Délmagyarország, 1973. november (63. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-21 / 272. szám

SZERDA, 1973. NOVEMBER ZL 7 A táblázatok központi alakja A statisztika — miért is tagadnék — a hétköznapi kétséggel uz ueszhatások, az átlagok tudománya. Ez pedig légektói iziintelenül célba- azt Jelenti, hogy a táblázatok vett tudomány. Azokra a kétségekre gdhdolunk, amelyek például a vásárlót töltik el, valahányszor a bolti árcédulákra pillantva az orszákorlátozni, amelyek közvetlenül a társadalmi folyamatokat tekintik át, s ilyen módon egyértelműen az ember eszébe, zöl-e Valóban, igazat az országos háromszámai hajszálpontosan senkire és semmire nem Illenek életvitelének szociologikus le— csak: mindenkire, az át- írását célozzák. Elegendő lagosra. csupán belepillantani a StaAz átlagok, a nagy szá- tisztikai Hivatal havi pubgos áremelkedési statisztika mok tehát a statisztiku- Ukáelóa folyóiratának tarmérsékelt százalékai jutnak aan közölt adntok — Ilyen talomjegyzékébe, hogy egész " kö- módon a valóságot fejezik hor jlyen vizsgálatot említ>m" ki. azokkal a rejtett folya- hessünk, hiszen olvashatók négy százalék, amikor adott matokknl, átfogó tendenciák- adutok itt a népességről, népeseiben egy-egy termék bolt- kai. amelyek a köznapi, mozgalomról, a kiskereskebeli ára ennél jócskán ma- egyéni életvitel nézőpontjá- delmi forgalomról, a lakos»-•"--J- ból éppenséggel fel sem fe- sáS pénzbevételeiről, a tápdezhetők. Tegyük hozzá, Pénzesek arányáról, az üzenapjalnk rendkívül bonyo- 1,11 balesetekről, még az időlult világában a gazdaság, a iarae alakulásáról is. Mindtársadalom vezérlése teljés- ese egyértelmű közvetlenségseggel lehetetlen lenne a va- Sel kapcsolódik életünk losag e statisztikai tükörké- megannyi mozzanatához, <*pének pontos ismerete nél- szágos vagy rétegenként! kül. helyzetképet ábrázolva azokMéltán kérdezhetjük: va- r6L jon mi közük van ezeknek az Az ember azonban nemegyéni , sajátosságokat mcl- Csak ilyen nyilvánvaló közlő/.o, már-már ridegen ál- vétlenséggel kapcsolódik a talános adatsoroknak azem- statisztikai átlagszámokhoz — berhez, valamennyiünk köz- voltaképpen az ember a napi életéhez? Könnyű lenne a választ, a bizonyítást olyan gnsabb emelkedéseket Jelez? Mellőzzük ezúttal a választ — mert hiszen sokan és sok•zor válaszollak mar erre —; maradjunk inkább a kérdőjelezett tudománynál, a statisztikánál, amely kétségkívül sajátos módon gyűjti netán egyetlen táblázattükörbe sok tízezernyi üzlet sok százezernyi árcédulájának információit. Tagadhatatlan, hogy ebbe a tükörbe pillantva bizony nehéz felfedezni az egyedi — tehát az egyik ár — vonzásait, hlközponti alakja azoknak a táblázatoknak is, amelyek.zen ez a tudomány éppen- statisztikai vizsgálódásokra J"/ 'ímmmmmmmmmmmmmmmmmmmummmmmmmrnmmmmtmmmmmmmm vashatók. Ha iménti statisztikai kiadványunkban tovább tallózunk, bőséggel tűnnek elő számok a beruházások pénzügyi teljesítéséről, az ipari termelés és a termelékenység alakulásáról, az agrártermékek értékesítéséről, az export és az import változásairól. Vajon fér-e kétség hozzá, hogy ezek az adatok, amelyek az ország gyarapodásának, a népgazdaság fejlődésének irányításához nyújtanak segítséget, végeredményben közös erőfeszítéseinkhez, milliók cselekvésének eredményeihez, tehát — ha úgy tetszik — az emberhez kapcsolódnak? Tűz és halál dohányzás miatt Az emberi gondatlanság miatt évente számos tűzeset keletkezik. A sajtóból és rádióból szinte naponta jelennek meg olyan hírek; hogv a gondatlan dohányzás tüzet, füstmérgezést, sőt nem egyszer emberek okozza. A mi megyenk sem kivétel az ilyen tragikus eseményektől, Ez évben is több, különböző korú ember halálát okozta az ágyban történt dohányzás. Ez évben április 34-én Szegvar, Rozmaring u. 1. sz. alatt a 36 éves V. J. géplakatos; május 16-án Szeged. Csuka u. 31/B szám alatt id. Cs. A. 78 éves nyugdíjas: augusztus 14-én Szeged. Fadrusz u. 45. sz. alatt B. Gy. 77 éves nyugdíjas; szeptember 1-én Üllés, Wesselényi u 11. sz. alatt S. M. 26 éves alkalmi munkás; november 12-én pedig Szeged. Boros J u. 16. szám alatt Cs. V 75 éves nyugdíjas halálát okozta az ágyban való dohányzásból keletkezett tűzeset. Az említett halálesetekkel járó tüzek mindegyike lakásokban következett be A fekvőhelyen történő dohányzás különöskéonen veszélves. mert a fáradtságtól, esetleg gyógyszertől. vagy éppen italtól gyorsan elalvó ember kezéből kihulló cigaretta a könnyen gvúlő anyncból készült ágyneműt mepervúlthatjn. Szerencsé* esetekben az illető a norázst'Ü vncv az ingerlő füsttől Ideiében felébred. ekkor az. Uedtségen, és kisebb anyagi káron kívül nnrvobb baj általában nem történik. De mint az előző példák ls mutatják sajnos, nem mindig ez történik, hanem az éRŐ cigarettától meggyulladt ágynemű, toll. műanyag stb. mérgező füstjét és az ilyen jellegű tűzesetek során rendszerint keletkező szénmonoxidot belélegezve. az alvó ember gyakran felébredés nélkül, öntudatlan állapotba kerül, és ekkor már nem tud segíteni önmagán. Ezt igazolják a tűzesetet követő orvosi vizsgálatok is. Az Ilyen állapotba került ember környezetében általában nincs senki, aki a tüzet Időben észlelné, a tűz kifejlődését, illetve a füstnrvérgezést meg tudná akadályozni, Ezért a család többi tagjai, vagy éppen a2 ott lakó szomszédok már csak a bekövetkezett tragédiáról értesülhetnek. Szomorú intő példák ezek. Az idős, beteg, altatót használó, vagy éppen italt fohalálát K'vnsztó dohányzó embereket fokozottan fenyegeti ez a veszély. Az ilyeneket lehetőleg no hagyják felügyelet nélkül a hozzátartozók és, ha rövid időre el is kell távozniok mellőlük. akkor előbb gondosan távolítsák el közi lükből a cigarettát és a gyújtóeszközt. A bekövetkezett halálesetek, de a tűzesetek alakulása is ezt igazolja, hogy otthon a7. emberek gyakran kevésbe ügyelnek a tűzvédelmi szabályokra. pedig ezen szabályok betartása mindenekelőtt valamennyiük biztonságát is jelenti. CSONGRÁD MEGYEI TŰZOLTÓPARANCSNOKSÁG Ismeretes, hogy az Országgyűlés a közelmúltban alkotott új törvényt a statisztikáról, s a Minisztertanács rendelete szabályozta e törvény végrehajtásárak módozatait Az új törvény, rendezve az adatszolgáltatás forrásait, meghatározva az állami, a központi állami, az Igazgatási és az önkéntes adatszolgáltatáson alapuló statisztika körét, azt célozza, hogy a számsorok valóságértékükben, gyorsaságukban még jobban segítsék az eir^ber, a társadalom érdekében álló, hatékony irányítást T. A. Iskola élelközelben Kell vagy nem í ? A népszerŰ8ógre törekvésnek nagyon sok módja van. A jelenlegi időszakban például nyugaton a népszerűség kivívásának az egyik legkönnyebb és leghatásosabb módja: szidni, semmibe venni az iskolát. Antony Bővek újságíró „Elképzelések a permanens képzésről a jövő társadalomban" című cikkében azt az elvet vallja, hogy „a jelenlegi oktatási intézmények bilincsbe verik az embert". A fejlődés útja kell fogyasztani? Nem olyan-e az oktatási rendszer u maga fegyelmével, egységes értékrendjével, mint egy „á la carte menü"? — kérdi gúnyosan. Majd folytatja: „Az iskola lett a legjobb eszköz árra, hogy az embert a saját kelepcéjébe lehessen csalni." Mondanom sem kell, hogy az említett szerzők, és követőik elgondolása, miszerint az „iskolát el kell söpörnie a tudományos haladásnak" véleménye szerint csak az nagy ellenzésre talált. Sőt, lehet, „ha a vizsga, mint a diákság átka megszűnik, s maguk az iskolák is fokozatosan elhalnak". Paul Goodman, az Ismert amerikai szociológus még messzebbre megy nézeteivel, amikor a ..lapulni a kávéházban is leheT* elvet hirdeti. ,A szabad eszmecsere, az érdekes • emberekkel való találkozások, szabadulás a tanárok veszekedéseitől és a vizsgák dermesztő szorongásától" — szerinte a jövő útja. A lényeg nála az információszerzésben van. „Az Ínformáció 90 százalékát a környező világról a gyermek — írja —, az iskolánkívüli forrásokból nyeri. így megéri-e hogy oly nagy energiát fektetünk bele az iskola építésébe, amikor ennek a szerepe a gyermek lelkivilágának és ismereteinek a formálásában annyira jelentéktelen..." A mexikói Cuernavacal Információs Központ munkatársának Ivan Illichnek és követőinek ugyancsak furcsa elképzelései vannak. Ivan Illich szerint: „az iskola lehetővé teszi a sokkal nagyobb fokú kizsákmányolást, mint amelyet bármily más társadalmi uralmi rendszer meg tudott valósítani...„az iskolázottság fokozza a társadalmi rétegződést... terjeszti a kapitalista ideológiát..." Véleménye szerint LatinAmerika radikális felszabadítása a gyarmatosítás alól együtt jár „iskolamentessé" tételével. Ezért egyik legfon. felháborítónak és sértőnek találták az Iskola elleni ilyen természetű vádak sokaságát. A sok ellenvéleményt hangoztató tudós, információt barhonnun lehet szerezni, de tudományos ismertetet, vagyis a tárgyak és jelenségeit legáltalánosabb és leglényegesebo törvényszerűségeinek magyarázatát csakis szervezett oktatás keretében lehet biztosítani. Hasonló nézeteket, vall Sz. A. TJangjan a Szovetszkaja Pedagógiában megjelent cikkében. „Pauj Goodman, I. Illich, E. Reimer és követőinek elgondolásai. ... anarchista koncepció"-nak nevezi. Véleménye szerint egyik szerző sem ismeri fel az" iskola osztályjellegének a lényegét, s nem veszi alapul azt a fontos lényt, hogy»a professzor között különösen művelődés demukratizálódáA. Petrovszkljnak, a Szovjetunió Pedagógiai Tudományok Akadémiája rendes tagjának cikke keltett nagy feltűnést. A. Petrovszkij besához, „egyenlőségéhez" társadalmi változás is kell. Befejezésül pedig Idézzük Edgár Tausenelc (Franciaország) az UNESCO Courriei bizonyítja: „a tudományos ben megjelent cikkének pár technikai forradalom következtében valóban megváltozott a képzés tartalma és formája, de ezt a változást tudományosan megalaposorát; az Országos Pedagógiai Könyvtár dokumentá ciója alapján: „Ahhoz, hogy az iskolái az élethez közelítsük, néhányan azl java zott reformokkal oly módon solják, hogy az iskolát áltn lehet irányítani, hogy az az iskolát stabilizálja." pedig „a kávéházban het tanulni" elvet illeti, „tanulni a kávéházban, megédesítve likőrrel a tanulás keserű gyökerét, sokknl kel. lemesebb mint az iskolában — írja Petrovszkij. De milyenek lesznek a tanulmányi eredményei az érdekes emberekkel folytatott ilyen szabad eszmecserének? A „kísérő képzés" (tanulás a moziban, a kávéházban, az utcán, a stadionban) szembeállítása az intézményes tanulással egy mélységesen hibás gondolatra épül. arra, mintha az információ tömegeszközeinek a önmagából már a res iskolai tanulás teljesértékű pótlása lenne... Ez az elmélet csak tudatlan embe. reket szülhet, akiknek fejében nem maradhatnak meg semmiféle ismeretek, mert tosabb teendő: „az iskola ezeket szüntelen elmossa az mítoszanak a lerombolasa. Egyáltalán nincs szükség arra. hogy épületeket emeljünk és teljes hivatalnoki kart foglalkoztassunk, amely, mint a régi idők papjai, annak szenteli magát, hogy az ideológiát terjessze a nép között... ** Illich egyformán elvet minden irányzatot és minden iskolát, senkit ás semmit sem kímél, akár jobb- vagy baloldali. „Nem hasonlít-e arra az iskola szervezete a tananyaggal, amit mindenáron el kell sajátítani valami iibaíömóshez, vagy ételsorhoz, amelyet ha tetszik, ha nem, el ömlő Információ végtelen áradata...". Az igaz, hogy lábah teljesen meg kell Ami szüntetni. Ha hasonló né%eis le- tek és javaslatok, amelyeit magukat haladóknak, sőt, forradalmiaknak tüntetik fel, átkerülnének a gyakorlatba következményeik a leggyászosabbak lennének. Miként a jelenben, úgy a jövőben is az iskola, mint egy olyan intézmény, amély a rendszerezett ismereteknek nemzedékről nemzedékre való átadása végett született meg, az ember személyiségének alakításában határozott tényező volt, és az is marad. A bizottság elhatárolja magát mindazoknak az álláspontjától, akik fejlődése egykor a létező rendszerek rendsze- hipnózisa alatt álltak, de éppen úgy azokétól is. akik arról álmodoznak, hogy alapjáig lerombolják azokat a reális lehetőségek" számbavétele nélkül, és hebehur-i gyán rohannak az ismeretlenbe..." Ügy érzem, ez a befejezés megnyugtató. Bánfalvi József Óramúzeum Chicago és Oxford után a pernikusz, Heveliusz és Deai lengyel Jedrzejowban talál- cartes kézjelével ellátott köható a világ harmadik leg- tetekkel. Az óramúzeumnah nagyobb napóragyűjteménye, sok látogatója van, akik nagy s allghnnem egyik leggazda- érdeklődéssel szemlélik a gabb csillagászati és napóra- gyűjtemény egyedülálló dairodalmi könyvtára, — Ko- rabjait. Pásztor Ferenc: Véletlenül katona 53. — Szavamat adom, hogy semmi következménye nem lesz. De ha gyáva vagy fiam, akkor azt ie letagadom, hogy ismertem egy Zsanó nevű ütődött franciát! Nyögsz, vagy végeztem még a híreddel is. A tegeződés mindenesetre imponált Zsanónak. Csak ükkor szokta ezt Kincses, ha nagyon privát kapcsolatot akart éreztetni. Kicsit felbátorította Zsanót. — Nem bánom, mondhatom. De szentség, hogy nem harag lesz belőle — kételkedett egy utolsót. i — Egy Kincses szava olyan biztos, hogy arra az egész béketábort építhetik — húzta ki magát bőszként, s várta a választ. Zsanó megadta. — Huhu... Mert én gondoltam éppen most, hogy szomorú lehet Kincses néni, az öreg. hogy van neki Ilyen vadember fia, ki csak ordítja, kiabálja, hencegje, mintha volna ő Napóleon. Közben csak olyan melák, mint a többi. Biztos sirja öreg, hogy nem szülte értelmesebb kis gyerek. Mert csak vap papagáj fia, kl folyton járatosak egy vicc. Olyan kis tréfa, mit elgondol ember, de nem mond. Hát baj az? De engem nem zavarja, ha te ordítsa, hogy harcos, vágom bele anyaföld, hogy kel ki csak tavaszi búzaíajtával. Azon is csak mindig röhögöm, hogy ordítja, hogy rúgja föl ólomlohén mozgású harcost, hogy söpri le Hadak útjáról lóganéj. Én azon csak röhögöm, mert másra jó? Másra nem jó. Meg azon ls csak röhögöm, hogy mindenfélének kikereszteljed harcost lókötözőnek, meg akasztósvirág. Mikor hallja tiszt, akkor meg Tóth János határőr, önnek parancsolom. Hát én ezen röhögöm, mert mire sok bolondság? Ezért gondolom, hogy vagy felfújva, min béka. — Szóval? — lépett hozzé közelebb Kincses, éreztetni talán, hogy nem a leghízelgőbb bizonyítványt állította ki róla ez a mamla6Znak tartott katona. Pedig egészen mást várt. — Szóval, szóval, azzal mondtam, mert erősködtél itt, hogy mondjam a gondolatot. Ez van. Kész, Hátra arc, gatya vinni befelé, mert vagyok most szolgálati személy, az én testem sérthetetlen van. mint őrség. — Azt azért nem tagadod, hogy szigorú, de Igazságos voltam — firtatta Kincses. Vesztére. — Ezen csak kacagnom kell. Vadember Kincsesnek hívtak, csak nem merték mondani. Villogta szemed, mint oroszlánnak. Ki merte szólni? Mi? A szokatlan diskurzus szokatlan véget ért. Józan hadnagy vágtázva érkezett az őrs elé. Kis fekete lova habosan prüszkölt. Maga is fújtatva ugrott le u nyeregből. — Mi történt? Maguk micsoda maskarában vannak? Kicsodák maguk? ' Kincses három hatalmas díszlépéssel a hadnagy előtt termett, s azonmód jelentkezett. — Kincses szakaszevető Jelentkezem, mint a tisztestanfolyam kiképzője. Az este érkeztem 10 ja száját. Hát én ez gondolkodtam, de az egész fő tanfolyamhallgatóval.-— Talán így Ingben, gatyában? — Jelentem, nadrágban... Csak közben ... —- Itt lőttek? — kérdezte közben Józan hadnagy. — Jelentem, bagoly támadott őrsi nyugalomra, egy lőszerrel semmisítettem, mert nem hagyta aludni harcosokat — jelentette Zsanó. — Gatyások, hátra arc! Folytassak a pihenőt. Zsanó, magút pedig rövidesen spirituszba rakom, mert ekkora vakondokot még nem láttam. Tudja, hogy ezért megint becsukathatnám? ' — Mert egy lövésre hazavágtam bagoly? — Hol van? — Tettem bódéba, tömetjük ki, fogom tenni őrs bejárat. Ez lesz szimbólium. Ügy kell látni éjjel, mint bagoly, olyan bölcs, mint bagoly, úgy kell lőni éjjelkor, pontosan, mint Zsanó... — És úgy kapnak idegösszeroppanást maga miatt az őrsparancsnokok, mint Józan hadnagy. De ebből nem eszik, maga Szajna-parti jampec, mert holnap, amint felvirrad, levitetem i innen a tartalékszázadba. Bolonduljon meg maga miatt més, de ne Józan hadnagy. Most pedig végeztem, vigyázzon, mert ha még tetézi is a baklövéseit, akkor többet lesz fogdában, mint Monté Christo. Ismerte? — Olvastam, de az kincset találta — vágta rá Zsanó könnyedén, de a szájában már olyan keserű nyál szaladt össze, mintha avas dióba harapott volna. Érezte, hogy ót megint nem ertették meg. Tudta, hogy buzgalmát, mesteri lőtudasát kutyába sem veszik. Háborgott a lelke, hogy a legjobb szándéka ls folyton mellékvágányra siklik, visszájára vélt. Bármenynyire szerette volna, hogy ő legyen a mintakatona, nem sikerült. Még a lelkét, sem ónthette ki, mert Józan hadnagy most is hátai fordított neki, s mérgesen becsapta a vaskapui. (Folytatjuk.)