottan jó minőségű az idei vezőbb minőségű a gyapjú, - . ,. , ... , AnA-nf lrcmrTon'í m i'ic7űI»olr Áű . X í _)i T"» : m — JL — : 4. _ l C — i— 3 Í1_ millió forintos kiviteli költ- ezért korszerű műszerek és, „termés". Berei Tamás, a mint a korábbi esztendőkségéből hiányzó összeg fede- technológiai berendezések I Gyapjú- és Textilnyersanyag ben. ban dr. Beretzk Péter emléktábláját. Térplaszikát készítettek a tanulók a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola I. számú gyakorló iskolájának udvarára. Most készül a műtermekben Erdélyi Mihály síremléke és a tápéi művelődési otthon részére Nyilasy Sándor születésének 100. évfordulója alkalmából emléktábla. Az iskola grafika szakos tanulói jó néhány értékes bibliofilkiadványt készítettek már. Vannak-e újabb tervek? — Tréfásan szólva, városunk egyetlen könyvkiadója a Tömörkény Gimnázium. Eddig hat bibliofilkiadványurk jelent meg, melyekre jellemző a gondos kivitel, a művészi tervezés és illusztrálás, valamint a tartalmi érdekesség. Terveink között két új kiadvány öszszeállítása és megjelentetése szerepel. Az egyik az iskolánkban végzett művészek — képzőművészek, muzsikusok — portréját rajzolná meg, a másikban pedig az iskola névadójának. Tömörkénynek publicisztikai írásait adnánk közzé. T. L Elhunyt Mód Aladár Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Mód Aladár elvtárs, pártunk és a magyar forradalmi munkásmozgalom régi, kiemelkedő harcosa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a történettudományok doktora november 21-én hajnalban, hosszú időn át tartó súlyos betegség következtében elhunyt. Mód Aladár elvtárs temetése november 26-án (hétfőn) délután fél 2 órakor lesz, a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Elhunyj- elvtársunk munkatársai. elvtársai, tanítványai, barátai és tisztelői egy órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Hazafias Népfront Országos Tanácsa Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Mód Aladár 1908. augusztus 20-án született, a Vas megyei Kalakó faluban szegényparaszti családból. Budapesten végezte egyetemi tanulmányait. Az illegális kommunista mozgalomba már egyetemi évei alatt bekapcsolódott 1932 óta volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja. A felszabadulás után 1945 —46-ban a Szabad Nép munkatársa, majd 1946-tól 1953ig a Társadalmi Szemle felelős szerkesztője volt. 1950 —1954 között a Magyar Dolgozók Pártja agitációs és propaganda osztályának helyettes vezetőjeként a köznevelési csoportot vezette. Tudományos munkásságát több ismert történelmi és ideológiai könyve, sok tanulmánya és cikke fémjelzi. Érdemeit a Szabadság Érdemrend ezüstfokozatával, a Munka Érdemrenddel, és a Szocialista Hazáért Érdemrenddel ismerték eL